Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-07 / 19. szám
Thursday, May 7, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZA 7 AUTÓÚT A MONT BLANC N EGYSÉG ALATT Nagyszerű felfedezés BOSTON. — Az American Chemical Society két tagja, -dr. Robert Carroll és Lawrence C. Brien a “likőrök” név alatt ismert szeszes italokat vizsgálva jöttek rá, hogy az azokból elillanó gázok szolgáltatják az egyes italok speciális izét, szagát és aromáját, de egyben a fejfájásokat is, amiket általában angolul a “hangover” szóval jelölnek. A két tudós úgy találta, hogy sorrendben adva legkevesebb ilyen illanó anyagot tartalmaznak a vodka, utána a gin, majd a bourbon s a rye nevű likőrök. Az illanó gázok alapanyaga “acetaldehyde”, amely "vegyileg is előállítható és ha friss főzeti! likőrhöz adják, akkor az ital azonnal “érett” lesz. így ezentúl gyors eljárás révén lehet olyan likőröket készíteni, amelyek után éppen olyan “hangover” marad, mintha az italt egy éven át a hordóban érlelték volna. De ez még mind Semmi! Az “acetaldehyde” hozzáadásával a likőröket úgy lehet elkészíteni, hogy utánuk a 'tetszés szerinti fejfájás, vagy levertség marad. Másszóval: az ivást kedvelők előre megszabhatják, hogy milyen bqrugottak akarnak lenni? Olyanok-e, mint amit a scotch, bourbon, vagy gin okoznak? Avagy megelégszenek csak a vodka okozta hangoverrel is ? Szovjet jegyzék Olaszországhoz \V. Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes ápr. 26-án magához kérette az Olasz Köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivőjét és átnyújtotta a szovjet kormány jegyzékét. A jegyzék megállapítja: az olasz kormány, amikor egyezményt irt alá az Egyesült Államokkal középhatósugaru rakéták kilövőhelyeinek olasz területen való létesítéséről, újabb veszélyes lépést tett a rakéta- és atomfegyverkezési hajsza utján. Ez a lépés élezi az európai helyzetet és növeli a háborús veszélyt. Mivel az olasz vezető körök nem titkolják, hogy az olasz területen létesítendő rakéta-támaszpontok a Szovjetunió és más békeszerető államok ellen irányulnak, a Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a terveket, amelyek OlasZ- «■saáfjnt. egy uj agresszió felvonulási területévé kívánják változtatni — folytatódik a jegyzék. — A Szovjetunió kénytelen minden eszközt latba vetni, hogy kellőképpen szavatolhassa saját biztonságát. Az olasz kormány igen súlyos felelősséget vett magára ezzel a lépésével. A szovjet kprmány megállapítja, hogy mivel a szóban forgó támaszpontok a NATO rendszerébe tartoznak, s építésüket az Egyesült Államok pénzeli, gyakorlatilag a támaszpontok fölött nem az olasz kormány, hanem a NATO-parancsnokság fog rendelkezni, tehát azok az amerikai tábornokok, akik egyre fokozottabb mértékben meghatározzák a NATO agresszív irányvonalát. A jegyzék befejezésül rámutat: a szóban forgó rakétakilövő-helyeket Olaszország tudta nélkül is fel lehet használni más országok megtámadására, bár mindezekért elkerülhetetlenül Olaszországnak kellene megfizetnie. Ebben az esetben pedig nemcsak a támaszpontok közvetlen szomszédságában élők, hanem az ország egész lakossága is veszedelembe kerülne. recések angol cégskné! Hivatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió — az erős nyugatnémet verseny ellenére —, angol cégnek adott megbízást —N egy teljes vegyi üzem elkészítésére. A 2,200,000 font sterling értékű frmdelést a Vickers—Armstrong Ltd. és a Highpolymer and Petrochemical Engineering Ltd cégek kapták meg. Néhány napon belül ez már a második nagy rendelés, amelyet a Szovjetunió adott angol cégeknek. Néhány nappal ezelőtt a Tube Investments Ltd nyert el nyugatnémet és svéd gyárakkal szemben egy 2 millió font sterlinges acélcsőrendelést. Ezek a megrendelések jó előjelnek tekinthetők, hiszen hamarosan a Szovjetunióba indul Eccles kereskedelmi miniszter vezetésével az angol kereskedelmi küldöttség. Londonban bejelentették, hogy az állami exporthitel-szerv, amelynek feladata az exporthitelek nyújtása, öt évre biztosit hiteleket a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben. Az angol—szovjet kereskedelem kiszélesedését joggal hozzák összefüggésbe Macmillan moszkvai utazásával. Ugyancsak az angol miniszterelnök Európa legmagasabb hegytömége, a 4,810 méter magas Mont Blanc alatt furókalapácsok robaja, robbantások döreje jelzi: emberek hatoltak a hegy belsejébe, hogy a félelmetes sziklavilág alatt utat nyissanak a közlekedés számára. A nagy alagutépitések — Arlberg, Gotthard, Simplon — annak idején hihetetlenül merész vállalkozások voltak, hiszen az Alpok geológiáját sem ismerték pontosan, a technikai eszközök is fejletlenek voltak, az ember akaratereje azonban győzött. Ma ugyan sokkal fejlettebb technikával furják-robbantják a kemény sziklát, de az alag- utépités most sem gyerekjátéka A Mont Blanc alatt átvezető alagút eszméjét először Horace Benedict de Saussaure vetette fel, ezelőtt 150 évvel, ő mászta meg annak idején legelsőnek a Mont Blanc csúcsát, a hegyek szerelmese, kitűnő természetkutató volt. Alagutter- vét azonban nem lehetett végrehajtani, sem a gazdasági, sem a műszaki feltételek még nem voltak meg. Később, a nagy vasútépítések idején a 19. század második felében újból felvetődött a gondolat, de a vasúti alagút tervét sem valósították meg.. Korunkban a gépkocsiközlekedés sürgeti egy uj, télen is használható útvonal megnyitását Franciaország és Olaszország között. 12 kilométer grániton, kristályos kőzeten keresztül 1935-ben kezdtek foglalkozni a gépkocsialagut építésének tervével, de a háború miatt el kellett halasztani megvalósítását. 1946-ban igen részletes geológiai és terepfelvételi munkák után hozzáfogtak olasz oldalról az alagút fúrásához, anélkül, hogy véglegesen rögzitették volna a gazdasági feltételeket. Már 500 méter fúrásával elkészültek, amikor 1949-ben Rómában aláírták a megegyezést az érdekelt államok: Olaszország, Franciaország és Svájc. A csaknem 12 kilométer hosszú alagút a franciaországi Chamonix és az itáliai Entreves között megy át a Mont Blanc alatt. Entreves felől a hegycsúcs irányában előrehaladva, mintegy két kilométer vastagságú, félig kristályos mészkőrétegen kell az építőknek áthaladnia, amf után hat kilométer acélkemény gránitban kell továbbfur- ni, robbantani az alagutat. A gránit után 3.6 kilométer kemény, kristályos palaréteg következik, a Mont Blanc középső részének anyaga. Az alagút bejáratait úgy választották mag. hogy lavinaveszély ne fenyegessen, közel legyenek a nagyforgalmu utakhoz. Az északi — francia — bejárat 1,274 méter, az itáliai pedig 1,380 méter magasan fekszik a tenger szintje falett. Az alagút belsejének legmagasabb pontja 1,395 méter magasan van, tehát a közepétől észak és dél felé kissé lejt. A kocsipálya hét méter széles, két személy- kocsinak bőségesen elegendő. Nagy teherautók azonban csak meghatározott menetrend szerint közlekedhetnek. Két oldalt gyalogjáró lesz, 50 méterenként pihenőfülkével, és 300 méterenként nagyobb oldalhelyiségekkel, kavernákkal. Mérges gázok és a hegy melege A gépkocsik mérgező szénmonoxidot pufognak ki, tehát az alagút szellőztetésére nagy gondot kell fordítani, azonkívül a hegy belsejében meleg van, ami miatt ugyancsak sok friss levegőt kell bevinni. Napi 2,000 személy-, 250 tehergépkocsira és 500 motorkerékpárra számítanak. A szellőzést 1,580 kilowatt teljesítményű berendezés látja el. 130 kilowatt teljesítőképességű erőtelep biztosítja a világítást. A munkát egyelőre az olaszok végzik teljes erővel, a franciák még nem kezdték meg, minthogy nekik 1.3 kilométerrel kevesebb sziklát kell fúrni. Egyébként a munkával iparkodni kell, mert ha az előirt három év alatt nem fejezik be, naponként 150,000 lírát köteles az épitő társaság a finanszírozó alagut-társaságnak fizetni. Az építkezés 190 millió frankba kerül. Ha elkészül a nagy munka, a Párizs—Róma távolság 262 kilométerrel rövidül meg. Az alagút felé vezető utak szép alpi tájakon vezetnek át, »»»*www»wwv»vw%**wv\v\wvwwvvw»»v»ww\\^ moszkvai látogatása alatt folytattak megbeszéléseket az angol—szovjet kulturális cseréről. Ennek is megmutatkoznak már az eredményei, mert ez év júniusában Londonba érkezik hathetes vendégszereplésre a moszkvai