Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-08 / 41. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 8, 1959 AZ ACÉL SZTRÁJK SZILÁRDAN ÁLL Julius 15 óta az amerikai acélszernek többsége, a vasérc bányák, a nagy tavak érc szállítói és raktárai zárva vannak. 500,000 munkás dolgos keze tétlenül áll az acélsztrájk következtében. 25 acélvállalat, a 12 legnagyobb vezetése alatt, sztrájkba zavarta munkásait és leállította a nemzet acélgyártásának 87 százalékát. A szakszervezet a folyton emelkedő megélhetési árakhoz mérten 15 centes mindent átfogó ,(jóléti alap, stb.) béremelést kért. Továbbra is érvényben akarja tartani a szerződés ama részét, mely az áraknak megfelelően emeli a munkások fizetését. A szakszervezet úgy véli, hogy a termelés rendkívül fokozása, az elért rekord-profit lehetővé teszi a fizetésemelést anélkül, hogy az acélüzemek emelnék áraikat. Az acélipar vezetői hallani sem akarnak a bér emelésről, mert azt állítják, hogy azt nem képesek megadni anélkül, hogy áraikat emeljék. Adnának az idén valamit a jóléti alapra, de béremelést csak jövő évre ígérnek és csupán az esetben, ha az unió termelést fokozó rendszert (speed up) engedélyez. Enélkül a bérek rögzítését követelik egy egész évre és hallani sem akarnak más automatikus, az árak emelkedésének megfelelő fizetésemelésről (escalator clause). Az acélipar teljes szabadkezet követel a termelés fokozására minden- egyes üzemen belül- A szakszervezet állítása szerint ők sohasem gátolták meg az üzemeket a maximális termelésben. Most azonban teljes diktátori hatalmat követelnek munkásaik felett. A szakszervezet azt is megígérte, hogy szerződésben garantálja, miszerint a munkaszabályokkal nem fogják akadályozni a termelés fokozását, vagyis ha úgy kívánják, ezt a kérdést egy közös bizottság későbbi döntésére bízzák, amely tanulmányozná a kérdést. Az acélmágnások azon keseregnek, hogy nem képesek versenyezni a világpiac áraival, ha magasabb béreket adnak a munkásaiknak. Még véletlenül sem említik meg, amit néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra hoztak, hogy az év első felében negyedbillió dolláros profitot termeltek részükre munkásaik és abból bőven jutna a 15 centes órabér emelésre, s ugyanakkor a világpiaccal is versenyezhetnének. Eisenhower elnök fenyegetésére tessék-lássék tárgyalásra ültek össze. Megegyezés azonban nem történt, mert hiszen az acélbárók malmára hajtja a vizet, ha Eisenhower elnök a Taft-Hart- ley törvény felidézésével 80 napra visszakergeti a munkásokat a gyárakba. Az International Ladies Garment Workers szakszervezet megígérte, hogy körülbelül 500,000 dollárral segíti havonta a sztrájkoló acélmunkásokat. Minden tagjától havonként egy órai munkabért kér a sztrájksegély alapjára. SZTRÁJKBAN ÁLL A KELETI RAKPART Az “International Longshoremen Association” (ILA) (dokkmunkások szakszervezete) 70,000 munkása sztrájkban áll. Az Atlanti Óceán kikötőiben, Searsport, Maintői a Gulf rakpartjai-ig, Brownsville, Texas-ig megállt a hajózás. Október 1-én kezdődött a sztrájk, amikor a déli kikötők munkásai visszautasították a régi szerződés megújítását. Az unió észak Atlanti rakparti kerülete elfogadta ugyan a régi szerződés kinyuj- tását október 15-ig, de miután a déli kerület leállt, északon is abba hagyták a munkát. A “New York Shipping Association”, amely 170 hajóstársaságot foglal magában és a New York kikötőben a rakodómunkásokat szerződteti, Maintői egész Virginiáig képviseli a munkáltatókat. Rendszerint az Association és az unió közti szerződést veszik alapul a déli rakpartok és az ILA itteni lokáljai. Visszamenőleg követelik az uj fizetési skálát Tulajdonképpen ez robbantotta ki a sztrájkot. Igaz, hogy