Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 1, 1959 ^€(/e/e fi.Tg rges/CeStúJAejt Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink \ tek mm szükségszerűen azonosak t i m.” ' ' x" i * nnzzaszuinaR * a szerkesztoseg álláspontjával * Q közügyekhez $ *. V ',\UU\UU Sisreü a szerkessz az irt levelet ’ Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt már átnéztem éí elég sokat elolvas­tam belőle. Mondhatom, hogy kitűnő. Éppen most olvastam Berkesi András cikkét: Tanúnak jelent­kezem. Az embernek megáll az esze, hogy miként tudtak ezek az ellenforradalmárok még a börtön- ben is szervezkedni. Nagyon szerettem a lapban Bilustyák hazatérni vágyó ujamerikás levelét. Bizony Bilustyák testvér, én már 48 éve itt va­gyok Amerikában, de még mindig el fog a hon­vágy. E. H.-né levelei nagyon jók, bárcsak min­den lapszámban megjelennének tőle levelek, sze­retnék kezet fogni ezzel a munkástársnővel. Ép­pen úgy ir, s gondolkozik, mint mi régi harcosok, akik már Budapesten a század elején harcoltunk. Nevetnem kellett azon, hogy a férje káromko­dott a borotvapenge miatt. De sokszor káromkod­tam én is már azért. S most eszembe jut, hogy ismét kell borotválkozni. .1. S., Illinois üt írnak, ahol írni tudnak? | Tisztelt Szerkesztőség! Mielőtt a milliókat érő mübolygót a Holdba lövik, mérnökök, államférfiak — Dullest sem ki­véve — laptudósitók állják körül a gépezetet. Nagy figyelemmel tanulmányozzák a gép szerke­zetét, ide-oda futnak. Az egyik laptudósitó egy helyen áll és nagyon figyeli a dolgokat. A másik laptudósitó megkérdezi tőle, hogy mit néz olyan .szakértelemmel? — Látod a-t a helyet — mond­ja a laptudósitó — igen? No y oda szeretnék ülni ds felrepülni, hogy a Hold túlsó oldalát is lefény­képezhessem. De nincs hozzá való gépem. A másik laptudósitó erre azt mondja: No hal­lod, ilyen nagy ötletért még Nobel-dijat is kap­hatsz. Nesze, itt van az enyém, úgy van felsze­relve,, hogy különféle képeket vehetsz fel vele. A laptudósitók nagy izgatottsággal várják a j>cp vissza jövetelét. Mikor megérkezik, annyi időt sem vesznek, hogy kérdéseket intézzenek a Holdból visszajött laptudósitóhoz, hanem gyorsan a sötét szobába mennek, jól bezárják, hogy senki se háborgassa őket. Kiveszik a filmeket, az egyik nagyobb csodát mutat, mint a másik. Végre az egyik megnézi a Hold túlsó oldalának képét. Amint vizsgálja, valami nyomtatott írást lát raj­ta. Hü, már odafent is tudnak írni? Ez állt raj­ta : Jenki, menj haza, mi szeretetet, boldogságot és békét akarunk. Mint Jézus is mondta: Békes­séget a földön az embereknek, nem pedig hideg­háborút ! Boldog karácsonyt és újévet kivánok a lap munkatársainak és az olvasótábornak: : 70 éves rikkancs i -----------------­Értékes kincs a naptár j Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam. Nagyon értékes kincs; a civilizáció dátumai nagy értéket jelentenek az •olvasónak, akit érdekel a fejlődésbe való betekin­tés. Köszönöm, hogy ilyen értékes naptárt állí­tottak elő a szűkre szabott anyagi lehetőségek közepette. Szép szülőhazánkról gazdag tájékoztatást nye­lünk. Felidézi emlékemben Komárom megye Ács községhez tartozó Vaspusztát a régi jó világból. Ott voltunk sumrnások, vagy hat hónaposok egy nyáron. Felpécs, Sokorópátka, Minfő, Csanak, Baráthegy. Napkeltétől napnyugtáig kapáltunk. Szállásunk egy növendék marhaistálló volt, egyik oldalon a férfiak aludtak a szalmán, a másikon a nők. Éppen úgy voltunk elszállásolva, mint az uraság marhái, annyi különbséggel, hogy a szal­mát magunk igazítottuk fekhelynek, mig a mar­hák helyét a gulyások készítették el. Tehát egyen ranguak voltunk az állatokkal. Ez volt azután a mesés világ! Reggel kimentünk a határba és megkezdtük a munkát, amikor a nap felkelt. 