Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-24 / 39. szám
Thursday, Sept. 24, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Élet vagy pusztulás? Dr. Linus Pauling a radioaktivitás veszélyéről ami földünket fenyegeti. A hirosimai egyetem politika és gazdaság- tani szakának nagy előadótermében augusztus 5-én, dr. Linus Pauling, a Kaliforniai Technológiai Intézet Nobel-dijas tudósa, beszédet lartott a következő cimmel: “Választhatunk: Atombombahalál vagy világtörvény”. Legjobb tudomásunk szerint, ez a beszéd még sem nyomtatásban nem jelent meg az Egyesült Államokban, sem beszámolót nem közöltek róla. Mivel az a véleményünk. hogy ez az előadás adja a legtisztább és legtartalmasabb értékelését annak a veszélynek, mely a világot fenyegeti a radioaktiv anyagok szétterjedésével, ezért a GUARDIAN c. folyóiratban megjelent beszédet közöljük és kérjük olvasóinkat, adják azt tovább, hogy minél többen olvashassák. I. Mi egy nagyszerű világban élünk. Én szeretem ezt a világot. Szeretem az embereket. Szeretem az állatokat. Szeretem a növényeket. Szeretem a csillagokat, hegyeket, az óceánt, az ásványokat, kristályokat — mindent ami a világon van. És én félek, hogy ez a csodálatos világ el fog pusztulni. Félek, hogy a jövő évben vagy jövő év utáni évben vagy esetleg ezutáni években, mindnyájan halottak leszünk megölnek bennünket abban a háborúban, melyben a már most meglévő nagy atom- és hidrogénbombák ezreit felhasználják. Remélem — mindnyájan reméljük —, hogy erre nem fog sor kerülni; de reményeink ellenére, a világ elpusztításának a lehetősége fennáll, és ezt nem szabad elfelejtenünk. Ez az évtized a legfontosabb a világ történetében. Most az útelágazásnál állunk: az egyik ut a világ pusztulásához vezet, a civilizáció végéhez; a másik ut a világbékéhez, világkormány létrejöttéhez, a Föld erőforrásainak az emberiség érdekében való felhasználásához. Az első ut az esztelen militarizmusé, a második ut az értelemé. A választásra lehetősége van az emberiségnek és a szükségességére ennek a választásnak már régen rámutattak 1945 óta. . . Számos felhívásban említették már a radioaktiv anyagok szétterjedését a világ fölé, mint az eredményét a nukleáris bombákkal való kísérleteknek és a kárról amit ez okoz az összes élőlények egészségére szerte a világon, de különösen az emberére. Milyen nagy ez a kár? Nagyobb lehetőségünk van most e kérdés őszinte megválaszolására, mint akár csak egy évvel ezelőtt is volt. Sok mindenről szereztünk értesülést az elmúlt évben. Pédául, most van egy hivatalos kimutatásunk, hogy milyen kiterjedésüek voltak azok a kiésrletek, amiket 1958 végén hajtottak végre. Az első ilyen bombarobbantásnál a robbanó energiát 17 megatonra becsülték, ez volt a Brávó bomba, melyet az Egyesült Államok a Bikinin robbantott fel 1954 március 1-én. Azóta a Szovjetunió és Anglia hasonló bombákat robbantottak. 1959 májusában az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának a megbízottja, tanúságot tett egy Kongresszusi Bizottság előtt a bomba- kisérletek teljes számáról, amiket végrehajtottak. ő a vallomásában azt mondta, hogy a US és Anglia kísérleteztek bombákkal, melyeknek együttes erőssége 66 megaton maghasadásu (?) volt és a Szovjetunió által kikisérletezett bombák pedig 26 megaton meghasadásuak (?) voltak, 1959 végéig. A teljes összege az addig kipróbált bombák erősségének e szerint 92 megaton maghasadásu. (?) Ehhez még hasonló összegű megolvadást is kell adnunk, a visszahatását a lithium és deuto- rium atomok magjainak, hogy héliumot alkossanak, úgyhogy az eddig kipróbált bombák teljes energiája 180 megaton, 60-szor akkora energia, mint amit az egész II. világháború alatt felhasználtak. Engedjék most meg, hogy megkérdezzük, mennyi kárt okoztak már és fognak még okozni az emberi fajnak a radioaktivitással, amelyik a bombákból kicsapódik, csak az eddigi kísérletek folyamán ? Először az öröklésben okozott károkat beszéljük meg. H. J. Müller