Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-09 / 15. szám
Thursday, April 9, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 NAGY IMRE ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS Hires angol védőügyvéd véleménye Nagy Imre kivégzéséről. Bebizonyosodott, hogy a diákok békés tüntetését tudatosan kihasználták az ellenforradalom előkészítésére Irta: D. N. PRITT (A Szerkesztő megjegyzése: D. N. Pritt, nagyhírű védőügyvéd, az angol parlament volt tagja, számos igen nagy publicitást nyert politikai pör védőügyvédje, a múlt év végén Budapesten járt, felülvizsgálta Nagy Imre bünpörének adatait és arról az angol sajtóban terjedelmes cikkben számolt be. Az alábbi cikket a “New World Review” című amerikai folyóiratból vettük át.) Úgy az Egyesült Államokban, mint a nyugateurópai országokban igen sok kritikát hallottunk Nagy Imre, volt magyar miniszterelnök elítéléséről és kivégzéséről. Ez a kritika leginkább azon körökből jött, ahol erélyesen védelmezték az amerikai és az angol gyalázatos politikai porokét; vagy pedig azoktól, akik bizonyos mértékben felelősek azért, ami 1956 október havában történt Magyarországon. Mindazonáltal az ilyen kritikának is meg kell vizsgálnunk a jogosultságát. Hogy ezt mégte- hessem, Budapesten sok ügyvéddel és oly hatósági közeggel tanácskoztam, akiknek valami köze volt a Nagy Imre porhoz, (köztük még az államügyésszel is) akik őszinte nyíltsággal feleltek kérdéseimre. A válaszokból arra a meggyőződésre jutottam, hogy Nagy Imre annyira bűnös volt, hogy erkölcsileg lehetetlenné vált pörbefogásának elengedése. A pör folyamán bizonyított bűntényekért a legtöbb más országban is halálra Ítélték volna. Ez a véleményem, dacára annak, hogy a politikai pörökben nem nagyon bízom. Erre a kétkedésre a hosszú gyakorlat tanított meg. És azt is tudom, hogy még a jól-informált magyarok között is akadnak elegen, akik Nagy Imrében csak az ingadozó, döntő lépésre képtelen személyt látják, akit sorsa olyan helyzet elé állított, amellyel már nem tudott szembenézni. Biztosra veszem, hogy én is igy gondolkoznék, ha vizsgálataimat én is azzal az előzetes megállapítással kezdtem volna, mint általában tették a nyugati írók, hogy a magyarországi 1956-os események előkészítés nélküli, spontán-szerű kirobbanásai voltak a magyar nép elégedetlenségének. Azonban hosszas tanulmányozás után arra a meggyőződésre jutottam hogy az a lázadás NAGYON GONDOSAN ELŐKÉSZÍTETT KÍSÉRLET VOLT ARRA. HOGY A FASISZTA URALMAT VISZ- SZAÁLLITSÁK MAGYARORSZÁGON. (Ennek részletes ismertetése természetesen már kiesik a Nagy Imre pőrének ismertetéséből.) A tárgyalás Nézzük tehát, hogy mi is volt ennek a pörnek a lényege? Nagy Imre és társainak bűne felett a RENDES BÍRÓSÁG, vagyis nem az e célra élet- rehivott rendkívüli bíróság Ítélkezett. A vád az volt ellene, hogy másokkal összeesküvést szőtt a demokratikus népköztársaság állami rendjének megdöntésére és még hozzá árulás utján. Mindkét bűntényre a törvényeket évekkel azelőtt hozták és nem akkor, pusztán csak Nagy Imre és társaira vonatkozólag. A tárgyalásnál semmi olyasmi sem történt, ami eltért volna a normálistól, még az sem, hogy “in camera”, vagyis a nyilvánosság kizárásával tartották. A bírósági tárgyalások nyilvánosságára Magyarország törvényei egészen olyanok, mint más országoké. Az összes tárgyalások nyilvánosak, kivéve azon eseteket, amikor az állam biztonsága megkívánja a nyilvánosság kizárását. Úgy vélem, nyilvánvaló, hogy Nagy Imre pőrének tárgyalásánál sok olyan adat került felszínre, amilyenektől a bíróság minden más országban elzárta volna a nyilvánosságot. A port 1958 februárjában kezdték, de két napi tárgyalás után elhalasztották, mert Nagy Imre védői azt mondották, hogy nem kaptak elég időt fontos tanuk beidézésére. Az ítélet Az ilyen pöröknél a védőügyvédek sokszor