Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-09 / 15. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 9, 1958 I Magyarország j BIT KOSSSYH-HUIS PARASZT ÉS BHjUA A Magyar Szó már közölte az 1959. évi Kos- suth-dijasok névsorát és közte Farkas József nevét is. Ismerkedjünk meg közelebbről ezzel a Farkas Józseffel, akit a munkája alapján arra érdemesítettek, hogy a legmagasabb díjjal tüntessék ki. Ez annál is figyelemreméltóbb, mert ez évben érvényesült az a szempont, hogy a Kos- suth-dijat valóban azoknak adják, akik kiérdemlik. Farkas József a besnyői “Sallai Termelőszövetkezet” elnöke. A gyermekkora éppen olyan volt, mint a többi szegény paraszt ivadéké; még el sem végezte az elemi iskolát, amikor már napszámba járt, serdülő korában részes arató volt, szóval végigjárta a cselédsors minden nyomorúságát. 1945-ben, a földosztás után a bodonyiak jórésze felkerekedett, mivel a falujuknak keskeny volt a határa és elmentek otthont keresni. Bes- nyő környéki hajdani grófi birtokból bőven jutott a bodonyiaknak is. Farkas József nem volt idegen ezen a tájon, hiszen eleget napszámosko- dott Fejér megyében. S amikor létrehozták az első termelőszövetkezeteket, ő volt az, aki a falubelieknek a közös gazdálkodás útját ajánlotta. A szorgalom, a munka lett az alapja a Sallai termelőszövetkezetnek s ennek meg is lett hamarosan az eredménye. Természetesen az állam őket is támogatta hosszú lejáratú kölcsönökkel, de azokat még a lejárta előtt visszafizették és amijük ma van, az százhetvennégy család közös vagyona. Ez a vagyon idők folyamán tekintélyessé nőtt és egyre inkább gyarapszik. Természetesen nemcsak a vagyon növekedett, hanem a termelőszövetkezeti tagok mindennapi jövedelme is. Az elmúlt évben a tagokra nem kevesebb, mint 72 forint jutott munkaegységenként. Az átlag munkaegység kb. 450 volt, ez azt jelenti, hogy egv- egv tagnak több mint 82,000 forint jövedelem jutott háztáji gazdálkodása mellett. Ehhez hozzá kell venni, hogy egy-egy családnak több tagja dolgozik a szövetkezetben. 1956 őszén a közösen gazdálkodó tagok együttesen védték a termelőszövetkezet vagyonát, és 1958-ban 110 uj tag lépett be ebbe a szövetkezetbe. Most nézzünk körül a termelőszövetkezet portáján. Éppen látogatásunk napján érkezett háromszáz juh, ezideig százötvenes volt a juhállományuk. A szép merinói juhokat készpénzzel fizették ki. De nemcsak érkezik uj jószág, hanem szállítanak is belőle. Az állatforgalminak most ad tak el negyven hízott marhát, darabonként 9 ezer forintért. Nyolcvanhét borjúnak most fejeződött be a hizlalása s elszállítás előtt állnak. Istállóról-istállóra járunk; a legtöbbje uj, korszerűen berendezett épület. . . Egyik istállóban kilencvenhat fejőstehén, a másikban negyvenkét kisborju, a harmadikban negyven ló. Az ólakban ötszáz berkshiri koca röfög.. . A baromfiudvarban szinte se szeri, se száma a sok tyúknak. . . a pihésedő kis kacsáknak. . . Kétezerötszáz holdon gazdálkodnak a Sallai tsz. tagjai, mintaszerű nagyüzemi gazdálkodás folyik és ebben nem kis érdeme van a paraszti sorból kikerült Kossuth-dijas elnöknek. — Az elmúlt évben a termelőszövetkezetünk — mondja Farkas József —, elnyerte a Minisztertanács vándorzászlajának a harmadik diját, 15,000 forintot. Úgy érzem, hogy az én kitüntetésem is a termelőszövetkezet tagjait illeti, hisz az ő munkájukból született meg mindez . Persze a tsz. tagok nem ezen a nézeten vannak és váltig állítják, hogy Farkas József irányítása nélkül nem boldogulnának igy. Farkas József DOROG A VEGY-SZIV. Viharként dúl a derék- szélességű csövekben a fizikai reakció, az üzemekben tartályokba szelídítik a klórt, a hidrogént, a nátront. A savakat. A 25 méter . magas desztilláló torony tetejéről, mint ziláltan hömpölygő folyam, tárul elém a Hungária Vegyiművek gyártelepe. Harminc hold területen nyúlik el végtelennek látszó távvezetékekkel, kisebb, nagyobb üzemrészekkel, örökké izzó munkában. Mert itt nincs megállás: éjjel-nappal, szombat-vasárnap működnek a kompresszorok, desztilláló készülékek, lengő műszerek, a kémiailag összefüggő részek. Nem lehet megszakítani a kényes folyamatokat, hővel kell táplálni a vegykonyha kielégíthetetlen üstjét. Uj üstökösként fényesedik a “Koprolaktám- üzem”, amely csak néhány hete — december elején — lépett a Hungária bolygói közé. Az első üzem Magyarországon, ahol műanyag polyamid szálakat gyártanak, a perionrost alapanyagát, amelyből fogaskerekeket, csapágyakat, horgász- zsinórokat, szitaszöveteket, játékokat készítenek. Fiatal üzem. Fiatalok szabályozzák a műszerfal segítségével az elemek és vegyületek átalakulását. Most érettségiztek. Hirdetésre jöttek a Hungáriába. Százharmincat