Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-29 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 29 1959 Munkásmozgalom : A A .dk AAAAAAAÁA A A., , A, dk A A ^ A ,4k. A. A_A í Ok még kérkednek is Nem alaptalanul csodálkozott Anastas Mikoyan azon, hogy az amerikai szakszervezetek egyes vezetői olyan rosszindulattal viselkedtek vele szemben — méghozzá azon az ebéden, amelyre ÖK hívták meg Mikoyant — amilyennel a kapitalizmus egyik megszemélyesítőjénél sem találkozott egész ittléte alatt. George Meany, Walter P. Reuther, James B. Carey olyan lelkiismeretesen tolják az amerikai kapitalizmus szekerét, hogy kizárnak jellemükből minden munkásöntudatot és munkásszolidari- tást. George Meaney el sem ment az ebédre és visz- szautasitását a szovjetellenes uszitás olyan szó- áradatával kisérte, ami felülmúlta a prostituált toliforgatók legtehetségesebbjét is. Walter P. Reuther a UAIW közlönyében dicsekedett el azzal, hogy ő megfelelt Mikoyannak. Egy polgári lap ugyanezeket a — egy munkásvezért megszégyenítő — feleleteket James B. Carey dicsőítésére könyvelte el. így versenyeznek ők. Ezek a szakszervezeti “urak” nagyon tévednek, ha. azt hiszik, hogy sikerül nekik ezen szolgálatukkal eltakarni az amerikai munkásosztály .előtt a szovjet munkások teljesítményeit bármi néven nevezendő téren. Ha ők nem is vesznek tudomást a Szovjetunió meghívásáról, hogy menjenek el maguk és győződjenek meg saját szemükkel az ottani állapotokról, már eddig is nagy számban voltak ott amerikaiak és ezután még nagyobb számban fognak odamenni, felébredt érdeklődéssel, kíváncsiságukat kielégíteni. Ilyen fórmában érvényesülni fog Mikoyannak a sajtókonferenciáján tett kijelentése, hogy “népünk életszínvonalának javításán elért eredményeink a kapitalista országok tömegeinek is jó szolgálatot fognak tenni.” mány feladatkörét e téren abban látta, hogy bizonyos érdekcsoportoknak lehetőséget adjon “felelősségeik felismerésére”. (Ugylátszik, hogy az AFL-CIO azonnal “felismerte felelősségét”. Elhatározta ugyanis, hogy hat iskolai ösztöndíjat fog kiadni, egyenként 6,000 dollár értékben, egyetemre vágyó tehetséges tanulóknak.) Ez igen elismerésre méltó igyekezet, csak azt nem ismerjük el, hogy ez “bizonyos érdekcsoportoknak” vagy éppen szakszervezeteknek a feladatköre. Ilyen alapon nem is lesz soha kellőképpen megoldva. A konferencia főszónoka maga Walter P. Reuther volt. Reuther nagyon meg van ijedve. A “Munka és a Tudomány” megvitatásában vajon mitől van Reuther megijedve? Talán attól, hogy a gépek, az automáció, a munkamódszer fejlődése milyen szomorú helyzetbe taszítja a munkásságot? Saját szakszervezetének tagjait? Távolról sem! Reuther attól van úgy megijedve, hogy nem vagyunk képesek a maga teljességében felfogni azt a kihívást és veszélyt, amit a szovjet tudomány fejlődése jelent számunkra. Hogy olyan közömbösek vagyunk avval szemben! Hogy nem találjuk meg a szükséges egyensúlyt a kihívás visszaverésére! Hogy nem igyekszünk felsőbb- ségünket bebizonyítani! (Dehogy nem, Mr. Reuther.) Az autómunkások bizonyára a legnagyobb megelégedéssel fogják Reuther ajánlatait tudomásul venni: össze kell hozni a “szabad” munkásokat a “szabad” munkáltatókkal és más “érdekcsoportokkal”, hogy együtt találják meg a kivezető utat, de nem úgy, ahogy az oroszok csinálták. Ejnye, nem kérdeztük Mikoyant, hogy az oroszok hogy csinálták'? Közben azt is megmondhatta volna, hogy a szovjet tudomány haladásának dacára miért nincs munkanélküliség a