7.30-kor kaptunk reggelit, amit kihoztak a határba: fél deci pálin­ka, kenyér. Vizet ihattunk, az volt bőven. Az­után 8-tól 12-ig dolgoztunk, amikor hozták az ebédet. Egy tálat hatan ültünk körül, 3 leány, 3 fiú. A leányok hozták a tálba az ételt. Vacsorát este 7 órakor kaptunk, szintén kint) a földeken s mig a nap le nem szállt, addig dolgoztunk. Sora­inkban több leány elájult a nagy melegtől. Ezekre a “régi jó időkre” visszagondolva, elhi­szem, hogy a nagyságosok visszasírják, de azok a munkások, akik velem izzadtak, nem hiszem, hogy visszakivánnák azt az időt. Igaz, értesül­tem már arról, hogy akkori társaim földet kap­tak, most azon dolgoznak, némely helyen szö­vetkezetekben, máshol ki-ki magának, de most nem áll a pallér a hátuk mögött, hogy siessenek! Kellemes karácsonyt és boldog békés ujeszten- döt. K. D.. kanadai farmer Egyről másról és a naptárról Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, kitűnő, ilyen értékes naptár még sohasem volt a kezemben. A felénél tartok, de már egy párszor fel is vidított, néhány­szor pedig könnyeket csalt ki a szememből. Fo­gadják hálás köszönetemet érte, tehetségem sze­rint itt küldök két dollárt érte, bár többet is megér, de ötvenkilenc dolláros nyugdijból nem igen telik mindenre. Miklós Ferenc, Indiana ★ Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, melynek igen megörül­tem. Most ezért beküldőm a járandóságot anyagi tehetségem szerint. Ha fiatalabb volnék és állan­dó munkám is lenne, ez a naptár, amily gyönyörű és mesteri munka, 25 dollárt érne részemre. De én már 68 éves vagyok. Igen megköszönöm, hogy minden kérelem nélkül elküldték a naptárt, gon­dolom, ezt a jó szokást megtartják a jövő évre is. C. E., New Jersey ★ Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt köszönettel vettem, sok érdekes do­log van benne, nehéz kiválasztani, hogy melyik jobb. A hetvenkettedik karácsonyra készülök, ha megérem, már csak pár nap van hátra. Szóval, ha akarok, ha nem. muszáj hetvenkednem, akármi­lyen kicsi is a nyugdijam, mert az időm elhaladt. Ami az élelmiszereket illeti, elég magas az áruk, úgyszintén a házbér is. De nem szabad panasz­kodni, mert nem ér el vele az ember semmit, hi­szen ez is hozzátartozik az annyira feldicsért amerikai életmódhoz. Jóleső érzéssel olvasom a naptárból a népi demokráciák fejlődéséről szóló cikkeket, ők ugylátszik nem az aranyimádást szorgalmazzák, hanem az emberszeretetet. A nap­tárral meg vagyok elégedve, úgyszintén a lap­pal is. J. V., Ohio A jé bornak nem kell cégér Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt, amely felidézett ben­nem egy régi közmondást: a jó bornak nem kell cégér, mert az magamagát dicséri. Tehát én is azt mondom, hogy a mi naptárunknak sem kell, mert az magamagát dicséri. Ahogy forgatom a lapokat, látom a sok képpel ellátott oldalakat és szebbnél szebb tudományos, hasznos, értékes tud­nivalókkal és szórakoztatással telitett cikket, me­lyek felsorolják a mai kor összes bűneit, a gyar­mati világ feloszlását, a jövőbe vetett hitet és reményt, a Holdba való utazás lehetőségeit. Mind­ezek nagyon érdekesek. A Holdba én magam is szeretnék elmenni, mert itt a földön nem tudok járni, annyira fájnak a lábaim; hátha ott oko­sabbak az orvosok és nem ilyen lelki kufárok, mint itt. Az a rengeteg sok szép olvasnivaló, ami abban a gyönyörű kalendáriumban van, nagy elismerést érdemel és köszönet jár mindazoknak, akik a naptár előállításán fáradoztak. Köszönet Gellért Hugó munkástársnak, hogy olyan ízléssel felöl­töztette naptárunkat; ez az igazi magyar prole­tár naptár. Nem