Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-25 / 26. szám
Thursday, June 25, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZA 7 Ijuxlet a swdc&sxtöhö'z. Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink \ tek nem szükség szerűen azonosak | hozzászólnak f a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez j KRITIKA A VEGETARIANIZMUSRÓL — Befejező közlemény — Tisztelt Szerkesztőség! A háborúk, a kizsákmányolás okát egyáltalán nem az állatmészárlásban kell keresni. Legtöbbször területek, piacok és a mind több profitszerzésre való vágy késztette az urakat a háborúkra, a mind kegyetlenebb kizsákmányolásra. Sok úri fiókáról tudhatunk, akiket annyira elkényeztettek, hogy még egy legyet sem ütöttek volna agyon, nemhogy disznót, bor jut vágtak volna le. Az ilyen urak azonban emberek ezreit vitték vágóhídra, háborúkba és kegyetlenül kizsákmányolták munkásaikat, népüket.' Akadtak hercegek, grófok, magasrangu papok, akik cselédeiket kegyetlen kizsákmányolással állati sorban tartották, de állataikra igen nagy gondot fordítottak. Az ilyen erkölcsös állatvédők a jó bánásmódot csak az állataikra szabták meg, cselédeikre nem. Viszont láthatjuk a szocialista államokban, hogy ott ma több húst esznek, mint azelőtt, viszont nincs kizsákmányolás, nincs profithajsza, nincs területszerzési vágy és minden téren békés, alkotó munkát folytatnak. A bűnözés, különösen a nagyobb bűncselekmények, mint gyilkosságok, rablások, a minimálisra csökkentek. Tehát ne a husevésben, állatmészárlásban keressük a hibát, hanem a tőkés társadalmi rendben. Ugyancsak az előbb említett cikkben idézet van egy Max Heindel nevű Írótól: “Amig nem értjük az emberek táplálkozása és természete közti ösz- szefüggést, s amig ezt a megértést nem használjuk fel a káros szenvedélyek ervhitésére és a vadság megszüntetésére, addig tartós békére nincs kilátaV'. tízóval, mig a husevésről nem szoktunk le, addig a tartós békére se számítsunk! Az ilyen idézettel nem lehet egyetérteni, mert ezzel a háborúkról, a kizsákmányolás valódi okairól tereljük e' a figyelmet. Majd Tolsztojtól volt a cikkben egy idézet, mely igv hangzik: “A jövő a vegetáriánusoké! A vegetáriánus mozgalom töltse el örömmel azok lelkét, akik valóban a szivükön viselik az emberiség sorsát és jövőjét”. Szerintem a jövő nem a vegetáriánusoké, hanem a sokoldalú, gondolkodó, politikus embereké lesz, akik nem annyira naivak, s nem is túl bölcsek, hogy a háborúk okait a husevésben keressék, hanem megtalálják annak is a valódi okát, melyet azután gyökereitől kiirtanak. EHN munkástársnak a május 21-i lapban (Ez a vitág mi vóna) és a május 28-i lapban (Az arzén kiment a divatból) megjelenő Írásaira szeretnék néhány megjegyzést tenni abban a remény ben, hogy nem fog érte megharagudni. Az orvosok, kórházak jól jövedelmező, profitharácsolási lehetőségét többek között a paprikáscsirke, a pörkölt és egyéb húsok evésével magyarázza. Amerikában az orvosok, kórházak óriási profitot zsebelnek be, mert sok a beteg, akiknek nagy része munkásokból tevődik ki, igy az ő zsebükből kerül a pénz a telhetetlen orvosok, kórházak pénztárába. Miért sok a beteg? Hát azért, mert megesszük a csirkesültet, meg egyéb zsíros ételt! Mi hát a teendő? Nem szabad húst enni és a kérdés máris alapjában megoldást nyert. Én pedig ezt nem hiszem. A szocialista országok népei pl. nem szoktak le a husevésről (nem is akarnak leszokni), s mégis megszüntették az orvosok, kórházak profitharácsolási lehetőségeit. A munkások részére az orvosi, kórházi kezelés teljesen ingyenes. Ami pedig a Nők Világa konyharovatát illeti, az én nézetem