Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-02 / 27. szám

i Thursday, July 2, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Amerikai Magyar Szó ■abscription ln C. S. and Canada for one year $7.0*, (or six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. wwwvw»vwvwww»wwwvwvwwwwww*vw\*wv előfizetési árak: New York városában, az CSA-ban és Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. ' Telefon: AL 4-0397 JEGYZETEK A GENFI KONFERENCIÁHOZ Csonka Elemér 12 évi börtönt kapott Már megírtuk, hogy a magyar disszidált Cson­ka Elemér kettős gyilkosságot követett el Svájc­ban, és később átszökött Ausztriába, ahol újabb bűntetteket követett el. Most a voralbergi Feldkirchenben az esküdt- biróság foglalkozott ügyével. A vádlott Magyarországon rablógyilkosságot követett el, börtönbe került, de az ellenforrada­lom napjaiban sikerült Ausztriába szöknie, ahol “politikai menekültnek” nyilvánították. Az idén februárban s svájci Rohrbach község­ben agyonlőtt két svájci rendőrt. Január 2-án Bregenz határában megállított egy nyugatnémet gépkocsit és fegyverrel fenyegetőzve elrabolta az autó vezetőjénél levő negyven nyugatnémet már­kát. A következő napon kétezer schillinget s több értéktárgyat rabolt el egy bregenzi asszonytól. A feldkirchi esküdtbiróság csak az Ausztria területén elkövetett rablótámadásai miatt vonta felelősségre a vádlottat. Az esküdtszék valameny- nyi vádpontban bűnösnek mondta ki Csonkát és ezért negyedévenként egyszeri kemény fekhellyel és egyszeri böjttel szigorított tizenkét évi súlyos börtönre Ítélte. A büntetés kitöltése után kiadják Svájcnak, ahol a kettős rendőrgyilkosság miatt vonják majd felelősségre. A kereszt és az oroszok MOSZKVA. — A néhány napi látogatásra Moszkvába érkezett Billy Graham ördögűző evan­gélistáról szóló eiső távirat arról ad hirt, hogy Billyt nagyon meglepte, amikor a Kremlint meg­látogatva ott több teremben is látta a keresz­tet, valamint számos vallásos képet, szobrot és más egyházi felszerelést is. Billy ugyanis azt hitte, hogy a vallásra emlékeztető minden tárgyat elpusztítottak az oroszok, holott, mint most lát­ta, azokat nagyon is megbecsülik. A (UPI) hírszolgáltató vállalat úgy mellékesen odateszi, hogy a keresztet, szent képeket és más vallásos ereklyéket Billy a Kremlin MÚZEUMÁ­BAN látta — vagyis ott ahová valók. Ötnapi látogatás után Párizsba érve Billy két benyomását hozta nyilvánosságra. Az egyik az orosz nép “erkölcsi tisztasága,” amit a parkban sétálva konstatált, látva a fiatalok erkölcsös ma­gaviseletét. A másik “a nagy szellemi éhség”, amit “az emberek szeméből” kiolvasott. Ugyan­ott látott lobogni “valamiféle biztonság hiányt, amit csak az Isten tud megoldani”. Milyen szerény lett hirtelen Billy. Avagy ez nem tartozik az ő szakmájába? Halálra harapta a patkány A kéthónapos Richard Fox tehetetlen nyöször­gésére ébredt anyja vértócsában találta gyerme­két és még hallotta a surranó patkány zaját. A gyermeket egy elősiető rendőr a kórházba szállí­totta. de még útközben meghalt. Coney Islandon, New York szegényei túl­zsúfolt tengerparti szórakozóhelyének egyik bun- galowként csúfolt bódéjában történt, mely­ért Mrs. Rose Fox havi 68 dollár házbért fizet. “Most már meg lehet mondani, hogy mi ment végbe a nyugati külügyminiszterek titkos érte­kezletein”, engedi ki a macskát a zsákból Robert J. Donovan, a N. Y. Herald Tribune rovatirója; “az amerikai, angol és francia miniszterelnökök a szövetségesek egységét építették a bridzsasz- tal körül”. “Mig Gromyko azon törte a fejét, hogy vajon milyen diplomáciai sakkhuzásra készülnek és még a nyugat-németek is morogtak, hogy őket ki­hagyták a játszmából, ők a kártyát keverték és licitáltak egymásra.” Nyilván erre a kellemes időtöltésre és összjá- tékra gondolt Herter államtitkár, midőn múlt heti rádió-televizió beszédében arról biztosította az amerikai népet, hogy a nyugati