Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-04 / 23. szám
Thursday, June 4, 1959 4 MERIK M MAGYAR 'i/rt 9 AHoQrAN ÉW [AtO^ írja: ehn “Az elnök vagy a tigris” A Magyar Szó 1957, december 19-iki száma e rovatának “Karácsonyi ajándék” volt a cime, de talán helyesebb lett volna a cikknek “Karácsonyi álom” cimet adni. Az álom lényege, illetőleg a cikk tárgya röviden ez volt: Eisenhower elnök karácsony napján ebédet adott, amelyre — először a Fehér Ház történetében — az amerikai nép VALÓDI képviselői kaptak meghívást. Stevenson, Hallinan, DuBois, Foster és Anna Louise Strong mellett ott ültek az AFL-CIO, a független munkásszervezetek és a különböző nemzetiségi és kisebbségi csoportok képviselői. Ebéi után az elnök a meghívottak és egy féltucat gyorsíró előtt kijelentette, hogy a következő nagyfontosságu lépésekre határozta el magát: A hidegháború beszüntetése, korlátlan kereskedelmi kapcsolat az egész világgal. A külföldi amerikai hadibázisok felszámolása és az atombomba robbantási kísérletek azonnali beszüntetése. A Kínai Népköztársaság haladéktalan elismerése és konferencia a nagyhatalmakkal az általános leszerelés ügyében. A hadiszergyártás megszüntetése; az eddig arra pazarolt hatalmas összegeket iskolák, kórházak, utak építésére, a nagyvárosok slum-kerüle- teinek újjáépítésére kell használni. A bíróságok tartsák tiszteletben MINDEN amerikai polgár és nem-polgár alkotmánvbiztosi- totta jogát; senkit ne üldözzenek politikai felfogása. vallása, bőrének színe vagy külföldi születése miatt. A kongresszus gondoskodjék arról, hogy a ha- diszergyártásról békebeli gyártásra, építésre való átmeneti idő folyamán senki az országban szükséget ne szenvedjen. Az amerikai nép jólétét a kiváltságosak profitja fölé kell helyezni. Mérnökeink, tudósaink, technikusaink segítsék a visszamaradt országokat és más országok kormányaival együttműködve vigyék előre az emberiséget egy szebb, boldogabb, békés jövő felé . . . A fenti cikk tartalmára való tekintettel érthető érdeklődéssel olvastam a NATION május 9-iki számában Richard Harris cikkét, amely “Az elnök vagy tigris” címmel jelent meg. A cikk az iró elképzelése volt és lényegében csaknem azonos a másfél évvel ezelőtt megjelent “Karácsonyi ajándék” cimü álommal. Harris cikkében az elnök a Kongresszus két házának közös ülésén mondta el szenzációs beszédét, amelyet — ez alkalommal először — minden segítség nélkül egyedül irt meg és igy annak tartalmát senki nem sejtette. Harris a következő kijelentéseket adta Eisenhower szájába: Megesküdött arra, hogy megvédi az Uniót és amit mondani fog, annak célja az Unió megvédése. Háború mindig nemzetek őrültségének következménye volt; ma több, mint őrültség: gyilkosság és öngyilkosság. Mai poltikánkkal biztos háborúba rohanunk. Az emberiség túlnyomó része megfelelő lakás nélkül él, éhes, olvasni, Írni nem tud és kétségbeesett. Szegénység és nyomor megszüntetése, a gyilkolásra való hajlamot is meg fogja szüntetni. Az elmúlt hét év alatt 274 BILLIÓ dollárt költöttünk fegyverkezésre. Ezzel az összeggel kifizethettük volna nemzeti adósságunkat, de ami ennél is fontosabb: újjáépíthettük volna a világot. A világ szegényeit, elesettjeit és kétségbeesetteit egy századdal közelebb segíthettük volna álmaik elérésére. A nagy depresszió megtanított bennünket arra, hogy az ország lakosságának kis része nem vagyonosod hátik, mialatt a többi szükséget szenved. Javaslom, hogy az eddig évente fegyverkezésre költött 40 billió dollárt fordítsuk kórházak, iskolák és gyárak építésére és a szükséget szenvedők felsegitésére. A választás, amely előtt állunk, ez: a világ népessége felének kiirtása, minden szabadságok megszüntetése és anarchia, vagy (és ez az, amit az iró “tigrisnek” nevez) : esetleges idegen tiran- nizmus. N,°m hiszem, hogy a másodikra sor kerülne. Sem az oroszoknak, sem a kínaiaknak, sem másoknak nem érdekük, hogy