professzor 30 évvel ezelőtt felfedezte, hogy az X-sugarak változást idéznek elő az állatok s növények öröklött anyagán illetve testzn helyetfoglalva, ezek a gének. Ä gének a molekulái a deoxyribosenuclear savnak. Ezeknek a molekuláknak megvan az erejük, hogy megduplázzák magukat. A világon minden személy örököl 100,000 molekula deoxyribosenuvlear savat az apjától és az anyjától, felét az apjától és felét az anyjától. Legtöbbje ezeknek a géneknek, amelyet az utód örököl, ugyanaz, mint amit az apa és az anya örökölt, de ő csak a felét örökli az apja génjének és felét az anyjáénak. Megvan mindazonáltal az esélye annak, hogy ő. örököl egy vagy két vagy három gént, amik megsérültek azóta az idő óta mikor az apja vagy az anyja örökölte azokat. Ezek a megsérült gének azok, amelyeket (öröklődőén) változó géneknek neveznek — a kártevő folyamatot nevezzük mutátionak (változás). Müller professzor felfedezte, hogy az X-sugaAugusztus 27-iki számunkban a fenti cimmel közöltük H. W. olvasónk e tárggyal foglalkozó levelét és mindjárt utána szerkesztőségi válaszunkat. Ám H. W. válaszunkkal szembeni elégedetlenségét egy újabb hozzánkintézett levélben fejezte ki. Mig a két rendszer (kapitalista és szocialista) létezésére utaló szerkesztői megjegyzésünkre azzal válaszol, hogy “képtelen vagyok, mint önök — egyiket vagy másikat hasravágva kiszolgálni”, H. W. tovább megy a szocializmust elítélő és felelősségre vonó hangnemben. Ismétli előző levelében tett kitételeit és ragaszkodik ahhoz, hogy mindaz — ami pedig nem egyéb, mint a szovjetellenes propagandasajtó rágalmainak megismétlése — “történelmi tény.” “Izraelben nincs hadigyártás privát kézen. Azt az állam kezeli, éppen úgy, mint Oroszországban, pedig Önök általánosítanak cikkükben, ezzel félrevezetik olvasóikat”, állítja H. W. Biztosítjuk Mr. H. W.-t, hogy csak egy olvasónk van félrevezetve s az ő maga, már nem a mi cikkeink eredményeként. A fent idézett “történelmi tényt” megdönti a “Jewish Currents” angolnvelvü zsidó folyóirat szeptemberi száma (megrendelhető 22 E. 17th Street, New York 3, N. Y.), amelyben a cionista londoni “Jewish Observer and Middle-East Review” junius 26-iki számából a következőket közli a Ben-Gurion-Adenauer féle fegyverüzletről: “Miután a Potsdami Egyezmény megtiltja, hogy fegyvert gyártson, Nyugat-Németország vásárolja fegyvereit. 250,000 ágyulcvedéket keresve Finnországban találta a legmegfelelőbbet. De a Szovjetunióval kötött barátsági szerződés gátolja Finnországot abban, hogy Nvugat-Németország- nak fegyvert árusítson. A finn Tampella fegyvergyárnak azonban Luxemburgban van leányvállalata, amely a Haifában levő Soltam, Ltd. cég résztulajdona. A cég másik része a Histradut (szakszervezet, szerk.) tulajdonában levő Solei Boneh társulathoz tartozik. Ezért a Soltam cégre esett a választás, hogy a finn mintára készülő lövedékeket szállítsa.” Ennyit az izraeli hadgyártás állami kezeléséhez. Arravonatkozólag, hogy a Ben-Gurion kormány “egyhangúlag” helybenhagyta a fegyverüzletet, szolgáljon felvilágosításul a londoni “Jewish Chronicle” jeruzsálemi tudósítójának julius 10-i cikke, mely szerint a “kabinetgyülés nyilvános- ságrahozott jegyzőkönyvének átvizsgálása azt a benyomást kelti, hogy önkényeskedő célzatos kísérlet történt az ügy keresztülvitelére úgy, hogy mások ne ismerjék fel annak fontosságát.” A titkos szerződést ez év márciusában Írták alá és talán mai napig is titkos maradt volna, ha az üzletet kijáró német cég abbeli elégedetlenségében hogy nem csinált rajta elég profitot, a “Der Spiegel” nyugatnémet hetilapban nem közölte volna az esetet. Izraelben a hir országosan erkölcsi felháborodást és tömegtiltakozást keltett a koncentrációs táborokból kiszabadultak vezetésével. H. W. megismétli és választ kér a következő kitételére: “És mióta törekszenek az arab államok elnyomás ellen és függetlenségre? Csak nem nevezik önök Nasser uralomravágyását függetlenségnek?” Minden elnyomott gyarmati