szövetségesek között teljes egyetértés van a Genfben felmerült kérdésekben és hogyha a-Szovjet nem vonja visz- sza követelését Nyugat-Berlin szabadvárossá té­telére, akkor nem lesz csúcskonferencia, mert mi nem adjuk fel a nyugatberliniek ránkbizott sza­badságát s Eisenhowert nem lehet kényszeríteni a csúcskonferenciára. Mr. Herter nyilván annyira elmerült Möszjő Maurice Couve de Murville kártyaosztásába Genf­ben, hogy nem vett tudomást DefGaulle fenyege­tőzéseiről, hogy nem játszik atombombásdit csak úgy, ha őt is vezetőnek ismerik el. Pedig ezt az atomhatalmak nem tennék szívesen. DeGaulle azóta lerándult Olaszországba, ahol uj szövetség megalapításán fáradozik. A NATO egységének ez igen árt. Angliából is hírek szállingóznak arról, hogy Macmillan, mint a genfi konferencia előtt, most is ragaszkodik a csúcskonferencia megtartásához. (A bridzsjátszmák megmagyarázzák a Selwyn Lloyd elmozdításáról terjesztett híreket.) Az angol Labor Party többsége követeli az atombomba eltávolítását az országból. Mcmillan moszkvai látogatása óta a Szovjettel való nézet- eltérések tompítását keresi. Rossz nyelvek azt mondják, hogy a közeledő választásra akar ezzel előnyt szerezni. Egyik beszédében eredményként könyvelte el azt, hogy mig az elmúlt év az “ulti­mátum” légkörében zárult, azt azóta az “egyesi, tés” atmoszférája cserélte fel. Közben Nyugat-Németország Adenauer ja sem érzi biztonságosnak a Herter által feldicsért “egységet”. ‘ Azt sürgeti, hogy mielőtt a genfi konferencia julius 13-án újra folytatódna, tart­sanak egy nyugati csúcskonferenciát, nyilván az­ért, hogy megegyezésre jöjjenek a Szovjettel szembeni egységes fellépésre. Ezt a kérést Wash­ington és különösen London azért nem tartja he­lyesnek, mert Moszkvában azt a benyomást kel­hetné, hogy a nyugati hatalmak között széthúzás van és ettől még hajthatatlanabb lesz. A leg­újabb hírek szerint Adenauer személyes látoga­tást tervez Londonba, találkozni Mcmillannal, hátha eltérítheti a Kruscsevvel való találkozás propagálásától. — Ennyit a nagyon hangoztatott egységről. A genfi konferencia eredményei A nyugaton természetesen azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy Genfben a nyugati állás­pont győzött eddig. De vannak, akik reálisabban nézik a helyzetet. Frederick Kuh, a “Chicago Sun-Times” munkatársa, a “The Nation”-nak küldött összegezését azzal kezdi, hogy az egyen­leg a négy nyugati hatalom veszteség oldalán van. “Attól a hátrányos helyzettől szenvedtek, amelyben az oroszokkal való ilyenfajta találko­zásokban mindig szenvedtek. A köztük fennálló nézeteltérések gyengítik alkudozási erejüket; to­vábbá, a népszerű nyomásra kénytelenek enged­ményeket tenni, nehogy nyakasoknak tűnjenek; Az utólagos vizsgálatnál az Egészségügyi Hiva­tal tátongó üregeket talált a padlón és falakon, ahol a patkányok szabadon közlekedtek. A két- ségbesett anya és szomszédai jelentették, hogy a patkányok mindig zavarták éjszakai álmukat. Mrs. Fox és szomszédai portorikóiak, akiknek úgy New York városában, mint a szórakozó he­lyeken csak a romlásnak indult negyedek túlzsú­folt, patkány fertőzött lakásai jutnak, amelyek­ért horribilis összegeket kell fizetniük. Munkál­tatók, házigazdák és korrupt politikusok azonban busás hasznot húznak ebből a szégyenletes hely­zetből. Mrs. Fox háziasszonya bírósági idézést kapott, ahol majd vagy nfegfeddik vagy megbün­tetik pár dollárra és azután minden folyik tovább a rendes mederben. az is gátolta őket, hogy Nyugat-Berlin elszigetel­ve, mélyen a kommunista területben van és köny- nyen sebezhető”. Másszóval azt mondja Mr. Kuh, hogy akár­mennyire hivatkozik a nyugat holmi vállalt fele­lősségre a városrész lakosaival szemben a visel­kedése mégis az, mint azé a vendégé, akit meg­hívtak ebédre, aztán nem akart többé távozni. Folytatva Mr. Kuh megállapítja, hogy a nyu­gat túllőtt a célon, amikor bízott abban, hogy