állami cirkusz. s az Észak-Európából a Földközi-tenger felé vezető áruforgalomban is nagy szerepe lesz. 1961- re tervezik a munka befejezését. Ha nyáron útnak indul Manapság már több amerikai magyarnak van alkalma rövidebb, hosszabb útra menni és gyönyörködni az amerikai kontinens szépségeiben. A látottak sokkal emlékezetesebbek lesznek azáltal, ha megpróbálják azokat felértékelni, s éppen ezért hosszú utat nem lehet rövid idő alatt megtenni, mint ahogy szomszédaim tették. Semmit sem tudtak alaposan megtekinteni. Az ilyen útnak nincsen sok értelme. Éppen ezért mi, amikor mi is elhatároztuk, hogy széjjelnézünk, hosszabb időt áldoztunk arra és meg volt annak a gyümölcse. Julius közepén indultunk McKeesportról, utunk célja a Yellowstone Park volt. Szép mezőkön mentünk keresztül Kansas nyugati részéig. Kelét- Colorádóban szép farmok vannak egészen Den- vérig, ahol az ut északra visz Wyoming felé. Az ut mindenütt kopár itt-9tt néhány tehén egy csoportban, mind jó karban, kövérek és fényes a szőrük. Egészségeseknek látszottak, ami meglepő volt, mert azt hittük, hogy ilyen kopár legelőn a marha éhenvész. Egy étteremben azután azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ennél jobb föld nincs és meg is kérdezték tőlünk, hogy láttunk-e ' egy sovány tehenet is Wyomingban? A Yellowstone Parkba érve nagy meglepetéssel láttuk a magasan fekvő nagy tavakat. A jobboldali, melybe a melegvizforrás vize folyik, sokkal nagyobb volt, mint azt elképzeltük, közel a hegy gerincéhez, csak néhány lábnyira a Continental Divide-tól. Innét az Old Faithful-gevzerhez mentünk. Nem a meleg viz bugyogása az, ami olyan érdekes, az máshol is van, hanem az, hogy a Continental Divide magaslatán van és nem a völgyben. Ezután Salt Lake City felé vitt utunk, mely a Grand Teton lábánál visz el. Elragadóan gyönyörű panoráma tárult elénk, ezt a hegységet érdemes megnézni. Felejthetetlen látvány volt. Jackson nevű kisvároson mentünk keresztül, azután a Snake River “Grand Canvon”-ja mellett megy az ut. Néhány mérföld igen izgalmas, mert az ut meredek sziklahegy oldalán visz. Egyik oldalon hatalmas mélység, ahonnét a folyó morajlását lehet hallani, másik oldalon a kőfal, amelyből az utat vésték. Jó idegekre van szükség, hogy az ember ilyen helyen kocsival menjen. Az ut a Zion National Parkon keresztül vezet, Utah államban. Ez felejthetetlenül szép volt. A hegyoldalon gyönyörű virágok terülnek el, az ut szegélyezve van dús növényzettel. Nagyon érdekes volt a só-sivatag, amelyen keresztülmentünk. Névadóról nem sok az irnivaló. Érdekes csak az volt, hogy ha egy öt dollárosból visszaadnak, ezüst dollárokat kap az ember. Vittem is néhányat a gyermekeknek emlékül. Nevada és Kalifornia határán, a Sierra gerincét elhagyva feltűnik a fák és növények gazdagsága. A Sierra nyugati oldalán, az ut mentén szép vörös fenyők gyönyörködtetik az embert. Tíz napot töltöttünk Berkeley, Oakland és San Francisco vidékén, majd délfelé mentünk Fresnoig, s a Sequoia National Parkba. Mire a Sierra lábához értünk, ismét olyan kopár vidéken jártunk, mint Wyoming és Nevada államokban. Minél feljebb mentünk azonban, annál dusabb volt a növényzet, 2,000 lábnál volt fii és két láb magas cserje, 3,000 lábnál pedig barackfákhoz hasonló fákat láttunk. 5,000 láb magasságban nagy, vörös fenyők, 6,000 lábnál láttuk az igazi Sequoia fenyőket. Mindig azt hittem, hogy ilyen fákat csak a völgyekben lehet látni. Nem túloznak, amikor arról Írnak, hogy milyen hatalmas , fák ezek. A parkban étkezde, parkoló hely is van és kis dij ellenében addig lehet ott maradni, amíg az embernek jólesik. Innét Los Angeles felé vitt utunk. — Szerettem volna felkeresni San An- dreast, ahol földhasadás van, de senki sem tudott utbaifjaáitani bennünket. Los Angelesben és környékén hét napot töltöttünk, majd visszafelé megnéztük Las Vegast, Boulder Cityt és a Boulder Dam-et. Itt a Colorado folyó szakadéka elragadtatóbb látvány, mint a Grand Canyon National Parknál. Mindenkinek ajánlhatom, hogy nézze meg a Petrified Forest neyü parkot, ahol megkövesedett fatörzsek vannak. Berta Gyula