az, hogy igen nagy öröm, amikor a munkás asztalán az ételről nem viz, hanem zsir és vaj csöpög. A munkások tudják, hogy mit jelent ez a részükre, mert akkor bizonyára nincsenek munkanélkül. A munkanélküli milliók és a keveset keresők sorsát én is ismerem, mert itt Amerikában voltam már olyan helyzetben, hogy még kenyérre sem tellett, nem pedig zsírra, vajra. Horthy Magyarországán pedig csak az urak asztalára csöpögött a zsir, vaj, de nem a munkásokéra. Csöpögött valami a munkás asztalára is? Bizony csöpögött, de csakis viz. A summások részére kondérban főzött étel és a disznómoslék között nem sok különbség volt, mert mindkettő zsir- talan volt. Ma azonban az üzemi konyhákon is finom, ízletes és zsíros ételeket készitenek. Ne próbáljuk a húsevőket meggyőzni a hus- evés ártalmasságáról és lebeszélni a finom hus- eledelekről! Én gondolom, hogy alig akad munkás, aki megfelelő ok nélkül lemondana- a sült csirkéről és egyéb húsokról, mert mindezekről és a természet szépségeiről én sem mondanék le, de a jó kaliforniai borokat sem vetem meg. E. H.-né dószellemü lapunkat és megválni tőle soha sem akarok. S. M., kanadai olvasó • Tisztelt Szerkesztőség! Ha lehet jó regényt közölni a lapban, tegyék meg, mert az sokat érne. Oda tudnám akkor adni a lapot a szomszédoknak is, s nem kellene eldobnom, amikor kiolvastam. A. R. Bethlehem, Pa. • Tisztelt Szerkesztőség! Látom, hogy regényt akarnak közölni. Az én részemről én nem vagyok ellene, főként, ha tanulságos dolgokról Írnak. A lapkonferenciára pedig sok sikert kívánok munkájukhoz. J. T., New Jersey Üdvezle! a konferenciára Tisztelt Szerkesztőség! Férjem és én állandó olvasói vagyunk lapunknak de sajnos nem igen tudunk anyagilag segíteni, mivel öregek vagyunk, férjem 95 éves, én pedig 83 leszek. Egészségünk is igen gyenge, különösen férjemé. Amig jobb helyzetben voltunk, mindig próbáltuk a lapot segíteni, rokonainknak is előfizettük, de ma már nem vehetünk részt ilyesmiben. így csak csekély segéllyel tudjuk lapunkat támogatni, vegyék szívesen tőlünk. Egyben üdvözöljük a konferenciát, s kívánjuk, hogy sikerrel járjon munkájuk a lap további megjelenése érdekében. Mr. és Mrs. K., Florida Megnyerte a Matyó asztalterítőt Tisztelt Lapbizottság! Mellékelve küldök egy 10 dolláros money ordert. Ebből $5-t a lapra és $5-t annak a kisleánynak, aki a nyerő számot kihúzta a gyönyörű matyó hímzésre a múlt heti keleti népünnepélyen. Ha esetleg nem tudják átadni neki, valamilyen oknál fogva, úgy az egész összeg maradjon a lap javára,. Hlavacs Gusztáv A regény közléséről Tisztelt Szerkesztőség! Megkezdtem az Aknamező c. regény olvasását és részemről igen fontosnak tartom, hogy ilyen a lapban megjelenjen és azt hiszem, hogy sok más munkástársnak is meg fog felelni ennek az olvasása. Megtörtént eseményekről van benne szó szülőhazánkkal kapcsolatban. Sajnos hogy ebből a kis penzióból nehezén tudom a lapomat fenntartani, holott nagyon szeretem olvasni halaJeleníés a déikaiif^rnlai taggyűlésről Tisztelt Szerkesztőség! Junius 9-én kibővített lapgyülésre jöttünk ösz- sze, ahol megtárgyaltuk a los-angelesi konferencia ügyét. Négy delegátust választottunk. A delegátusok utasításával kapcsolatban egyöntetű éles bírálat érte. a szerkesztőséget, amiért olyan cikkeket és cikksorozatokat közöl, amelyeknek nincs gyakorlati értékük. A szerkesztőség vállaljon felelősséget a lapban megjelent cikkekért, ezzel célozva a munkáslevelek oldalán lévő azon megjegyzésre, hogy “ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerben azonosak a szerkesztőség álláspontjával”. A kiadóhivataltól évente legalább két pénzügyi