Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-05 / 6. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 5 1959 PINAHON SZENÁTOR, AKI CSAK ÉLETÉNEK UTOLSÓ NAPJAIBAN KAPOTT A KRE- BÍOZENBŐL, EZT ÜZENTE SAM RAYBURNNEK, A KÉPVISELŐHÁZ ELNÖKÉNEK: “Sam, csak egyet tegyél meg nekem; szavaztasd meg azt a törvényjavaslatot (H.R. 1159), amely lehetővé teszi a Krebiozen orvosság feltalálóinak az Egyesült Államokban való itt-tartózkodását. Én tudom, hogy ez az orvosság mit tett nekem, másokon még bizonyára jobban fog segíteni. Adjunk neki egy lehetöséget.r> 1958 dec. 15-iki dátummal Washingtonból jelentették, hogy Flemming miniszter szerint a kormány és az orvosi kar hatalmas kampányt in­dított oly gyógyszer (drug) felfedezésére, amely- lyel rákbetegség gyógyítható. A miniszter szerint az eddigi kutatás már ered­ményezett oly gyógyszereket, amelyeket bátorí­tó hatással használtak legalább egy fajta ráknál. Kijelentette továbbá, hogy a kormány 1958-ban 30 millió dollárt fordított a rákbetegség tanulmá­nyozására, amely kór évente egynegyedmillió amerikai halálát okozza. A Kongresszusban is tárgyalták a Krebiozen ügyet Douglas illinoisi demokrata szenátor 1958 aug. 22-én a kongresszusban többek között a követke­zőket mondotta: “Ha a Krebiozen értéktelen, akkor természete­sen el kell vetni és arról a közönséget tudatni kell. Ha azonban értékes, akkor használni kell, hogy csökkentse a haláleseteket s azt a fájdalmat amit ma e legborzalmasabb morden betegség okoz. “Ajánlom, hogy a National Institute of Health and Public Health Service, kormányügynökségek, legyenek megbízva a gyógymód kipróbálásával. Ajánlom, hogy olyan utolsó stádiumban lévő 200 beteg közül, akiknek felgyógyulására vagy fáj­dalmának megkönnyítésére már nincs remény, százat oltsanak be Krebiozennel, százat pedig egy közömbös anyaggal. Azoknak a nevét, akiket be­oltottak Krebiozennel, tegyék egy titkos helyre és csak egy semleges orvos tudja, hogy az orvos­ságot kinek adták. A próba befejeztével Dr. Ivy válassza ki azokat, akikről azt gondolja, hogy Krebiozent kaptak, minthogy azokon kell, hogy javulást észleljen. Ezután nézzék meg a titkos helyen elhelyezett listát és hasonlítsák azt össze Dr. Ivy listájával. Azt hiszem, hogy ez méltá­nyos ajánlat és lehetővé teszi az orvosság elfo­gulatlan és döntő kipróbálását. Nem árthat, vi­szont sok jót tehet. “A tények meghamisítása nyilvánvalóan több olyan esetben megtörtént, ahol állítólag Krebio­zent alkalmaztak abból a célból, hogv ennek a ké­szítménynek a használatát diszkreditáliák. Egy­ről biztos vagyok. Dr. Ivy nemcsak világhírű fi- zíológits és tudós, hanem régi ismeretség alapján kijelenthetem, hogy teljesen bízom személyi be­csületességében. Azt sem felejthetem el, aho­gyan a szervezett orvosi kar lebecsmérelte Pas­teur, Lister és más nagy úttörők óriási felfede­zéseit és próbálta beszennyezni jellemüket is.” Rolard Libonati, illinoisi demokrata képvi­selő 1958 aug. 4-én többek között a következőket mondta a Kongresszusban: “Tekintve ezeket a fejleményeket, a kongresz- szusnak tenni kell valamit a köz érdekében ebben a kérdésben. Egy kongresszusi vizsgálat rávehet­ne az AMA-t, hogy önfejű magatartását megvál­toztassa egy intelligensen s tudományosan ellen­“Ezen potenciális rák-gyógymódot az embe­riség rendelkezésére kell bocsátani, teljesen politikamentesen” — mondta Dr. Schatz a streptomycin egyik feltalálója jan. 28-iki in­terjújában. Ugyanakkor tervbe vette, hogy kollegáit az egész világon megismerteti a Kre­biozennel. El fogja ju tatni hozzáiuk Herbert Bailey “A Matter of Life or Death” cimü könyvét, valamint Dr. A. C. Ivy tudományos tanulmányát a Krebiozen rcl. Dr. Ivy az Illi­nois Egyetem világhírű kutató orvosa és a Krebiyzen legfontosabb ismertetője az Egye­sült /-Pamokban. V \ . 