Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-16 / 16. szám
Thursday, April 16, 1959 írja: Márky István A HONVÁGY “Tudja a jó Mindenható, mi azon a sirnivaló, hogv a ménes ott delelget, valahol egy csárda mellett”. — SZABOLCSRA MIHÁLY felejthetetlen sorain szállnak gyermekkori emlékeim a szülőhaza felé, amidőn hallgatom az előttem ülő öreg magyart. B. . . bátyánk a lapát és a csákány nyelétől szélesre csontosodott markában valami papirosfélét szorongat és őszinte megadással, emlékei között keresgélve, nagyokat sóhajtva, messzire kalandozó tekintettel mondja: “Kerek ötven esztendeje vagyok el hazulról és az utóbbi időben ugv elfogott a honvágy, hogy majdnem belehalok. Éjjel-nappal odahaza jár az eszem és ma is azért mentem el a Crandon Parkba, (itt szoktunk szerdai napokon összejönni mi miami-i magyarok, hogy elbeszélgessünk, kártyázzunk, legfőképpen pedig kiteregetjük egymás szennyesét, mások háza elől elseperjük a szemetet, megtaláljuk egymás szemében a szálkát, ál- hireket terjesztünk és általában se jobban, se rosszabbul nem viselkedünk, mint azt az átlag ember teszi), hogy valaki talán útba tud igazítani a hazai látogatással kapcsolatban. Kaptam én kérem tanácsot, jót is, rosszat is. De legtöbbet rosszat. . . Ezt a cikket is ott adták a kezembe. A Miami News-ból van. Azt Írják, hogy ‘6,000 hazatérőd disszidens magyart bebörtönöztek és Oroszországba küldtek kényszermunkára. Egy másik honfitárs meg most jött vissza és azt mondta, hogy ‘géppuskás őrök kisérik az embert még a toiletre is.’ Nem tudja, mit higyjen az ember. . . azért én mégis haza vágyom. Segítsen kérem az útlevél és a vizűm megszerzésében. Mert engem még a tüzes mennykő sem tud visz- szatartani egy látogatástól.” Aztán, }tl; van>ra. .másik eset. Fiatal, jóvágásu magyar. 1956-ban megugrót!. így mondja. Egyetemet végzett, angol-francia-szakos volt, diplomata szolgálati^beosztásra várt. “Miért ‘ugrott’ meg. amikor annyi sokat kapott a magyar néptől? Egyetemi képzettséget, — teljesen ingyen?”. “Azért kérem, mert olyan társaságba kerültem, akik irigyelték a paraszttól, hogy biciklin, vagy motorbiciklin jár kapálni. . . Mi meg nem bírtuk kivárni, mig reánk is sor kerül, hogy automobilt haitsunk. . . Most meg nem találom a helyemet. Valami hiányzik. És ez a valami itt elérhetetlen i számomra. Kérem adjon tanácsot, ki tudna serkeni. hogv hazamehessek...” Valami neki is hiányzik... Az alábbi két levélrészlet- nagyon világosan megmagyarázza ezt a valamit. ...Futottam a pénz után. Jól kerestem bizonyos idő után. Autót is vettem, miután a mun- íám állandósult. És aztán rámszakadt a legsu- yosabb betegség: a honvágy! Nem okozom ezért • z idegen környezet ridegségét, magatartását, nivel más népek szokásait szinte képtelenek vagyunk megszokni. Az én esetemben a honvágy íem ugv jelentkezett, ahogy ezt leírni szokták: ‘a délibábos rónaság”, vagy “gémeskut a sikari ■sárda mellett”, — hanem azokban az apró mozakokban, amelyek itthon, a saját népem között az let értelmét jelentették: barátok, nagy viták egy íremier után, feküdni a masszírozó pádon a Szé- isénviben, vagy egy csendes este leülni a Balaton vártján és nézni a leszerelő vitorlásokat. A marvar légkör hiányzott, Pest és a falu... az én tépem”. “New Yorkban élek, immár két esztendeié, s liiszkén mondhatom, hogy hat hónanja nem va- vok munkané'kül. A felvonót kezelem az Emire State Building legfelső szakaszán. A világ rgmagasabb épületének utolsó erkélvéből egy vegtoronv emelkedik az ég.nek. éjjel-naopal kivi- ágitva, igy vigyáznak a repülőgépekre és az em- erekre is, akik meg akarnak halni: az íivegtor- yot acélrudakra feszitett acélháló övezi, hogv elfogja a halálba ugró testét. A hálóból azután ötélhágcsón távozik az öngyilkosjelölt, aki a yolc—tíz méteres zuhanás során tökéletesen ki ózanodik. De vannak az üvegtoronynak éjszakai ldozatai: Madarak.... Szabad és boldog vándor- ladarak. amelvek északról délre, keletről nvn- atra szállnak. New York őrjöngő éjszakai fényéAMERIKAI MAGYAR SZÓ LÁTOGATÁS EGY V M