Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-08-27 / 35. szám
Thursday, August 27, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3J Ha "kitör” a béke Mi lesz, ha a Kruscsev-Eisenhower látogatások a hidegháború fegyverszünetét hozzák létre? A wall-streeti tőzsde már kétszer is reagált arra a hirre, hogy Eisenhower meghívta Kruscse- vet és ő is elmegy a Szovjetunióba. Mind a két esetben a háborús iparok értékpapírjai estek, ezzel jelezve azt, hogy a spekulánsok felül várják a melegebb légfuvatot. Félnek a halálkereskedők, nagyon félnek. Elvész a befektetésük, amit olyan nehéz munkával szereztek! Nincs mitől félnetek! igyekszik őket vigasztalni a U. S. News & World Report, a nagyüzlet heti közlönye aug. 24-iki számában. Bár elismeri, hogy már is enyhülés van az amerikai-szovjet viszonyban és a találkozások képesek egy európai háború lehetőségét csökkenteni, de ha kötnek is fegyverszünetet, az csak amolyan “fegyveres fegyverszünet” lesz (armed truce) és a velejáró leszerelés csak jelképes lesz. A hadikiadásokat sem fogják hirtelen csökkenteni. Miután igy megerősítette a békétől félők lelkierejét, a cikk analizálni kezdi az eshetőségeket, amelyek máris bizonyos fokú bizonytalanságot teremtettek az üzleti körükben. Mi lesz mégis, ha a kormány erősen csökkenteni fogja a “védelmi kiadásokat? A következő jóslásokba bocsátkozik: A csökkentés nem lesz több 15 billió dollárnál, vagyis 41 billió helyett 26 billió dollárt költünk majd fegyverkezésre. Ez egy harmaddal kevesebb. Hogy elviselhetőbbé tegye a csapást, a cikk a csökkentést az ország népének évi költségvetésé hez hasonlítja, ami 500 billió dollárra rug., a 15 billió ennek csak 3 százalékát teszi ki. Egész csekélység. A félelem lelki hatása aránytalanul nagyobb a csökkentett összeg nagyságánál, mondja megnyugtatóan. Ezt még jobban alátámasztja azzal, hogy emlékeztet hadi felkészültségünk Il-ik világháború utáni csökkentésére, ami két év alatt 87 százalékos volt és a koreai háború utánira, amely kb. 23 százalékos volt. És különben is, ha lesz levágás a hadikiadás összegében, azt csak 1960—61- ben léptetik életbe. És több mint valószínű, hogy ezt egy hasonló összegű adóelengedés fogja követni. 15 billió dolláros adóleszállitás? Erre a lehetőségre mindenki szívesen felfigyel, különösen, hogy ha az iró igazságosan elosztja a tizenöt billiót. — Eszerint gazdag-szegény egyenlően 5 százalékos adóelengedésben fog részesülni. Le fogják szállítani a fogyasztási adót. Fel fogják emelni az egyéni adófizetők adómentes alapösszegét 100 dollárral. A 20 százalékos szövetségi adót, amit most a munkások fizetnek, leszállítják majd 15 százalékra. Hiszen ez kitünően hangzik! Mielőtt azonban nagyon beleélhetnénk magunkat ebbe az álomképbe, jön a vizeslepedő, “Kevés lehetőség van ilvfajta fegyverszünetre, legjobb lesz, ha senki sem alapozza terveit adó- Jeszállitásra”, figyelmeztet a cikkiró. “De nem tudhatjuk. . ., beszélhetünk a lehetőségeiről”. Egy bizonyos, hogy a fegyverkezési kiadások csökkentése a nem-katonai gazdaságra lesz előnyös, a katonai része szenvedni fog. Ideiglenes munkanélküliséggel is jár majd. Külföldön is érezni fogják a hatását. Külföldön elhelyezett hadállományunk jelenleg három és fél billió dollárt költ évente. Ez lényegesen kevesebb lesz majd. Hadiiparjaink között a repülőgépiparban, a táv- lövegiparban, a katonai építkezéseknél lesz leépítés. A katonai állományban általános redukálás fog bekövetkezni, ami legalább 4 billió dollár fizetés és járulék vesztességgel fog járni, összesen 10—11 államot fog érinteni, legjobban Kalifornia, New York és Texas államokat. Mindezt azonban ellensúlyozni fogja gazdaságunkban az a 12 billió dollár, ami adóelengedés következtében fel fog szabadulni és amit az emberek főleg bevásárlásnál fognak felhasználni. A bankokban is több pénz lesz és könnyebben lehet majd hitelt kapni. Ez előrelátható fellendülést fog előidézni a békéscélu iparokban. Nagy