Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-08 / 41. szám
A NÉPI KINA ÜNNEPLI A TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁT 1959 október 1-én volt a Kinai Népköztársaság megalakításának 10-ik évfordulója. 10 esztendő ugyan csak egy pillanat a kinai civilizáció 4 ezer éves történelmében, de az elmúlt tiz esztendő olyan dinamikus változást hozott á kinai nép életében, amelyre nem volt példa a hosszú évezredek alatt. A régi Kina a múlté. Az uj Kina rohamlépésekkel halad előre. Kina 600,000,000-ós néptömege kifosztva, paralizálva, teljes csőddel állott szemben egy évtizeddel ezelőtt, ma pedig Ázsia leghatalmasabb állama, a világ egyik nagyhatalma. Vasfegyelemmel, lángoló vággyal, bámulatos akarattal előretörve a feudalizmus láncát széttépve, megkezdte a modern ipari gazdaságának építését. Kina népe büszke arra, hogy tekintélye egyre növekszik a világ előtt. Kikötőiben nem állnak többé az imperialisták hadihajói készen arra, hogy elfojtsák a kinai nép minden szabadságra való törekedését. A kinai nép, amely csak szolgaságot, sáska járást, árvizet és örökös éhséget ismert a régi rendszer alatt, ma felemelt fővel és biztonságban építi hatalmas hazáját. Gyermekei, akik mint írástudatlan kulik, vagy nincstelen parasztok nyomorogtak, ma elérhetik a kinai nép által annyira tisztelt műveltséget. Tiz évvel ezelőtt egész Kínának nem volt an.v- nyi tanulója, mint New York városának; ma Hyman Küblin, a Brooklyn-egyetem tanára szerint “a kinai tanulók száma több, mint USA lakosságának fele. Kina az elmúlt tiz évben csodát hozott létre gazdasági életében.” E nemzettel szemben, mely a világ legnagyobb, legnépesebb nemzete és minden jel arra mutat, hogy előbb-utóbb leghatalmasabb nemzete is lesz politikusaink egész egyszerűen behunyják szemüket, elzárják agyukat. Hivatalosan nem létezik részükre. Kina Amerika részére Formóza, a kis sziget, ahol az elkergetett véreskezü zsarnok, Chiang Kai- shek kormányoz. Valósággal úgy tesznek, mint a kisgyermekek, akik ha behunyják a szemüket és nem látnak valamit, azt hiszik, hogy az nem létezik. Valóban azt várják, hogy igy majd eltűnik a föld színéről, mint ahogyan annak idején, egészen 1933-ig, várták azt is, hogy a Szovjetunió eltűnjön a föld színéről? Legutóbbi hivatalos US "vilatkozat a diplomáciai küldöttekhez Kina el-nem ismerését a következőképpen indokolta: “Az Egyesült Államoknak az a véleménye, hogy Kínában a kommunista uralom nem állandósított és egy napon vége lesz. Amennyiben nem ismerjük el, diplomáciailag siettetjük bukását.” Van valami alapja Amerika külügyi politikájának e tekintetben? Semmi. Sőt ellenkezőleg, mindenki, aki ott járt, beleértve a legközismertebb kommunista-ellenes egyéneket is, kihangsúlyozza, hogy mennyire stabil Kina kormánya és a nép mennyire mellette áll. James S. Duncan, Kanada egyik legnagyobb iparmágnása nemrégen tért vissza azzal a teljes meggyőződéssel, hogy a kommunista kormány erősen ül a nyeregben. “Akiknek alkalmuk volt Kínában vizitelni, nem hiszik el azt a dajkamesét, hogy Chiang Kai-shek, vagy a Kuomintang valaha is beteheti lábát Kina földjére” — mondotta az iparmágnás. James Muir, a “Royal Bank of Canada” elnöke és igazgatója a következő megfigyelésekkel jött vissza kinai útjáról: “A kinai nép többsége ezt a kormányt óhajtja, pártolja, mert helyzetüket javította és teljes bizalommal vannak iránta. A kormányt helyéről semmi és senki el nem mozdíthatja”. Felix Greene, a “British Broadcasting Corporation” amerikai irodájának vezetője azzal a meggyőződéssel tért vissza Kínából, hogy az Egyesült Államok politikája, amely arra a feltevésre épült, hogy Kina kormánya nem szilárd, helytelen felfogáson alapszik és azt mutatja, hogy fogalmuk sincs arról, ami Kínában történik. “Megfigyeléseim arról győztek meg — mondotta —, hogy a kinai nép túlnyomó többsége szivvel-lélekkel támogatja kormányát.” Lord Boyd Orr, a Nobel békedij nyertese és a világ egyik legnagyobb tekintélye a nép és élelmezés problémáiban, azzal a következtetéssel jött el Kínából, hogy: “Kina most egyesült és stabil ország lett. . . semmi olyant nem tudtunk felfedezni, ami arra engedne következtetni, hogy ott a legkisebb forrongás volna, ami a mostani vezetőséget megváltoztatná, vagy a jelenlegi kormány szilárdságát meg- döntené. Sehol sem tapasztaltuk azt, hogy szeretnének megszabadulni Mao Tse-tungtól, vagy Chou En-lájtól, vagy bármelyik közismert vezetőtől. Hallatszik ügyön itt-ott kritika, de az nem általános és nincs semmi ereje, viszont rendkívül nagy a lelkesedés azért, amit már eddig is tettek”. Amerika népe saját sajtójából, rádió és televíziójából kapja a kinai híreket; miután nem ismeri a tények állását, igy képtelen helyesen ítélkezni a Kínában történtekről. Nincs egyetlen amerikai újságíró Kínában és az amerikaiak- nem is mernek odamenni, hiszen külügyminisztériumunk ön- ámitóan azt hirdeti, hogy a népi Kina nem létezik és ha létezik is, majd elfujja egy kis szél; tegyünk tehát úgy, mintha nem is volna... Gyerekesen hangzik ez és mégis ez ma nálunk a felnőttek politikája, akik a világ leggazdagabb és talán a leghatalmasabb országát irányítják. Szerencsére egyre több és több azok száma, akik felismerik e politika helytelenségét, amely csupán saját hazánknak lehet ártalmára, ha a kinai nép valóban úgy érzi, hogy Amerika halálos ellensége kormányának. (Folytatás a 16. oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y. Vol. VIII. No. 41. Thursday, October 8, 1959 NEW YORK, N. T. »■■■ ■ ■ ■ Vi'É7iY#TTÍr« ■ ■ ni«i ■ ■ '■'rw~»»TTriTri um n»rr»i nääSKß "Jó egy kis munkanélküliség” — de kinek? WASHINGTON. — A Kereskedelmi Kamara informálta a szenátus munkaügyi bizottságát, hogy egy kis, — néhány milliós — munkanélküliség nagyon jó aZ ország közgazdaságának. A szenátusi bizottság, élén a minnesotai demokrata szenátorral, Eugene J. McCar- thyval azt a kérdést tanulmányozta, hogy mi az oka annak. hogy nagy prosperitásunk ellenére 3,000,000 munkanélküli van. Walter D. P’ackler a Kereskedelmi Kamara szószólója kihangsúlyozta, hogy nem tudja bár, hogy mennyi azoknak a száma, akik állást cserélnek, hogy jobbat találjanak, de igenis jó a munkanélküliség. Persze azt nem tette hozzá, hogy akkor le lehet nyomni a munkabéreket. Mr. Biemiller volt demokrata képviselő, az Eisenhower kormányt okolta, amiért a hitelt megszorította és a kamatlábat felemelte. “A bajnak az az oka, hogy Eisenhower egyensúlyban akarja tartani a költségvetést s nem akar többet költeni mint amennyi bevételünk”. George G. Hagedorn, a gyárosok szövetségének szószólója teljesen egyetértett Mr. Facklerrel a munkanélküliség re vonatkozólag. Túlzottnak találta az ezzel kapcsolatos aggodalmat. Nem is hiszi, hogy 800.000-nél több a 15 hétnél hosszabb időre munka- nélkülivé váltak száma. (A kormány 3 milliót ismer el.) A munkanélküli családfők szá ma még ennyi sem volt, szerinte mindössze 500,000-re becsülhető 1959-ben. Michael F. Widman, John L Lewis asszisztense már más képet nyújt például a bányászok helyzetéről. 29 államban a bányaiparban állandó a munkanélküliség. “Az olaj és gázhasználat erős konkurenciát ad a szénnek, de azért a szénbányászat nem egy , halott ipar,” mondta. Az ant- I racit bányászat 100,000 alkal- ; mazottja 20000-re szállt le. A j kormány is konkurrál velük, j mert 800 millió dollárt adott az atomenergia békés használatára. A vasutaknál a Diesel mozdonyok részére sem hasz- ! nálnak már szenet, ami szintén leszállította a bányászok 1 alkalmazását. Az AFL-CIO részéről bizony sötét képet kaptak a vizsgálók, mert megmutatták, ! hogy annak ellenére, hogy már két kisebb fajta “dep- I resszióból” kilábaltunk, a munkanélküliség súlyos problémája nem nyert megoldást. NINCS KILÁTÁS KIEGYEZÉSRE AZ ACÉLIPARBAN Rabszolga-ajánlatnak minősíti az unió a jelenlegit. — Eisenhower a Taft-Hartley-törvényt akarja alkalmazni a munkások ellen. Pittsburghból jelentik, hogy az acélunió végrehajtó bizottsága elutasította az acélbárók ajánlatát a sztrájk lefújására. A 84 napon keresztül álló sztrájkra most tettek először valamilyen tessék-lássék aján latot az iparbárók. 