lEJflUÁTWt-IÁI A kanadai kormány sem bánik jobban az indián törzsekkel, mint az USA, Irta: GABRIEL — TIBORRA Valamikor úgy olvastunk Kanada őslakóiról, az indiánokról, mint fejlett, erős törzsekben élő, e földterületet uraló és kormányzó népről. A gyermekkortól a felnőtt férfikorig sokakat foglalkoztatott és foglalkoztat ma is az indiánok életmódja, szokásai, stb. Kanadában az indián lakosok száma: 130 ezer. Szemben az amerikai kontinens délebbi részeinek indiánjaival, kulturális fejlettség tekintetében visszamaradottabbak, bár a kultúra különbözősége itt is megtalálható törzsek és csoportonként. A nyelvezet szerint 12 különböző nyelvi nemzetségre oszlanak. A kanadai indiánok életét általános vizsgálat szempontjából földrajzi és gazdasági tekintetben hét területre lehet osztani. De egy-egy ilyen területen több törzs élt a fehér ember megjelenése idején. 1. Az északnyugati tengerpart (British Columbia). Hegyes, erdős vidék. Itt haladottabb kultúrájuk volt. 2. British Columbia belső vidéke. Jellemezte a laza törzsközösség. A csendes-óceáni indiánok kultúrája érezhető befolyást gyakorolt rájuk. 3. Kanada északnyugati területe. Szétszórt csoportokban élő közösség. Anyagi, szervezeti kultúrájúk alacsony. Itt is érezhető volt a környező törzsek befolyása. 4. Sarkköri terület. Elszórt települések, főleg eszkimó lakta terület. A nyelvezet és életmód nagyjából azonos. Kopár, terméketlen zord éghajlatú terület, primitiv élet. 5. Nyugatkanadai nyitott prérik, különböiző nyelvcsoportok területe. A törzseket jellemezte a harciasság, vadászbátorság. Elterjedt a buffalo vadászat. 6. Manitoba, Ontario, Quebec és a keleti tartományok hatalmas erdős, egységes területe. Magasabb kultúra, közlekedési, halász-vadász eszközök, évszaki vándorlások jellemzők. E mellett laza közösségi szervezet. 7. Ontario és Quebec déli földművelő vidéke. Eleven kertészeti kultúra, kukorica, tök, dohánytermelés dívott. A törzsi életük szervezett, falu- közösségben éltek, szervezett igazgatással. Az indiánok az ország, mint saját jogos földterületük feletti uralmat 300 évvel ezelőtt kezdték elveszteni. A fehér ember hódítása elvette földjüket, csaknem teljesen megsemmisítette eredeti életmódjukat. A hóditókkal együtt behatoltak a fehér ember betegségei. Táplálékuk, ru- wwtvmmwwmvmwwwmwmwvwvwwmM tői megriadva mind magasabbra húznak, s ott a kormos éjszakai égen, mint egy napfényes táj kapuja, felragyog előttük a kivilágított üvegtorony. Az egyszerű madrásziv, amely elviselte az óceánrepülés fáradalmát s fénylő oszlop felé irányítja a törődött madártestet, amelyben már nincs annyi erő, hogy elkerülje végzetét. Némelyik éjszaka tucatjával zúzzák halálra magukat ezen az üvegtornyon a vándormaradak, s a legfelsőbb szakasz liftkezelőinek kötelessége összegyűjteni az acélhálóból a dermedt madártesteket, leszedni a lábukra erősített gyűrűket s beszolgál tatni a Madártani Intézetnek, ahol feldolgozzák a7 adatokat... Egv februári éjszakán egyetlen áldozata volt a toronynak, egy vadliba. Finom és nuha m«Mn’hA:éire egy vércseno hullott a csőriből. kerek madárszeme már elfakult..Furcsa ér- voH-prn kézbe. leosihtem lábáról a. «•vürüt és azt hittem, a szivem szétpattan a betóduló vértől, amikor elolvastam: “Hortobágy, 1951”. “Ezt az egyetlen gyűrűt nem szolgáltattam be, mint ahogy a tetemét is megtartottam és kitö- mettem. A gyűrűt azonban elküldtem Debrecenbe. Miért éppen Debrecenbe?. . . Mert mióta megtaláltam a Hortobágyon gyűrűzött és New Yorkban elpusztult vadlibát, mindegyre hallom a Nagyerdő mély, tavaszi bugását, ahol sokat sétáltam diákkoromban, vizsgák előtt és ahol két doktorátusomra készültem. De az is lehet, hogy csak a felvonó bug, amellyel hazámból távol, a kenyeremet keresem...” Vajon tudják-e mit beszélnek azok. akik szülőhazájukat ócsárolják? Testvér, gondolkodj ezen egy kissé! vmuHHwmtMMVMVHtWHuutmuMuumM ÉPÍTSE A MAGYAR SZÓT, SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT! házatuk, fegyverzetük megváltozott az idegen hatás következtében. Az önállóság, társadalmi, jogi igazgatási önálló vezetés lassan kihalt, — ezeket a fehér ember “törvénye” diktálja. A hódítás kényszerűsége alatt a múlt században a földjeiket csaknem teljesen az angol koronának adták fel. Ma legnagyobbrészt rezervátumokban élnek. Törzsek szerint a szövetségi kormánnyal szerződést kötöttek a jogokra vonatkozólag, mindkét fél részére. A szerződés szerint a területükön levő minden, természeti kinccsel rendelkeznek. Természetes ezt a kormány a maga hasznára igyekszik kijátszani és félremagyarázni. így történt meg az is, amikor Albertáoan a rezervációs területen olajat találtak, lekergették őket arról a területről. .Továbbá a szerződés szerint egész Észak-Amerika területén szabadon közlekedhetnek, vámmentesen hozhatnak be árucikkeket. De!.. . vajon hány van olyan anyagi körülmények között, hogy ezt. meg tudná tenni??, akkor, amikor a letett pénzből, amit a földterület jövedelmez csak 5 százalékot kapnak meg évente. Ez fejenként 25—30 dollár. A közelmúltban egy ilyen rezervátumra látó-1 gattunk el, ami a Lake Simco-ban levő szigeten van. Kíváncsian mentünk, hisz a partról az ott élők úgy tájékoztattak bennünket, hogy kb. 400 család él a szigeten. Megérkezve a szigetet majdnem hogy lakatlanul találtuk, mert összesen 25 család él ott 120 személlyel. Jelenlegi főnök vitt' bennünket az ut egy részén, amelynek két oldalán sorakoznak' az aránylag modernül felépített házak. Útközbe érdeklődésünkre megtudtuk, hogy az újságokban nagy hasábokon irt kormányse- gitségből őhozzájuk évi 27 dollár jut el, ez is az elvett földterület hasznának csekély (5 százaléka) része. Ezenkívül iskola és egészségügyi szolgálattal látja el a kormány. A templom az egyetlen intézményük. A múlt kultúrája, a jellegzetes hagyományok, öltözetek már mind, mind csak a múlté. A településnek angol papja és tanítója van, akik a közöttük élés ellenére jóformán semmit sem tudnak róluk. Meglátogattuk az iskolát, ahol szabályos angolnyelvü oktatás folyik. Az anyanyelvűket nem használják, hogyan is lehetne, mikor a tanító egy szót sem ért a nyelvükön. Valahogy úgy éreztük, hogy egy óriási szakadék van a nép és a fehér vezetők között. De ezt a teljes elangolositási cél megköveteli. A szigetlakok legnagyobb része kijár dolgozni. Kevés állatállományuk vágómarhából áll. A szigeten történő földművelés csak konyhakertészetre szorítkozik. Visszafelé meglátogattuk a jelenlegi “törzsfőnök” családját. Egyedül itt találtuk meg parányi mértékben annak a régi hagyománynak maradványait, amit kerestünk. A házban élő 81 éves mama, a család többi tagjaival szakszerűen kezelt f*ból, háncsokból, bőrökből diszkosarakat, dísztárgyakat készít. Ez az egyetlen, ami a régi hagyományos életből megmaradt. Többek közt azt is megtudtuk, hogy minden ősszel van az uj főnök választása, amely egy évre szól, de minden hagyományos szokás nélkül, ugv ahogy a fehér ember törvénye diktálja. Valahogy csalódottan búcsúztunk a szigettől, többet szerettünk volna látni a szép ősi indián kultúrából. Ebből keveset, majdnem hogy semmit s 'm láttunk, de annál jobban megismertük az itteni kormány állásfoglalását, az arra való törekvését, hogy a föld jogos tulajdonosait teljesen p->»ebénitsák, és a színes ember általuk hirdetett alagsortvqhhrondíiséo-óf- heléiiik oltsák. Sajnos ezt a célt fokozatosan el is érik. Mindezt bizonyítják az olvan esetek, mint amikor az idős indián nő -dfordítja fejét a fényképezőgép lencséje elől... S mindezt tán azért diktálja a fehér ember törvénye, hogy az itt élő bevándoroltak (angolok) és azok leszármazottjai magukénak mondhassák “jogosan” az erőszakkal elrabolt területet. Nyilatkozat Félreértések és félremagyarázások elkerülése végett közlöm a kedves olvasókkal, hogy a Kanadai Magyar Munkás április 9-i számában megjelent Szabó Miklós: “Foglalkozásuk: Emigráns” ciriiü cikkben szerepel “Katonai adó—vevő és bizonyos Gőcze...” valamint “A V'idovics-ügy és újra Gőcze. . .” — ezen Gőczével sem én, sem rokonságom nem azonos. Torontó, 1959. április 9. (Gőcze Tibor) azaz Tiborka 13