lesz a kereslet az automobil és mindenfajta háztartási fel- szerelési cikk iránt. A házvásárlásra nagyobb lehetőség lesz. Az emberek többet fognak utazni. Növekedés lesz a sokoldalú személyi kiadásokban is. Nő a derűlátás Hogy a beállható változás mennyire foglalkoztatja a közgazdászokat, bizonyítja az is, hogy a N. Y. Post pénzügyi rovatvezetője, Sylvia F. Porter is ezzel a kérdéssel foglalkozott aug. 19-iki rovatában, ő nyíltan örömét fejezi ki a US— Szovjet enyhülés lehetősége felett és azt ajánlja, hogy az elnök és a kongresszus már előre dolgozzanak ki tervet a nemzetgazdaság átalakitására, hogy az a lehető legkisebb zökkenés nélkül történjen. “Hiszen annyi, de annyi örvendetes és kívánatos pontja van egy ilyen programnak”, lelkendezik Miss Porter. És mindjárt kapásból fel is sorol néhányat. Ezek között van az adóleszállitás, a hitel megkönnyebbítése, ami az embereket bevásárlásokra, építkezésekre fogja ösztönözni; állami és privát építkezési programok kiszélesítése városok fejlesztésére; nyomornegyedek eltüntetése, lakások javítása, utak, játszóterek, parkok szaporítása, továbbá a szovjettel kifejleszteni a kereskedelmet és segíteni olyan városokat, iparokat és munkásokat, akiket a gazdaságunk békés átépitáse hirtelen súlyosan érintene. Valóban élvezet olvasni ezeket az elgondolásokat, amelyek, mint az eső után kipattant bimbók virágoznak ki. Az éltető eső, a két kormányfő találkozásának a hire és a még éltetőbb napsugár, a hidegháború légkörének enyhülése máris ilyen egészséges, építő elgondolások szülője lett. Mi lesz, ha a békés lehetőségek meg is valósulnak és ezek az elképzelések fokozott mértékben, nagy lendülettel működésbe lépnek országunk életében. A fejlődés és jólét uj korszaka nyílna meg. A polgári sajtó Íróinak elgondolásai sem minket, sem olvasóinkat nem érik meglepetésszerűen. A Magyar Szó a hidegháború évein keresztül rámutatott arra, hogy a fegyverkezésre és háborús uszításra költött sokbillió dollárt miként kellene a pusztítás és gyűlölködés helyett az országunk és népünk békés felvirágoztatására fordítani. A folyamat megindult, de a kérgesszivüek még útjába állhatnak. A nép akarata el kell, hogy sá- pörje őket az útból. Eljött a béke érvényesülésének ideje. A CSEH fölmüvelésügyi miniszter felhívást intézett a cseh néphez, hogy önként jelentkezzenek a “week-enden” az aratási munkálatokra. A termés ugyanis nagyszerű és a földművesek nem képesek időben betakarítani, annyi a munkájuk. Az amerikai “szabad” sajtót nem egyszer érte az a vád, hogy összeesküvésszerüen elhallgat fontos fejleményeket. Ezt tette azzal a nemzetközileg nagy port felvert eseménnyel kapcsolatban is, hogy a kormányunk hajlandó Nyugat-Német- országnak nukleáris fegyvereket rendelkezésére bocsátani és hogy már meg is kötötte Adenauer- rél az errevonatkozó egyezményt. Ez a tény maga nem maradhatott titok, mert a visszhang, amit külföldön és itthon is keltett és az azt követő tiltakozások ezt lehetetlenné tették. De az amerikai sajtó szűkén foglalkozott vele és a népre tett hatásáról már mélyen hallgatott. Megfigyelők — sokszor tévesen — azt a benyomást kapják, hogy az amerikai nép érdektelenül viseltetik fontos politikai eseményekkel szemben. Aztán nagyritkán kiderül az, hogy a közakarat kifejezést nyert ugyan, de mert a hivatalos politika ellen foglalt állást, a hallgatás szemfedőjét borították reá. Ilyen agyonhallgatást leplezett le “I. F. Stone’s Weekly” aug. 10-iki száma a németek atomfegyverrel való ellátásával kapcsolatos kormányterv visszhangjáról. 1. A sajtó mély hallgatása ellenére, a kongresz- szus tagjai sokkal nagyobb számban kaptak tiltakozó leveleket ebben az ügyben, mint bármikor ezelőtt felmerült fontos kérdésekben. Ez visszatükrözi az országban fokozódó nyugtalanságot az atomfegyverkezéssel szemben. 