Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-29 / 5. szám

Thursday, January 29 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ SILÁNY RUHÁZATI CIKKEKKEL CSAPJÁK BE A VÁSÁRLÓ KÖZÖNSÉGET A gyakran behirdetett kiárusítások (sale) igen alkalmasak arra, hogy az üzletek legsilányabb árucikkeiket a közönség nyakába varrják. Két szakszervezet — a cipő és textil — figyelmeztető tanácsokkal szolgál arravonatkozólag, hogy mit vegyen figyelembe a vásárló, hogy megkaphassa pénzének teljes értékét. Januárban vannak a cipő kiárusítások, amikor az üzletek 10—20 százalékkal olcsóbban bocsát­ják áruba készletüket. A Boot and Shoe Workers Union a következő tanácsokat adja, hogy megkü­lönböztethessük a jót a silánytól. A legjobb bőr a “full grain” jelzésű, amely fi­nomszemcsés és ezt úgy ismerhetjük fel, ha a ci­pő elejét meghajlítjuk. A jó bőr negyedincsen- ként 7—8 ráncot, a silányabb bőr csak 2—3 rán­cot vet. A szegélyezett (welted) cipők erősebbek és könnyebben lehet javítani őket. Az ilyen cipők készítésénél a felsőrészt és talpat a szegélyhez varrják, ahelyett, hogy közvetlenül egymáshoz varrnák azokat. Szegéllyel ellátott cipő belül si­mább. A jó cipő belső bélése bőr, nem papír, sarok­háta is igazi bőr, felsőrésze pedig jóminőségü vászonnal van bélelve. Csak kényelmes cipőt vegyünk, melyben a láb­ujjak szabadon mozoghatnak, a sarok oda simul, de nem túl szoros. Egyes gyárosok felcicomázzák cipőiket, hogy jobban keljenek. Ezzel álcázzák a silányabb minő­séget. Mire vigyázzunk a textilül uknál? A textiliparban beállott gazdasági hanyatlás hatására a gyárosok a festést és más felületi ki­dolgozást silányabb minőségben végzik a textil­anyagon és ezáltal még a jóminőségü textil hasz­nálhatóságát is tönkreteszik. Sajnos ezt a vásár­lónak legtöbb esetben igen nehéz felismerni és leginkább mosás után jön rá, hogy becsapták. Például az újabb “mosni-viselni” ruhanemüek- nél, egy uj blúz kimosása és —: még gyenge — vasalása után is lyukak fejlődnek az anyagban. Ez azért van, mert a gyűrődés elkerülésére a tex- tilanyagót gyantával vonják be, ez azonban ma­gába szívja a mosóanyagban levő klórt. Ettől né­ha ugyan csak megsárgul az anyag. Azonban a vasalásnál sav fejlődik ki, ami felmarja az anya­got és kilyukasztja. Egyes gyárosok tökéletesí­tették a gyantázási műveletet a “mosni-szárita- ni-viselni” ruhaneműiknél, de silányabb anyagot használnak. A fenti, csalódásokon kívül gyakran történik meg az, hogy a gyapot textilanyagból készült ruha minden mosásnál jobban összemegy. A “pre- shrunk” (előzőleg zsugorított) cimke a ruhán nem kielégítő, a “sanforized” jelzés jobb össze- menés elleni kezelést jelent, az ezzel ellátott ru­hadarab, mosás után legfeljebb 1 százalékot fog összemenni. A gyárosok megkímélhetnék a fogyasztókat az ilyen becsapásoktól, ha követnék az American Standard Association eljárási utasításait a tex­tiláruk elkészítésénél. De mivel ezt csak nagyon kevés gyár követi, állami törvényhozásrá volna szükség ahhoz, hogy minden textil anyagból ké­szült ruhanemű ilyen eljárással és ezt igazoló címkével kerüljön a fogyasztóhoz. A textilgyáros a termelési árak csökkentésére végez silányabb munkát, de — kapzsiságára jel­lemzően — a megtakarítást nem továbbítja a fo­gyasztóhoz, ámbár az igy olcsóbbá tett ruhát egyáltalán nem érdemes megvásárolni, mert rá­fizetünk. Az American Standard Association sze­rint, a textiláru gondosabb elkészítése nem ke­rülne sakkal többe, csak hivatalos ellenőrzésre volna szükség, mert lelkiismeretlen gyárosok azt is megteszik, hogy nyújtják az anyagot, 100 yard anyagot 110 yardra húznak ki. Képzeljük, hogy mi történik mosás után az ebből készült ruhák­kal ! A fogyasztó hiába vizsgálgatja a megvásáro­landó ruha kelméjét, nem tudja puszta szemmel megállapítani, hogy milyen minőségű festéket és felületsimitó anyagot használtak hozzá, legfel­jebb csak azt, hogy milyen szoros szövésű. Leg­jobb, ha a rátüzött cédulát olvassuk el, melynek arról kell felvilágosítást adni, hogy milyen az anyag színtartó ereje, milyen százalékban fog összemenni mosás után, vasalási utasítást, stb. A legjobb anyagelkészitési eljárásokat az “L22” jelzésű cédulával ellátott ruhákban találjuk. Az a cédula,*amely azt mondja, “do not bleach” (re fehéríts), vagy “do not use chlorine bleach”, má,r is azt jelenti, hogy a textilanyag elkészítése si­lány. Ilyet legjobb nem vásárolni, különösen fe­hér színben, amit ha mosásnál nem fehérítenek, akkor megsárgul. Addig, amig a textiláru minőségét feltüntető cédulák nem esnek törvényes ellenőrzés alá, leg­jobb, ha az igényelést nem teljesítő ruhadarabot visszavisszük oda, ahol megvettük, mint nem megfelelőt és visszaköveteljük az érte fizetett pénzt. RÖVID HÍREK t NAGYVILÁGBÓL STOCKHOLMBAN a közlekedési bíróság tag­jai meglepetéssel vették tudomásul, hogy az egyik panaszos — fiatal nő — a tárgyalás alatt egy­szerre csak felugrott, a vádlott nyakába borult és visszavonta “közlekedésellenes magatartás” cí­mén tett panaszát, hogy hozzámehessen a tettes­hez feleségül. • A MAJMOK állandóan elszakítják a telefonhu­zalokat Dél-Afrikában, mert azokon tornásznak. Az elefántok a póznákat döntik ki, miközben a hátukat vakargatják. A technikusok törik a fe­jüket, hogyan védekezzenek e “veszedelem” ellen. o A NÉMET szivargyárosok szövetsége közölte, hogy a- világ szivarfogyasztó államai között Dá­nia áll az első helyen: 207 szivar jut egy lakosra. A második hely Hollandiáé 106 szivarral. Harma­dik Svájc 97, negyedik Nyugat-Németország. A pipakedvelő Angliában egy lakosra évente mind­össze négy szivar jut. » EMLÉKMŰ az ifjúság kedvelt regényhősének. Hullben, ahonnan a történelem szarint Robinson Crusoe tengeri útjára indult, emlékművet állíta­nak fel a világhírű regényhős tiszteletére. Az életnag.vságu bronzszobor elkészítésével Winifred Turner szobrásznőt bízta meg Hull városa. • EZ ÉVBEN ünnepli fennállásának 30. évfor­dulóját a leningrádi Cirkuszmüvészeti Muzeum. Több mint 70 ezer kiállítási tárgya bemutatja az orosz és a külföldi cirkusz fejlődésének történe­tét, a szovjet cirkusz múltját és jelenét. A mú­zeumnak 1500 kötetes szakkönyvtára is van, igen értékes, ritka kiadványokkal. Irák és Kína kereskedelmi szerződést Írtak alá, mely szerint Kina acélt, alumíniumot, géprésze­ket szállít Iráknak, Irak pedig datolyát, gyap­jút, olajat, olajmagot, stb. küld Kínának 'cseré­be. Persze a SZABAD nyugat minderre felhúzza az orrát, mert profitról itt nincs szó, csupán ar­ról, hogy két ország felcseréli egymással áru- fölöslegét. ★ Kínában 40 különböző szerkezetű automobil készítésével kísérleteznek. Minden tartománynak és önálló körzetnek megvan a saját autóépitő kí­sérletezési telepe. ANGOL HIDEGVÉR. — A Londonban tartóz­kodó Bertram Mills cirkusz előadásainak hirde­tésére egy oroszlán járt végig az utcákon táblá­val a nyakában. Az oroszlán valahogyán elszaba­dult kísérőitől s besétált egy előkelő -londoni női divatüzletbe. Egy ifjú hölgy, aki mélyen el volt merülve a pulóverek közti válogatásban, azt vette észre, hogy valaki hozzádörgölődzik a lábához. A hölgy szemét a kezében tartott pulóverről az oroszlánra vetette és igy szólt: “Jaj, félek, hogy leszalad a szem a harisnyámon”, ; ; ,,,. ! .. I . ~ir Csehszlovákia összeköttetésbe lép -áz: újonnan alakult afrikai országokkal, ahol ipari termékei­nek elhelyezésére törekszik. E téren a közelmúlt­ban sikereket értek el az arab országokban. • LELEPLEZTE AZ ÉBRESZTŐÓRA. — Az egyik svájci szállodában egy vendég éjszaka ész­revétlenül ki akart szökni az épületből, hogy ne kelljen fizetni a vacsoráért és a szobáért. A po- tvázónak azonban nem volt szerencséi«!, mert amikor lelopakodott a lépcsőn, elejtette kof­ferét, s abból kiesett egy ébresztőóra, amely a rázkódtatásra csengetni kezdett. Az még hagy- ján, hogy az összes vendégek felriadtak, a baj az volt, hogy a szállodatulajdonos 4s| fejébredt. ★ ■ •i'-.-rA ám EGY ZALASZENTGRÓTI hömokbáfiyábán, 3 méter mélységben a föld alatt' 'katVaátagságu kövesedett szarvasagancsot talá'ltakf Az érdekes lelet a göcseji muzeum tulajdonába :kériilt. bísUriáoo Savanyu szóló Dr. Friedrich A. Kaempfer, Vancouverben a British Columbia (Kanada) egyetem Äzikai pro­fesszora azt mondja, hogy őt a szovjet kozmikus mübolygó “hidegen hagyja”. , "Ví r “A hold már sok százezer év óta mered a sze­münkbe”, mondotta egy interjú alatt. ‘.‘Most fel­tettek oda egy kis darab ércet és mindenki izgul tőle”. Különben is, a fizikus szerint, a rákéta nem egyéb, mint “műszaki probléma.” Dr. R. W. Stewartnak, szintén a fizikai osztály­tól, más a véleménye. Szerinte a szovjet bolygó hatalmas tudományos diadal. A Hishr-vifSsken félehm honé! (Folytatás az előző oldalról) részletadósságot magatokra. Gondoljatok a vál-« ságra, amely 1959-ben vár rátok! Gondoljatok ar­ra: a hányókon már több mint 14 millió tonna szén halmozódott fel. Gondoljatok arra: már 16 ezer embert elbocsátottak és további 100,000 em­bert akarnak még elbocsátani. Essenben három férfi támadott meg egy bá­nyászt. Kirabolták. Zsákmány 60 pfennig. Óriási örömhír: a szovjet zóna egymillió tonna szenet vásárol a Ruhr-vidéktől. Kelet-Németország bányászszakszervezetének központi bizottsága 50,000 márkát bocsátott ren­delkezésre “szolidaritása jeléül karácsony alkal­mából a nehéz helyzetben levő nyugatnémet bá­nyászok számára”. Ez összeg elfogadását a nyu­gatnémet bányászszakszervezet “propagandafo­gás”-ként elutasította. Nemsokára már nemcsak a bányásznak megy majd rosszul a Ruhr-vidéken. A bányászattal szo­ros kapcsolatban levő acéliparban is részben be­vezették a rövidített munkaidőt. Dortmundban, Nyugat-Németország egyik legnagyobb acélgyá­rában — amelyben közel 20,000 ember dolgozik — már hónapok óta valamennyi műszakot lerö­vidítették. 600 munkást elbocsátottak. A vasutaknál is súlyos a helyzet. Egyedül Es­sen körzetében naponta 250 szénszerelvénnyel fut kevesebb. A kiskereskedelem pang. Az adó­kiesés máris eléri a 31 millió márkát. A széhvál- ság sok pénzbe kerül. Az egész' olyan; mint a dominójáték: ha az első követ meglökjük, az egész sor felborul. Utoljára megyek be egy bánya-bejáraton. Vé­gigmegyek a hosszú, megvilágított folyosókon egészen odáig, ahol a bányászok a föld mélyéből ismét a felszínre érkeznek a suhanó szállitóka­sokban. Odakiáltom az embereknek a kérdést: mi a véleményük a helyzetről? Néhányan visszakiáltanak: — Nem tudjuk hol van a kutya eltemetve. Ah­hoz túlságosan kicsik vagyunk. De talán az örült amerikai szénbehozatalban van a hiba! Mások igy kiabálnak: — Azelőtt pálinkát ittunk, Vizet vede­lünk ! Megint mások ezt kiáltják: óm-Ap:h< — A vörös zászlót'akarjuk látni!d iiii .'o j E szavaknál szemük fehérje veszélyesén meg­villan, fekete arcukban piros ajkuk két véres vonal. A Ruhr-vidék egy alapos ismerője egyszer ezt mondta: “A bányában a bányász kommunista, i, hazafelé vezető utón szociáldemokrata; otthon; ahol vasárnap kerül sor a választásokra, feleségéi vei együtt a kereszténydemokratákra szavaz.” Ez a sorrend azonban megváltozhat. . . &

Next

/
Oldalképek
Tartalom