és félgyarmati állam — beleértve az arab államokat — hai’col az rak kárt okozhatnak a géneknek és az ő felfedezése óta rájöttek arra, hogy mindenféle magas- energiájú kisugárzás okozhat mutációt. Örökléstannal foglalkozók szerte a világon, megegyeznek abban, hogy a magasenergiáju kisugárzás a radioaktiv anyagokból, melyet beszabaditottak a légkörbe nukleár-bombák robbantása által, mu- tátiót idéz elő, mely végbe is megy az élőlényeken az egész Földön. A hasadás okozta termék, amelyik a nukleár- bomba kísérletből keletkezett és a legnagyobb kárt okozza az öröklés területén a Cesium-137. A radioaktiv elemek felszabadulnak a bomboki- sérletnél, leesnek a földre és ahogy az atom részeire bomlik, magasenergiáju gamma sugarak lövelnek ki belőle, melyek ütköznek a deoxyribose- nucleáris savval, amikor az élőlények nemzőszervein áthaladnak és átváltoztatják a jó géneket rossz génekké. Az összes örökléstannal foglalkozó tudósok a Föld kerekén elismerik azt, hogy ez a folyamat végbemegy. (Folytatjuk) elnyomás ellen és függetlenségre törekszik. Anglia csak 1945-ben ürítette ki Egyiptom területét a Szuez csatornaövezet kivételével és 1954-ben egyezett bele, hogy csapatait onnan is kivonja. Utolsó egységét 1956 júniusában vonta ki. De már 1956 október végén Franciaországgal és Izraellel együtt megtámadta Egyiptomot. Bár Nasser politikájának legtöbb kérdésével homlok egyenest ellenkezünk, el kell ismernünk, hogy az ő vezetésével szabadult meg Egyiptom a korrupt királyságtól és az ő vezetése alatt sikerült megőriznie függetlenségét a francia-angol gyarmati elnyomási kísérlettől. Harry Bridges ismert amerikai szakszervezeti vezető Izraelben tett látogatása után igy nyilatkozott: “Izrael, bármi az egyesek véleménye — létezik. A népe keményen dolgozik az uj nemzet felépítésén. Egyes szélsőséges arab felfogás, hogy a Közép-Kelet csak akkor lesz biztonságban, ha a zsidókat kikergetik Izraelből, őrület.” Bridges szerint izraeli szakszervezeti és kormánytisztviselők megértik, hogy “Izrael jövője szoros összefüggésben van az arab világ jövőjével, amelynek részévé kell, hogy váljon”. Azt sem lehet letagadni, mondja, hogy Izrael az angol és francia erőkkel szövetkezve megtámadta Egyiptomot és “törődnie kell azzal, hogy az arab világ Izraelt a nyugati hatalmak eszközének tekinti.” Még egy megjegyzést. 1948-ban, amikor a UN határozatot megsértve az arab államok megtámadták, Izráel könnyűszerrel kapott fegyvert Csehszlovákiától igaz ügye megvédésére. Most már saját fegyvere van, de igazságtalanul megtámadta Egyiptomot és azért a USA és USSR együttes közbelépésére vissza kellett vonulnia. Ütik a vasat, itirg meleg A munkásellenes törvényhozás nagyban megerősítette a monopóliumok elszántságát a szak- szervezetek további meggyengítésére és megtörésére. A US Chamber of Commerce elnöke Spokane, Wash.-ban üzleti és ipari vezetők előtt mondott beszédében “right-to-work”-féle állami törvényhozás támogatására szólította fel őket, azonkívül szövetségi törvényhozást követelt arra, hogy a szakszervezetekre terjesszék ki a Sherman és Clayton trösztellenes törvényeket. (A trösztök ellen úgysem nagyon alkalmazzák azokat.) Erwin D. Canham, a C. of C elnöke, aki egyúttal szerkesztője a Christian Science Monitor, a nagyüzlet érdekeit védő lapnak, nem kevesebbet akar, minthogy a munkások hagyják el azokat a szakszervezeteket, amelyeket ők — a Chamber of Commerce — politikai pártoskodással vádolnak. Szerinte megengedhetetlen az a helyzet, hogy a szakszervezeteknek “a törvény jogot ad arra, hogy a munkáltatókat a kölcsönös szerződéskötésre kényszeríthetik”. Washington államban a szavazó polgárok két választás alkalmával visszautasították a felajánlott “right-to-work” törvényjavaslatot. A monopóliumok a Chamber of Commerce-on keresztül koncentrált kampányt folytatnak, hátha a következő választáson sikerül a maguk javára változtatásokat eszközölni. HÉGEGYSZER A ‘»ÉHET IZRAELI FEGYVERÜZLETRŐL’