adnak kifogásokat; néha azok helytállók, máskor pedig csak az idő kihúzását célozzák. A biró néha teljesiti a kérelmet, máskor csak az ügyvédek trükkjének veszi és azért nem ád helyet a kérelemnek. Ebben az esetben a bíróság helytadott a kérelemnek és a tárgyalási megszakították. A pör tárgyalása júniusban került újból napirendre, amikor valamivel tovább, mint két hétig tartott. Az ügyész beterjesztette a vádját és az azt támogató adatait; a védelem is előállhatott mindazon adatokkal, amiket jónak tartott felsorolni. A beterjesztett adatok mérlegelése után a vádlottakat a bíróság bűnösnek taláKa és közülük négyet halálra, másik négyet pedig 5—12 év között mozgó börtönbüntetésre Ítélt. A törvény, — a rendes törvény és nem az arra célra hozott rendkívüli törvények, — áz ily ügyekben nem engedélyez fellebbezést, azért az Ítéletet azonnal végrehajtották. Én nem vagyok a halálbüntetés hive, — ma már annak kevés hive van. Éppen azért meg kell jegyezni, hogy a Nagy Imre kivégzése ellen most éppen azok tiltakoztak, akik igenis, hívei a kivégzéseknek. Azonban az is tény, hogy azon bűnökért, amelyekért Nagy és társait kivégezték, a bíróság minden olyan országban kiszabta volna a halálbüntetést, ahol még a kivégzések törvényesek. Mert mi is volt az a bűntény, amit Nagy Imre elkövetett? És milyen természetűek voltak a Nagy bűnösségét meggyőzően bizonyító adatok? Hiszen Nagy igen erélyesen védelmezte magát: A tények Nagyon sok olyan ember, aki szimpatizált a magyar szocialista állammal, nem értette meg, hogy a diákok egyszerű tüntetéséből hogyan lett egyszerre országos méretű lázadás még akkor is, ha a Rákosi rezsim alatt törvényellenességek történtek? Hogy törhetett ki a romboló polgárháború néhány óra alatt egy látszólag békés országban? Pedig nem kellett volna meglepődniök, hiszen tudták, hogy az Egyesült Államok kongresszusa előbb évi 100, majd pedig 125 millió dollárt szavazott meg olyan lázadások megindítására és abból a pénzből Európában sok ügynökséget (agencies) tart fenn. A diákok békés tüntetésében nem lett volna semmi meglepő, ha összeköttetésbe nem kerülnek a lázitó ügynökökkel. A Nagy Imre tárgyalásánál bemutatott okmányok, — közöttük a Nagy aláírásával ellátott, vagy egészen a sajátkezüleg irt levelei — kétségtelenül bizonyították, hogy része volt a diáktüntetés oly irányításában, hogy azokban elhelyezkedhessenek azok, akik polgár- háborút készítettek elő; . Ezek a levelek a bizonyításnak csak egy részét képezik. A tárgyaláson kitűnt, hogy Nagy és a csoportja titokban már hónapok óta tárgyaltak és készítették elő azt, ami (1956 októberében) valóban történt. Néhány példát errevonatkozólag is fel kell említenünk. Ezek között a legfontosabb s egyben a leggonoszabb volt az, amit közvetlen a miniszter- elnökké való kinevezése előtt csinált. A rend helyreállítására törekvő kormány elhatározta a munkások felfegyverzését. (Maga ez a tény feltűnően mutatja, hogy nem a munkások lázadtak fel, hanem kísérlet történt a régi, reakciós rendszer visszaállítására, de a munkásokban meg lehetett bízni.) Nagy árulása Nagy Imre tagja volt annak a kormánynak, amely a munkások felfegyverzését egyhangúlag elhatározta. Úgy mutatta, hogy ő is teljesen egyetért ezzel a határozattal. Éppen ezen látszólagos hűsége alapján nevezték ki miniszterelnöknek. Azonban mihelyt elfoglalta ezt a hivatalt', kiadta a rendeleíet, HOGY NEM KELL FELFEGYVEREZNI A MUNKÁSOKAT. Ezt a saiát felelősségére tette. Ez tette lehetővé a lázadás továbbterjedését és ez a tilalmi rendelet vezetett sok-sok ezer ember halálához. Nagy Imre árulásának ez volt a legszembeötlőbb tényezője. Nagy ezen intézkedése után az események igen gyors iramban követték egymást s igen hamar- elkövetkeztek a “Fehér Terror” napjai, amikor, a visszatért"'“emigrációs” elemek a bátorságra kapott reakeió maradványaival meg a börtönökből kiengedett kriminálistákkal Budapest utcáin vérfürdőket rendeztek, válogatás nélkül gyilkolva mindenkit, akire ráfogták, hogy a szocialista állam támogatói voltak. Ezen idő alatt Nagy Imre, akinek mint miniszterelnök a rendet helyre kellett volna állítania, hallgatott, tétlenül nézte a nagy vérengzést és pusztítást s semmi kísérletet sem tett annak megakadályozására. A tárgyaláson azt igyekezett elhitetni, hogy ő mitsem tudott a történtekről. Sokan úgy tartották, hogy a kötelesség ily elmulasztásának okát csak Nagy határozatlanságában kell keresni. A vizsgálatok teljessége azonban kimutatta az IGAZI Nagy Imrét. Kitűnt, hogy ő maga volt egyike azoknak, akik a lázadást létrehozták, ő volt a vezetője azoknak, akik “reszto- íációt” akartak, vagyis a Horthy fasiszta uralom visszaállítására törekedtek. Ekkor aztán nyilvánvaló lett, hogy a bűne egészen más, mint a gyengeség, a határozatlanság- Erre bizonyítékot adtak a már említett sajátkezű Írásai, amiket megerősítettek számos tanúnak a vallomásai is. Ezek elmondották, hogy a válságos napokban miket mondott.s általában hogyan viselkedett Nagy Imre. A tárgyaláson nemcsak mindent tagadott, de igyekezett másokra áthárítani a felelősséget a történtekért. A poranyag tanulmányozásából kitűnik, hogy merész kísérlet történt arra, hogy Magyarországon megfordítsák a történelem lefolyását,’ visszaidézzék a múltat s ez a kísérlet csaknem sikerült. De az ország népének szerencséjére még sem sikerült: Mindazok, akik ma Magyarországon járnak, örömmel látják, hogy az ország újból épül s gyarapszik erőben is. Nagy pőrének gondos tanulmányozása mindenkit meggyőz arról, hogy SZÜKSÉGES VOLT ÖT BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTANI. Viszont, az ily tárgyalás eredménye nem lehetett más, mint halálos ítélet. És ez sajnálatos, mint ahogyan minden halálos ítélet sajnálatos. De itt már megint csak ahhoz a kérdéshez jutunk, hogy vajon helyes-e halállal büntetni azokat, akik nagy bűnt követnek el ? . • Az ezredik fellépés A magyar Népi Együttes, mely kilenc évvel ezelőtt alakult, most ünnepelte az ezredik fellépését. A világhírű és világot bejárt együttes a legszebb hagyományos és már majdnem feledés be menő népi játékokat, szokásokat, táncokat gyűjtötte össze és ismertette meg a magyar kultúrát és művészetet szerető emberekkel. Paris,. Berlin, Moszkva, London és a többi városok, országok. ahol szereplésükkel világhírnevet szereztek az Együttesnek, és a magyar kultúrának. Az ezredik fellépését az Együttes az Erkel színházban tartotta meg, a színház és televízió közönségének, amely hálás tapssal köszöntötte a jubiláló együttest. Tildy Zoltán amnesztiái kapott A Reuter hírszolgálat jelenti Budapestről ápr~ 2-án, hogy a Magyar Elnöki Tanács szabadlábra helyezte Tildy Zoltánt, a Nagy Imre-kormány belügyminiszterét, aki 6 évi börtönre volt Ítélve. Magyarország felszabadulásának évfordulói ünnepsége alkalmából az Elnöki Tanács közkegyelemben részesítette azokat a bűnözőket, akik 1957 május 1-e előtt voltak elitélve nem többre, mint két évre. Akik négy évig terjedő börtönre voltak ítélve, azoknak a közkegyelem elengedte büntetésük felét. Tildy Zoltán 6 éves büntetését felfüggesztették korára és példás magaviseletére való tekintettel, mondja a jelentés. A Bajai Járási Tanács kezdeményezésére a járás minden községében létrehozták a serdülők iskoláit melyeken a 14—16 éves fiatalok továbbtanulnak. Osávoly községben ?Q íi.u és 38 leány vesz részt az iskolán. A fiukat a közismereti tárgyak ismétlése mellett növénytermészetési és állattenyésztési ismeretekre tanítják. A gyakorlati oktatást a gépállomáson, e helyi tsz-ekben tartják. A lányok főzést, szabás-varrást, baromfitenyésztést tanulnak. A képen: a lány oki; a maguk irta recept szerint készítik az ételeket