4»f ki* Hí Dr. A. G. Ivy ez alakalommal a következő kijelentést tette: “Értékelem Dr. Schatz azon törekvését, hogy más országok tudósait felvilágosítsa a Kreb;c-en igaz történetéről. Szívesen látjuk a yjíág bármely országában a Krebiozen tudo­mányos kipróbálását.” őrzött vizsgálat érdekében, mellyel hivatalosan megállapíthatják a Krebiozen értékét a rák gyó­gyításában. “Dr. Ivy kísérleti vizsgálatai és 200 olyan or­vos kedvező jelentése, akik az orvosságot kipró­bálták pacienseken, állandó megfigyeléssel si­keres hatásról tudtak jelentést adni a Krebiozen Foundation-nak... A Krebiozennel kapcsolatos ezen túlnyomó bizonyítékokkal szemben az AMA nem lehet érdektelen és nem utasíthatja el to­vábbra is Dr, Ivy kérelmét, hogy bebizonyíthassa a Krebiozen értékét.” A szenátor fiának esete Körülbelül 10 évvel ezelőtt Charles Tobey, Jr., betegen feküdt concordi (N. H.) otthonában, amikor apja, Charles Tobey, Sr. szövetségi szená­tor felkereste őt és közölte vele a félelmetes hirt: három orvos megállapítása szerint súlyos rákbe­teg és betegsége legfeljebb két éven belül végez­ni fog vele. Amikor az ifjabb Tobey-val apja a végzetes hirt közölte, már kilenc hónapja alig 2—3 órai alvással volt kénytelen beérni és állandóan leír­hatatlan fájdalmakat szenvedett. Amikor az első megdöbbenésből magához tért, megfogadta, hogy hátralevő rövid idejét a rákbetegség tanulmányo­zására és az abban szenvedők segítésére fogja szentelni. Fia betegségének hírére, a szenátort egy barát­ja rábírta, hogy küldje fiát Medford-ba (Mass.) Robert Lincoln orvoshoz. Az első találkozáskor Dr. Lincoln ezzel fogadta a beteget: “Semmit nem ígérek, semmilyen reményt nem helyezek kilátásba, de próbálok segíteni. Mielőtt tovább megyünk, beszéljen a várószo­bában levő betegekkel. Kérdezze ki őket, be­széljen velük mindenről és bármiről, — aztán majd ketten beszélgetünk az Ön betegségéről.” Tobey megfogadta az orvos tanácsát és három hónapon át esténkint a rendelőben beszélgetett a betegekkel. A beteg emberek százával beszélt, emberekkel, akik bíztak egy becsületesen és erő­sen dolgozó orvosban és akik érezték, hogy álla­potuk napról-napra javul. Az ifj. Tobeynak alkalma nyílt Dr. Lincoln üz­leti könyveibe is belenézni és ott látta, hogy öt dollárnál többet soha kezelésért nem számított. Látta, hogy sokan csak 2—3 dollárt fizettek és olyanok, akiknek pénze elfogyott, ingyenes keze­lést kaptak. Látta, hogy ez az egyszerű vidéki orvos-senkitől soha meg nem tagadta a segitsé- get. Az orvosok nem akarnak tudomást venni egy orvos tanulmányairól Amikor Dr. Lincoln 1940 táján először jött rá egy ujszabásu gyógyítási módszerre, felkereste Dr. Hookert, a Boston University neves tanárát és az ő bátorítására azt csinálta, amit becsületes­nek és észszerűnek tartott. Levelet irt a Massa­chusetts Medical Society központjába és kérte, hogy küldjenek a rendelőjébe egy bizottságot, amely belenézzen a munkájába és ha azt jónak találják, segítsenek a további kutató munkában. A várt ko-operáció helyett, Dr. Lincoln leki­csinylést és leintést kapott. Az orvosi kar arra sem tartotta érdemesnek, hogy szóba álljon vele. Tobey erre a következő ajánlattal lépett elő: “Engedje meg, hogy érintkezésbe lépjek a concordi orvosokkal, akiknek nagy részével ba­ráti viszonyban vagyok. Megkérem őket, jöjje­nek velem ide és nézzenek bele a munkájába.” Dr. Lincoln fanyar mosollyal beleegyezett. To­bey felkereste Concord 38 orvosát, akiknek azt ajánlotta, hogy szerda délutánokon, amikor i*en- delőiket zárva tartják, leviszi őket Medfordba és ott alkalmat kapnak Dr. Lincoln-nal és gyógyí­tási módszerével megismerkedni. A 38 orvos közül