Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-24 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 24, 1959 fi Munkásmozgalom A SZAKSZERVEZETROMBOLÓ TÖRVÉNY ÉS AZ UNIÓK SAN FRANCISCO. — Az AFL-CIO konvenciója megnyitásánál az a vád hangzott el, hogy a munkásmozgalom saját megkülönböztető politikájának köszönheti, hogy a Griffin-Landrum törvényt a nyakára hozták. John F. Shelley demokrata képviselő, a Kaliforniai Labor Federation volt elnöke beszélt a konvenció 12,650,000 tagot képviselő delegátusai előtt, és kihangsúlyozta, hogy “a Griffin-Land- rum törvényt a szakszervezeti széthúzás és az egymás iránti becsületesség teljes hiánya hozta létre.” Figyelmeztette őket, hogy jövőre a “munkához való jog törvényét” (“Right to Work-”) várhatják. Majd a trösztellenes törvényeket alkalmazzák az uniókra; megtiltják a sztrájk jogát a közlekedési munkásoknál és eltiltják, hogy politikai kampányokra is köphessenek a szakszervezetek pénzéből. 900 delegátus megtapsolta Shelley képviselőt, mikor kritizálta az épitőmunkások szakszervezetének vezetőit. Persze Meany elnök nem egyezett meg vele abban, hogy a reakciós unió vezetők, mint az épitőmunkások vezetői a szakszervezetek igazi érdekei ellen dolgoznak. Shelley képviselő figyelmeztette a delegátusokat, hogy a reakciót csak együttes erővel verhetik vissza. Önkénytelenül is felmerül a kérdés, hogy a san franciscoi konvenció megadja-e a szükséges vezetést? Csak a tettek fognak beszélni. Meany és társai nagyszerűen tudnak szónokolni, (és a szovjet munkások sztrájkjogairól beszélni, mig némelyik közülük még soha nem volt egy pi- ketvonalon) ha akarnak, például a Labor Day-üze nete a CIO-AFL lapjában erősen hangoztatta “a haicos szellem ujraszületését az uniókban.” Látszatra ezt a jobb és baloldal egyaránt elfogadhatja. Mit ér azonban a szép beszéd a valóban harcos program nélkül? Sajnos Meany elnök rekordja nem nagy bizalmat ébreszthet hallgatóiban. Labor Day-t nem annyira ünnepnek, mint felszentelt napnak nevezte. Érzékeltette a század kezdetén folyó harcokat. Amikor a gyenge, szegény uniókat folyton zaklatták és “bátorság és erő kellett ahhoz is, hogy valaki uniótag legyen. Ma ennek az erőnek és elszántságnak az ujraszü- letésére van szükségünk,” mondta Meany. MAJDNEM FELEDÉSBE MERÜLT A “LABOR DAY” A munkásellenes törvényhozás s az acélsztrájk kellett ahhoz, hogy felvonulást rendezzenek a meg szokott háromnapos week-end helyett. Az AFL- CIO vezetősége most sem hívta tüntetésre az összmunkásságot. Ahol voltak ilyenek azt inkább a lokális szakszervezeti vezetőségnek köszönheti. “A munkáltatók nyilt harca ellenére, a reménytelennek látszó harc —mondja Mr. Meany ■— a csodával határosán győzelmet hozott. Most újabb harc van a munkások előtt, a szakszervezetek ellen létrehozott hideg-háború csatája, a nagyüzemi érdekeltségek részéről.” “Nem véletlen, összefüggésnélküli valamiről van szó. Nem jött az létre spontán a nagy érdekeltségek részéről. Elhatározták, hogy levágják a munkásság hatalmát.” 'Hajlandó Amerika munkássága gyáván feladni nyereményeit, vagy egy emberként áll fel jogaiért, úgy mint apáik régen tették? Harcolnak- e jogaikért és szakszervezeteikért? Tagjainkról t tudjuk, hogy készen állnak a teljes összecsapás- V ,ra ha a szükség úgy kívánná.” Jó BESZÉD, DE MIT MUTATNAK A TETTEK Nagyszerűen beszélt Meany, de az AFL-CIO vezetősége csodálkozásra késztet bennünket az iránt, hogy mit gondolt Meany a valóságban ezzel ? “Harcos szellem!” “Fejjel az ellenségnek!” és más szépenhangzó jelszavak nincsenek összhangban Meany politikájával, hiszen kijelentette, hogy “non-aggression” paktumot köt a részvénytársaságokkal. A tőkét és a munkást párt- nereknek tartja