Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-25 / 26. szám
Thursday, June 25, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 WALL STREET TERJESZTI KONTROLLJÁT Amikor tavaly ősszel alkalmam volt beszélgetést folytatni F. Gevens úrral, a brüsszeli tőzsde elnökével megkérdeztem tőle, mit vár az európai közös piactól. “Elsősorban az áruforgalom kiszélesedését, de azután az adminisztratív könnyítések növelhetik az egyes cégek külföldi beruházásait és ezáltal a tőzsde forgalmát is” — volt a válasz. Azóta 1959 január 1-én életbe lépett a 6 nyugat-európai ország (Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Luxemburg, Hollandia) szerződése, amely közös vámterület létrehozását irányozza elő. Első lépésként 10 százalékkal leszállították a vámokat és 20 százalékkal növelték az áruforgalmi kontingenseket. De a hat tagállam tőkéseinek megállapodásai egymással és a Wall Streettel ennél sokkal gyorsabban jöttek létre, mert a töke szabad mozgása az egyik országból a másikba megelőzte és bizonyos fokig elő is készíti az áru szabad mozgását, aminek bevezetésére 12—15 éves átmeneti időszakot irányoztak elő. A közös piac életbelépése különösen az amerikai tőkekivitelnek adott máris nagy lendületet. Csupán az utóbbi hónapok folyamán a korábbinál több amerikai vállalat alapítását jegyezték fel a közös piac hat országában. A Német Szövetségi Köztársaság területén már eddig is jelentős érdekeltsége volt az amerikai tökének. Most Ronson Corp. leányvállalatot alapit Kölnben elektromos készülékek gyártására, a U. S. Time két nagy óragyárat vásárolt Pforzheimben. A rendkívül magas fokon olvadó és ezért újabban széleskörű ipari felhasználásra kerülő titán előállítására a Deutsche Edelstahlwerke Krefeld A. G. szoros együttműködésbe lépett a Titanium Metals Corp. céggel, amellyel közös vállalatot alapított. Belgiumban 1958 ősze óta 11 amerikai cég uj leraka- tát jelentették be. Du Pont gyárat épit Malines- ban és a belga petrokémiai társaság uj antwerpeni üzletébe a Union Carbide társult be 50 százalékkal. Miért érdeklődik a wall-streeti tőke egyszerre ilyen élénken a közös piac országai iránt? Először is az áruexport 1958-ban jelentősen csökkent ,_és ez növelte kapitalistáink érdeklődését a tőkekivitel iránt. Mig magánberuházások régebben főleg Dél-Amerikába irányultak, most Nyugat- Európa kerül előtérbe. A munkabérek itt is lénye gesen alacsonyabbák, mint az Egyesült Államokban és a közös piac egységes vámterületén belül előidézendő nagyarányú specializálódás előreláthatólag jelentősen csökkenti majd a termelési költségeket. Erre számit például az egyik legjelentősebb érdekeltség a közös piac országaiban, az International Standard Electric, amelynek mindegyik tagállamban van üzeme, amelyek 1957- ben együttesen 176 millió dollár forgalmat bonyolítottak le. Ezenkívül Wall Street arra törekszik, hogy minél több üzemük működjék a közös piac vámterületén belül és használják ki a nagy, egységes piac fokozott áruelhelyezési lehetőségeit. Amikor megtekintettem a General Motors antwerpeni üzemét és több emberrel beszélgettem, világossá vált, hogyan akarnak ezek a vállalatok profitálni a közös piacból. A Benelux közös vámterülete jelentette a főpróbát a General Motorsnak, amelynek antwerpeni üzeme jelenlegi termelése 60 százalékát Belgiumban, 40 százalékát Hollandiában adja el. Az Amerikából átszállított alkatrészekért csupán 3—4 százalék vámot fizet, mig a kész kocsik behozatali vámja 30—40 százalékot is elér Belgiumban. A közös piac lehetővé teszi, hogy az antwerpeni General Motors egyre kisebb vámmal, majd vámmentesen küldhesse összeszerelt kocsijait Antwerpenből Franciaországba, Olaszországba és Nyugat-Németországba, amig az Egyesült Államokból importált kész kocsikért ezekben az országokban is jelentős vámot kellene fizetni. Az Opel, a General Motors nyugat-németországi leányvállalata, már 1958-ban sokkal nagyobb arányban emelte termelését, mint a többi nyugatnémet autógyár. Mig az egész német autóipar termelése 25 százalékkal emelkedett, az Opelé 38 százalékkal nőtt, exportja pedig 40 százalékkal. Az Opel-kocsik jelentős része Amerikába jött, ami azért is keltett feltűnést, mert Nyugat-Né- metországgal ellentétben, az Egyesült Államokban az autógyártás körülbelül 30 százalékkal esett. Ugyanakkor az autóimport, amely 1955- ben még csak 60 ezer kocsit tett ki, 1958-ban már 375 ezer kocsinál tartott. Egyes anyavállalatok, mint a Ford és a General Motors, egyre nagyobb mértékben importálják ugyanis leányvállalataik európai kiskocsijait, s ezek növekvő keresletnek örvendenek Amerikában. Mig 1952-ig évenként csupán 730 millió dollárt tettek ki a magánberuházások a külföldön, 1956 óta már évente 4.5 billiót érnek el. Érdemes megjegyezni, hogy a közös piacról folytatott tárgyalások 1956-ban már a megegyezés stádiumában voltak, összesen mintegy háromezer cég végzett külföldön közvetlen tőkeberuházásokat. Ezeknek az összegét a Business Week 50 billióra becsüli. Az ebből eredő profit jelenleg már a tőkések ösz- szes profitjának 15 százalékát teszi ki. Teljesen uj jelenség az is, hogy az amerikai ipar 200 millió dollárt ad ki a megbízásából Nyu- gat-Európában végzendő ipari kutatásokra. Ezzel egyrészt nagyobb betekintést akar nyerni a nyugateurópai kutatásokba, másrészt a kutatás Európában a tudósok kisebb díjazása miatt sokkal olcsóbb. Már 1958-ban, a közös piac előkésziHosszu hetek óa folynak a kihallgatások a szenátusban afölött, hogy jóváhagyják-e Lewis L. Strauss kereskedelmi államtitkárrá való kinevezését vagy sem? Strauss előzőleg az Atom Energia Bizottság vezetője volt, de erről lemondott, több, mint öt hónappal ezelőtt, amikor Eisenhower a kongresszusi szünidőben kinevezte jelenlegi állásába. ' Nagyon sok kifogást emelnek Strauss személye ellen, amiből nem minden kerül a nyilvánosságra. Ez a tény sok suttogásnak és hírverésnek az előidézője lett. Strauss ellenzőit pl. antiszemitizmussal vádolták, amit persze azok visszautasítottak. A kihallgatott tanuk Strauss jellembeli gyengeségeit kifogásolták, amelyek kétségessé teszik, hogy becsülettel állná meg helyét jelenlegi munkakörében. Felmerült az, hogy nem tűr ellentmondást, amely saját álláspontja tévedését felfedné. Nem tud másokkal együttműködni és részrehajló az ország különböző érdekköreinek meg- birálásánál. Az Atomic Energy Commission vezetőjeként eltöltött 5 év alatt pártpolitikai egyenetlenséget hozott létre, amivel elidegenítette az ország tudósainak egy jelentős részét. Dr. J. Robert Oppenheimer megbízhatatlansága mellett foglalt állást. Pártolta azt a nép érdekeibe ütköző tervet, mely a Dixon-Yates társulat tulajdonába juttatott volna egy hatalmas erőmütelepet, mely valójában St. Louis város tulajdona. Mint az AEC vezetője fontos tudományos adatok nyilvánosságra hozatalát akadályozta meg. Makacsul kitart azon véleménye mellett, hogy a világ problémáit a nukleáris fegyverek képesek csak megoldani. Ilyen álláspont az elnök kabinetjében csak súlyosbítaná a háborús veszélyt. Erről nem írtak az újságok Felmerültek Strauss képességei, amelyeket a Kuhn, Loeb és társai, nagy wall-streeti bankház partnereként fejtett ki. De a szenátorok kételkedtek, hogy ez bizonyíték volna arra, hogy mint kereskedelemügyi miniszter is épp olyan jól végezné munkáját. Ezt a kételyt különösen megerősítette New Mexico demokrata szenátora, Clinton P. Anderson felszólalása. Anderson szenátor a kongresszusi atombizottság elnöke s mint ilyen bizonyos ismeretekkel rendelkezik az urániummal kapcsolatban, amelynek kizárólagos felvásárlója az Egyesült Államokban a Strauss által vezetett Atomic Energy Commission. A szenátusi kihallgatáson Anderson elmondta, hogy “1956-ban egy denveri pénzügyi riporter jött hozzám azzal az ajánlattal, hogy a kongresz- szusi atom bizottság vizsgálja meg azokat a módszereket, amelyekkel egy newyorki bankház és alosztályai saját hálójukba kerítették az összes uránium-üzemek feletti kontrolt.” A riporter által megemlített bankház Kuhn, Loeb és Társai volt és rámutatott arra, hogy “Strauss a Kuhn, Loeb kötelékébe tartozott” mielőtt 1947-ben lemondott és az AEC vezetőségének vált tagjává. Anderson egy tervrajzot mutatott be, amit a fiatal riporter készített s amelyben lefekette a befektető bankházak és az országban levő tucatnyi uránium feldolgozó társulatok közötti igazgatósági kapcsolatokat. Ezek az összekötő igazgatók Strauss szövetségesei voltak akkor, amikor még Kuhn, Loeb partnere volt. Nevekkel, is szolgált. Pl. Percy M. Stewart, Kuhn, Loeb üzlettárs, igazgatója az Uranium Rétesének évében alapították Párizsban a Franco—• American Research Corp.-ot, amely az amerikai megbízásból végzendő kutatások megrendelésének ügynöksége Európában. Ugyanakkor sok jelentős amerikai licenciát is eladtak Nyugat-Európában. így például a belga Acec Müvek nukleáris téren ezentúl Westinghouse szabadalmával dolgozik. Fentiek alapján érthető, hogy az Egyesült Államok gazdasági szempontból is kezdettől támogatta az európai integráció gondolatát, amely politikailag is megfelel elképzeléseinek. Ugyancsak szertefoszlik a nyugat-európai politikusok által sokszor hangoztatott propagandaszólam, amely szerint a közös piacban részt vevő államok feladják ugyan függetlenségük egy részét, de a közös piac 6 országa együttesen az eddiginél sokkal nagyobb gazdasági önállóságot élvez majd. A valóságban a közös vámterület élesedő versenye azoknak a nyugat-európai monopóliumoknak a hatalmát növeli majd, amelyek egyre jobban összefonódnak egymással és az amerikai monopóliumokkal. B. G. duction Co.-nak, az egyik uranium cégnek. De ennél komplikáltabbak a Transoceanic Development Corporation, egyik nagy uránium kontrolláló cég kapcsolatai. Ezt a céget 1955-ben alapította Kuhn, Loeb két másik bankházzal — az S. G. Warburg és Társa, London, Anglia és a First Boston Corporation, New York — együtt. Az utóbbi — mondotta Anderson — ugyanaz a wall-streeti befektetéseket eszközlő bankház, amely a botrányos Dixon-Yates ügyben volt mélyen érdekelve, mely ügyet Strauss agvalta ki, mialatt az AEC elnöke volt. Továbbmenve Anderson azt is kimutatta, hogy a három bankház által létesített uránium cég feje Frederick M. Warburg, Strauss régi bankházának egvik társa. És hogy egy másik Warburg, Felix, a Carl M. Loeb, Rhoades and Co. bankházzal van összeköttetésben. Ez a wall-streeti cég az, ahonnan Strauss kiemelte A. G. Erpf nevű 'jóbarátját, hogy a kereskedelmi minisztérium egy tanulmányát vezesse a szállítási tervekkel kapcsolatban. Erpf-nek, le kellett mondania a kinevezése ellen emelt tiltakozások nyomására. * *®uu A Loeb Rhodes bankháznak egymásbakapcsolt igazgatósági összeköttetése van az American Metals és a Climax Molybdenum uránium cégekkel is. “A pénzügyi riporter pontosan kimutatott minden társulást, amely az egész amerikai uránium ipart kezében tartja”. Anderson szerint az Igazságügyi Minisztériumot felkérték, hogy trösztellenes szempontból vizsgálja felül az uránium ipart, de nem tette meg. Azzal fejezte be, hogy a szenátusnak kellene megvizsgálnia a Kuhn, Loeb által vezetett uránium szövetkezetei, amelyet Kuhn, Loeb bank ház vezet, az a bankház, ahonnan Strauss jött és ahová lehetséges, hogy visszakerül. Múlt hét péntekjén a szenátus 49—46 szavazattal visszautasította Strauss kinevezését. A republikánus párt és különösen Eisenhower tekintélye szenvedett ezzel nagy csorbát. Strauss évek óta egyik fő tanácsadója volt Eisenhowernek és az amerikai történelemben egyike a legritkább eseményeknek az, hogy az elnök személyes kinevezettjét a kongresszus nem fogadja el. Politikai hírmagyarázók a republikánus párt erejének gyöngülését látják, ami a jövő évi elnökválasztásnál komoly kárt okozhat a párt terveiben. A szenátusi szavazást izgalmas tevékenység előzte meg. Siirgönyileg rendeltek be két távollevő republikánus szenátort, akik repülőn siettek Washingtonba a szavazáson résztvenni. Két republikánus szenátor, Margaret Chasé Smith, Maine-ből és William Langer, North Dakotából a demokratákkal szavazott Strauss eilen és 15 demokrata — többnyire a déli államokból —• csatlakozott a republikánus szavazókhoz Strauss javára. kWVWVWVWVVV\V\ VV \VVV\WWVV*\WWVW»VVVWV*WW EURÓPA országai közül Ausztria vezet a dolgozó munkások számában. A hétmillió lakosból ötven százalék dolgozik, ezeknek 38 százaléka nő. .. • A PENICILLIN felfedezőjéről, Sir Alexander Flemingről irt regényt André Maurois. • A TOKIÓI OLIMPIAI JÁTÉKOKAT az egész világ láthatja majd televízión keresztül. A japán olimpiai bizottság a közvetitést mesterséges bolygó segítségével akarja megoldani. A STRAUSS-KINEIIEZeS jóváhagyásának akadálya
