Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-21 / 21. szám
EGYEZZELEK HEG GEHF8EK! Még a nem éles megfigyeléssel rendelkező újságolvasó is észreveheti, hogy egy idő óta egyre több olyan hangú cikk és kijelentés jelenik meg, amely meggyőző hangon beszél a Szovjetunió békés szándékáról, vagy legalább is kételkedik a nyugati háborús uszitók félelemkeltő kijelentéseiben, hogy Kruscsev az egész világot el akarja foglalni és ezt háborúval akarja elérni. Ezt a változó közhangulatot határozottan az 1955-ös genfi konferenciára vezethetjük vissza. Akkor az egész világ megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a nemzetközi feszültséget enyhülő légkör váltja fel. Ez az általános irányzat irritálta is nagyon a Szovjetunió megbékithetetlen ellenfeleit és minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek tompítani a békés egymásmellett-élés gondolatát. De ez a gondolat már gyökeret vert a békét óhajtó népek szivében és lassan, de biztosan megindult az áramlat. A Szovjetunió lankadatlanul mélyítette a népek közti barátságot. Kitárta kapuit a külföldi látogatók előtt. Csereegyezmények keretében a legszélesebbkörti cserelátogatásokat fejlesztette. Az Egyesült Államokból delegációk mentek a Szovjetunióba és a Szovjetunióból jöttek az Egyesült Államokba, amelyek a mezőgazdaság és tudomány mindenirányu szakértőiből állottak, tanulmányozva egymás munkamódszereit és fejlődését. Tanárok és diákok a szovjet nevelési rendszer dicsőítésével tértek vissza látogatásukból. A kulturális csereegyezmény a két ország legjobb művészeit indította útnak egymás meglátogatására és értékes művészi győzelmeket arattak mindkét részről. Fejlődik a népek barátsága E jövés-menés legnagyobb eredményét mégis abban látjuk, hogy a két nép kezdi egymást megismerni, ami máris jobb megértéshez vezetett és fog vezetni a jövőben. A való tény az, hogy a néppel nincs baj. Úgy a szovjet nép, mint az amerikai nép a békét óhajtja és meg van győződve arról, hogy a nézeteltéréseket békés utón meg lehet oldani, sőt nincs is más ut. mint a békés megoldás. E nyáron az Egyesült Államok Moszkvában és a Szovjetunió New Yorkban rendez hatalmas kiállítást, ami még közelebb fogja hozni a két ország népét egymáshoz. Mit mond Montgomery tábornok? Figyelemreméltóak azok a cikkek, amelyeket Anglia és Amerika nagy napilapjai közölnek az angol hadsereg volt főparancsnoka, Field Marshall Viscount Montgomery tollából, amelyekben a Szovjetunióban nemrégen nyert tapasztalatairól számol be. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y„ N. Y. VOL. VIII. No. 21. Thursday, May 21, 1959 (NEW YORK, N. Y. J~l ................................... ■ «■ ■ ■ ■ ■ » ■■■■■■■■ ■ ■ Ál ■átriiaip ■■;■■■■■■■ ■ ■ . m ■ Külügyminiszteri konferencia A két tömb benyújtott javaslatai kölcsönösen elfogadhatatlanok jelen formájukban. A genfi külügyminiszteri konferencián eldöntetlen maradt Gromyko ajánlata, hogy Csehszlovákia és Lengyelország is képviseltesse magát a konferencián, mint olyan országok, amelyek a Hitler agresszió első áldozatai voltak. A következő napirendi pont a nyugati államok és a Szovjetunió ajánlatainak benyújtása volt. Herter, amerikai külügyminiszter beszélt a nyugati államok nevében. A benyújtott "csomagos ajánlat” összekötötte Berlin szavazás utján történő felszabadítását, a két Németország “szabad választás”-sal való egyesítését, a megszálló seregek számának fokozatos leszállítását és Európa biztonságát és hogy mindez, a négy nagyhatalom ellenőrzése mellett történjen. Csak ha majd a német egység létrejön, kerülhet sor a békeszerződés A tárgyalás tovább fc megkötésére Németországgal. Másnap Gromyko, szovjet külügyminiszter nyújtotta be a Szovjetunió ajánlatát, a- ■ melynek pontjai azonosak vol- ! tak a januárban ismertetett békeszerződés tervezettel. A j szovjet ajánlat fontosságában első pontra helyezte a béke- | szerződés megkötését a két ! Németországgal, ami után a | két országrész szabadon közreműködhet a német egység 1 megteremtésében. Amig az J egység létrejönne, addig Nyu- ! gat-Berlin szabad, demilitari- ; zált város volna. (Kelet-Ber- 1 lin a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa.) Szovjetunió kivonja csapatait Német-, Lengyel- és Magyarországból, ha a NATO-hatal- rnak is visszavonják seregeiket saját országuk határai mögé és felosztják hadibázisaikat a külföldön. Úgy a nyugat, mint a kelet szószólói elfogadhatatlannak találták egymás javaslatait. Hétfőn, május 18-án azonban Gromyko utalt arra, hogy ha szétszednék a nyugati “csomagot” egyes megtárgyalásra alkalmas pontokat találnának benne. Olyan híreket, hogy a nyugat hajlandó, átmeneti megegyezést kötni Berlinre vonatkozóan, a nyugati hatalmak közös nyilatkozatban ! visszautasítottak, valamint azt is, hogy a “csomagban” levő javaslatokat egymástól elkülönítve lehet elintézni. Az a hir is lábrakelt, hogy Anglia egységbontást hoz létre a nyugati tömbben azzal, hogy a kelet-nyugat közti egyeztető szerepét vállalja. A sut- togó-kampány, mely állítólag a francia és nyugatnémet delegációktól eredt, megtette hatását és Selwyn Lloyd, an(Folytatás a 16-ik oldalon) A MUNKÁSSZOLIDARITÁS PÉLDAKÉPE Montgomery 1947-ben volt utoljára a Szovjetunióban, közvetlenül a Il-ik világháború után. Akkor, a náci pusztítást látva, 15—20 esztendőt tartott szükségesnek ahhoz, hogy az ország újra lábra álljon. Mint minden régi látogató, Montgomery is meg volt lepve a nagy változáson, amit a Szovjetunióban észlelt. A bőséges élelmiszer, az emberek és különösen a gyermekek szabad és boldog megjelenése, az energikus lakásépítkezés, a ruházat látható javulása, mind nagy hatással volt rá. Beszélt Kruscsevvel és a legjobb véleménnyel van róla. “Gyors és tiszta eszü, . . .nem kell neki semmit kétszer mondani. . . Ragyogó politikai vezető, minden felelet a kisujjában van”, mondja róla Montgomery. Montgomery már 1947-ben kételkedett abban, hogy a Szovjetunió háborút akar, most azt mondja, hogy “egy pillanatra sem hiszem ezt”. “Ha van egy ország, amely békét akar, akkor az a Szovjetunió”, mondja Montgomery, “hogy felépíthesse gazdaságát, emelje népe életszínvonalát. Sem ők, sem mi nem nyerhetünk semmit egy atomháborúból... ők is bizalmatlanok a nyugattal szemben, különösen, ha hallják a megismétlődő nyilatkozatokat a mi részünkről, hogy atomfegyvereink segítségével hogyan bánhatunk el Oroszországgal”. Montgomery felteszi azt a kérdést, hogy lehetséges-e olyan légkört teremteni, melyben az egymásmellettélés megvalósulhatna? A kérdésre “igen”-nel felel, “de meg kell változtatni taktikánkat. Ne dobáljuk a pusztulás fenyegetéseit a keleti tömb felé. Ne dicsekedjünk nukleáris erőnkkel és hogy mit tehetünk vele. Szolgálati főnökeink háborús szónoklatai nem vezetnek jóra.” Azt mondja, hogy a békés együttélés lehetősége megéri, hogy megkiséreljíik azt létrehozni. “Csak igy teremthetünk békés világot gyermekeink gyermekeinek.” (Folytatás a 3-ik oldalon) Az amerikai szakszervezeti * mozgalom történetében ritkaságszámba menő munkásszolidaritás és összetartás fejlődött ki a newyorki kórházi munkások sztrájkjával kapcsolatban, amely az éhbérért dolgozó sztrájkolok mindenirányu megsegítésére is súlyt fektet. A New York városi AFL- CTO-tanács, mely a város ösz- szes szakszervezeteit képviseli, szombati gyűlésén foglal- j kozott az akkor 10 napos sztrájkkal, a kórházi igazga- | tóságok makacsságával és a sztrájkolok meg segítésének szükségletével. Louis Hollander, az állami AFL-CIO elnöke felhívta a j szakszervezeti tagokat, hogy ne adjanak adományt a Greater New York Fund-nak ; és a Federation of Jewish Philantropiesnek, melyeknek 1 gyűjtése képezi a kórházak fenntartásának anyagi alap- j ját. Ajánlotta, hogy inditsa- i nak kampányt azért, hogy Wagner polgármester mozdítsa el állásából az iskolaszék elnökét, Charles H. Silvert, aki igazgatója az egyik kórháznak is, mert “unió-romboló és reakciós”. Michael J. Quill, a közlekedési munkások elnöke azt mondta, hogy a kórházak vezetői, akik nem hajlandók a szakszervezetet e 1 i smerni, erősebb diszkriminációt gyakorolnak néger és portorikói munkásaikkal szemben, mint Faubus, Arkansas kormány-1 zója a déli négerek ellen. Harry Van Arsdale, a tanács elnöke felhívta a szak- szervezeteket a sztrájkolok megsegítésére. A 32—38 dollárt kereső munkások mindennapi szükségleteiket is alig tudták fedezni, megtakarításról szó sem lehetett és most nélkülözésnek vannak kitéve. Kannázott ételek gyüj tését és adományozását kérte. A vezetősége alatt álló villamossági munkások hétfőtől kezdve nem dolgoznak olyan kórházi építményeken, ahol sztrájk folyamatban van. Más épitőmunkások is követni fogják példájukat. Sztrájktörésre kényszerítik a magyar ujamerikásokat A tanács gyűlésén a sztrájkolok egy képviselője elmondta, hogy a kórházak magyar menekülteket a 1 k a Imaztak sztrájktörőknek, heti 50 dollár fizetéssel. Állítólag azzal fenyegették meg ezeket a munkásokat, hogy ha csatlakoznak a szakszervezethez, akkor deportálni fogják őket. A kórházakban az ellátás és a tisztántartás nagyon leromlott. A Brooklyn Jewish Hospital bennlakó és bejáró orvosai átiratban értesítették az igazgatóságot a leromlott állapotokról. George Meany, az AFL- CIO központi elnöke telefonált a gyűlésre és teljes támogatásáról biztosította a tanácsot. “Kitartás a győzelemig”, mondotta. A Tanács gyűlésén résztvevő összes delegátusok, mintegy 700-an, a gyűlés végeztével a 2-ik Ave. és 15-ik utcánál levő Beth Izrael kórház elé vonultak és csatlakoztak a piketelők menetéhez. A. C Powell, néger képviselő kijelentette, hogy szombaton tömegpiketelést fog rendezni a kórház előtt, ha addig a kórházvezetők nem ismerik el a sztrájkolok szakszervezetét. Ez egyik legfontosabb követelése a védtelen és kizsákmányolt munkásoknak. ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ Mindenki a Keleti Népünnepélyre megy JUNIUS 7-ÉN, VASÁRNAP egész nap az INTERNATIONAL PARKBAN, 814 East 225th St., Bronx, N. Y. (A White Plains Rd. Lexington Ave Subway 225-ik utcai állomástól két blocknyira). — Lesznek finom magyaros ételek, husitok, bazársátor, jó zene, tánc, mindenféle játékok felnőttek és gyermekek részére. — Belépődíj előreváltva 60c, a pénztárnál 75c. A Magyar Szó Lapbizottságának rendezésében.