úgy ő, mint a többi AFL-CIO vezető. Szerinte kölcsönös a bizalom a tőke és a munkásság között. Hol van tehát a Labor Day-i harcos beszéde? Harci beszédet hadnagyaival együtt a kommunisták ellen fordítja, azok ellen, akik az osztályharcról beszélnek. A- S. Hayes, a masiniszta unió elnöke is arra haragszik, aki szerinte “egyik osztályt a másik ellen bujtja.” Szegény munkásság, hogy harcoljon, ha azzal sincs tisztában, hogy kik az ellenségei? Pedig igen egyszerű lenne, ha harcos szellemben kijelentené, hogy a munkásság ellenségei azok, akik szét akarják törni a szakszervezeteket, a nagy üzemek urai és azok ellen kellene, hogy teljes: erővel folyon a harc. SEGÍTSÉG AZ ACÉLMUNKÁSOK RÉSZÉRE Végre megállapodtak abban, hogy segítik az acélmunkásokat. Hat hétig állt a sztrájk, mielőtt ezt elhatározták. Nem sok bátorítást ad a vasutasoknak, az elektromossági, a húsiparban dolgozó munkásságnak, ha az AFL-CIO tanács közel tiz hétig vár arra, hogy a munkásság- támogatását megszavazza. Jó lenne, ha a konvenció elfogadná Meany Labor Day-i harcos nyilatkozatát, azonban nem felejthetjük el, hogy Meany volt az, aki leszerelte Reuther tervét, hogy tömegfelvonulást vezessen Washingtonba a munkanélküliség ellen, úgyszintén az év elején a gúzsba kötő munkásellenes törvényhozás ellen. Még az egyes államok AFL- CIO vezetőit is visszatartotta attól, hogy megmutassák igazi erejüket az állami fővárosok törvényhozó testületéi előtt. Meany harcos beszédéből ugyanakkor kimaradt jó néhány fontos probléma. Meg sem említette a néger munkások jogaiért folyó harcot, a szervezetlen tömegek megszervezésének fontos kérdését és a világbéke kérdését. Nem akarjuk azt mondani, hogy Meany itt-ott nem tett régebben említést a polgári jogok törvényének létrehozásáról, tettei azonban sohasem támasztották alá szépenhangzó szavait. A szervezett munkássághoz tartozó másfél millió néger munkás között nagy az elégedetlenség, miután még a szakszervezeten belül is megkülönböztetést gyakorolnak. Semmi sem mutatja talán jobban Meany reakciós mivoltát és azt, hogy a béke ellenségei között foglal helyet, mint az, hogy nemcsak, hogy nem hajlandó kapcsolatot felvenni a szovjet szakszervezetekkel, de még mikor az egész ország hivatalosan is szívesen látja Kruscsev szovjet miniszterelnököt, Meany nem hajlandó találkozni vele. Ugylátszik ez mégis sok volt hadnagyainak,, mert vagy kilenc közülök, Reuther vezetésével találkozott Kruscsevvel San Franciscóban. Sajnos szakszervezeteink vezetői itt sem a barátságot, békés együttélést, vagy esetleg,, uram bocsá’ munkásszolidaritás kérdését tárgyalták, hanem arra törekedtek, hogy a kapitalistákon is tultéve, minél több kellemetlen érzést váltsanak ki a vendégből, tüszurásaikkal és csipkelődéseikkel. Nem hiába lakájoknak nevezte őket Kruscsev. Kél unió is szervez Chicagóból jelentik, hogy két szakszervezet is meg akarja szervezni a sztrájkoló kórházi munkásokat, ami kissé komplikálja a helyzetet. A “General Service Employees Union” helyi szervezete kinyilatkoztatta, hogy szervezési kampányt indít Chicago környékén a kórházi alkalmazottak beszervezésére. Ez a szervezet a “Building Service Employees International Union”-hoz tartozik. Ugyanakkor riválisa az “American Federation of State, County and Municipal Employees” szakszervezet is hasonló kampányt indított és sztrájkra vitt két kórházat augusztus 28-án a Mount Sinai és a Chicago Home for Incurables-t. A sztrájk még mindig folyamatban áll. NINCS MÁGNESES ZÓNA A HOLD KÖRÜL Moszkvából jelentik, hogy a holdba lőtt rakéta műszerei azt mutatják, hogy nincs mágneses tér a hold körül, és kisugárzásokat sem észleltek a közelében. Lezárt a gyár Norwood, Mass.