Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-23 / 17. szám
Thursday, April 23, 1959 AMERIKAI MAGYAR «7A 7 .. Oswiecimtől, vagy ahogyan a történelem megőrizte ennek a fasiszta emberirtás őrületéről hírhedtté lett városnak a nevét: Auschwitztól alig 10—12 kilométerre, egy kis lengyel község, Mo- nawice mellett emelkedik a ma lengyel vegyiparának óriása, az oswiecimi vegyikombinát. Az utazó, aki még néhány perccel ezelőtt az auschwitzi koncentrációs tábor múzeumában megrendültén szemlélte a hitleri fasizmus rémtetteinek örökre figyelmeztető dokumentumait, itt, ebben a gyárrengetegben sem tud szabadulni a látottak iszonyú élményétől. Hiszen itt, a gyárfalak között állva is, csak egyre tud gondolni: a falak alapköveiben, a cementtel együtt kötődött tiz- és tízezrek vére. Azoké, akik számára már csak egyfelé vezethetett az uí, a gázkamrákba, a krematóriumba. Az I G Farben vezéreit, az SS-hóhérok cinkosait nemcsak a gazdag felső-sziléziai szénmedence csábította arra, hogy itt építsék fel a Buna Müveket, hanem a “kimeríthetetlen” ' emberanyag is. Kimeríthetetlen volt, de nem az erejét tekinve. És olcsók voltak. Napi 4—6 márkát fizetett az I. G. Farben egy-egy fogolyért a táborparancsnokságnak, s mindössze napi 60 pfenningbe került egy ember néhány heti “élet- bentartása”. Busás haszonra spekulálva fektette be pénzét az I. G. Farben, hogy műbenzint s mü- gumit gyártson, s SS-hóhérok segédletével halállal “fizetett” a munkáért, szörnyű halállal, nem százas, hanem tízezres “téie’ekben.” Az auschwitzi halálgyárak kapui a »szovjet hadsereg győzelmével örökre bezárultak. A fasizmus áldozatai emelte gyáróriás pedig újjáépítése óta azoknak termel, akiknek ma már van erejük hozzá, hogy keresztülhúzzák a régi és uj halálgyárosok vészthozó terveit. Épül ez ország Még 1948-ban, a két lengyel munkáspárt egyesülésének kongresszusán mutatták be azt a hatalmas épitőprogramot, amely a többi között hivatva volt lerakni a lengyel vegyipar alapjait. S ennek a tervnek legfontosabb állomása volt az . oswiecimi kombinát újjáépítésé és bővitése. A kongresszuson bemutatott térkép apró lámpács- kájának fénye, amely akkor az oswiecimi vegyigyárat jelezte, évek múltán a hatalmas kombinát üzemeinek messzire világitó fényözönévé változott. Több mint egy tucat üzem dolgozik ma Oswiecimben, mindegyikük külön gyárként is. jókora lenne. Amikor Oswiecimből a kombinát felé vivő országúton haladtunk, majd mindenütt végigkísértek utunkon a nemrég elkészült, vagy most épülő lakótelepülések. Igen, az egykori kis lengyel falucska, Monowice nemsokára egybeépül Oswie- cimmel. A városnak most huszonhétezer lakosa van, de mire teljesen kiépül, nyolcvanezren laknak majd benne. Ez az égy szám már önmagában is sejteti, milyen nagyütemü lesz a kombinát növekedése. Jelenleg is évente átlag ezer lakást épitenek a munkások részére. A lengyel vegyipar Amikor a második világháborút megelőző években Európa fejlett országaiban szinte gombamódra nőttek ki a földből az uj kémiai üzemek, Lengyelországban az egész vegyipar mindössze két jelentősebb — jobbára külföldi tőke- érdekeltségii — ipari gócpontra és néhány katonai üzemre korlátozódott. Miközben minden európai országban dolgoztak már a plasztikanyagok gyártásán, Lengyelországban még csak a tervekben létezett egy nagy szintetikus kémiai kombinát. A múltbeli elmaradással magyarázható, hogy noha Lengyelország birtokában van a - legfontosabb kémiai alapanyagoknak, a vegyipar termelésének (üteme még 1950—56 között is csupán 1, 2-szeresen múlta felül a teljes . ipari termelést, ami igen csekély haladás ennek a fontos iparágnak világszerte egyre növekvő előretöréséhez képest. Ezzel magyarázható, hogy a felszabadulás óta elért nagy fejlődés ellenére is a lengyel kémiai ipar részesedése az összipari termelés értékében még a múlt évben sem volt több öt százaléknál, s hogy bár az utolsó öt esztendőben nagyméretekben növekedett a kémiai anyagok importja, Lengyelországban ma is jelentős a hiány plasztikanyagokban, gyógyszerekben, műszálakban, szintetikus mosóanyagokban. A rohamos fejlődés A hétéves terv ugrást jelent majd a kémiai ipái fejlődésében. 1965-ig megkétszereződik a termelése, kétszeresen felülmúlva az összipari termelés növekedésének ütemét. S ez a célkitűzés nem irreális. A lengyel vegyipar offenzivája most már igen erős hadállásokból indul. A régi üzemek bővitése mellett egy sor uj gyár épült: Wvszkówban kénsavgyár, Janikowóban szódaüzem, hogy csak a fontosabbakat említsük. Je- lentősS beruházásokkal növelték a kémiai alapanyagok termelését is. Ezek eredményeként — 1938-al összehasonlítva—- már 1958-ra 810 százalékkal emelkedett a nitrogén- és 300 százalékkal a foszforaiütrágya termelése; a müszálanyagipar termelése, ha nem is nagy ütemben, de 1940-hez képest máris 39 százalékkal növekedett. Milyen uj feladat vár a hétéves tervben Os- wiecimié, a lengyel . kémiai ipar legfontosabb bázisára ? MA fiMsi erJal soha ANNAPOLIS, Md. — Maryland állam végre jóvátette a hibáját. Ezt a hibát még 1866 és 1868 között követte el, amikor megtagadta az amerikai alkotmány 14-ik függelékének az indor- szálását. Az alkotmány 14-ik függeléke megerősíti a polgárok jogait, amennyiben kimondja, hogy az egyes államoknak nem áll jogukban megnyirbálni az Egyesült Államok polgárainak szabadság- jogait, legyenek azok akár bennszülöttek, avagy polgárosodás utján lettek polgárok, akiket tehát “életüktől, szabadságuktól és vagyonuktól törvényes eljárás nélkül nem szabad megfosztani.” Miután ez a függelék elsősorban is a felszabadított néger rabszolgák szabadságjogait biztosította, több állam, — közöttük Maryland is — nem fogadta el. De amikor az államok többsége (akkor még ehhez 23 állam elegendő volt) elfogadta, a függelék az alkotmány részesévé lett és azt 1868 julius 28-án proklaruálták. * 9 Maryland és pár déli állam nem akarta megadni ezerí polgárjogokat a színes népeknek, de ügylátszik, hogy most már belátták, hogy a lincselés korszaka végétért és azért Maryland hivatalosan ratifikálta — habár 91 évet elkésve — az alkotmány 14-ik függelékét. EiiskiiSlura TÁPÉI, Taiwan. — A kinai nemzeti kormány (Chiang Kai-shek kormánya) nem hajlandó követni a Kinai Népköztársaságot az Írástudatlanság megszüntetésében. Azért most mint szenzációs nagy vívmányt hirdetik a kis fonográf gépek gyártását és terjesztését. A városokban és falvakban irodákat állítottak fel, amelyekben az ir- ni-olvasni nem tudó kínaiak, ha levelet akarnak küldeni valahová, azt “bemondják” a lemezt készítő gépbe s a lemezt (record) küldik el a címzetthez, aki viszont a kis fonográfjára teszi a “levelet” s úgy “olvassa”, — illetőleg hallgatja meg annak tartalmát. Chiangék azt állítják, hogy a nagyon fáradságos tanulást igv mellőzhetik s most már az írás-olvasás nem szükséges. h jésnő Momámfa VAN NUYS, Calif. — Martin Katz, Van Nuys egyik városi bírója gyakorlatilag bizonyította be, hogy a jósnők jóslási tudománya nagyon korlátolt. Katz bíróhoz ugyanis a nődetektivek egyike behozta Mrs. Éva Taylort, aki “Madam Eve” név alatt jósnő irodát tartott fenn, sőt arra hirdetett is, ami tilos azon a vidéken. “Hogy lehet az” — kérdezte a biró —, “hogy i*sn>ő létére nem ismerte fel a detektivnőt, hanem jósolt neki és még a pénzt is elfogadta tőle, amivel okot adott a letartóztatásra? “Mi sem tudunk mindent”, — válaszolta szerényen Madam Éva. “Hát azt meg tudná-e jósolni, hogy most milyen büntetést kap?” — kérdezte a biró. Miután Madam Éva tagadólag rázta a fejét, a biró igy folytatta: “Nos, akkor kisegítem, bár az ilyen csekélységet már tudnia kellene: Most 25 dollárra büntetem, de megjósolom, hogy ha mégegyszer idekerül, akkor marsokkal nagyobb büntetést kap!” Ennek a- gyáróriásnak lesz