Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-04 / 23. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 4, 1959 A gaz és az igaz Irta: BÓDOG ANDRÁS Kedves szedő, nehogy tévedésből kiejtse a ,címből az “I” betűt, mert abból mindenféle félreértés származhatna. Valamikor, a történelem folyamán emberek irtották és égették egymást egy görög “I” betű miatt, mert a görögben egy “í” betü- különbség jelentette azt, hogy az istenség részei mind hasonnemüek-e vagy csak hasonlényegüek. Nem mintha azóta sokat okult volna az emberiség — véleményem szerint, végeredményben az a kérdés se sokkal több egy “1” betűnél, hogy orosz, vagy keletnémet határőrség lesz-e a berlini országutakon; de azért volna néhány katona és politikus, akik megégetnének pár tízmillió embert e különbségért. Az én “I” betűm nem any- nyira lényeges, szerencsére, ugyanis csak annyiban játszik szerepet, hogy a kertben megkülönbözteti az irtani való gazt az igazitól, azaz igazi virágtól, az utóbbit ápolgatni kell, az előbbit irtani. Ehhez pedig csak annyi közöm van, hogy megjött a tavasz és feleségem kinevezett kertésznek. Hiszen a kertészeti diplomát még elfogadnám tőle, sőt a falra is fölakasztanám, hacsak ennyiből állna az egész. A bajok ott állnak elő, hogy “ahova a kis cövekeket letettem, ott ássad meg a gödröket a bokroknak!” Istenverte sok jelzés, ahová a gödör kellene, felét a cövekeknek jó volna eltüntetni, amikor nem néz oda senki. Igen ám, de az ültetni való bokrok számon tartják a cövekeket, tehát ez sem segített volna, viszont a bokor élő: dolog — azt sem lehet csak úgy eltüntetni. Hát megadással megástam a gödröket teljes számban, közben az ásó nyele se akart eltörni, akárhogy is biztattam. Aztán egy kis trágya is kellett a gödrökbe, a bokrokat letenni, a földet visszahányni és meglocsolni. Nesze neked kertészkedési diploma, amely ezek után arra terjedt ki, hogy “de jó lesz a nyáron egy kis uj rózsakrumpli vajjal és petrezselyemmel, meg frissen szedett zöldborsó, zöld- paszuly és édeskukorica!” Ezt mind ültetni kell, még jó, hogy a vajat nem, hát ennyivel is kevesebb a munka. Egyébként mondott szóból ért az emberfia és ajánlatos is, hogy értsen belőle, ha tudniillik feleséges az illető. Alig, hogy meglett ez is, kitűnt,, hogy sok a dandelion, azaz gyermekláncfű a fűben és virágágyban, hasonlóképpen a vad mustár mutogatja sárga virágait, az árokpart felé pedig vadrépa, a csicsóka és a goldenrod kezdi feldugni a fejét. Az utóbbiról nem tudom minek tisztelik magyarul, de nem is azért hivatott fel figyelmem a növényi élet e tagjaira, mintha elkívánnák tőlem, hogy magyarul beszélgessek velük, hanem mert szegények mind gazoknak vannak kinevezve, ennélfogva a jó kertésznek tudni kell kötelességét újabb és hangosabb biztatások nélkül. Ezen a ponton már megkockáztattam csöndes különvéleményt, persze csak magamban, mert tudom, hogy nemcsak kertünk főnöke, hanem az ország önkéntes és kevésbé önkéntes kertészei ellenem varinak ebben a kérdésben. A gyermekláncfű kis, tömött sárga virága felélénkíti a fü egyhangú zöldjét; a vad mustár ugyan nem jó a tehenek Szériájában, mert izt kap tőle a tej, ha sok van belőle, de szerintem erről az tegyen, aki olyan szerencsés, hogy tehénnel vágatja a gyepet és nem kell füvágó motollával kínlódnia. Ami pedig a goldenrodot illetné, erről azt hiresztelték el a haszonleső mag^ereskedők, hogy némelyeknél szénalázat okoz, valószínűleg csak azért, mert megterem magától szaporán és nem kell boltban megvenni. De ez nem ok arra, hogy haragudjanak szépséges, sárgavirágos fürtjeire, melyek ép nyár végén akkor virítanak legszebben, amikor a. füves és virágos tájék legjobban ellaposodik és eltompul. Hasonlóképpen senki sem megy a boltba gyer- íuekláncmagért, megtermeli ez sajátmagát. Tán ez teszi gazzá, melyet még mutatóba sem szabad meghagyni? Ezzen szemben, miért nem gaz az ilyen,, meg olyan díszes nevű dolog, amely afféle baroság féléig vitte fel magát a, növények világában, igy csak sínylődik és állandóan ápolgatni kell, csak nagyitóüveg alatt lehet meglátni virágját, szaga nincs, vagy jó, ha nem nagyon büdösedé ezzel szemben dollárokkal