Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-05 / 6. szám

Thursday, February 5 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 DR. ANDREN C. RT, HIRES RÁKKUTATÓ TUDÓS NEVÉT SÁRRA AKARTÁK TIPORNI. FITZGERALD AZ FBI KUTATÓT ELBOCSÁTOTTÁK ÁLLÁSÁRÓL, MERT ŐSZINTÉN KUTATTA AZ “AMA” ALATTOMOS MUNKÁJÁT S BETOL VASÁT VEZETŐ EMREREKRE sáért és csak akkor fordult ellene, amikor — a szennyes ajánlatot elutasították. Az élő “halottak” Dr. Mathews, 43 éves concordi orvos, egyik be­tege unszolására, titokban felkereste a medfordi Lincoln klinikát. Három napot töltött Dr. Lincoln gyógyítási módszerének tanulmányozásával és utána felkereste régi barátját, "Charles Tobey-t. “Tudom, hogy az existenciámat kockázta­tom”, mondotta, “de a lelkiismeretem diktálja, hogy ezzel a gyógyítási módszerrel segíteni próbáljak betegeimen”. Dr. Mathews betegei oly mértékben szaporod­tak, amilyen mértékben javult betegeinek állapo­ta. Néhány héttel később ismét felkereste To­bey-t : “A helyzetem kezd kritikussá válni”, mon­dotta. “Pár héten át kezeltem egy női beteget, aki már úgyszólván minden concordi orvosnál próbálkozott és minden pénzét elköltötte beteg­ségére. Állapotát ‘reménytelennek’ nyilvánítot­ták a kollégáim. Kipróbáltam Dr. Lincoln mód­szerét és három héten belül elmúltak a nő fáj­dalmai, étvágya normális lett. Persze elmondta ismerőseinek és más betegeknek, akik vissza­mentek orvosaikhoz és az orruk alá dörgölik: ‘Nem volt igazad, Dr. Mathews segített raj­tunk’. .. Érzem, hogy nem jó vége lesz ennek!” Nem sokkal később Dr. Mathewst a concordi kórház teljes orvosi kara elé idézték. Két órán át faggatták és fenyegették. Azzal bocsátották el, hogy ha még EGY beteget merészel kezelni a vi­tás módszerek alapján, azonnali intézkedés tör­ténik, hogy orvosi praxisát felfüggesszék. . . Dr. Mathews erről eskü alatti vallomást tett. A FELTALÁLÓ NEM ENGEM FÉLREVEZETTETNI MAGÁT A következő eset oly hihetetlen és oly szégyen- teljes, hogy ahhoz hasonló talán még soha nem fordult elő egy kultur-ország orvosi történeté­ben. Megdöbbentő, hogy előfordulhatott az Egye­sült Államokban, amelyet oly sokan a Nyugat és a világ példátmutató, vezető országának tarta­nak. Fontos, hogy bemutassuk az “eset” főszerep­lőjét. Neve: Dr. Andrew C. Ivy. A University of Illinois Clinical Science osztályának feje, aki el­ismert specialista rák-betegségekben és igy az American Cancer Society igazgatóságának tagja és a National Advisory Cancer Council végrehaj­tó igazgatója volt. Dr. Ivy-t oly elismert tekintélynek tartották a szakmájában, hogy amikor a második világháború után a hadügyminisztérium az AMA-től egy ki­váló orvost kért, aki Nürnbergben a náci-bünösök elleni eljárásnál tudományos tanácsadóként sze­repeljen, az AMA — dr. Ivy-t ajánlotta! Dr. Ivy tudomást szerzett a “Krebiozen” gyógyszerről. Tudomása volt arról, hogy a “Kre- biozent” soha senki nem szerepeltette úgy, mint biztos gyógymódot (“cure”) rák ellen, de állitot- -iák, hogy rák elleni kezelésnél határozott javulást eredményezett, olyannyira, hogy az azzal való további kísérletezés nemcsak jogosult, hanem kí­vánatos is. Dr. Ivy a vezetése alatt álló intézetben Krebio- zen-nel a rákbetegek százain kísérletezett és a gyógyszer hatásáról pontos jegyzőkönyvet veze­tett. Nagy befolyása és tekintélye révén elérte, hogy Illinoisban és más államokban több, mint száz orvos követte példáját. Hónapokra terjedő kísérletezés után tapasztalatairól hivatalos jelen­tést készített és ama véleményének adott kifeje­zést, hogy a Krebiozen bizonyos fajta rákbeteg­séget határozottan gyógyít! A jelentés után az AMA egyik magasrangú tisztviselője felkereste dr. Ivyt és miután saját maga is meggyőződött a Krebiozen gyógyszer ál­tal elért eredményekről, két chicagói barátja nevében két és félmillió dollárt ajánlott fel a Krebiozen kizárólagos gyártási és terjesztési jogáért! A csábitó ajánlatra Dr. Ivy azt válaszolta, hogy miután befejezte a gyógyszerrel való kísér­letezését, senkinek kizárólagos jogot a terjesztés­re nerh fog adni és gondoskodni fog arról, hogy azért bárki, akinek szüksége van rá, ne 50 dol­lárt fizessen, hanem öt dollárt, vagy kevesebbet. Vajon mi lett ennek a becsületes és emberséges kijelentésnek a következménye? Talán Nobel-di- jat kapott Dr. Ivy ? Talán a nagy magazinok első oldalán közölték az arcképét? Korántsem! Dr. Ivy-t a Chicago Medical Society panaszbi­zottsága elé idézték, ott azzal vádolták, hogy rákbetegség ellen haszontalan gyógyszert — “worthless drug” — használt. A vád alapján tagságától felfüggesztették és az AMA Journal két cikkben pellengérezte ki a Krebiozen haszná­lata miatt. A nagynevű orvos kipellengérezésének követ­kezménye volt, hogy a többi orvos ijedten abba­hagyta a Krebiozen használatát. Továbbá követ­kezménye volt, bogy a University of Illinois el­nöke felfüggesztette állásától és kutatásait má­sutt kellett folytatni. Ennek hallatára Benedict Fitzgerald, az igazságügyminisztéríum egyik ve­zető kivizsgálója, akit Charles Tobey szenátor a Senate Interstate Commerce Commission vizsgá­lójává nevezett ki, Chicagóba ment és ott Dr. Ivy elmozdításának hátteréről az egyetemi Board of Trustees tagjaival tanácskozott. Amikor szava­zásra került a sor, Dr. Ivy teljes elégtételt ka­pott: őt visszahelyezték állásába és az egyetem elnökét, mozdították el. Az FBI kutatója is elveszti állását Fitzgerald később Tobey szenátor és Brownell szövetségi ügyész ko-operációja révén állandó vizsgáló lett, ki komoly lépéseket tett annak tisztá zására, hogy kik álltak a dr. Ivy-nek tett két és félmilliós ajánlat mögött. Közben Tobey szená­tor meghalt és négy nappal később Fitzgeraldot Bricker szenátor elé idézték, aki Tobey utóda lett az Interstate and Foreign Commerce Committee elnökségében. Bricker szenátor, akinek reakciós múltja ismert lapunk olvasói előtt, utasította Fitzgeraldot, hogy kutatásai eredményéről nyújt­son be “rövid” jelentést, a.vizsgálatot ne folvtas­William E. Pollack a Krebiozen Vizsgáló Bizottság elnökének 134 No. La Salle Street Chicago, 111. Tisztelt Mr. Pollack! Tudomásukra jutott, hogy Dr. Paul Wer- mer, az AMA-tól, a Bizottságnak tett nyilatko­zatában Dr. Henry Szujewskire hivatkozott, aki azt jelezte, hogy azok a Krebiozennel ke­zelt betegek, akiknek a vérét ő megvizsgálta, halottak, vagy haldokolnak. Mi, alulírottak ezen Krebiozennel kezelt be­tegek közé tartozunk és igazoljuk, hogy ÉLÜNK és már több, mint HÁROM ÉVE Jő EGÉSZSÉGNEK ÖRVENDÜNK. Úgy látjuk, hogy az ilyen hamis riportok sú­lyos kellemetlenségeket okozhatnak nekünk ugv társadalmi, mint üzleti szempontból és ezennel bejelentjük a bizottságnak tiltakozá­sunkat. Tisztelettel: > L Mrs. Jul'an Howard, 2427 Bernice Ave. 2. Cecile Luebkeman, 2442 Rosemont 3. Mrs. Catherine Firnsthal, 6205 N. Oakley 4. Irene 0. Kibbv, 1830 N. Byron Street 5. A. M. Howard 6. Eleanor Gahan, 1619 West Garfield Blvd. 7. Heien Arndt 8. Magda Johansen, 3810 N, Troy Street !). Evelyn Vogel. 1820 Nelson Street 10. Irene Ii. Pietrowicz, 3407 N. Lowell Avenue (Mindannyian chicagói lakosok) sa és az egészről se újságírókkal, se mással ne beszéljen. <-fii Fitzgerald ehelyett rendes, 7—8 oldalas jelen­tést készített, amelyben neveket említett és sza­bálytalanságokra mutatott rá. A jelentést átad­ta Bricker szenátornak és a bizottság minden tagjának. A következménye az volt, hogy az igaz­ságügyminisztérium Fitzgeraldot felfüggesztette állásától! Az AMA megint bizonyítékát adta, hogy nagy- befolyású intézmény, amelynek hűséges kiszolgá­lója volt Bricker szenátor. Öt nappal azután, hogy Bricker kitétette állá­sából Fitzgeraldot és pontot tett az AMA elleni vizsgálat mögé, a szenátor gratuláló levelet ka­pott John Teeter-től, a Damon Runyon Fund igazgatójától, akinek éppen az lett volna a köte­lessége, hogy a rákbetegség elleni nagy küzdelem nyíltságáról s tisztaságáról tőle telhetőleg gon­doskodjék. Charles Tobey, Jr. a saját költségén 20 ezer példányban nyomatta ki Fitzgerald jelentését é® azt szétküldte minden rendelkezésére álló címre, elhalt apjának hivatalos címlistájára is. Az or­szág minden részéből jött a kérés 20, 100, 500 példányokért. Öt helyről egyenkint ezer példányt kértek, ami tisztán mutatta az érdeklődést. Mindez csak egy csepp volt a tengerben. Az amerikai nép milliói nem tudtak ezekről a színfalak mögötti mesterkedésekről, mint aho­gyan nem tudnak sok másról sem, amit a nagy napilapok és milliós példányszámú magazinok el­hallgatnak. Ezt is elhallgatták, mert az AMA nagybefolyá-. su intézmény, a gyógyszer-gyárak hirdetései mil­liókra rúgnak és az AMA washingtoni lobby-ja nagyon jól tudja, hogy honnan merre kell a dró­tot rángatni. Dr. Ivy, aki két és fél milliós ajánlatot utasí­tott vissza, mert a Krebiozen orvosságot nem akarta haszonlesők kezére juttatni; akinek volt bátorsága szembeszállni az AMA diktátoraival, minden akadály ellenére is folytatta a Krebiozen­nel elkezdett kísérletezést. “Kitartottam a Krebiozen mellett — mon­dotta Dr. Ivy, — mert nem akartam, hogy a gyógyszer felületes és becstelen ‘bizonyítékok’ áldozata legyen.” Megfélemlítik a tudományos folyó- iratok szerkesztőit Teljes hat évi kísérletezés után Dr. Ivy “Obser­vations on Krebiozen in the Management of Can­cer” címen tanulmányt irt. Ebben a munkában két segítőtársa volt. Egyik: Dr. John F. Pick, a chicagói Columbus kórház egyik osztályának fe­je. A másik: az evanstoni (111.) St. Francis kór­ház orvosa. A három kiváló orvos e nagyfontosságu Tanul­mányt öt nagy orvosi magazin rendelkezésére bo­csátotta. Mind az öt lelkesen vállalkozott a tanul­mány közlésére, de két—három héten belül mind az öt “sajnálattal” elutasította a tanulmány köz­lését. Ha akarja tudni a teljes igazságot, olvassa el HERBERT BAILEY: “ i íme of life m mw1 THE INCREDIBLE STORY OF KREBIOZEN cimii könyvét A könyv kapható minden nagyobb könyvkereskedésben Ha kívánja, a könyv árának és 35 eenl posta- és csomagolási költség, összesen 5.30 dollárnak beküldése ellenében a Magyar Szó kiadólrivala beszerzi és elküldi a könyvet bárkinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom