Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-01 / 40. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 1, 1959 Irta: GERÉB JÓZSEF Mint más újságírók és szerkesztők, úgy időkö­zönként én is kapok olyan leveleket, amelyeket ugyan nem szántak nyilvánosságra, de olyan ér­dekes a tartalmuk, hogy igenis, A NYILVÁNOS­SÁG ELÉ KÍVÁNKOZNAK. Azért a nyilvános­ság elé tárom azt a levelet, amit szeptember 15- én adott fel az írója Miami, Fia. városban, nem is egyenest hozzám, hanem lapunk szerkesztősé­géhez címezve s onnan továbbították címemre. A szerkesztőség ezzel a megjegyzéssel továbbí­totta a levelet: “A levélben említett száz dolláros hagyaték a Magyar Szó részére megfelel a ténynek. Mi úgy tudjuk, hogy a levél írója vallásos ember”. Ez a kis bevezetés szükséges a levél megértésé­hez. Most már hadd beszéljen a levél önmagáért: Kedves Geréb ur! Mint ismeretlen keresem fel ezen levelemmel. Én a Magyar Szó újságot azelőtt nem olvastam, mert az a lap, amelyet járattam, mindig harcban állt vele. Az “Előre fajzatának” nevezték s úgy ijesztgettek tőle, hogy nem találtam tanácsosnak az olvasását. Úgy voltam én azzal, mint az az öreg német bevándorló, aki miután nem ismerte a “pájt” (amerikai lepény, G.), hát mikor kijött, nem mer­te megenni. Hanem egyszer csak valaki mégis rá­beszélte, hogy mégis kóstolja meg, mire az öreg megkóstolta és akkor úgy megszerette, hogy az­után már minden nap “pájt” akart enni. Mikor a feleségem nagybátyja, az Alpha, N. J. városban lakó Kovács Sándor meghalt, 100 dol­lárt hagyott a Magyar Szó támogatására, de egy­ben azt is kérte, hogy azután az ő lapját az én címemre küldjék. így került az én házamba a Ma­gyar Szó és azóta igen kedves vendégem lett. Magamról csak ennyit irok: Nem vagyok okos ember, de az élet megtanított arra, hogy nem iga­zítom az életemet a tudatlanokhoz vagy a gyen­gékhez, hanem inkább a többet tudókhoz, a felfe­lé menőkhöz, az erősebbekhez. Ezek emelnek feljebb bennünket. Az a meg­győződésem, hogy csak jósággal és igazsággal le­het az embereket elérni és a társadalmat megvál­toztatni. Kedves Geréb ur. A “Nagy Racket” cimü cikké­nek témája sok anyagot adott minden gondolkodó embernek, — értem azokat, akik gondolkodni tud­nak. Engem különösen ez a mondata foglalkoz­tat: “A vallással kapcsolatos racket szinte kime­rít hetetlen”. De ehhez többet nem adott, nem mondotta, nem jött ki vele. Azért én szeretnék öntől errevonatkozólag még többet is hallani — a lapban. De ha gondolja, hogy nincs még itt az idő erre, mert a lapnak hátrányára lenne, akkor legyen szives errevonatkozó választ adni. A lap irói közül Rev. Gross L. régi barátom. Két-három témáját olvastam. A meglátásai igaz­ságosak és tanulságosak. Válaszát várva maradok, tisztelettel: E. R. Nem irom ide a levélíró teljes nevét, csak a kezdő betűket, mert nem kértem rá engedelmet és levelében sem jelzi, hogy azt kiirhatom-e? A le­vél lényegén azonban az már nem változtat. A lényeg az, hogy ezt a levelet egy RÉGI AMERI- KÁSBóL lett UJ OLVASÓ irta a Magyar Szónak. A levélre ez a válaszom: Kedves E. R., Uj Olvasó! Először is köszönöm a szép levelet és szívélye­sen üdvözlöm önt a Magyar Szó olvasótáborában. A “Nagy racket” cimü cikkemben elmagyaráz­tam, hogy a racket olyan üzlet, illetőleg a pénz­szerzés olyan formája, amely ellenkezik a fenn­álló erkölcsi felfogásunkkal, a közösség által el­fogadott üzleti tisztességgel még akkor is, ha mindjárt nem ütközik törvénybe. Megírtam az­tán, hogy a racket itt, Amerikában most befész­kelte magát társadalmi életünk minden megnyil­vánulásába, többek között a vallásba is. Ön, mint uj-olvasó persze nem tudja, hogy ez nekem RÉGI TÉMÁM, amivel időről-időre foglal­kozom az amerikai magyar sajtóban immár közel félévszázad óta. A Magyar Szó, vagy a már meg­szűnt Bérmunkás volt olvasói bizonyítják, hogy nagy kötetet tennének ki azon írásaim, amelyek­ben a vallás mezejére bevitt rackettel foglalkoz­tam. És foglalkozni is fogok még a jövőben is, mert úgy tartjuk — nemcsak én, hanem ennek a lapnak a szerkesztősége és összes külmunkatár- sai is, — hogy a racket alakjában jelentkező nép- bolonditási le kell lepleznünk, bárhol jelentkezik is az. így, ha továbbra is megmarad Magyar Szó ol­vasónak, — mintahogyan remélem, hogy megma­rad —, akkor lesz elég alkalma, hogy a vallásfel- világositás körébe vágó cikkeimet is olvassa, ami­hez, — mint mondottam, elég gyakran visszaté­rek. A “Nagy racket” cimü cikkemben a racket- nek csupán egy ágára terjeszkedtem ki és noha az sem lehetett teljesen kimerítő, máris TELJES OLDAL lett belőle. így a másféle népcsalás is­mertetést máskorra kellett hagynom. Amikor a levelét elolvastam, kedves Uj-Olva- sónk, abban a pillanatban megláttam, hogy nem­csak kérdez, hanem azonnal FELCSAPOTT RAC- KETT LELEPLEZÖNEK IS. Ezzel a levéllel azt csinálta, amit én évtizedek óta több-kevesebb si­kerrel folytatok: LELEPLEZTE KORUNK EGYIK LEGKÁROSABB, LEGNAGYOBB ÉS LEGGONOSZABB RACKETJÉT. A SAJTÓ RACKET Mert igen nagy racket ám az, hogy a polgári sajtó igazán szégyenteljes módon hazudik a haladó szellemű újságokról és ingerli ellenük az olvasóközönséget. Nagyon, de nagyon nagy rac­ket az, hogy az igazságot megiró sajtót ugv mu­tatják be, mintha a képzeletbeli ördög lenne, aki­től tehát a jámbor embereknek tartózkodni kell. Az igv félrevezetett embereket aztán mindenféle szélhámossággal be lehet csapni. Persze ezt nemcsak a magyar polgári sajtó, ha­a mmm földjén Az amerikai barátságával kérkedő diktátor elnyomja a szakszervezkedést BANGKOK, Thailand. —- Thailand délkelet- Ázsiában fekvő, névleg alkotmányos királyság, amelynek 200,148 négyzetmérföldnyi területén 23 milliónyi nép lakik, úgy gazdaságilag, mint poli­tikailag a Malaya félsziget országainak legfonto­sabbika. Thailand, — régi nevén Siam — 1932- ben alkotmányt kapott az uralkodójától és 283 tagú parlamentet választott, ahol a Nyugattal (értsd: Amerikával) rokonszenvező Nemzeti Szo­cialisták kerültek többségre 1957-ben. Noha az uj kormány Amerika támogatása mel­lett gyors fejlődést mutatott, 1958 október 20-án megdöntötte azt a katonai puccs, amelynek veze­tője, Sárit Thanarat marsall önkényuralmat te­remtett. Marsall Sárit Thanarat az Egyesült Álla­mok leghűségesebb szövetségesének vallja magát. Thailand, vagy amint ők maguk nevezik az országukat, Prades Thai; “a szabadság földje”. Nézzük csak, hogy a szabadság földjén milyen szabadságot élveznek a munkások. A diktátor véleménye Az 51 éves marsall Sárit Thanarat a kommunis­ták engesztelhetetlen ellenségének mondja magát. Különösen gyűlöli a kínai kommunistákat, (vagy legalább is azt hirdeti, hogy az amerikai támoga­tást megnyerje), azonban az ő túlzottan leegysze­rűsített fehér-vörös mentalitása szerint már a szakszervezkedés is kommunizmus, amit tehát el kell tiltani. Thailand szakszervezetei addig sem voltak va­lami erősek, inkább csak papir-szervezetek vol­tak, amelyek tisztikara vakon engedelmeskedett a mindenkori miniszterelnöknek. Igaz, névleg csatlakoztak az “International Confederation of Free Trade Unions” (ICFTU) szervezethez, azon­ban a mozgalom csupán maroknyi embert érde­kelt, — egy részüket őszintén, a többit pedig ér­dekből. Marsall Thanarat már ezt sem tűrte, az októ­beri puccs után betiltott mindenféle szervezke­dést, arra hivatkozva, hogy a szervezkedést csak a kommunisták akarják. A munkásoknak, ha kö­vetelésük van, azt a kormány elé kell beterjesz­teni és az dönt, amely ellen aztán nincs fellebbe­zés. HIÁBAVALÓ PANASZ Ma a 23 millió lakossággal biró országban nem minden más nemzetiségű —, az angol is, sőt éppen az a vezető —, folytatja. Azért olyan nagy és veszedelmes racket az, amit a sajtó révén vé­geznek. Azért ez a racket mégis cs'ak egy része a sokkal nagyobb terű népcsalásnak, amelynél a lényeg az, hogy kiválasztanak, vagy kitalálnak valamilyen “mumust” amivel ijesztgetik az embereket. Ezt már az ősidőkben megkezdték. Kitalálták, hogy van “gonosz szellem”, amiből később a “gonosz istent” csinálták. Még neveket is adtak a gonosz istennek. Ilyenek voltak: Ahrimál, Goblin, Adra- melach, Loki, Elf, Belzebub, Lucifer, Sátán, stb. A legújabb korban, amikor az emberek már két­ségbe vonták a “gonosz” istenek létezését, he­lyettesítették őket a nihilizmussal, anarchizmus­sal, szocializmussal és most a kommunizmussal. A cél mindig az, hogy előbb ráijesztenek az em­berekre, majd tudtukra adják, hogy azért van menekvés a nagy veszedelem elől, amelyhez az or­vosságot ők árulják —, persze jó pénzért. Ezt teszi a polgári sajtó (beleértve a rádiót, a TV-t s a kommunikáció minden más eszközét is), amikor a haladó szellemű, a felvilágosítást ter­jesztő újságok ellen hangolja a közönséget. Ön, kedves E. R. olvasónk, egyszerű szavakkal irt levelében most ezt leplezte le és csapott fel mindjárt a racket-szellem üldözői közé. Mert amig vannak emberek — igen nagy számmal —, akik nemcsak eltűrik a szélhámosságot, haneni EGYENEST ABBÓL TARTJÁK EL MAGUKAT, viszont vannak olvanok is, AKIKNEK VALÓSÁ­GOS FIZIKAI FÁJDALMAT OKOZ A RACKET- CSALÁSOK SZEMLÉLETE. Ugvlátszik, ön is az ilyen emberek közé tarto­zik, de eddig maga is áldozata volt a nagy rac- ketnek. Remélem, hogy mostantól kezdve figyel­mesebben fogja olvasni a polgári lapokat és ész­re fogja venni bennük a szélhámosságot, a nagy csalást. Ebben a reményben üdvözlöm önt a Magyar Szó olvasói között. Elfogadható ok ACCRA, Ghana. — Most, hogy Ghana már füg­getlen ország lett, a civilizáció is jobban terjed, mint azelőtt. Ennek bizonyítéka az, hogy most már megalakult a “Civilizációt terjesztő asszo­nyok klubja” is. Ennek a klubnak a célja egyen­lőre csak az, hogy a vidéki asszonyokat rábeszél­jék a ruha viselésére. Az asszonyok hajlandósá­got mutatnak az uj divat iránt, de egyes vidéken a férjek igen erősen ellenzik. Amikor megkérdez­ték őket, hogy miért ellenzik azt, hogy a felesé­geik ruhát öltsenek, ezt az egyhangú választ adták: “Hát ugyan ki bírna annyit keresni, hi­szen mindegyikünknek 3—4 felesége is van?” A NAGY RACKET A RÉGI AMERIKÁSOKBÓL lett UJ OLVÁSÓ leleplezi a leggonoszabb népcsalást _____9. nincs semmiféle szakszervezet, még az egymillió lakosú fővárosban, Bangkokban sem. Az CFTU- hoz érkezett panaszok megvizsgálására a United Nations Munkaügyi Bizottsága odaküldte V. M. N. Menőn nevű megbízottját, a kormány azonban nem engedte meg neki, hogy a szakszervezeti mozgalom iránt érdeklődő munkásokkal beszéljen. Néhány unionista, — akiket igazán nem lehet kommunista szimpátiával vádolni —, engedélyt kért a kormánytól kulturcsoportok szervezésére, garantálva, hogy ott elégedetlenséget vagy sztráj kokat nem fognak említeni. A belügyminiszter válasz nélkül hagyta a kérelmet, hogy annak megtagadását ne kelljen megindokolnia. A kormány véleménye különben ez: Thailand lakosságának négyötöde földműveléssel foglalko­zik, leginkább rizstermelők, amiből még kivitelre is jut. Rizs a nép legfőbb eledele, abból tehát van bőven. Azonkívül a folyók, a tavak tele vannak hallal, a nép tehát nem éhezik. Mi szüksége lenn# tehát szervezkedni azért, hogy több pénzhez jus­sanak? Mindazon országokban, amelyek angol uralom alól szabadultak fel, találunk valamilyen szak- szervezeti mozgalmat. India, Pakisztán, Burma, Malaya, Singapore, Hong-Kong, Cyprus, West Af­rica, — mindegyiknek vannak szakszervezetei, ha mindjárt gyengék is. Csak a nagyon erős amerikai befolyás alatt álló Thailandban nincs, abban az országban, amely folyton kérkedik Amerikához való hűségével; abban az országban, amely úgy gyűlöli a nép- köztársaságokat, hogy a Szovjetuniót is csak az­ért ismerte el, hogy bejuthasson az Egyesült Nemzetekbe. Nem titok, hogy Thailand kormányát, — Sárit Thanarat-ot beszámítva—nagyon bántja az Inter­national Labor Organization elé terjesztett pa­nasz. (AFL-CIO News)

Next

/
Oldalképek
Tartalom