jelentést szeretnénk kapni, hogy ezáltal a kölcsönös bizalmat jobban megerősítsük. A kül- munkatársak inkább Írjanak fontos amerikai eseményekről, melyek nap-nap után tucatszámra kínálkoznak, mint semmitmondó mesékről. Elhatároztuk, hogy megadjuk a lehető legnagyobb támogatást a los-angelesi konferenciának és a szombat esti bankettnek. A konvenció deje- gátusait szívesen látnánk vendégül, ha hajlandók le mének erre és idejük megengedi. F. P., tudósitó Julius 1-e már nincs messze és az acélmunkások szakszervezete elkerülhetetlennek látja a sztrájkot, mivel az acélgyárosok nem mutatnak semmi hajlandóságot az új munkaszerződés követeléseit komolyan venni. A sztrájk sima leve- zétésére s az abban résztvevő 500,000 acélmunkás szükségleteinek ellátására a kerületi irodák vezetői megtették a szükséges előkészületeket. Fontos feladatként kezelik a piketvonalak megszervezését, amit bizonyos rendszabályok betartásával kell folytatni. Sztrájkkonyhát kell felállítani, a piketelő munkások élelmezésére. De a pi- kettáblák és kávé kiosztásán kívül a vezetőség más kötelezettséget is magára vállal. A sztrájkoló munkásoknak a törvény szerint nem jár munkanélküli biztosítás sem az állam, sem a társulat részéről. Ez a tény egyeseket közülük, különösen azokat, akik nagy családdal rendelkeznek s abban az esetben, ha a sztrájk hosz- szu lefolyású lesz, súlyos anyagi körülmények közé sodor. A kerületi szakszervezeti vezetők figyelmének ki kell terjednie ezen tagjaik szükségleteire. A szakszervezet általában nem ad sztrájksegélyt a tagoknak, ám a kerületi irodák és a lokálok felkészültek arra, hogy igen sürgős esetben segélyt nyújtsanak vagy szerezzenek az arra szorulóknak. A megszorult lokálok azonkívül mindig számíthatnak az országos központi iroda segítségére. A vezetők tárgyalnak bankokkal, kölcsönző cégekkel, hogy a házlefizetést vagy más adósságok törlesztését függesszék fel a sztrájk tartamára. Érintkezésbe lépnek a helyi jóléti intézményekkel, hogy az élelemre vagy már segítségre szoruló családokat ellássák. Egyes államokban intézkedhetnek, hogy a kormány élelmiszerfeleslegéből juttassanak a sztrájkoló munkásoknak. Másszóval a szakszervezet gondoskodni fog, hogy senkit ne tegyenek ki a házából, ne zárják le a vízvezetékét és hogy a családtagok ne éhezzenek. A jelentések szerint a helyi szervezetek szívesen együttműködnek a szakszervezetiek Indiana Harborban a Salvation Army, a Vöröskereszt és a községi tanács tagjai tanácskoznak a szakszervezeti lokál vezetőivel arról, hogy milyen közreműködést nyújthatnának. Másutt élelmiszerüzletek, borbélyüzletek, patikusok, tejkiárusitók ígértek segítséget. A sztrájk tartamára a szakszervezeti vezetők sem kapnak fizetést. Az irodai munkaerő kivételt képez, mert ott a szokottnál több munka lesz a számukra a sztrájk idején. Az acélmunkásokat felháborítják a jóllakott, potrohos acélbárók kijelentései, hogy — amig maguknak hatalmas fizetéseket és kiadási pótlékot szavaznak meg — a munkások fizetése és jóléti juttatásai máris túl magasak és hogy a szak- szervezetek tönkre teszik az országot. A tulajdonosok nem törődnek azzal, hogy a munkások milyen nehézségeknek néznek elébe, de arra gondjuk van, hogy a kihűlt kemencék jókarbantartását biztosítsák. Nem szívesen tárgyaltak a munkások követeléseiről, de felkeresik a szakszervezeti vezetőket, annak megállapítására, hogy hány munkás mehet naponta az üzembe utána nézni, hogy ott minden rendben legyen.- v t r t v ▼ t w 1 v y ^ t ▼ v t t t ?’t ^ ^ ^ m Munkásmozgalom \ a. .a. a. a- a. a- a. a a a a- A. A. A A A. A A. ■■■%, JK. A <*> M- A .»1 íi ACÉLHÉS9K KÉSS