hiszem, hogy sokan gáncsoskod- hatnának ezzel a naptárral kapcsolatban. Boldog újévet kivánok mindenkinek és kelle­mes karácsonyt. Vámos, New Jersey Az újságkihordók sztrájkja New Yorkba» Tisztelt Szerkesztőség! Közel három hétig nem volt napilapja a világ legnagyobb városának, New Yorknak. Ennél na­gyobb szerencse alig érte városunkat azóta, ami­óta 24 dollárért megvásárolták Manhattan szige­tét az indiánoktól vagy amióta az Amerikai Ma­gyar Népszava elköltözött innét Clevelandba. Képzeljük csak el mit jelenthetett ez 6—8 millió újságolvasó newyoi-ki atyafi és honleány számá­ra! Három hétig kiapadtak a csatornasajtó for­rásai. Három hétig nem voltak oldalakra kiterít­ve a legborzalmasabb gyilkosságok beteges rész­letei. Három hétig nem uszítottak háborúra a tabloid sajtó vezércikkei és válogatott “levelei”. A hálószobatitkok szakértői és kutatói három hétig nem teregethették a Gábor-lányok és egyéb Hölgyek, valamint az úgynevezett filmművészek szerelmi és egyéb életének részleteit az érett gyermekek és éretlen felnőttek szemei elé. Dulles háborús paktumainak és utazgatásainak részletei­től, éppúgy, mint a déli fasiszták legújabb me­rényleteinek és hamis érveléseinek olvasásától megkímélték a newvorki közönséget. Csalárd és félrevezető újsághirdetések felfüggesztése való- sziniileg millió dolláros megtakarítást jelentett a newyorki dolgozók százezrei számára. A mi sajtónk olvasói gyakran juttatják kifeje­zésre azt, hogy mily leirhatatlanul hiányzik ne­kik, amikor a mi lapunk csupán egy-két napig késik, vagy valamilyen okból nem kapják meg. Nos, 6—8 millió newyorki három hétig nem kapta a lapját, de az élet zökkenés nélkül folyik tovább a városban, az üzletek talán még jobb üz­letről jelentettek, mint a sztrájk előtt, az utca­seprők pedig különlegesen boldogok voltak, mert a csatornasajtót nem kellett felszedniök az utcá­ról és a csatornákból, ahova a legtöbb newyorki dobja a lapját olvasás után, miután oda is való. Az egyedüliek, akik megérdemlik rokonszenvün- ket a tőkés sajtó munkásai, akik három heti jö­vedelmüket elvesztették. Ezeknek azt ajánlottam volna, hogy nézzenek másfajta, hasznos munka után. Tisztelettel: Kiss Péter, New York Nem csoda a csavar Tisztelt Szerkesztőség! Sajnálattal olvastam, hogy Hevesi László levél­író $4,98-al lett szegényebb, mert megvette a “csoda-csavart”, amelyről közel egy éve Írtam. Megspórolhatta volna ezt az összeget, mint aho­gyan én is megspóroltam, mert annakidején meg­írtam, hogy a csavart 30 napi próbára küldik és csak az esetben kell fizetni érte, ha a hirdetés­ben közölt állítások igazságáról meggyőződik az ember. Mi a mexikói utón próbáltuk ki a “csoda-csa­vart”. Los Angelesben helyeztük az olaj-tartály­ba. Már az utón kiderült, hogy minden gallon ga­zolin csak oly távolságra vitt, mint azelőtt, “cso­da-csavar” nélkül. Amikor úgy 2,000 mérföld után olajat cserélhettünk, kiderült, hogy az olaj rosszabb állapotban volt, mint rendesen és ezért gyorsan nyugdíjba helyeztük a csodát és vissza­helyeztettük az eredetit. Visszaérkezésünk után a “csoda-csavar” rokkant maradványait vissza­küldőik az árusítónak, tudtára adtuk, hogy nem ér egy fityinget sem és ezért tőlünk pénzre ne számítson. Az eget-földet Ígérő hirdetéseket valóban gya­núval kell fogadni, mert ennél is kiderült, hogy nem csoda a csavar. . . Sajnálom, hogy nem volt alkalmam erről az olvasótábort előbb értesíteni. E. H. Neuwald AZ EGYESÜLT NEMZETEK “Food and Agri­cultural Organization” (FAO) nevű szervezete 3,500,000 dollárt szavazott meg a Közép-Keletet pusztító sáska-járvány elleni küzdelemre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom