Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-04 / 23. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 4, 1959 Talán nincs is szükség sorozásra Frank Kowalski (Conn. Dem.) képviselő feltár­ta a képviselőház fegyveres szolgálatok bizottsá­ga előtt azt a visszaélést, amelyet a fegyveres szolgálatok tisztjei követnek el azzal, hogy a be­sorozott katonák nagy részét személyes és házi szolgálattételre rendelik be. Ez az eljárás az adó­fizetőknek 250 millió dollárjába kerül, mondotta a képviselő. Továbbá, hogy az igv kihasznált ka­tonák száma sokkal nagyobb, mint az a 20,000, amit a Védelmi Hivatal beismert. “Majdnem minden tábornok, vagy tengernagy, aki a kirendeltsége területén lakik, kettő, három, négy, sőt néha öt közkatonát használ állandó szolgálatra a ház körül. Vágják a füvet és bokro­kat, padlót fényesítenek, ablakokat mosnak, fel­szolgálnak, azonkívül főzésnél, kocsimosásnál, la­kás tisztításnál — beleértve a ruhamosást és a kutya gondozását — használják fel őket — in­gyen.“ Továbbmenvey Kowalski azt mondta, hogy a hadsereg, a légierő és a tengerészet közkatonáit a Fehér Házban és a Pentagonban is felhasznál­ják munkára. Egyedül a Fehér Ház sofőr-állo­mányához 50 katonát rendeltek be. “Két embert is betesznek egy munkakörbe”, mondotta Charles Bennett képviselő (Dem. Fia.) “egy civilt és egy katonát. A munkát akármelyik egyedül is elvégezhetné”. Ez újabb 110 millió dollár felesleges kiadást jelent. Leonard G. Wolf képviselő (Dem. Iowa) becs­lése szerint a besorozottaknak csak 25 százaléka tartozik harci beosztásba, a többiek ellátási és más szolgálatot végeznek, igy a haderő szükséges részét talán sorozás nélkül, csupán önként jelent­kezőkből is fenn lehetne tartani. Humphrey szenátor figyelmeztetése Hubert Humphrey szenátor (D. Min.) kijelen­tette, hogy a világ népe “tragikusan hiányos” tu­dással rendelkezik a rádióaktivitás káros hatásai­ról. Azt az ajánlatot tette, hogy az Egyesült Nemzetek Világ-Egészségügyi Szervezete igye­kezzen nemzetközileg szélesebbkörü felvilágosí­tással szolgálni é kérdésben, miután bizonyos lé­péseket már tett ez irányban. A szenátor a tél folyamán végzett európai kőr­útján szerzett tapasztalatai alapján megirt 145 oldalas jelentésében foglalkozott e kérdéssel. A Szovjetunióval való együttműködés az egész­ség javítására, orvostudományi kutatásokra, nagyban hozzájárulna a feszültség enyhítéséhez, mondotta Humphrey. “Az ember elérhet más bolygót, de 2,750,000,- 000 emberi lény egyelőre a földön tölti életét. Az elkerülhető betegségek megrázóan magas vámot szednek az emberiségtől,” Radioaktiv eső Nvugat-Németországban Bonnból jelentik, hogy Nyugat-Németország- ban a januári esővíz 60-szor annyi radioaktivitást tartalmazott, mint amennyit az Európai Atom­ügynökség az ivóvíznél megengedhetőnek tart. A Rajna vize, amely sok német község ivóvizét ké­Amerikai Magyar Sző Subscription ln C. S. and Canada for one year $7.0#, for six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. BMfizetésl árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Published every week by Hungarian Word, Ino, 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 WWWWWMWWWWtWWWWWWWWMW Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. L Telefon: AL 4-0397 pezi, a megengedhetőnél 1.7-szer erősebb radioak­tivitással rendelkezett. Az Atomminisztérium sze­rint az ivóvíz preparálása eléggé megtisztítja a folyó vizét, hogy az egészségre ártalmatlanná te­gye. Az egyik tisztviselő azt mondta, hogy “a je­lentést nem kell dramatizálni”. A minisztérium az esővizet használó lakosságot nem figyelmeztet­te a veszélyre, de ai-ra a kérdésre, hogy ártalmas- e emberi használatra, a tisztviselő azt felelte, hogy “nem ajánlanám ivásra”. Tisztul a légkör az Olimpiászon A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kizárta Na­cionalista Kínát (Taiwan) az olimpiai mozgal­makból és ezzel alkalmat adott a Kínai Népköz- társaságnak, hogy újra tagjává váljon. Avery Brundage a Bizottság Egyesült Álla­mokbeli elnöke bejelentette, hogy a kizárás “majdnem egyhangúlag” történt azon az alapon, hogy a nacionalista olympiai küldöttség “többé nem képviseli egész Kina sportját”. A kínai küldöttség ez év elején kivonult az Olimpiai Bizottságból azért, mert az folytatóla­gos elismerést nyújtott a nacionalista csoportnak, gyakori tiltakozásuk ellenére. Mikor politikai a politika és mikor nem az? A State Department nevében Lincoln White sajtómegbizott mégkritizálta a Nemzetközi Olym­piai Bizottságot, mert az kizárta a formózaiakat. Kijelentette, hogy ez politikai lépés volt a Bizott­ság részéről, amely “nem fér össze a Bizottság politikamentes jellegével.” “Vonakodunk elhinni, hogy a Bizottság ilyen diszkrimináló politikai lépésre határozta el ma­gát”, mondotta Mr. White. Utalt arra, hogy a Kínai Népköztársaság játékosai kivonultak 1956- ban a Melbourne, Ausztráliában megtartott olim­piai játékokból, mert a formózaiak is résztvettek benne. “Ez politikai lépés volt részükről...”. — mondotta Mr. White. Arról n^m beszélt, hogy a Chiang Kai-shek la­kájainak elismerése kezdettől fogva politikai lé­pés lett volna valaki részéről, vagy hogy eddig egy kis sziget képviselte a 600 millió lakosú Kí­nát. Újabb “ujamerikás” tragédia Chicagóban Torma Sándor 30 éves ujamerikást halva találták lakása pincéjében. A halottvizs­gáló öngyilkosságot állapított meg. Torma először kábítószert vett be, aztán nadrágsziját a nyaka köré, majd a gerendára kötötte és amikor a kábí­tószer hatására elaludt, a nadrágszij megfoj­totta. A felesége, a 26 éves németszármazásu Frieda máskép magyarázza. Azt mondja, hogy férje ha­lálát az adósság, a szegénység, az éhség és az a nagy csalódás okozta, hogy nem talált biztos megélhetést négytagú családjának. Feleségén kí­vül egy 16 és egy 5 hónapos kislányt hagyott hátra. Tonna 1956-ban jött ide a többiekkel egyfor­mán nagy reményekkel. Friedával Chicagóban is­merkedett meg és összeházasodtak. Konyhai, gyá­ri vagy akármilyen munkán dolgozott; amit ka­pott. 1958 januárjában egy kórház alkalmazta-és ott bekerült a laboratóriumba, mint technikus és havi 400 dollárt keresett. De nem volt elég. No­vemberben betörésen fogták egy kocsmában és a felesége hat nappal később szülte meg második kislányát. Torma hat havi próbaidőt kapott, de nem kapta vissza kórházi állását. Pár hónapra rá csuklóját átvágta egy ablaküveg és amikor be­gyógyult, jobb keze béna maradt. A próbaidő le­telte után visszakerült a kórházba, de sérült keze miatt más beosztásba. Fizetése 200 dollárra csök­kent. Az adósság felhalmozódott és férje sokat bán­kódott. Halála estéjén, amikor férje ennivalót kért, csak kenyér volt a házban. Amikor Mrs. Tonnával a temetés rendezésé­ről beszéltek, pénztárcája tartalmát az asztalra ürítette. 26 cent volt benne. “Ennyi az egész pén­zem”, mondotta. Halálos büntetés részeg hajtásért Részegen kocsit hajtani, súlyos bűncselekmény a Szovjetunióban. A bíróság halálbüntetésre Ítél­te Yuri Taratov sofőrt, aki részegen kocsiját egy autóbusznak hajtotta a Riga-Bolderava útvona­lon, aminek következtében számosán meghaltak. Ez az első halálbüntetés, bár részeg hajtásért 5— 15 évi börtönbüntetést eddig is adtak. KONCSEK IMRE ESETE avagy: hogyan élnek vissza a jótevővel Idestova már egy éve lesz, hogy közismert és köztiszteletben álló régi barátunk itthagyta ezt az árnyékvilágot, de manapság minden héten több szó esik róla, mint összesen életének utolsó évei­ben. Koncsek Imrével valamikor régen, 