kell megfizetni hagymája- vagy magja tucatját és tömni bele az ilyen még olyan turfát, műtrágyát, tisztogatni és laZitgatni kell körülötte a földet, hogy kegyeskedjen megmaradni és mutogathassa magát a világban propagandának, hogy meg tud élni, ha jól kiszolgálják. Kertésze aztán verheti a mellét, hogy lám mit tud “a szabad vállalkozás?” gazdasági elve csinálni a legtorzsziilöttebb nyiszlett dologgal, életben lehet tartani. Igen ám, ha téko- zoljuk rá a pénzt, fáradságot s elvesszük a helyet részére száz más szebb és hasznosabb virágtól. Nesze neked, ez a kertészkedés még belé akar keverni a világpolitikai gondolatokba, akaratlanul is eszembe juttat jó pár országot, ahol temérdek dollár trágyázza a földet, hatalmas hadsereg tisztogatja a gazt és éhbéres munka kapálja a földet, hogy valami nyakatekert élhetetlenséggel bizonyítsuk a világnak, hogy élő virág. Végre is kiki úgy kertészkedhetne ahogy akar, ha volna elégséges dús föld, hogy mindenkinek jutna belőle. De nem szabad azt hinnünk, hogy földünk nagy kincsei, gazdagságunk a földben és a föld alatt nem a természet szerencsés adománya, hanem nagyokos gazdálkodásunk eredménye és ezért mindenki kötelessége, hogy kövesse példánkat, ha jót akar, pazarolja a földet, munkát és anyagot élhetetlen kprtészeti csodabogarakra, holott kertje alig elég arra, hogy főzelékét megtermelje rajta. Egy gondolat nem mindig igaz és egy cselekedet nem mindig igazságos csak azért, mert mi gondoltuk el, vagy cselekedtük; nem a mi feladatunk az sem. hogy eldöntsük a világ számára hogy mi a virág és mi a gaz. ELEFÁNTOK A LEVEGŐBEN Nagy távolságokra előnyösebb, ha az állatokat nem vasúton szállítják — mivel azok etetése, itatása, tisztántartása a többnapos utazás alatt nehézkes —, hanem repülőgépen. Az állatok általában jól bírják a repülőutakat, és vannak repülőtársaságok, melyek állatok szállítására speciális repülőgépeket tartanak üzemben. Az egyes állatoknak a repülőút alatti viselkedését szakszerűen tanulmányozták s a nagy repülőtársaságok nyomtatott utasítást is kiadtak az állatok szállítására vonatkozóan. E szállítási utasítás érdekes olvasmány. Kitűnik például belőle, hogy teknősbékát legjobb nylon zacskóban, 16—18 C fok hőmérsékleten szállítani; hosszabb utaknál a nylon zacskóban kis oxigén tartályokat kell elhelyezni, amelyek bizonyos idő elteltével maguktól kiürülnek és ellátják az állatot oxigén-' nel. Hogy az ilyen “állatszállitási utasítás” milyen fontos, egy osztrigaszállitmány alkalmával derült ki. Mikor először szállítottak osztrigákat repülőgépen, az eredmény fölöttébb gyászos volt : a kagylóhéjak kinyíltak, az osztrigák elpusztultak. Ennek az az oka, hogy az osztriga a viz nyomásához alkalmazkodott. A magasan szálló repülőgépen, a légnyomás gyors csökkenése következtében a kagylók kinyílnak s az állatok elpusztulnak. Azóta az osztrigákat vízzel telt tartályokban szállítják, mivel a teherrepiilőgépek általában nincsenek légkondicionáló berendezéssel ellátva. Naposcsibéket manaDság már , csakis hullám- karton dobozokban szállítanak. Ezek födelébe természetesen megfelelő szellőzőlyukakat kell fúrni. A csibéknek legkésőbb 72 órával kiköltésük után meg kell érkezniük a vevőhöz. A versenyistállók tulajdonosai már korán felismerték, hogy versenylovaik akkor érkeznek meg jó állapotban, jó “formában” a versenyre, ha a hosszadalmas vasúti szállítás helyett a sokkal gyorsabb és kényelmesebb reptilőutat választják. A kutyák és a macskák az előkelőséghez tartoznak. Gazdájuk külön egyszemélyes fülkét biztosíthat számukra. A majmok nyugtalanok lesznek, ha személyszállító repülőgép raktárhelyiségében utaznak, de ha teherrepülőgép szállítja őket, ahol emberi utas nem zavarja “köreiket”, szépen meghúzódnak a raktárhelyiség sarkában, különösen akkor, ha valamilyen szines rongyot vagy takarót kapnak. Kevesen tudják, hogy ma már elefántok is gyakran utaznak repülőgépen. Csendes, “diszting- vált” utasok, de van egy “kikötésük”: elvárják, hogy egy tyuk repkedjen vagy kapirgáljon az ormányuk tájékán, és lehetőleg kotkodácsoljön is hozzá. Amig a tyuk ott van, riyugton maradnak, a tvuktársaság nélkül azonban nyugtalanok leszLám Európa, különösen Franciaország és Svájc kis házikertjeiben a goldenrodot szépséges virágként ültetik, a virágpiacokon árulják csokorban és senki sem kap tőle szénalázat már a neve hallatára is. Párizs hires kertjeinek gyöpét gyermekláncfű élénkíti és még sem esik ki a világ feneke. Déli országokban különösen Olaszországban, a szerencsétlen kiégett földeken, ahol úgyszólván semmi ehető meg nem terem, a gyermekláncfű szivesen látott, sőt ültetett vendég vitamindus salátának, vagy főzeléknek. És a csicsókát sem tekintik gazságnak ott, ahol nincs elég sárgarépa. Mondjuk tehát nekik, hogy szedjék a vitaminokat pirulákban, a ságrarépát vásárolják meg a boltban, ha tehetik, ha nem; ha van rá pénzük, ha nincs, munkát, anyagot, földet pedig erőltessenek valami kínosan vergődő, természet- ellenes virágnak kinevezett növényzetre, hogy ime ezt is lehet csinálni, ha én adom a pénzt és te adod hozzá a nyomorúságosán olcsó munkát. Jó, tudom, hogy a szomszéd megszólna, ha igy hallana beszélni; ez nem való, környékünkön majdnem törvényes hatállyal megszabták, hogy mi a virág és mi a gaz és> én is ehhez tartom magam. Nem akarok olyan hírbe esni, hogy kertünk tele van gazzal, fejem pedig mindenféle gondolatokkal. A fejembe nem lát bele senki, de a kertet inkább látják, tehát veszem a szurkapiszkát, vagyis a hosszunyelti villás vasat, melyet leszúr az ember és kiemeli vele a gyermekláncfüvet a fii közül és a virágágyból. Az vesse rám ezért az első követ, aki még ebben a kérdésben is szembe mer helyezkedni a közvélemény parancsával. nek. Hogy miért éppen a tyúkok társasága nyugtatja meg a derék ormányosokat, az az “elefánt- szállítási utasításiból sajnálatos módon — nem derül ki. ÖNTÖZÉS— a levegő víztartalmával A Krim-félszigeten 1957-ben nagy volt a szárazság, 15;000 hektárnyi fiatal szőlőt s több millió szőlőtőkét a pusztulás veszélye fenyegetett. A növények levelei már sárgultak, fonnyadtak. Megmentésük végett hektáronként legalább 500—800 köbméter vízre lett volna szükség. A vizet azonban távoli ciszternákból kellett volna szállítani, ezért elhatározták, hogy hidrofuróval juttatnak szőlőtövenként 3—4 liter vizet a talajba. A ciszternákból gumitömlőt ágaztattak le, s minden tőke megkapta a maga négy liternyi vizadagját (60 cm-es lyukakat fúrtak). A tövek néhány nap alatt föléledtek, a szárazságot sikerült legyőzni, sőt a növények gyors és tartós fejlődésnek indultak. Hogyan lehetett elegendő a négy liter viz egy-egy szőlőtőke egész nyári öntözéséhez? < A Szovjetunió középső területeinek egy 100 km hosszú szakasza fölé — másodpercenként 5 méteres szélsebességet véve alapul — egy nap alatt annyi viz kerül, amellyel egy 10 kni hosszú, 5 km széles és 60 m mély tavat lehetne megtölteni. Mindez a nedvesség azonban hozzáférhetetlen az állat- és a növényvilág számára, hiszen mindössze reggelenként — a gyorsan elpárolgó harmat alakjában — kondenzálódik valamelyes vízmennyiség. A hidrofuró voltaképpen nem is első sorban azzal a vízzel öntöz, amit a talajba lövell, hanem azzal, hogy lehetővé teszi a levegőben lévő víznek a hasznosítását. Ogyessza környékén 1954-ben a következő ki- séi’letet végezték: hidrofuróval 60 cm mély lyukakba 5—5 liter vizet juttattak, majd a lyukak tengelyén át néhány talajmetszetet készítettek. Volt olyan lyuk, amelyben 12 óra elteltével a beöntött viz mennyiségének négyszeresét, s 48 óra múlva még több vizet találtak. A hidrofuróval készített lyukakban a viz meny- nyiségének ezt a növekedését a vizpáráknak a talaj megnedvesitett — vagyis lehűtött — felületén bekövetkezett kondenzációja (sűrűsödése) okozta. Ez történt a krimi aszály idején is, a szőlőtőkéket tehát a folyamatosan lacsapódó viz mentette meg. > RÓMÁBAN egy fiatal újfasiszta füstbombát dobott egy filmszínházba, hogy megakadályozza annak a filmriek a bemutatását, amely a háborús bűnösök nürnbergi tárgyalását mutatja be. ÍAJudbamMJu/ ás technika, y< m b< üj Jc h< Só m di S2 le V( b; n: Sí le A g. le P' a: s; t< v a k ’ b. g k, k ti zi Sí g< É s: ti _h k a g h f< a: s< is V ei b e á n t< rr Cí u a n k t; e1 g k n b P I e n ti n 5 á t, t n P v v ő