Kruscsev csucstalálkozó-viszketegségben szenved. Ehelyett semmi hajlandóságot nem mutat emiatt engedményeket tenni, “még egy nikkel-értékűt sem, ami pedig elegendő volna ahhoz, hogy Ei­senhower elnök kinyilatkoztassa a csúcstalálko­zó szükségességét.” Jelentős szovjet eredménynek minősiti azt, hogy sikerült már a konferencia első napján “Kelet-Németországot egyenlő szintre hozni Nyu- gat-Németországgal” azzal, hogy helyet kapott a tárgyaláson. Valamint azt is, hogy a nyugatnak nem sike­rült Írott nyilatkozatot kapni a Szovjettől, amely elismerné jogos jelenlétét Nyugat-Berlinben. A német egységesítésre irányuló törekvés si­kertelensége lélektanilag elhomályosítja Nyugat- Németország értékét a NATO-ban. “A nyugat azt követeli, hogy az egyesitett Németország szaba­don választhassa hovatartozását. A Szovjetunió ragaszkodik ahhoz, hogy az egyesitett Németor­szág ne tartozzon semelyik katonai blokkhoz. Ha eredménytelen is, az ekörül folyó vita több és több emberben rögzíti meg a semleges egyesitett Németország képmását. Ennek a gondolatnak népszerűsítése hátrányos a nyugat részére”. A számadás elkészítésénél Mr. Kuh kimutat egy fontos tételt, amely mindkét fél nyereségét képezi. “Ez az, hogy a nyugati hatalmak és a Szovjetunió négy év óta először huzamosabb ko­moly beszélgetésben vettek részt. Egyszerű embe­rek ezt mindenütt egyetemes többletként könyve­lik el.” Hugh B. Hester ny. vezérőrnagynak is érdekes megfigyelései vannak a német kérdésben. A “The Churchman” júniusi számában megjelent cikkét azzal kezdi, hogy “Berlin kórjele, nem is oko­zója a jelen krízisnek. Berlin négyhatalmi meg­szállása ebben a késői időpontban — 14 évvel a II. világháború tűzszünete után — teljesen mes­terkélt az úgynevezett Nyugat-Berlin-i ‘kirakat­tal’ egyetemben. Az utóbbinak semmi köze sincs a demokráciához vagy szabadsághoz. A legna- gyobbb nyomornegyedet is ‘kirakattá’ lehet vál­toztatni az amerikai adófizetők sokszáz millió dol­lárja segítségével. Nemsokára Kelet-Berlin is ki­rakat lesz, de az a kommunizmus felsőbbrendű­ségét fogja bizonyítani.” Visszaemlékezve arra az időre, amikor Német­ország amerikai zónájában élelmiszer-adminisz­trátor volt és 1946 aug. 26-án az akkori államtit­kárunk James F. Byrnes egy kiválogatott német —angol—amerikai—francia gyülekezet előtt azt ajánlotta, hogy a Potsdam-egyezményt hagyják figyelmen kívül, “ezzel minden jogi alapot meg­döntött Berlin négyhatalmi megszállására, amit ilyenformán karakterizáltam annak idején. Aján­lottam az amerikai haderők azonnali kivonását, állítva, hogy további jelenlétük veszéllyel jár. Meglátásomat igazolta 1948 (Berlini blokád) és azóta is a megszállás, mint időzített bomba ke­tyeg az éveken át”. A német egyezményeket a megszállók megszeg­ték, mondja Hester, hisz “célunk Németország—■ Berlint beleértve — demilitarizálása, nácitlani- tása és demokratizálása volt... Ehelyett nagy­ban folyt Németország felfegyverzése és a NATO hadsereg jelen parancsnoka valóban egy volt náci generális.”^ Kifejti a vezérőrnagy, hogy fegyveres erővel nem lehet holmi “jogokat” fenntartani Berlinben anélkül, hogy a III. világháborút ne veszélyeztet­nénk. Másodszor Németországot a két blokkon kí­vül kell egységesíteni. Harmadszor, a Berlin fe­letti megegyezéssel együtt szükséges egy kelet­nyugat közti általános kiegyezés is, hogy a ha­tása messzemenő legyen és a biztosabb alapokon nyugvó béke megteremtését szolgálja. A berlini krízis, a genfi konferencia, a csúcs­találkozó kitűnő alkalmat ad a nagyhatalmaknak arra, hogy felismerve a háború kirobbantásának lehetetlenségét, felismerve, hogy egyezségre nem csak szükség, de lehetőség is van, tegyenek ele- - get a népek beléj ükhelyezett bizalmának s hoz­zák létre azt a helyzetet, amely nem végpusztu­lással fenyegeti az emberiséget, hanem az élet Ígéreteit tárja fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom