Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-15 / 3. szám
12 Thursday, January 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Ismerkedjünk Alaskával Az Északamerikai Egyesült Államok kékmezős piros-fehér csikós lobogójára fölkerült a 49. csillag. Alaszka, amely eddig csak tartomány volt, egyenjogú lett az USA többi 48 államával. Hogyan jutott az USA Alaszkához? Mik érlelték meg Alaszka “nagykorusitását” ? Ha egy szenvedélyes kártyásnak — aki még ráadásul tőkepénzes államférfiu is — egy játszmát hirtelen-váratlan félbe kell szakítania, annak nyomós oka lehet. Hát 1867-ben egy este William H. Seward szenátor kezében összecsukódtak ^a kártyalapok, s á parti abbamaradt. Ennek pedig az volt az előzménye, hogy Stoeckl báró, a cári nagykövet kimondta a boldogító igent: a “minden oroszok cárja” Hajlandó eladni Alaszkát. Hamarosan összehívták a szenátust, és megkötötték a szerződést is, amely szerint az USA megvásárolta Alaszkát a cári Oroszországtól potom 7.2 millió dollárért. Volt is ám mit hallgatnia e “rossz üzletért” Sewardnak és híveinek az ellenpárttól. Élesen támadták, a közpénzek meggondolatlan el- herdálójának hiresztelték s vádolták a vásárlás értelmi szerzőjét. Elnevezték “eszkimószenátornak", és Alaszkát “Seward jégszekrényéinek, “ördŐgcsalétek”-nek, a szerződést pedig “jeges- medveszerződés”-nek titulálták. S mit lett a “jégszekrény”-ből? Hamarosan kiderül. Alaszkát orosz halászok fedezték föl a XVIII. század elején. A jutlandi Vitus Bering cári megbízásból 1728 után éveken át kutatott Alaszka partvidékén, s 1741-ben két hajója ki is kötött ott.. A kutató a róla elnevezett tenger egyik szigetén skorbutban meghalt. Az uj terület parti vizeinek és erdős tájainak gazdag állatvilága vonzotta az első telepeseket. Az északi partok hosszában a főképp fókára s cetre vadászó és a Bering-tenger partvidékén halászó eszkimók és aleutok telepedtek meg. A belső tundrás vidéken a rénszarvas adott életlehetőséget a gyér indián lakosságnak. A halban bővelkedő déli, melegebb parton fejlettebb halászkul- turáju indián törzsek ütöttek tanyát. Számuk 30—40 ezer lehetett. Bering1 életben maradt emberei jelentést küldtek a cári udvarnak, s nyomatékül néhány tengeri vidrabőrt is mellékeltek hozzá, minthogy ebből akkoriban a cárok és a kínai császárok udvarának divatos palástanyagát készítették, s darabja 5 ezer dollárt ért. Hírére Alaszka partvidéke hamarosan kíméletlen rablógazdálkodással kihasznált vadászterületté vált. A parton és szigeteken orosz halász- és vadásztelepülések keletkeztek. A tájat Oroszország birtokba vette. Az USA 1855 után érdeklődött iránta élénkebben, amidőn a transzkontinentális (a szárazföldet a világtengerek partjai közt összekötő) távi- róvonal építésekor mérnökei bejárták a területét. Alaszka a megismerését prémes állatainak köszönhette, de hire akkor járta be a világot, midőn Kanadában az alaszkaihoz hasonló földtani képződményekben aranyra bukkantak. A gyors meggazdagodás reményében 1896 után aranyásók és. kalandorok serege tódult az “ígéret földjére”. Hadászati elgondolásból pedig akkor került az érdeklődés előterébe, amikor 1942-ben Japán az Aleuták néhány szigetét megszállotta. E katonai akció hatására épült meg Kanadán át az Alcan müut, amely Alaszka szárazföldi megközelítését lehetővé tette. Ez az úttest az útépítő technika legsikeresebb alkotása volt a messze Északon. Hadászati célján kívül gazdasági értékek (azbeszt, réz) feltárására és megközelítésére is módot adott. így indult meg Alaszka gazdasági fejlesztésének és betelepítésének legújabb fejezete. Az Alaszkába tartó hajók Seattle (Washington állam) kikötőjéből indulnak ki, s kanadai felségterületen áthaladva érik el az alaszkai vizeket. Alaszka területe keskeny parti szegéllyel a Sarol- ta-szigetek magasságáig nyúlik le délre. A hajók nyáron az Alaszkához tartozó Sándor-szigetek védelme alatt belső parti hajóuton haladnak. Oda a háborgó óceán hullámai nem hatolnak be. Zátony os ut ez, éjjel lámpák és kolompoló bólyák jelzik a viz alatt megbúvó sziklákat, amelyek különösképp apálykor veszélyesek. Az apály és a dagály közti különbség kerek 60 láb körül ingadozik. Amig a sziklás terepet részletesen föl nem térképezték, légiónyi hajó pusztult el ott. Ez volt a Csendes-óceán egyik “hajó-temetője”. A hajóút fjordokkal és tengerszorosokkal gazdagon tagolt, . Norvégiára emlékeztető sziklás partvidéken halad. Az első hajó állomása Ketchikan, a “lazacváros”. Alaszka déli csücskén, egy fjordban húzódik meg. A szemlélőt először a lakosság öltözete kapja meg. Mindennapi ruhájuk a gumikabát, gumicsizma. Nedves, langyos a levegő, szitál a köd, az eső. Csepeg, gőzölög a fenyőfa. Évente átlagosan 300 nap csapadékos. Az Alaszkai-öböl mentén ez az óceáni éghajlat a nyugati szelek támogatta Kuró-Sió nevű meleg tengeráramlás következménye. A nyugati légáram párás levegője a havasok leheletével találkozik itt, s igy a sok eső révén 2000—3000 milliméter az évi csapadék. A hűvös nyár és enyhe tél között kicsiny a hőmérsékleti különbség. (Sitkéban a január középhőmérséklete plusz 1 C fok, a júliusi 12 fok körül ingadozik.) A teraszszerüen egymás fölé emelkedő házak fából épültek. A nedves levegőben a gyanta nemes illata bűzös halszaggal keveredik. Ugyanez fogadja az utazókat e fiatal állam székhelyén, Juneau-ban is. A halkonzerv-üzentek környezetében szembetűnő a fűrésztelep sokasága. A kincset érő erdőség Alaszka területének csaknem a felét borítja, s ennek fele haszonerdő. A US a maga faanyagszükségletének jelentős hányadát Alaszkából fedezi, s ezt főképp újságok rotációs papírjának dolgozzák fel. Az erősen gépesített és félig automatizált fakitermelés csak 1950 óta indult meg, miután az olcsóbb és nagytömegű szállítmányok elmaradása évekig érzékenyen sújtotta a US faipari és papíripari érdekeltségeit. Azóta modern cellulóz-üzemek épültek. A fjordos partvidék csendjét immár gépek zaja töri meg. A gleccserek táplálta bővizű patakokat erőmüvek hajtására fogták be. Juneau aranybányáját s a rotációs papírgyárakat is onnét látják el energiával. Más 'helyütt az olcsó villamos energiával alumínium-kohászat indult meg, s ehhez a bauxitot Guayanából hozatják. Juneau magasságában véget ér a védett parti ut: a hajók a nyílt óceánra futnak ki a Cross- sound szorosból. Ettől északra a parti hegylánc a kontinensen húzódik. Az Éliás-hegység vulkanikus kőzetekből felépült merész masszívuma alkotja a külső vonulat leghatalmasabb egységét (az Éliás-csucs 5488 méter, a Logan 6046 m). E vidék a kontinensnek leginkább eljegesedett hegytömege. Firnmezőiről több száz gleccser ereszkedik alá az Alaszkai-öbölbe. A legismertebb a nagy kiterjedésű Malaspina-, valamint a V'olum- bia-gleccser. Ez utóbbit a hajósok olykor megközelítik hajóikkal, hogy a csúszó jégár “borjadzá- sában” (jéghegyekre szakadozásában) gyönyörködhessenek. A Columbia-gleccser közelében, Cordova kikötőjében szállnak partra azok az utasok, akik a Cooper-River völgyében épült vasúton folytatják útjukat Kennicott városa felé. Gazdag medencébe érünk, amelyetvészak felől" a firnmezők borította Vulkanikus Wrangel-hegység (4910 m) óv a metszőén hideg légáramlástól. A vulkáni autómükö- déssel kapcsolatos ércesedés Alaszka legnagyobb réz- és aranybánya-vidékét alakította ott ki. A bányakincsek java részét egyelőre a US többi államában kohósitják. Az évenként kitermelt rézérc mennyisége meghaladja az 50,000 tonnát. Az Alaszkai-öböl tagozott partja a Cordovai kikötőtől nyugat felé fordul. E tájon, a Kenai- félszigeten, majd a Kodiak-szigetcsoporton a szinte hetenként ismétlődő földlökések az élő-müködő vulkáni terület közelségét bizonyitják. A Kenai- félszigeten a hajóút végső állomására, Sewardba érkezünk. Onnét indul ki Alaszka hosszabbik vasútvonala a belső területek felé. S onnét indulnak az északra iparkodó aranyásók és vadászok. A Kenai-félszigetet átszelő vasútvonal a Cook-öböl végén Ancorage város mellett halad el. Termékeny, védett medencében vezet tovább a vasút. Szerény keretek között növénytermelés folyik ott; burgonyát, borsót és szibériai búzát termesztenek a telepes parasztok. Szénmedencéje főképp a gőzmozdonyokat táplálja. Kisebb aranybányája is föltárás alatt van. A medencét északon félkör alakban a hatalmas Alaszkaihegység övezi. Keleti szárnyán tiszta időben messzire csillog Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcs a gránitból álló Mount MacKinley (6197 méter). A délnyugatra forduló Alaszkaihegység a keskeny Alaszkai-félszigeten folytatódik. A Csendes-óceánt övező “tüzkör” működő szakasza az Alaszkai-félsziget s az Aleuti-szige- tek kerek 2000 kilométernyi hosszú vulkánlánca. A Cook-öböl nyugati partján az Iliamma tűzhányó működik. Távolabb a keskeny félszigeten sokáig pihent a Katmai, de 1912. évi kitörésével annál hevesebb élet jelt adott magáról. Környezetében a fumarolák (forró vízgőzt lehelő kráterek) egész serege keletkezett, amiért ma a “tízezer gejzir völgyéinek nevezik. 1918-ban Nemzeti Parkká nyilvánították. Az Aleuták első tagján, Unimak szigetén füstölög a Shishaldin (2867 méter,) a hajósok éjszakai “világitó tornya”. A vulkáni szigetsoron örök vihar dúl, sivár, fátlan, nedves és ködös a táj. Anchorage városától északra a vasútvonal átszeli az Alaszkai-hegységet. Ezen áthaladva érjük el Belső-Alaszkát, a Yukon medencéjét. Siily- lyedések, kanyargó folyóvölgyek, feltöltött dombok és 1000—1500 méter magas gránittömbök tagolják a felszínét. Itt lüktet Alaszka aranyszive: Fairbanks. A földtani őskorban kialakult üledékes és kristályos kőzeteiben képződtek a valóban aranyat és más érceket tartalmazó erek, telérek. A kőzettömböket évmilliók során külső erők koptatták. A törmelék az arannyal együtt vastag rétegekben a mélyedésekben halmozódott fel. Az aranytelepek közül a faírbanksi, a kuskok- wimi és a Seward-félsziget lelőhelyei a jelentősebbek. Manapság már a nagybani kitermelésen van a hangsúly. Az aranyzuzó vállalatok hatalmas nyomású vizsugárral porlasztják az érctartalmu hordalékot. A szubarktikus, vagyis az Északisarkét megközelítő éghajlaton persze az évnek csupán egy kis szakasza kedvez az aranyásók munkájának. Mindössze 3—4 hónapig kellemesebb a nyári időszak. A hosszú nappalokon a júliusi középhőmérséklet a plusz 13 C fokot is meghaladja. De néhány hetes ősz után zord telek köszöntének be. A januári átlag mínusz 28 C fok, de a mínusz 60 fokos hideg is gyakori. A blizzard nevezetű fagyos szél a tundrán legelésző állatokat ■— a kanadai karibut meg a jávorszarvast — a zord tél küszöbén a tajgába, a sarkkörnyéki őserdőségbe tereli. E vonulást használják ki a lakosok élelmezésük biztosítására. Egy-egy családnak 6 rénszarvas lövését engedélyezi ilyenkor a nemzetközi vadgazdasági jogszabály. A vadhúst füstölve vagy kolbászként tárolják. Fairbanksból az arktikus, jeges partvidékre, Sarki-Alaszkára nem vezet vasút. A leghasznosabb közlekedési eszköz a repülőgép. Légi utón az 1500—2000 méter magas Brooks-h'egység fölött haladhatunk át. Előtte a szelíden gyűrött táblás parton egyetlen jelentősebb kikötő épült, Barrow. Az esztendőből 10 hónapon át jégostrom- zárlat alatt vesztegel, tehát a viziut alig használható. A városnak csupán hadászati és meteorológiai jelentősége van. Környékén katonai célokra kőszén és kőolaj után kutatnak. A partvidék elszórt telepein eszkimó pásztorlakosság él. A természeti viszonyok kedvezőtlenek.A hőmérséklet nyolc hónapon át a nulla fok alatt van, a januári átlag pedig mínusz 30 C fok körül ingadozik. Alaszka halban, vadban, ércekben s fában gazdag, igazi “al-ay-aska”, azaz “nagy ország”. Vizei szolgáltatják a világ fókafsákmányának 85 százalékát; az utóbbi évek átlaga kerek hatvanezer Az államterület jövedelmét első helyen — az aranyat is megelőzve — a halászat biztosítja. He ringje és tőkehala kevés, lazac viszont szinte mérhetetlen mennyiségben él az Alaszkai-öböl vizeiben. A rengeteg halzsákmányt részint telepitett konzervgyárakban, részint pedig úszó üzemekben dolgozzák fel. Halfeldolgozó üzemek 23 ezer munkást foglalkoztatnak. A halászati termék évi átlagos értéke meghaladja a 60 millió dollárt. Aranytermelése csökkenőben van (1956-ban 6,300 kiló volt). Réz-, platina-, s újabban urán- bányászata lépett előtérbe. A megvásárlását követő 60 év alatt halászata,, prémes állatai, ércbányái a vételárnak csaknem kétszázszorosát fizették vissza. így vált Seward szenátor “jégszekrénye” pénzszekrénnyé. Mesterséges Mars-klima Stoughol tanár, amerikai csillagász, retortá- ban olyan légköri viszonyokat hozott létre, amelyek egyeznek a Marséval. Megfigyelte, hogy az előidézett nagy hőmérsékleti szélső értékek és az oxigénhiány ellenére egyes baktériumok életben maradtak a retortában. iWWVWWVW*VWVWWWV*VVWW**WWVWVWWWWW EGY szenátor, akit 6 évre választanak, beismeri, hogy az első négy évben szenátor, a fennmaradó két évben pedig jelölt a következő terminusra. . I