ez csupán Carolina és Texas államra szólt. Itt ugyanis a munkáltatók nem voltak'hajlandók megadni a régi szerződés idejére visszamenőleg a béremelést. Az északi csoport viszont megadta, abban a hitben, hogy ezzel elválasztja a déli csoporttól és mig ott (délen) folyik a sztrájk, északra vezénylik a hajókat és miközben éket vernek a munkásság közé, délen megtörik a sztrájkot. Később aztán, ha tervük sikerül, az északi munkásokat zavarják sztrájkba, hogy az elkeseredett és sztrájkot veszített déli rakodó munkásokat használják fel ellenük. így régi jó szokásuk szerint, a “Divide and Rule” ősrégi taktikáját alkalmazva, széttörhetik a munkásság egységét, és természetesen az uniót. Tervük azonban nem sikerült, mert bár úgy volt, hogy New Yorkban nem lesz sztrájk, az utolsó pillanatban a munkások leálltak. A brooklyni lokál külön problémája a sztrájk kitörése előtt és egyöntetiileg arra szavaztak, hogy visszamennek dolgozni; igy tehát nem vádolhatják őket szerződésszegéssel. A helyzet azonban úgy alakult, hogy amikor dolgozni mentek, piketvonal várta őket, azt pedig becsületes munkás nem lépheti át. A rakparti munkások segítséget kértek az egyesült AFL-CIO-tól, ahonnan hat évvel ezelőtt kizárták őket. A legutóbbi konvenció visszafogadta a rakparti munkások szervezetét, de még nem adták meg a “chartér”-jukat (működési engedélyt). Paul Hall és Joseph Curran azonnal gyűlést hívtak, hogy megtárgyalják a rakparti munkások segítségének kérdését. A sztrájk legfontosabb kérdése Automáció tulajdonképpen az, amitől a rakodómunkások, csak úgy mint Amerika többi munkásai, legjobban félnek. Minden uj gépesítés, minden uj rendszer, mely megkönnyíti a munkát, egyben azt is jelenti, hogy kevesebb munkásra van szükség. A munkáltatóknak nagyszerű ez, de félelemmel tölti el a munkásokat, mert megélhetésük lehetősége forog kockán. A munkáltatók hangzatosán beszélnek az ezzel járó rendkívüli problémákról, az emberi jogokról, humanizmusról, de azért követelik a jogot, hogy újabb munkamegtakaritó felszereléseket alkalmazhassanak, amikor az nekik úgy tetszik. A szakszervezet viszont követeli, hogy ezt velük tárgyalja meg a munkáltató. A bérek kérdése, a jóléti alapok, fizetett ünnepnap e pillanatban másodrendű kérdéssé vált. A munkáltatók 30 centes, mindent átfogó órabéremelést ajánltak, de közben szabad kezet követeltek az automatizálás bevezetésére. A szak- szervezet 50 centet követel és olyan szabályokat, melyek ellentállnak az automatizálásnak. A rakparti munkások bére $2.80 volt óránként. 200 hajó áll lehorgonyozva a kikötőben, New Yorkban magában 94. A sztrájk 100 százalékos. Csupán a hadsereg kikötőjében Brooklynban dolgozik 50 rakodómunkás. Alexander T. Chopin, a new yorki hajótársaságok szószólója, természetesen tagadja, hogy éket akartak verni az unió déli és északi tagjai közé és szerződés szegésével vádolja a szakszervezetet, és megfenyegette vezetőit, hogy milliókra rugó kártérítési pert indít ellenük. Az egyetlen ILA-lokál, amelynek van mit féltenie, a 10,000 tagú 1814-es brooklyni lokál, melynek vezetője Anthony Anastasia- összehívták a lokál tagjait A gyárosok szövetsége az iskolákban Jaj a munkáspárti tanítóknak, de bezzeg szívesen látják a gyárosok szövetsége propagandáját az iskolákban. Minden évben 2—3 millió könyvecskét osztanak szét a tanulók között teljesen díjtalanul. Maga a gyárosok szövetsége jelentette múlt héten ezt újságjában. E könyvecske információt propagandával kever és “szívesen fogadják minden államban úgy az iskolák vezetői, mint a tanitók”, irta. a NAJVL tudósitója. Egymillió munkás sztrájkol A sztrájkban álló vagy jelenleg sztrájk következtében munkanélkülivé vált munkások száma