7 és fél centes emelést ajánlottak a jóléti alapra és ugyanannyit a következő évre. Ez tulajdonképpen bérvágást jelent a munkások heti keresetében, mert a kórházi és más jóléti alapra ajánlott 7b centhez megkövetelik, hogy a munkások is ugyanannyival járuljanak hozzá. Ez azt eredményezné, hogy a munkások az első évben 3 cent órabért veszítenének s a második évben is csupán 2 centet nyernének. Magyarország meghivta a UN-t Dr. Sik Endre Magyarország külügyminisztere, aki jelenleg a magyar UN küldöttséget vezeti, meghivta a UN gyűlés tagjait, hogy tegyenek látogatást Magyarországon és saját szemeikkel győződjenek meg arról, hogy Magyarországon az élet nyugodt és normális mederben folyik. Egyidejűleg dr. Sik kijelentette, hogy a meghívás nem szól Sir Lesley Munroe uj-zealandi és Chiang Kai-shek formózai kiküldöttjei részére. A nagygyűlés tavaly Sir Les- leyt küldte ki a magyar ügyek vizsgálására az 56-os eseményekkel kapcsolatosan. A magyarok nem fogadták el, mert hazájuk belügyeibe való beavatkozásnak minősítették. Ezt tehát nem fogadhatja el az unió, annál is inkább, mert az acélbárók kötik magukat alihoz, hogy szabadkezet kapjanak a termelés fokozásában, más szóval a munkások elbocsátásában. BULLETIN Lapzártakor értesültünk, hogy Eisenhower elnök a Taft-Hartley-törvénv alkalmazásával máris visszaparancsolta a sztrájkoló dokkmunkásokat. ! HOLDUNK LEGÚJABB BOLYGÓJA MOSZKVA. — A Szovjetunió legújabb mesterséges bolygója megkerüli a Holdat és azután visszatér a földre. A tudósok szerint elsőizben van az emberiségnek alkalma arra, hogy esetleg fényképfelvételt készíthessen a Hold eddig teljesen ismeretlen oldaláról. Szombaton reggel hét órakor a szovjet tudósok egy többnyomás fokozatú rakétát küldtek a világűrbe. A pontos számítás szerint vasárnap d. u. 1 óra 30 perckor már 112,- 500 mérföldes utat tett meg, s miután megkerüli a holdat, visszaindul a Föld irányába. E pillanatban még nem biztosak abban, hogy elnyújtott elipszis alakjában tovább kering-e a Föld körül, esetleg közel a Holdhoz vagy visszatér a Földre. Egy bizonyos, hogy közel 100 ezer mérföldről figyelve megállapították, hogy műszerei pontos munkát végeznek. A rakétát az első Sputnik 2-ik születésnapján küldték fel, mintegy ünneplésképpen. A szovjet tudósok szerint a rakéta utolsó része automatikus interplanetary állomást ’ zuditott a Hold irányába és 10,000 kilométernyi (6,250 mérföld) távolságban megy el a Hold mögött, ami lehetővé teszi, hogy rádió és más műszereivel pontos értesítéseket küldjön a Földre a Hold túlsó, eddig nem látott oldaláról. A Hold túlsó oldalát sohasem láthatjuk a Földről, mert havonként egyszer fordul meg földünk körül és ugyancsak annyi idő alatt fordul meg saját tengelye körül, igy tehát mindig ugyanazt a felét látjuk a Földről. A szovjet rakéta súlya 3,323 font. A szovjet járműnek két rádiója van és állítólag a Forth Monmouth katonai jelzőberendezés felfogott bizonyos leadást, de nem biztosak abban, hogy valóban a szovjet rakétáról jött. A szovjet tudósok viszont azt állítják, hogy a jeladást nem vehetik fel US-ben, mert “parancsszóra megy”, illetve, amikor Ázsia, vagy a Szovjetuniónak megfelelő terület fölött halad el, gombnyomásra adja le a jelzéseket. A szovjet kísérletezés ak- (Folytatás a 14-ik oldalon)