-ban 250 munkás vesztette el munkáját, amikor a Tobe Deutschmann Corporation, kondenzátorokat készítő gyár lezárta kapuit, azt adva okul, hogy “évek óta ráfizet az üzletre”. A jelentésből azonban kitűnik, hogy a cég részvényeinek többsége a Cornell-Dubilier Electric Corp., South Plainfield tulajdona, mely szintén kondenzátorokat készít és az fogja átvenni a lezárt gyár rendeléseit. A Tobe Deutschmann üzem helyett kutató laboratóriumot szándékoznak létesíteni. A repülőgépipar hanyatlása Az Area Employment Expansion Committee megállapította, hogy a repülőgépipar is egyike azoknak, amelyek hanyatló irányzatot mutatnak, akárcsak a textil- és bányaipar. Az utóbbi két évben a munkaalkalom 16.4 százalékot esett, azaz 146,500-al kevesebb lett, mint az 1957 áprilisi 892,000. A legnagyobb munkaveszteség Los Angeles—Long Beach, Californiában, Buffalo, N. Y.- ban, Dallas, Texasban, New Yorkban és Detroit- ban volt. Az Area Employment Expansion Committee a Douglas törvényjavaslat érdekében működött, amely a kongresszustól kiutalt pénzzel szándékozott segíteni e területeken, de a javaslat nem ment keresztül ez évben. Munkásokra omlott a gyár Hammonton, N. J.-ben a Modern Clothing Co. ruhakészítő gyár épülete összeomlott és a tetőbe- omlás következtében 40 munkás, legtöbbjük nő, megsérült. Az egyik fal mellett kilenc láb mélységű ásást végeztek az épület megnagyobbitása céljából és az igy meggyengült fal beomlott. Külföldi terjeszkedés A Svlvania Electric Products, Inc., New Yorkban bejelentette, hogy megvásárolja az olaszországi Fabrica Italiana Valvole Radio Elettriche S. P. A. alaptőke részvényeinek 50 százalékát. A cég a leadó- és felvevőcsövek legnagyobb termelője Olaszországban. A Sylvania Electric az amerikai General Telephone & Electronics Corp. egyik alosztálya. (Folytatjuk) 17-ET KIVÉGEZTEK IRAKBAN ..Bejrutból jelentik, hogy 13 katonatisztet és négy civilt kivégeztek Irákban, mint az állam ellenségeit. A tisztek résztvettek márciusban a Moszul-i felkelésben, és Abdul Karim Kassim miniszterelnök kormánya ellen összeesküdtek. A négy civilt árulóknak minősitete a kormány. HÉTVÉGI LEVÉL (Folytatás az 5-ik oldalról) Csakhogy az amerikai közönség, amely a base- ball-versenyek és vadnyugati rabló-pandúr leadások között keresett és talált magának időt arra is, hogy illusztris vendégünket a televízión alaposan szemügyre vegye és szavait meghallgassa, egy olyan emberrel találta magát szemközt, akinek egyenes, szókimondó s mégis barátságos magatartásával, valamint végtelenül egyszerű és szemmelláthatóan őszinte beszédeivel nem képes összeegyeztetni azokat az ördögi tulajdonságokat, amelyekkel a kommentátor urak ezt az embert éveken át oly bőkezűen felruházták. Alig hihető tehát, hogy az amerikai átlagpolgár továbbra is hagyja magát az orránál fogva vezetni. Ha a vezetők lefitymálják is Kruscsev tervét, az amerikai polgár — aki Eisenhower szerint az igazi “forrása és irányitója” az itteni kormányrend- szernek — követelni fogja, hogy ezt a tervet érdeme szerint kezeljék és a legkomolyabban foglalkozzanak a megvalósításával — mint a lét és nemlét kérdésének egyetlen lehetséges megoldásával. Szinte azt lehetne mondani, hogy Kruscsev a teljes béke jövőjét voltaképpen az amerikai nép kezébe tette le. Ennek a népnek az erélyén és szívósságán fog múlni, vajon ez a csodás terv a külügyi hivatal polcain fog porlódni vagy pedig fok- ról-fokra közelebb jut a megvalósulás stádiumához. Bízom benne, hogy az amerikai nép, noha erősen hajlamos a lethargikus közömbösségre és sok minden felett hajlandó egy vállrándítással napirendre térni, ezúttal olyan formában és olyan hangosan fogja hallatnia szavát, hogy vezetői nem mernek a közakarattal szembeszegülni!