jóval túlhaladja az egymilliót. Nem állnak ugyan hivatalos számadatok rendelkezésünkre, de 85 ezer dokkmunkással együtt a konzervatív becslés szerint is van ennyi sztrájkoló munkás ma az Egyesült Államokban. Az acél- és rakparti munkásokon kívül sztrájkolnak a húsiparban, a hajójavító, az üveg- és a színes fémet gyártó iparban is. A nagyobb sztrájkokon kívül vannak még szétszórtan kisebb sztrájkok is az ország minden részében. Kevesen tudják például, hogy többezer bányász sztrájkol már március eleje óta Kentu- ckyban. Az acélsztrájk után a legnagyobb a színes fémeket gyártók, a réz, ólom és cink-bányák s ezeket feldolgozó iparokban dolgozók sztrájkja, főképpen az ország nyugati részén. Kennecott, Anaconda Copper, American Smelting s a Phelps- Dodge, a nagy üzemek közül, Ez több, mint harmincezer munkást érint. A húsiparban Swift and Co. 17,000 munkása sztrájkban van szeptemben máásodika óta. Vagy 15,000 munkás sztrájkol a hajójavító iparban egy hónapja, szétszórtan a San Franciscó-i öböltől fel egészen Kanadáig. Detroitban, a Chrysler gyár jelenti, hogy Twinsburg, Ohió-i gyárában leállt a munka. Á hiányzó alkatrész miatt rövidesen 45,000 és 71,- 000 között lesz a hét államban elbocsátott munkások száma. 2,000 formaöntő sztrájkol már 19 napja az iivegtartály-iparban. A sztrájk gombamódra terjed a tartály-ipar többi üzemeiben is. Az unió $1.50 minimális órabér! kér A kongresszusi bizottságok elfelejtették a Ken- nedy-Morse-Roosevelt törvényjavaslatot, mely a minimális órabér felemelését óhajtotta azok számára is, akikről eddig megfeledkeztek. Az AFL-CIO állami tanácsa $1.50-es órabértörvényt óhajt 9 millió ötszázezer munkás részére akikről megfeledkeztek. A kongresszus túlságosan el volt foglalva a munkásellenes törvényhozással. Részükre ez sokkal fontosabb volt, mint a Kennedy-Morse-Roose- velt törvényjavaslat megszavazása, amely $1.25 minimális órabért adott volna az ország dolgozóinak. Hiába emelkednek egyre jobban a megélhetési árak, még mindig ott tartunk, hogy egyesek méjj dolláros órabért sem kaphatnak, holott a megél, hetési árak lehetetlenné teszik, hogy bárki is §1.50-nél kevesebb órabérből megélhessen. 35 órás munkahetei köveiéinek SAN FRANCISCO. — Az építőipar munkásai egyöntetüleg felhívást intéztek a többi szakszervezetek tagságához, hogy dolgozzanak a 35 órás munkahét elnyerése érdekében. William A. Calvin, a kazánkovácsok elnöke kihangsúlyozta, hogy a “35 órás munkahét 40 órás fizetéssel rendkívül fontos célja az építőiparban dolgozó munkásoknak, miután egyre esik részükre a munkaalkalom.” Egyes helyeken már eddig is 35 órát dolgoznak tagjaik, mondotta és a legmagasabb a fizetésük eddig is az építőiparban. “Egyre több ellentállásra találunk a munkahét lerövidítése miatt” mondta, “csak úgy érhetjük el célunkat, ha az uniók követelik ezt szerződéseikben és mozgalmat indítanak az iránt, hogy az ország területén a 35 órás munkahét hivatalos legyen.” A gyárosok profitja egyre emelkedik A “U. S. Security and Exchange Commission” jelentette, hogy az 1959-es év második negyedé, ben rekordmagasságot ért el a profit. Az adók levonása előtt 9 billióra ugrott a profit és 4.9 billióra az adók levonása után. — Az eddig legmagasabb profit 1956 utolsó negyedében volt, amikor 4.3 billiót ért el. Még ennél is sokkal magasabb profitot húztak egyes, nagyobb gyárosok a jelentés szerint. 22 billióba kerülnek a bűntények Pike, N. H. — Leo L. Laughlin, az FBI New England kerületi megbízottja úgy. nyilatkozott, .hogy USA-ban évenként 22 billió dollárba kerüi nek a. bűntények és a költség emelkedőben van. _ rV- fii- t T w ^ y w V -y «r "r v v v * w ▼ w w t wnww ^ '•* iy,rf,vr,rT^-rT w Munkásmozgalom