2. A levelek hatása folytón 13 szenátor levelet irt az elnöknek e kérdésben, amelyre választ is kaptak. E levélváltást egyetlen újság sem hozta nyilvánosságra, csupán a N. Y. Post egy kommentátora említette meg cikkében. Sajnos, mondható, hogy a Humphrey szenátor Lakói a háborús bűnös MOSZKVA. — A “Trud” újság hire szerint * bíróság golyó általi halálra ítélte N. Starovoitov háborús bűnöst, aki szovjet polgár létére segítséget nyújtott a Bryansk felé közeledő náci haderőnek. A tanúvallomások szerint Starovoitov segítette a német katonai rendőrséget a partizán csapatok elfogott tagjainak vallatásában és megkin- zásában. A Szovjetunióban a kézrekerülő ilyfajta árulókat még mindig bíróság elé állítják. Monopóliumok fejlődése és eredménye San Franciscóban az ujságmonopólium még jobbban megerősödött két délutáni újság — a News és a Call-Bulletin egyesülésével. A két újság volt tulajdonosai, a Hearst és a Cripps Howard trösztök közös tulajdona lesz az uj újság. Azonnali eredmény: A két újság 950 alkalmazottja közül 400 elvesztette állását. Alombombát kaptak TÁPÉI, FORMÓZA. — Az AP hírszolgáltató vállalat jelenti, hogy az Egyesült Államok Nemzeti Kinának átutalt bizonyos számú “Nike-Her- cules” irányítható löveget, amelyek “atom war- head”-del (atom-töltéssel) 75 mérföld távolságnyira igen hatásosak. Az Egyesült Államok ezen irányítható lövegek átadásával állítólag Quemoy és a többi kisebb sziget védelmét akarja szolgálni. Kártérítést kapnak 30,000 kaliforniai. indián megnyerte perét, amelyben kártérítést követelt a kormány által kb. 100 évvel ezelőtt, az aranymezők feltalálása idején eltulajdonított földbirtokokért. A 11 éve folyó perben az Indian Claim Commission úgy döntött, hogy 70-től 101 millió aker-ig terjedő földért a 100 évvel ezelőtti értékét fizessék meg az indiánoknak. Az indiánok 55-től 75 millió dollárig terjedő összeget követelnek. A volt kubai diktátor Portugáliában Miután a State Department “bátran és bölcsen” (N. Y. Times) visszautasította Fulgencio Batista elmenekült kubai diktátor vízumkérelmét és miután Trujillóval sem fértek össze Dominikában, sőt az európai országok sem akarják befogadni, Batista sorsán megkönyörjilt egy diktátorkollégája, Portugália Salazarja. Menedéket nyújtott neki Madeira szigetén, ahová Batista már át is telepítette székhelyét. Az amerikai földrész nyeresége ez esetben Európa vesztesége lett. vezetésével 13 aláírással ellátott levél nem tükrözi eléggé vissza — bár megemlíti — a külföldi és belföldi tiltakozások komolyságát. Inkább csak arra kéri az elnököt, hogy nyilatkozatban adjon biztosítékot arról, hogy a Nyugat-Németország- ban megkötátt egyezmény nem áll útjába a Szovjetunióval való békés megegyezésnek. “A nyilatkozat megnyugtathatja népünket, hogy az egyezmények nem zárják ki azt, hogy az Egyesült Államok a jövőben egyezségre lépjen a Szovjetunióval és más érdekelt országgal a fegyverkezés csökkentésére és ellenőrzésére, hogy nem zebolyásolják Németország egységesítését és nem kényszerítik kormányunkat nukleáris fegyverek további folyósítására miután nemzetközi egyezmények jöttek létre ennek betiltására.” Ez a levél fehérremossa a kongresszus tétlenségét. A kongresszusnak ugyanis hatalmában áll a Nyugat-Németországgal kötött fegyverátadási egyezményt érvényteleníteni. Amint az elnökhöz intézett levélben meg is említik: “. .. Az 1954-es Atomenergia Törvény kiköti (már akkor készültek erre. — Szerk.), hogy nukleáris osztozkodásra vonatkozó egyezmények érvénybe lépnek, ha megkötésük után 60 napon belül a Kongresszus határozati javaslattal vissza nem utasítja az egyezményeket... De arra a meggyőződésre jutottunk. hogy a jelen egyezménnyel kapcsolatos problémákat a kongresszus visszautasítása nem fogja megoldani”. Ha az amerikai nép tömegesebben írna leveleket képviselőinek és szenátorainak, az segítené meggyőződésüket kissé megváltoztatni a béke irányába. És az elnök válaszlevele is más volna, mint ez, amely megköszönte a levélírók érdeklődését és hogy majd értesíti őket a további lépésekről. AMIRŐL A NAGYKÖZÖNSÉG NEM TUD i í.
