Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-22 / 4. szám
A >K A. A. A., HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., rh. M. 't T T T T T ▼ T W V y-'y’T'^r HÁROM Jé ÓMEN E sorok írásakor az uj esztendő még alig háromhetes csecsemő, de máris három olyan történelmi eseménynek volt tanúja, amely félreismerhetetlenül rávilágít a következő évtized világpolitikájának az irányvonalára. E három esemény: 1) a Luniknak a Föld vonzóereje alól való kiszabadulása és a Nap gravitációs szférájába való behatolása (lehet, hogy a szakértők ezt az orosz vívmányt más szavakkal Írják körül, de nekem: a laikusnak igy is elég jól hangzik) ; 2) a kubai forradalom diadala egy megdönthetetlennek hitt zsarnokság felett; 3) Mikoyan szovjet-miniszter- elnökhelyettes látogatása az Egyesült Államokban. E három esemény látszólag semmiféle okozati összefüggésben sincs egymással, hiszen bármelyik megtörténhetett volna a másik kettőnek a létrejötte nélkül, de én mégis látok bennük közös vonást és összefüggést, ami lehetetlenné teszi számomra, hogy egyiket a másiktól elkülönítsem. Mindhárom megerősíti bennem azt a korábban hangoztatott optimista hitemet, hogy közelebb járunk a békés kibontakozás lehetőségéhez és megvalósulásához, mint voltunk az utolsó évtized bármelyik időpontjában — beleértve még a genfi csucstalálkozást is. .. A Lunik szerepét a következő évtized világpolitikai irányának a kialakulására nézve azért tartom rendkívül fontosnak, mert a szovjet-tudománynak ez az újabb győzelme hihetőleg ahhoz a konklúzióhoz vezeti a washingtoni főmandarinokat, hogy a modern hadviselés arzenáljának a felépítésében folytatott minden további versengés: hiú ábránd. Rá kell jönniök, hogy amit mi tudunk produkálni ezen a téren, azt a Szovjet is elő tudja állítani minden nagyobb megerőltetés nélkül. Mikor a Sputnik először megjelent az égboltozaton, nagy volt az izgalom a washingtoni berkekben és nem nyugodtak addig, mig az Atlas kiröpitése révén meg nem közelítettük a Holdat. Ha az eredeti rendeltetését ez a bolygó nem is érte el, mindenesetre túltett a három Sputnik teljesítményén — vélte mindenki ebben az országban . . . Hanem a ménkőnagy dicsőség nem sokáig tartott: hirtelen csak felbukkant a Lunik, amely nemcsak elérte a Holdat, de messze túlhaladta azt és most vígan kering a Nap körül, miközben az Atlas útban van vissza a Föld felé, amelynek atmoszférájában hamarosan porrá fog égni. . . Most tehát — az eddig demonstrált washingtoni gyakorlat szerint — az következnék, hogy költséget és energiát nem kiméivé, az Egyesült Államok büszkeségén esett csorbát sürgősen ki kell köszörülnünk olyanformán, hogy mi viszont fel- röpitiink egy még nagyobb mesterséges bolygót, amely nem áll meg nagyszerényen a Hold és a Nap között, hanem leadja a vizitkártyáját magán a Napon... Nekem semmi kifogásom a tudományos versengés ellen, sőt ellenkezőleg: nagyon dicséretes dolognak tartom. Számomra izgalmasan érdekes élmény figyelni: nos, milyen újabb vívmánnyal fog előrukkolni az ideiglenesen hátramaradt versenytárs, hogy a felbillent egyensúlyt helyreállítsa, sőt — ha lehet — a győztest lepipálja. De engem és sok-sok millió embertársamat nem ez a tudományos igyekezet tart ébren féléjszakákon át, hanem a motívum, a szándék, a cél, amely a versengés mögött meghúzódik; ez pedig nem más, mint az az eltökéltség, hogy a másik oldallal szemben az erőfölényünket fenntartsuk és állandóan fokozzuk, hogy HÁBORÚ ESETÉN mi nagyobb pusztítást tudjunk végezni az ellenség soraiban, mint az a mi sorainkban. . . A Lunik talán ráeszmélteti a washingtoni atyamestereket, hogy az ilyen rendeltetésű versengésnek semmi, de semmi értelme sincs, hiszen még mielőtt időnk és alkalmunk lenne a legújabb győzelmünket celebráló ünnepi dinom-dánomból kijózanodni, az oroszoknak ez újabb vívmánya ismét jéghideg zuhanyt zudit whiskey-gőzös fejünkre. . . Meddig mehet egy ilven verseny? Hová vezethet egy ilyen verseny? Mit remélünk egv ilyen versenytől? A Lunik talán képes lesz eféle kételyeket és kérdéseket támasztani a washingtoni katonai agyakban és a válasz remélhetőleg iev fog hangzani: “Itt az ideje, hogy valami MÁS MEGOLDÁST keressünk!” Thursday, January 22, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Batista, az elűzött kubai véres diktátor amerikai és délamerikai barátai egyre hangosabban követelik, hogy az uj forradalmi kormány Kubában bánjon “emberségesebben” az elfogott háborús bűnösökkel. Az újságok elismerik, hogy a Batista terror- uralom alatt ártatlanok ezrei pusztultak el, amit Fidel Castro és a szakállas partizánok saját bőrükön is tapasztaltak. A kubai népnek az is rosz- szul esett, hogy-az amerikai cégek Kubában nemcsak üzleti társasviszonyban voltak Batistával, hanem politikailag is segítették őt. A Coca Cola és Pepsi Cola cégek minden teketória nélkül kirúgták a munkásokat, akik bármilyen formában Batista ellenes magatartást tanúsítottak. Batista Amerikában készült repülőgépekről, amerikai gyártmányú bombákat dobált a kubai lakosságra. Fidel Castro az amerikai újságoknak tartott sajtókonferenciáján ujjával mutatott azokra a Sher- man-tankokra és repülőgépekre, amelyeket az amerikai kormány szállított Batistának, eleinte közvetlenül, majd később Trujillo dominikai diktátoron keresztül. Amerikai katonatisztek tanították Batista katonáit. Batista terrorja ellen sohasem hangzott el tiltakozás azok részéről, akik most, amikor a győztes kubai flép meg akarja büntetni- azokat, akik évekig hitleri módon gyilkoltak, raboltak, kegyetlenkedtek, egyszerre „humanisták” lettek és követelik a rögtönitélő bíróságok megszüntetését. Amint Castro kijelentette, a kubai nép egyedül van hivatva elhatározni, hogy miképpen büntesse meg a háborús bűnösöket. Uszítanak Castro ellen Vajon mi szólaltatta meg azok haragját a kubai forradalom ellen, akik eddig megjegyzés nélkül, de remegve a győzelmétől figyelték Castroék két éves fegyveres harcát? Castronak egy megjegyzését használták fel arra, hogy az amerikai nép nemzeti öntudatához folyamodva, a közvéleményt felkorbácsolják ellene. A Rotary Club gyűlésén Castro ugyanis kijelentette, hogy “Ha az Egyesült Államok idejön, Havana utcáit lövészárkokká alakítjuk”. Magán beszélgetésben pedig azt mondta volna, hogy ha a U. S. tengerészeket küld Kubába, akkor “200,000 gringó fog meghalni”. (Gringónak csúfolják Dél-Amerikában az amerikaiakat.) Csak azt mulasztották el Castro kijelentéseivel összekötni, amit az újságok más oldalon röviden megemlítettek, t. L, hogy egy öt hajóból álló haderő, 3,000 tengerésszel a fedélzetén, útban volt Kuba felé, hogy a Guantanamo Bay amerikai támaszponton kikössön. Castro kijelentései után, hogy a nyilvánvaló beavatkozási szándék látszatát elkerülje, a hajóhad irányt változtatott és Porto Rico felé vette útját, ahova eredetileg szándékozott menni. Büntetés jár a nép gyilkosainak Castro ezt is kijelentette evvel kapcsolatban: “JóvisZonyban akarunk lenni az Egyesült Államokkal, de alárendeltként— soha.” A kubai forradalom diadala valóságos iskolapéldája a soká elfojtott népi akarat mindent elsöprő erejének és mint ilyen, intő jelül szolgál a még megmaradt diktátoroknak és féldiktátoroknak úgy ezen, mint a másik féltekén, hogy tanácsos lenne pakkolni az utipodgyászt és kiusz- kolni aj országból, mielőtt Batista módjára menekülni kényszerülnének... Helyüket demokratikus mintára alakult kormányok fogják elfoglalni. Az igy átalakult kormányok U. N.-képviselői bizonyára nem lesznek hajlandók a hidegháború és idegháboru további folytatásához segédkezet nyújtani, mint azt elődeik oly lekötelező módon tették éveken át. A mindig szolgálatrakész korábbi szavazattöbségtől ilyenformán megfosztva, Washington U. N.-képviselete kénytelen lesz békésebb húrokat pengetni és komoly érvek előtt meghajolni — ha tetszik, ha nem... Végül Mikoyan látogatása és lebilincselően barátságos magatartása ékesen demonstrálja az amerikai nép számára, hogy Moszkvával igenis lehet megértésre jutni — ha van bennünk egy szikrányi hajlam a megértésre. . . Ez a három esemény, amely az év első napjaiban történt, — erősen hiszem — irányt fog szabni a következő hónapok és évek külpolitikai törekvéseinek, még pedig helyes irányt: A BÉKE FELÉ! 3 A január 18-i vasárnapi Times első vezércikkét Castronak szenteli. “Szeretnénk Castro és társai hazafias érzéseihez folyamodni. Arra kérnénk őket, hogy ne hagyják szabadon a gyilkosokaUes kínzókat, de Ítélkezzenek felettük higgadtan, a polgári perrendtartás alapján.” Érdekes, hogy a Times ez esetben elismerte, hogy a nép gyilkosait és kínzóit meg kell büntetni, de nem tiltakozott egy szóval sem az ellen, hogy egy másik tömeggyilkost az amerikai bíróság épp e héten felmentett a büntetés alól. Ez a tömeggyilkos andrija Artukovich, aki 1941 és ’42-ben a Hitler hatalma alatt álló Horvátország belügyminisztere volt és az ártatlanok százezreit gyilkoltatta le. Hitler bukása után álnéven itt talált menedéket. A jugoszláv kormány kiadatását követelte, mint háborús bűnöst. Da»- cára a súlyos bizonyítékoknak, Kaliforniában, Hocke kormánymegbízott felmentette Artuko- vichot a vád alól és megtagadta kiadatását. A vádlottat barátai vállukon vitték ki a bírósági épületből. Los Angelesben a tanuk azt vallották, hogy Arhukovich egy épületben három családot dróttal kötözött össze és az élő férfiakra, Asszonyokra felgyújtotta a házat. Tanúskodtak arról is, hogy Artukovich egész falvakat kiirtatott. Fidel Castro nem téveszti szem elől, hogy a délamerikai diktátorok, akik Wall Streettel szoros barátságban vannak, szintén itt, az Egyesült Államokban találnak menedéket, amikor hazájukból szökni kell. Ezért ugyan jól megszolgálnak. Emlékezzünk csak a kubai és dominikai delegátusok szerepére az Egyesült Nemzetekben a “magyar kérdéssel" kapcsolatban, ők voltak a leghangosabbak és a legkövetelőbbek. A “szabadságharcosoknak” Dullesen és Kéthly Annán kívül nem volt jobb védelmezőjük, mint Batista, Trujillo és Jiminez UN képviselői. Ezek a tények tanulságul szolgálhatnak azoknak, akik összetévesztik az ellenforradalmat a forradalommal. A tanulság a többi elnyomott délamerikai népeknél sem fog elmaradni. Amikor a sajtókonferencián az egyik újságíró azt kérdezte Castro- tól, hogy mi az álláspontja Dominikát illetőleg^ azt válaszolta, hogy a dominikai kormány ellensége a kubai népnek és ellensége a demokráciának mindenütt. A dominikai nép akárcsak Kuba népe meg fogja talált» a7 "tat a Trujilló-diktatura megdöntéséhez. Azt is kifejtette Castro, hogy ő mélyen tiszteli az amerikai népet és nem tartja felelősnek azért, hogy a kormány Batistát vagy Trujillot támogatja. Egyben kijelentette, hogy szívesen látja az amerikai újságírókat, hogy a bírósági tárgyalások igazságos menetét megfigyeljék. ám Kuba népe ragaszkodik ahhoz, hogy a bűnösöket megbüntesse. Az angina pectoris és a coronaria trombosis (koszoruértrombózi*) több indiai orvos legújabb kutatásai szerint a ve- getáriániusok körében éppoly gyakori betegség, mint a húsevők között. Az indiai orvosok azt is megfigyelték, hogy a dohányzás sincs különösebb hatással e két betegségre. A shik vallásuak közt ugyanis <— akiket valló uk tilt a dohányzástól — e szívbetegségek ugyanolyan sűrűn előfordulnak, mint a dohányosok táborában. FIGYELEM, OLVASÓINK! Nagyon kérjük, hogy nézze meg a lap borítékján a neve felett található dátumot és ha ez 1959 2-nél (február) korábbi, úgy az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Kérjük, hogy az alábbi szelvény felhasználásával küldje be hátralékát, vagy előfizetését. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és mellékelek lapom előfizetésére (hátralékára) $..................-t Név: ...................................................................... Cim: .....................................................................