Szovjetunióban? Reuthert ez nem érdekli? Kinek a gondja fáj Reuthernek? Emil Mazey, a UAW pénzügyi titkára a Windsor, Ont. televízión tartott előadást arról, hogy á szákszervezet 1958-ban milyen kitűnő munkaszerződést szerzett az autómimkásoknak (amiről tudomásunk szerint az autómunkásoknak éppen ellenkező véleményük van). Amig arról beszélt, hogy a 6 centes órabéremelés egy év leforgása alatt 200 millió dollárral többet fog juttatni a szakszervezet 1,026,050 tagja zsebébe, Mazey nem kerülhette ki annak a bevallását, hogy 1955- ben a szakszervezetnek 1,328,634 tagja volt, tehát 3 év alaít több, mint 300,000 tagot vesztett el. A meglevő lagok közül Michigan államban 322,000 munkanélkül van, Detroitban magában 200,000 munkás van kereset nélkül. Tehát van Reuthe- réknek mivel dicsekedni. Minden felvilágosult munkás tudja, hogy a munkanélküliség a kapitalista rendszer elkerülhetetlen rákfenéje. Éppen ezért az autómunkások, úgy a dolgozók, mint a munkanélküliek, megdöbbenéssel vehették tudomásul, hogy Reuther ahelyett, hogy a meglevő munka arányos elosztását forszírozná és a rövidebb munkahétért folytatna erőfeszítést, inkább annak a problémának a megoldására tart konferenciát, hogy hogyan lehetne utolérni az előretörő szovjet tudomány haladását! Munka és tudomány Az AFL—CIO ipari szakszervezeti osztálya, amelynek Reuther a vezetője, “A Munka és Tudomány egv Változó Világban” névvel tartott konferenciát, amelyre többek között egy volt autógyárost és Arthur S. Flemming, egészség- és nevelésügyi államtitkárt is meghívta. A felszólalók irányvonala: helyrehozni a tudományos nevelés terén történt mulasztást. Flemming a kortUMtVVWMUHWUiUMMWMVtVVMMiWUHWmV Vigyük sikerre a Magyar Szó lapépitési kampányát! iövidebb mynkahe!©! követel a SIE A United Electrical, Radio & Machine Workers of America, amely ugy a General Electric, mint a Westinghouse Electric Co. munkásainak nagy részét képviseli, mindkét korporációnak felszólító levelet irt, amelyben felhívja figyelmüket arra a felelősségre, amivel az elbocsátott és a kereset nélkül maradt munkásaiknak tartoznak. A levél rámutat arra, hogy mig a társulatok profitja az elmúlt negyed évben csökkent áruforgalom mellett is emelkedett, addig munkásaik tízezrei várják, hogy visszakerüljenek a gyárba. Ám a gyárvezetőség részéről csak nemtörődömséggel találkoznak. Inkább azt látják, hogy a társulat lezár és feloszlat üzemeket és másokat nyit meg a déli államokban, ahol szervezetlen és olcsó munkaerővel növeli profitját. A szakszervezet még 1958 augusztusában ajánlatot tett arra, hogy szállítsák le a munkahetet 35 órára a heti kereset megváltoztatása nélkül és ennek ellenében lemondott az esedékes munkabéremelésről, amely szerződésileg meg volt állapítva. Ez sok elbocsátott munkást újra munkához juttatott volna. A társulatok errevonatkozó- lag nem tettek ajánlatot. A szakszervezet levelében kijelenti, hogy a munkanélküliség olyan súlyos probléma, hogy annak megoldására irányuló igyekezetei nem lehet abbahagyni. Novemberben 21 bányász halt meg Az év első 11 hónapja közül aránylag novemberben volt a legkevesebb baleset a szénbányákban, de igy is 21 bányász vesztette életét. Az év folyamán összesen 329 szénbányász járt szerencsétlenül addig, a legtöbben — 77-en — októberben, amihez két nagyszabású bányakatasztrcfa járult hozzá. November hónapban West Virginiában 7, Virginiában 5, Pennsylvaniában 3, Alabamaban 2, Kentuckyban 2. Colorádóban 1 és Illinoisban 1 szénbányász halt meg. Harcot indit a Taft-§iartley-förvény ellen Az International Typographical Union vezetősége lépéseket tett arra, hogy az egyesült szakszervezeti mozgalom erélyesebb és mélyenszántóbb intézkedéseket foganatosítson a Taft-Hartley-tör- vény gyökeres megváltoztatására. Elmer Brown, a Typographical (nyomdászok) elnöke George Meanyhez irt levelében arra sürgette az AFL-CIO vezetőségét, hogy hívja össze a központi tanács tagjait egy rendkívüli gyűlésre, hogy megbeszéljék “a Taft-Hartley-törvény alapos átalakítását a jelen kongresszusi ülésszak alatt”. Elmer Brown ezt a lépést annak a hírnek kiábrándító hatása alatt tette meg, melyszerint az AFL-CIO vezetőség a munkásellenes törvény megváltoztatására “csak elenyésző módosításokat” nyújtott be. Elmer Brown kijelentette, hogy a nyomdászok szakszervezetének 30 millió dollárt kellett költenie arra, hogy “megmeneküljön a törvény pusztító hatásától.” Az olajfinomító munkások béremelést kaplak 105,000 olajfinomító munkás vezetősége, az Oil, Chemical and Atomic Workers Union, már tizenegy hónapja tárgyal az olajtársaságokkal az uj munkaszerződés ügyében. Már éppen sztrájkolni készülődtek, amikor végre a Sinclair Oil Co. 5 százalékos béremelési ajánlatot tett. Az olajiparban rendszerint a Sinclair társulattal kötött egyezményt követik a többi olajtársaságok is. Már a Gulf Oil Corp. is bejelentette, hogy Port Arthur, Texasban két szakszervezeti lokálnak 5 százalékos béremelést ajánlott fel. A Continental Oil Company sietett .szervezetlen munkásainak munkabérét is felemelni 5’ százalékkal. A Sinclair Oil társaság 9,500 munkása részére az 5 százalékos ajánlat 13 és fél cent órabértöbbletet jelent. A szakszervezet 25 centet követelt. A társaság ajánlatát a szakszervezet 52 tagú egyeztető bizottsága fogja megtárgyalni, hogy elfogadható-e vagy sem. Megegyezés a Harvester sztrájkban A United Auto Workers és a Harvester (mező- gazdasági gépeket gyártó) cég között megegyezés jött létre az uj bérszerződés feltételeire vonatkozólag, amely még a lokálvezetők és azután a tagság elfogadására vár, hogy érvénybe lépjen. Ennek megtörténte után a három hónapja tartó sztrájk véget fog érni, amely idő alatt a társaság hat államban levő 19 üzemében 37,500 munkás leállította a munkát. Az uj munkaszerződés három évre fog szólni. 1958 augusztus 23-tól visszamenőleg 6 cent órabér emelést ad a munkásoknak és ezt megismétlik 1959 szeptemberében és 1960 októberében is. A szerződésben a nyugdíjra, orvosi ellátásra, munkanélküliségi és szabadság juttatásokra is vannak megállapodások. 3,600 magasabb szak- képzettséggel biró munkás részére 4—8 cent külön órabéremelést biztosit. Megállapítást nyert, hogy a három hónapos sztrájk alatt a 37,500 munkás 25 millió dollárt vesztett munkabérben és a társulat pedig 10 millió dollárt profitban. A szakszervezet 6 millió dollár sztrájksegélyt fizetett ki a sztrájkoló munkásoknak ezen idő alatt. Uj kihallgatás a Kehíer ügyben A National Labor Relátions Board uj kihallgatást rendelt el kivizsgálni a United Auto Workers által a Kohler Társulat ellen hozott vádat, hogy a gyárvezetőség tisztességtelenül járt el munkásaival szemben, beleértve a kémkedési intézkedéseit is. Kohler 45,000 dollárt költött privát detek- tivekre, akik nemcsak a sztrájkoló munkásokra, hanem az NLRB kihallgató tisztviselőjére is kémkedtek, mondja a szakszervezet vádja. »• V » \ \ VW*VWWWVVWWW%VW*W\VW*V»V\\ VVVV»« ÉPÍTSE a magyar szót, SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT!