a feladata, hogy a hétéves tervben kibocsássa a lengyel szintetikus kaucsuk első métereit. Amikor ott jártunk, már javában folytak a kaucsuküzem különböző gép- és beiendezéspróbái. Még néhány hónap s napvilágot látnak az első kaucsuktonnák. Kezdetben nem sok csupán néhány ezer tonna, de 1960 vegére — a tervek szerint — már évi 36,000, 1965- re pedig évi 50,000 tonna. Az oswiecimi kaucsuk a felhasználásban a iegsokoldalubbak közé tartozik. Alapanyaga a Szovjetunió segítségével, szovjet laboratóriumokban készül. S a távolabbi jövő? 1965-ben a hétéves terv utolsó esztendejében megkezdik egy újfajta kaucsuk gyártását. Ennek alapanyaga már teljes egészében az oswiecimi kombinát által gyártott nyersanyag lesz. Nemrégiben volt a jubileuma, hogy a szovjet csapatok felszabadították Oswieeimet. Az egykori halálgyárak városában ma a békés épitő- munka árama lüktet. Örökre leomlottak a hálál pernyéjét ontó kémények, s az oswiecimi gyárkémények ma az alkotás fűzét hirdetik. S a gyár segíti a lengyel népet nagyszabású épitőprog- ramja, az év januárjában .kezdődött -hétéves terv megvalósításában. Faragó J. Ei azlátt valami! PÄPJZS. — A francia borfogyasztókat (és azoknak a száma igen nagy) most nagy öröm érte. A franciák ugyanis évszázadok óta isszák a. bort csupán azért, mert úgy látják, hogy az vig hangulatra gerjeszti őket. Ez azonban nem ellensúlyozta az iszákossággal járó bajokat és kellemetlenségeket. Most azonban Bordeaux város kórházának orvosai hosszabb megfigyelés után azt jelentették, hogy a betegeknek adott napi bor-adag nemcsak jó morális hatássál van azokra, hanem bizonyos esetekben egyes kórcsirákat is elpusztít. Kísérletek mutatták, hogy desztillált vizzel negyvenszeresen hígított borban egyes bacillusok és viruszok 15 perc alatt elpusztulnak. így valószínűnek mondják, hogy kevés bor növeli a kórcsirák elleni ellenálló képességét. A borivók egyszerre járvány-félelmet kaptak és most már nem azért isznak, mert a bort kedvelik, hanem csupán csak azért, mert a bacillusok ellen akarnak védekezni. Haza afear n^ni Yonkers, N. Y.-ban a bíróság elé került Benus Béla, 26 éves ujamerikás, azzal vádolva, hogy meglökdöste és ráütött Dávid Ferenc római katolikus tisztelendőre, aki pedig mindig segítette őt, amióta 18 hónappal ezelőtt az országba jött. Benus nem tud angolul, de állítólag ért valamicskét. A bíróságon tolmács segítségével hallgatták ki. A 86 éves Dávid atya nem jelent meg, de ott volt Pál atya és a Szent Margit temtrfom más tagjai. Benus készségesen bűnösnek vallotta magát a vád elkövetésében, amit a hallgatók hihetetlenül fogadtak. Nem tudták elképzelni, hogy emelhet valaki kezet a jóságos öreg papra, aki mindenkinek csak a javát akarja. Ahol jár, ott mindig bőven osztogatja áldásait. Megáldja a kórházi betegeket, az autóbusz utasait, amelyiken történetesen ő is rajta van, az utcán parkoló kocsikat. Erről minden yonkersi lakos tanúskodik. Benus is barátja lett, amikor odakerült. Munkát is szerzett neki, de “Benus nem szeret dolgozni,” mondotta. Pár heti munka után, mindig otthagyta munkahelyét. Benusra volt panasz bőven. De a vádlottól magától csak egy idézetet hozott a hírszolgálat. “Benus ismételten tudomásul adta, hogy gyűlöli Yonkerst és ezt az országot és hogy vissza akar menni Magyarországra”. Feszesen állt a biró előtt, a sapkáját nem akarta levenni fejéről, a börtönőr vette le róla. Ebből kifolyólag keveredett vitába a pappal, aminek pofon lett a következménye. A biró 30 napra Ítélte Benust és felhívta a Bevándorlási Hivatalt, hogy deportáltassák Magyarországba. “KEDVES RENDŐR BÁCSI, engedjen bennünket itt tovább állni, mert épp most vagvuuk az anyakönyvvezetőnél” — ilyen szöveggel függesztett plakátot egy fiatal pár autója ablakába. A rendőr a szöveg alá irta: “Megengedem! Pierre Hardon rendőrőrmester.” AHOL A HALÁLGYÁRAK KÉMÉNYE! FÜSTÖLÖGTEK