3—4 évti­zeddel ezelőtt, egy táborban küzdöttünk azokért a célokért, amelyek milliókat állítottak csatasor­ba az egész világon. Az “egy tábort” általános és tágas értelemben kell venni: Koncsek Imre az SLP tagja volt, mi pedig az SP magyar szö­vetséghez tartoztunk. Ez az “L”, ez az egyetlen betű különböztetett meg bennünket a nagy küz­delem taktikai kérdéseiben, de valamennyien, — L-betüvel s anélkül —, mégis ahhoz az egy tábor­hoz tartoztunk, amely a társadalmi rendszer megváltoztatását tűzte ki céljául. Valamennyien szocialisták voltunk és a szocialista társadalom megvalósítását tűztük életünk feladatául. Az évek folyamán Koncsek Imre mindjobban távolodott tőlünk. Nem járt közénk, alig-alig hal­lottunk róla. Biztosan jobb társaságra talált, vagy belefáradt a küzdelembe, amely egyre több áldozatot, egyre nagyobb kockázatot követelt. Egy napon aztán a nevével már csak gyászkeret­ben találkoztunk: 87 év után örök álomra hunyta szemét. Élete utolsó pár esztendejében sem tagadhatta meg múltját. A szocialista mozgalomban ember­séget tanult, felebaráti szeretetet, áldozatkészsé­get gyakorolt. Ezek a nemes érzelmek vezették, amikor évekkel ezelőtt a házába fogadott egy fia­tal házaspárt, két Amerikába vetődött ma­gyart, akik számára a helybeli rokonoknál “nem volt hely”, de helyet találtak Koncsek Imre házá­ban és — szivében. Ahogy az évek múltak és az idős házigazda már a nyolcvanas éveket taposta, időnkint szépen meg is kérte az ingyen lakókat, hogy költözzenek a sa­ját házukba, mert számára már teher a két gyer­mekkel megszaporodott “vendég”-házaspár. Sze­retne nyugodtabban, csendesebben élni. . . A “saját házukba”, igy kérte őket, mert a kis család feje állandóan dolgozott, házat is vett, amelyet bérbe adott, mert olcsóbb volt a “Kon­csek bácsinál” ingyen lakni, mint a házba köl­tözni. A házaspár és két gyermeke teljes nyolc éven át sütkérezett Koncsek Imre jóságának, ember­ségének és bőkezűségének melegében. Nyolc év után végre mégis elköltöztek. Mint annyiszor az évek folyamán, a költözéskor is biztosították Koncsek bácsit, hogy a jóságát soha el nem felej­tik. Meg is fogják hálálni, amint alkalmuk lesz rá. Az alkalom “hálára” azzal kínálkozott, hogy Koncsek Imre eltávozott az élők sorából. A holt­test még ki sem hült, amikor a házaspár hívatla­nul és jogtalanul átkutatta a házat. Valami vég­rendeletet, valami irásfélét kerestek, de semmit — vagy legalább is ilyesmit — nem találtak. Nem volt végrendeletre szükség, mert a legközelebbi vérrokon, az itt élő testvér lett a törvényes örö­kös, aki a temetésről gondoskodott és a hagyaték elosztását tervezte a rokonok között. A házaspár megtalálta az alkalmat “hálára”: Koncsek örökösét, jótevőjük hagyatékát bepe­relték 22,800 dollárra, aminek tetejébe még a há­zat is követelik! v Perre, perelésre mindig akad ügyvéd, aki fele- - fele részesedésre kész harcolni az “igazságért”. A peranyag szerint Koncsek Imre nem embersé­ges, áldozatkész jóember volt, aki két emberrel és két gyerekkel megosztotta a házát és asztalát. A peranyag szerint Koncsek Imre lelketlen ki­zsákmányoló volt, aki a házaspárt azért fogadta házába, hogy7 kihasználja, fizetés nélkül dolgoz­tassa. Ezért követelik a házat és 22,800 dollárt, amit az “igazság” nevében megoszthassanak az ügy­véddel a közben megtollasodott ingyen lakók. Mi és a los-angelesi magyarok ezrei, akik életé­ben ismertük és becsültük, halálában pedig tisz­teljük Koncsek Imiét, — mi tudjuk, hogy hol az “igazság”. Koncsek Imréből a legfurfangosabb ügyvéd és a leghálátlanabb honfitárs sem tud lelketlen ki- zsákmányolót csinálni. ^ Koncsek Imre egész életében emberséges, áldo­zatkész felebarát volt. Halálában az emléke is igy marad! (Tény)

Next

/
Oldalképek
Tartalom