bennünket megöljenek és elvegyék vagyonúnkat, mondotta az elnök. Az ember túl sokáig volt ostoba, kapzsi és kegyetlen. Legyünk végre talpig emberek! Ennél a pontnál megszűnik a hasonlatosság a két cikk között. Az én véleményem az volt, hogy az elnök beszédét követő tanácskozás eredményeit a táviró, a posta, TV és rádió röpítette a világ minden tája felé és jelentette az emberiségnek, hogy az amerikai elnök karácsonyi ajándéka minden elképzelést felülmúlt. Eisenhower egy csapásra bevonult a halhatatlan nagyságok sorába és a világ uj, boldog korszak küszöbén állott. Harris az ő elnöki beszédének más következményeket tulajdonit. Szerinte az elnök beszéde után a világ megvadult (. .. “the world went wild.”) Az országban az elnök ajánlatai mellett és ellen tüntetők gyakran véres harcokba elegyedtek, amelyeknek halottai voltak. Három kísérlet történt az elnök meggyilkolására. Negyven tábornok és admirális lemondott. Az újságok megjelenését beszüntették, üzletek bezártak. A rendőrség éjjel-nappal portyázott és itt-ott fegyverlövések hangzottak. Szó esett belső forradalomról. A NATION május 23-iki számában a magazin egyik olvasója ama véleményének adott kifejeiiuiiuiiimiHiiiiiiiiiiiiiiimuiH*1 í RÖVIDEN [EGYRÖL-MÁSRÖL írja: E. K. BAJ VAN A KULTÚRÁVAL hirdette egy pár öreg magyar előtt egy, az ’56-os magyar ellenforradalom után idekerült ifjú magyar. Szerinte nincs magyar kultúra többé, megölték az oroszok. Csak orosz színdarabokat adnak elő a színházak, orosz filmeket vetítenek a mozikban, ezért a kutya sem megy az előadásokra; hiába adják ki az oroszból fordított regényeket és más könyveket, azokat senki sem veszi meg. így volt ez a “forradalom” előtt is és ma még rosszabb, úgyhogy a legtöbb színházat, mozit bezárták, mert neíi volt bevétel. Megmondtam az ifjú “hősnek”, hogy szégyenletesen hazudik, mert soha olyan nagy nem volt még a kultúra utáni vágy Magyarországon, mint ma, soha annyian nem mentek színházba, moziba, _ hangversenyre, mint most és soha annyi könyvet nem adtak ki és olvastak, mint manapság. Megmondtam neki, hogy azonnal nem tudom ezt számadatokkal bizonyítani, de megígértem neki és a vitára összesereglett honfitársaimnak, hogy állításaimra pontos bizonyítékokat fogok bemutatni. ígéretemhez híven ima itt a bizonyíték. Egy kis utánjárással megszereztem egy budapesti heti folyóiratot, melynek neve: “Film. Színház, Muzsika”, ami azt mutatja, hogy színházi szaklap, amely a legilletékesebb arra, hogy fiatal barátunk állításait megcáfolja. Ez a folyóirat közli a színházak, mozik heti műsorát, amiből a következőket állapíthatja meg az olvasó: Budapesten két operaház van, az Állami Operaház és az Erkel Színház (a 8 milliós New Yorkban a Metropolitan Operaházban és a City Centerben adnak operákat) ; ezek mindegyike hat napon át tart előadást, 19.58 dec. 20-tól 27-ig 5 napon át, naponta két előadást tartottak. A 22 előadáson 3 orosz, 8 magyar és 11 klasszikus operát adtak. Van ezenkívül Budapesten 14, azaz tizennégy állandó szinház, melyeknek műsorán a fenti dátum idején 5 orosz, 17 magyar, 2 olasz, egv-egy francia, angol, lengyel, japán, cseh és jugoszláv színdarab ment. A színházak is 6 napon át játszanak, de mindegyik 2—3 napon át két előadást rendez. Ugyanakkor Budapesten tartott előadásokat az Állami Nagycirkusz is. A mozik Hát ezekből nagyon sok van, a legváltozatosabb műsorral. Öt nagy magyar film szaladt a fenti dátum idején, 4 orosz, 6 olasz, 5 francia, 3 amerikai, 3 angol, 3 kelet-német, 3 nyugat-német, 2—2 filmmel szerepeltek a csehek, japánok, jugoszlá- vok, egv-egy filmmel Kina, Spanyolország, Brazília, Mexikó és India. Ezeknek mindegyike magyar nyelven volt szinkronizálva. Hangversenyek Egy moziban eredeti nyelven adják a filmeket, ebben orosz, olasz és amerikai film ment a fenti időszakban. A Zeneakadémia hangversenytermében Kodály zést, hogy Harris cikkének “tiz láb magas betűkkel, száz négyzet-yard nagyságú papiron kelleti vo;na megjelenni.” (A Magyar Szó hasonló cikkét ilyen megtiszteltetés nem érte az olvasók részéről.) A magazin egyik másik olvasója szerint az admirálisok és tábornokok az elnök béke-beszéde után nem mondtak le, hanem hatalmukba kerítették az országot. Véleménye szerint a repülő osztagok vezették a harcot “a régi őrültség visszaállítására.” Harris íróval és a levélírókkal ellentétben változatlanul az a véleményem, hogy “az őrültség visszaállítását” megakadályoznák az amerikai nép demokratikus hagyományait őrző józan milliók. A repülő osztagok elleni küzdelemben ott lennének mindazok, akik évtizedek óta a BÉKE hívei és akik boldog elszántsággal állnának olyan elnök mögé, aki a háborús készülődés őrültsége helyett a BÉKE hívének és ezzel az Unió megvédő jének vallaná magát. est volt; ugyanott a Rádió Zenekar is adott hangversenyt, mindegyiken neves operaénekesek lépntek fel. Ugyanott Haydn-hangverseny volt, amelyen főleg iskolás gyermekek vettek részt. Bánky József zongoraművész a Filharmónia kamaratermében tartott hangversenyt. Lukács Pál brácsa-művész is abban a teremben hangversenyezett. Az Állami Hangversenyzenekar nagy koncertje is a Zeneakadémián zajlott le. Azt hiszem, hogy ízelítőnek ennyi is elég, hogy minden magyarszármazásu ember büszke lehessen az óhazai magas színházi- és zenekultúrára. Csak azt kívánom még kihangsúlyozni, hogy ma az operában és színházakban nem felékszerezett gazdagokból, hanem a gyárak dolgozóiból kerül ki a hallgatóság. Hogy menyire látogatják a színházakat, arra jellemző az, hogy amint a fentnevezett folyóiratból olvasom, szoros kapcsolat van a gyárak dolgozói és a színházak művészei között. Egyes gyárak időközönként meghívják vendégségbe egy- egy szinház művészeit, máskor pedig a szinház személyzete hiv meg egy-egy gyárat, amikor fehér asztalnál megvitatják a problémákat és a munkásoknak állandó panaszuk az, hogy nem kapnak elég jegyet az előadásokra. Tgv nemhogy üresek lennének a színházak, de a valóság az, hogy nincs elég hely a színházlátogató közönség részére. Ugyancsak ebből a folyóiratból megállapítható az is, hogy minden városnak van állandó színháza, a nagyobb városoknak, mint Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, két-két színháza is van. Azonkívül azt is megtudtam, hogy minden nagyobb gyárnak van színjátszó, táncos, énekes csoportja és zenekara is, amelyek rendszeresem tartanak előadásokat. A falu sem nélkülözi a színházat, mert az Állami Faluszinház a legmodernebb felszereléssel állandóan utón van és faluról-falura menve a legjobb művészek a legjobb előadásokat adják, állandóan zsúfolt nézőtér előtt. A falun is megtaláljuk a színjátszó, valamint tánc- és énekcsoportokat, amelyek évente nagy hangversenyeken vesznek részt. így bizony, kis öcsém, ma Magyarország munkásai, parasztjai állandó szinház- és hangverseny látogatók, ezt semmiféle hazugsággal nem lehet letagadni. Talán legközelebb arról is pontos képet tudok adni, hogy milyen nagy a magyar nép érdeklődése a tudományos és szépirodalmi könyvek iránt. ,wwvwvwwwwwwwwv»wwwv*vvwwwwvwv< Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelek egy barátomtól $5 adományt a lap javára. A kiolvasott lapokat szoktam neki átadni és ezekért már másodszor küld a lqpfenntar- tásra adományt, mert nemcsak én és feleségem nem akarjuk, hogy a Magyar Szó megszűnjön, hanem ő sem, pedig már közeledik a 90-ik életévéhez. Tiszteletünket küldjük a lap körül dolgozó íróknak és nyomdaszemélyzetnek, s külön üdvözletei; Geréb munkástársnak, akit személyesen ismerek. Üsse a vasat, amig lehet, csak a vékonyába, ahoí a legérzékenyebb! imi-j >• Bischof és barátja, Florida MÉG SEM SZŰNIK MEG a borbély mesterség” Kubában. A nemzeti rendőrség 1,100 tagja rendeletet kapott, hogy határos időn belül Je .kell _ borotváltatnia a szakállát. . ,