vettek fel az uj üzemrészbe. Közülük száz tett érettségit. Ezernégv- száz-ezerötszáz forintot keresnek havonta. Fiatalos kíváncsisággal figyelik, hogyan termel a tudomány. Ismerik Goethe megállapítását, amely szerint “szellemország nincs bezárva”. Szórády Tibor, üzemvezető, vegyészmérnök vezetgeti őket a tudomány és a gyakorlat utjain. Az uj üzemből egy régi műhelybe vezet kissé rönk. De itt sincs híja az “uj”-nak. Az olmozó- és PVC-miihelyben november elsejétől csökkentették a 48 órás munkaórák számát. A műhely vidám “kongresszusa” határozott: a negyvenórás munkahetet napi nyolc órára osztják be és szabad a szombatjuk, vasárnapjuk. példátmutató munkamódszerének köszönhető, hogy Besnyőn, a Sallai tsz. mellett ott működik a “Május 1” és az “Ezüst Kalász” termelőszövetkezet is. Egyik 1,300, a másik 400 holdas birtok. Eszerint Besnyő lakosságának 92 százaléka termelőszövetkezetbe tömörült s csupán 38 család folytat egyéni gazdálkodást, de azok is egyre világosabban látják, hogy a helyesen vezetett közös gazdálkodásban jobban boldogulnának. — Törődünk a falunk fejlődésével is — mondja Farkas József —, művelődési házat építettünk, víztornyot emeltünk, rendbehoztuk az utakat és igyekszünk a község fejlődését elősegíteni. Ez minden térre vonatkozik, a gyermeknevelésre ép- penugy, mint a felnőttek kulturális igényeinek kielégítésére. Mert ez aztán van! Legyen az színi vagy ismeretterjesztő előadás, művelődési házunk nagyterme mindig zsúfoltra megtelik. A kölcsönkönyvtárunk könyvei állandóan közkézen forognak. S igy van ez jól. Mi nemcsak jólétet teremtünk magunknak, de azt akarjuk, hogy műveltebbek is legyünk. így gondolkodnak és dolgoznak ma Magyarországon a hajdani szegény, betűt is alig ismert parasztok. . (ják) Öt napig tart a hét. De van úgy, hogy csak négy napig — havonta egyszer — ha az állandó inspekció ezt lehetővé teszi. És havonta egyszer igy is történt. Bálint István, a műhelyvezető, s az ólmozok, az óriástermetü Nagy János, a tréfáskedvii Banga László, Hús Sándor, Legendi János és Voller Jánosné az ötnapos dolgozói a műhelynek. Keresetük nem csökkent az uj munkaidővel. Kétezer- egyszáz-kétezerkétszáz forintot vesznek fel havonta, naponta meg fél liter tejet és fél kiló gyümölcsöt — a védőételeket. Mondja is Nagy János: “Én azelőtt a hajózásnál voltam. Csurgatott a folyó sok országba. Láttam és tapasztaltam. Én csak annyit mondok: jó most nálunk a “melós”- nak”. Vollerné, a brigád legtestesebb tagja már a bevásárláshoz készülődik. Az újév utáni napon sok minden kell a kétnapos vikendre. S ma már olcsóbban vásárolhat, mint két nappal előbb, az év utolsó napján. Nevetve is mondja társainak, hogy igy könnyebb “kosárpénzt” csinálni. Több ropogós papirt lehet fiadztatni a fehérnemüs szekrényben. Meg nem áll a kezük a munkában. A szájuk sem. Örökké tréfálkoznak. Az egyik: “Voller mami! Öngyújtót is vehet már, olcsóbb lett a benzin!” A másik: “Nálunk két hétig rétes lesz! Mennyit spóroltunk, mami, hogy nem a múlt héten réteseztünk be?” A harmadik az olcsó borsnak örül: “Én egész kis malommal őrlök belőle a levesembe!” — Na, Jani! “Neked sem kell már spórolni a szalonnával, öt forinttal lett olcsóbb. Negyedkiló helyett fél kilót uzsonnázhatsz”. Aztán a gyomorról a nylonokra terelődik a szó, majd átcsap a házépítésre: “Ablakra, ajtóra már telne.” Amig ők jólesően tréfálkoznak, műszakot váltanak a hat órát dolgozók. A trielin üzemben ipáikét éve csökkentették a munkaidőt. Négy műszakban dolgoznak. Kilépnek a széles kapun. Tekintetük hiába keresi Szeöts bácsit, a portást, aki tiz éven át a házőrző hűségével silbakolt a bejáratnál. Még szokatlan, hogy már nem Szeöts bácsi fogadja a köszönésüket, nem ő kiván nyugodalmas “viken- det”. December elsejével nyugdíjba ment. Elégedetten mutatja Szász Károly utcai lakására érkezett első nvugdiját, hatszáz forintot. Fizetésének hatvan százalékát. Poros Tamás igazgató az elektrolízist a gyár szivének nevezte, amely akkor keletkezik, ha fpmsók, savak oldataiba áramot vezetnek. A pozitivek a kapódhoz, a negatívok az anódhoz vándorolnak, miközben vezetik az áramot és valahol kiválnak. Tgv dobog a gyár szive. A központi áramveze- ték működteti, erővel látja el a gépeket és kiválasztja, pihenteti a már . elfáradt veevi folyamatokat. Gének és emberek közt egvaránt. Mindezt emberek és elemek megelégedésére. ■ / V G. z. OLVASSA A MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! 1 Erőgépek, ekék, tárcsás boronák és vetőgépek érkeztek a győri vasútállomásra. Kell a gép az uj szövetkezeteknek, segíti a tavaszi munkát. Képünk a gyári teherpályaudvaron kirakott univerzális gépeket mutatja EMBEREK ÉS ELEKEK