egyetlen egy sem élt az alka­lommal. Egyetlen egy sem ment Medfordba! Különböző kifogásokkal mindegyik kibújt a meghívás alól, amire Tobey New Hampshire ál­lam tiz megyéje minden egves orvosi szövetségé­hez levelet intézett, amelyben uj ajánlatot tett: Dr. Lincoln hajlandó legközelebbi gyűlésükön megjelenni, ott tanulmányairól előadást tartani és munkáját velük részletesen megbeszélni. A tiz levélre egyetlen egy válasz sem jött! Ellenben két napon belül a New Hampshire Medical Society titkára telefonon kérte Tobey titkárát, hogy a közeljövőben minden olyan levél­ről, amelyet Tobey bármely megye orvosi kará­hoz ir, az állami irodába másolatot küldjön. Ez volt a hivatalos ellenőrzés. Tobey kérésére, Charles Tobey szenátor az Egyesült Államok több, mint száz rák-kutató in­tézetéhez személyes levelet irt, — olyan intéze­tekhez, amelyeket a Kongresszus által megszava­zott összegekkel támogatnak munkájukban. A szenátor levelében felszólította az intézeteket, hogy küldjenek egy vagy több orvost a medfordi Lincoln Klinikára, akik belenézzenek ebbe a jó eredménnyel működő gyógymódba. A száz levél közül egyetlen egyre sem jött válasz! A National Research Council az Egyesült Álla­mok legnagyobb kutató testületé. Amikor Tobey szenátor és néhány más szenátor kellő nyomást gyakorolt a Council vezetőségére, vonakodva bár, de mégis belementek abba, hogy Philadelphia négy kórházában egyidejűleg kísérletezzenek Dr. Lincoln gyógyítási módszerével. Két évvel később még mindig nem találtak alkalmat arra, hogy a kísérletek eredményéről beszámoljanak. Ellenben X-sugár felvételeket készítettek az ifj. Tobev-ról, — abban a reményben, hogy rajta bi­zonyítani tudják Dr. Lincoln gyógyítási módsze­rének sikertelenségét. A felvételeket egy concor­di orvos kérésére Concord egyik kórházában ké­szítették. Az eredmény: Tobey testének egyetlen portékájában sem találtak rákos szövetet. Üldözik a becsületes orvosokat De az orvosok, akik állapotát TIZ ÉV ELŐTT “reménytelennek” nyilvánították és legfeljebb két évet adtak neki, — nem voltak hajlandók 60 mérföldnvi távolságra autózni és belenézni abba a munkába, amit Dr. Lincoln oly nagyszerű ered­ménnyel végzett! Miért nem? Miért nem válaszolnak orvosok olyan levelekre, amelyek az emberiesség nevében, szenvedő és sok szór halálra ítélt emberek érdekében kérik őket, hogy fordítsák érdeklődésüket oly uj gyógyítási módszerre, amely jónak, hatásosnak Ígérkezik, amellyel ezekbe a halálraítélt emberekbe uj életet öntenek? Miért nem? Azért, mert félnek! Félnek az American Medical Association nagy­hatalmú diktátoraitól, akiknek módjukban áll karriereket és exisztenciákat tönkretenni, ha va­laki szembeszállni merészel az elfogadott és jól jövedelmező gyógyítási módszerekkel: az X-su- gárral, a rádiummal és főként AZ OPERÁCIÓ­VAL! A következe sorokban neveket és eseteket sorolunk fel, amelyeknél az AMA kellőképpen “intézkedett” egyesek elnémitására. Rámutatunk a Washingtonban fenntartott “lobby”-ra, amely ezt az inézményt vizsgálat és leleplezés ellen vé­delmezi.- És kimutatjuk, hogy az AMA két és fél millió dollárt ajánlott a Krebiozen egvedárusitá­Dr.Stevan Durovic, a belgrádi egyetem volt segédtanára 1948-ban fedezte fel a Krebio­zent. Már orvostanhallgató korában érdekelte a rákkutatás kérdése. 1933-ban a párizsi Pas­teur intézetnél dolgozott és érdeklődését fel­keltette a mvcologia, a penicillin és más anti­biotikumokkal foglalkozó tudomány. Dr. Durovic látogató-vízummal jött az Egye­sült Államokba, hogy felfedezett gyógymód­ját az illeni orvosi karral kipróbáltassa. Igv ütközött bele az AMA bürokráciájába, amely mindent megtett, hogy itt-tartózkodását meg­akadályozza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom