Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-09 / 15. szám
Thursday, April 9, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 sr-'»y r ^r'"v t ^ ^ «r AHoQrAN én LAtOm írja: ehn Egy kis v^szaemlékszés Az első világháború vége sebzetten, letiportan találta Magyarországot és kimerültén, kifosztot- tan annak sokat szenvedett népét. Az amerikai magyarság, amely a háború véres éveiben tehetetlenül nézte vérei nélkülözését, természetesnek találta, hogy hozzátartozóit élelmiszerrel, ruhaneművel telt csomagokkal támogassa és készpénzzel segítse. A háborús évek alatt Amerikában minden ép- kéz-láb ember dolgozott és a megszokottnál valamivel többet is keresett. Az amerikai magyarok túlnyomó része nem lett gazdag, még csak jómódú sem, de úgyszólván mindenkinek volt némi megtakarított pénze, amit szívesen megosztottak óhazai szűkölködő véreikkel. Ezt a helyzetet pontosan ismerték az amerikai magyar bankárok. Ezek az úgynevezett “bankárok” persze csak névleg völtak bankárok, a valóságban egyszerű hajójegy-árusítók és pénzátutalók voltak. New Yorkban Németh János. Kiss Emil és Ruttkay irodái bonyolították le a legnagyobb forgalmat, de Chicagóban, Clevelandban, Detroitban, Pittsburghban, Trentonban, Bridge- porton, New Brunswickon, Perth Amboyban és minden más magyarlakta . városban is voltak készséges “bankárok”, akik átutalásra szívesen átvették a jószivü és nagyrészben tájékozatlan magyarok pénzét. Nem kell hangsúlyoznom, hogy az átutalási díjon felül is jól kerestek ezek a pénzátutalók, mert hiszen az átutalásra szánt összegeket alacsony áron vásárolták és magas áron adták el vevőiknek. A magyar nép nélkülözésén és az amerikai rokonok jószívűségén a magyar “bankárok” komoly vagyonokat kerestek. A bankárok természetében rejlik, hogy nem válogatósak és amikor kereseti lehetőségeket látnak, minden bárányt hajlandók megnyirni, tekintet nélkül arra, hogy az áldozat hol született és milyen nyelven béget a megnyirás előtt és után. Igv a magyar bankárok mellett voltak más nemzetiségű nénzátutalók is, akik szívesen fogadták és szolgálták ki a magyar származású üzletfeleket. New Yorkban a 4-ik Avenue és 8-ik utca sarkán volt a Zaro Bankház. Tulajdonosa román eredetű volt és talán ezért üzletfeleinek nagy része erdélyi származású magyar volt. Az ELŐRE munkás napilap szerkesztősége és kiadóhivatala megértette azt, hogy a háború utáni zavaros hónapokban sok magyarországi levelet csak elkésve kézbesítettek és számos levél kézen-közön el is veszett valahol útközben. Ugyan igy sok amerikai levelet sem kézbesített, yagy csak nagy késéssel a pontosságáról hires magyar posta. Azt is megértettük, hogy a pénzátutalások sem mentek mindig pontosan és késések, hibák itt-ott előfordultak. Amikor egy-egy olvasó ilyen panasszal fordult hozzánk, azt igyekeztünk az illető pénzátutalóval békésen elintézni. A magyar bankárok tudatában voltak.a munkásság napilapja nagy befolyásának. Panaszainkat, kifogásainkat meghallgatták és rendszerint lehetőleg gyorsan intézkedtek, hogy olvasóink elégtételt kapjanak. Az átutalások megtörténtét A munkások egy része, akikkel beszéltem, nem ért egyet a kommunizmussal, de ugyanakkor mindegyik megegyezik abban, hogy nem akarja vissza a régi világot, mert ami most van, az is sokkal jobb, mint a régi csendőri Magyarország volt. Meggazdagodásról Magyarországon már nem álmodhat senki, mert ott erre lehetőség többé nincs, ott csak a becsületes munkásnak van tekintélye. Aki saját részére otthont akar vásárolni, amit ott öröklakásnak neveznek, azt megteheti. Az állam ad kölcsönt kétszázalékos kamatra a ház építésére, vagy vételre. S ha valakinek van takarékbetétje, kap az államtól négyszázalékos kamatot érte. Sokszor olvastam már arról, hogy mennyit kell dolgozni egy öltönv ruháért itt és ott. vagy egy pár cipőért, de azt még soha sem olvastam, hogy mennyi lakbért keli fizetni itt és ott. mert ha erről imának, akkor kitűnne, hogy mi itt egy kicsit túl sokat fizetünk. G. J., Chicago, 111. vagy a kézbesítést igazoló aláírásokkal bizonyították, vagy — ha a kézbesítés valami okból lehetetlen volt, — a kérdéses összeget visszafizették a küldőnek. A Zaro Bankház ellen is érkeztek panaszok. Szükségesnek láttam, hogy felkeressem ezt az intézményt és személyesen beszéljek tulajdonosával, Mr. Zaro-val. álr. Zaro meghallgatta olvasóink általam tolmácsolt panaszait és személyes kifogásaimat, de “elégtételként” mindössze egy mondatot kaptam: “A Zaro Bankház a New York állami hatóságok felügyelete alatt áll, egyedül azoknak tartozik felelősséggel és azok által felállított rendelkezések alapján működik”. A további lépésekre való tekintettel e fordulatnál nem erőszakoltam végleges törést, csupán szerényen megjegyeztem, hogy miután a mi lapunk közli hirdetését, az ELŐRE felelősséget érez olvasóival szemben és ezért ama reményemnek adtam kifejezést, hogy a jövőben nem lesz túl sok panaszra ok. Látszólag jó barátságban váltunk el. Mr. Zaro nem változtatott eddigi üzleti módszerén, én pedig csendesen elkezdtem az adatok gyűjtését. A panaszosok gyűltek és a szó szoros értelmében csaló üzleti fogásokat bizonyító levelek szaporodtak. Voltak olvasóink, akik Zaro-tól a rokonok kézbesítést igazoló aláírását kapták, de ugyanakkor a rokonok levelét is megkapták, amelyben határozottan állították, hogy a pénzösszeget nem kapták meg és nyugtát nem írtak alá. Amikor az aláírásokat a levélírással összehasonlítottam, nem kellett szakértőnek lenni annak a megállapítására, hogy a két Írás nem azonos. Jó három hónapig gyűjtöttem az adatokat, amikor bizonyítékokkal jól felszerelve ismét felkerestem Zaro urat. Ez alkalommal minden szerénykedés nélkül erélyesen felszólítottam, hogv a kifogásolt átutalásokat egész rövid időn belül rendezze, mert ellenkező esetben feljelentést teszünk a bankokat ellenőrző hatóságoknál, hirdetését beszüntetjük és az ELŐRE hasábjain cikkekben fogjuk az amerikai magyar közönséget felszólitani, hogy a saját zsebe érdekében kerülje a Zaro Bankházat. Zaro ur nemcsak, hogy nem volt hajlandó követelésem teljesítésére, hanem megfenyegetett, hogy ha megtesszük, amit kilátásba helyeztem, akkor a cikkek íróját sajtóperrel fogja támadni és az ELŐRE napilapot kártérítésre perelni. Ezúttal a távozás a barátság teljes hiányának jegyében történt. A szerkesztőségbe való visszaérkezésem után azonnal kidobtuk Zaro három hasábos nagy hirdetését és helyében körülbelül ez a szöveg jelent meg:' Eddig e helyen a Zaro Bankház hirdetését közöltük, amelyet a lapszámból kidobtunk és a további lapszámokban sem fogunk közölni. Holnapi lapszámunkban elkezdjük a cikk-sorozat közlését, amellyel e lépésünk okait fogjuk olvasóinkkal és az amerikai magyarsággal közölni. A nagy fehér folt közepén megjelenő rövid pár sor érthető feltűnést keltett és mindenki, — még a Népszava és Szabadság olvasótábora is — kíváncsian várta, azután napokon át megdöbbenve olvasta a leleplező cikkeket. Biztosra vettük, hogy a newyorki és vidéki magyar bankárok is elolvasták cikkeink minden egyes sorát. Láthatták, hogv amikor az amerikai magyarság érdekeinek a megvédéséről van szó, akkor az ELŐRE nem ismer tréfát és azután kétszer is meggondolták, mielőtt Zaro-féle trükkök- höz folvamodtak volna. Mondanunk sem kell, hogv a Népszava. a Szabadsáv és a vidéki magyar heőlaook továbbra is készséggel közölték Zaro hirdetéseit, bár megcáfolhatatlan bizonvitékokat szolgáltattunk arra, hogv ez a bankház csalta, fosztogatta a magva’- dolvomkat. Beváltottuk ígéretünket, de Zaro sem volt rest: a munkás naoilanot beDemlte és e sorok íróját sajtőnerrel támadta, aminek első következménye az volt, hogv letartóztattak és a tárgyalásig 1,000 dohár váltságdíj ahelveztek. Amikor 7p’*o ]át+a a cikkeinkben közölt bizonvitékokat. p'ment a kedv" a oereskedéstől. kénv- telen volt zavaros és hü->ös nénzüevi manipulációit rendezni és a károsultak visszakapták pénzüket. Az Ft őre ellen indított nerben és a saitóperben “eleitették” a vádat. A munkás nanilan megmentette a ma^-arok nénzét. de elvesztette eevik na«rv hirdetőiét és amin a pereskedés tartott, tetemes ügyvédi és per-költségek is terhelték a vállalatot. E veszteségeket ellensúlyozta és valamennyiünknek elégtételt szolgáltatott az az érzés, hogy a munkások sajtója ez alkalommal is teljesítette feladatát és a saját pénzügyi érdekeinek feláldozásával is kész volt a dolgozók mellé állni és az ő érdeküket a csaló “bankárral” szemben megvédelmezni .,. Mindez azért jutott most eszembe és késztetett ennek megírására, mert most van folyamatban az a kampány, amely hivatva van a régi ELŐRE hagyományosának, a MAGYAR SZÓ-nak megjelenését biztosítani és alapját a jövőre megerősíteni. A múltban az ELŐRE napilap védte a magyar dolgozók érdekeit a csalók, a szélhámosok ellen. Napjainkban a MAGYAR SZÓ mutat rá a visszaélésekre, a háborús veszélyre és mutatja az utat a békés, jobb jövő felé. A munkás sajtó soha nem kivánta olvasóitól, hogy lapjukat saját érdekeik feláldozásával, vagy kockáztatásával tartsák életben. Csupán arra kéri híveit, hogy tehetségükhöz képest járuljanak az évi kvótához, fejlesszék és terjesszék a lapot uj előfizetők szerzésével. Minél több olvasó áll a lap mögött, annál erősebb a tábor, amely a boldogabb, igazságosabb, biztosabb jövőért folyó küzdelmet folytatja. . . A MAGYAR SZÓ olvasói között még sokan vannak olyanok, akik a régi ELŐRE napilapot olvasták. Vannak olyanok, akik emlékeznek a Zaro Bankház leleplezésére és sok más olyan leleplezésre, amellyel a munkás sajtó a dolgozók ki» pénzét védelmezte. Ezek a régi olvasók és a MAGYAR SZÓ ifjabb olvasói tisztában vannak a munkás sajtó fontosságával. Ezért tartanak ki lapjuk mellett és amikor szükség van rá, az erkölcsi és anyagi támogatást mindig megadják. Ezért lesz eredményes az idei kampány is! ] BEJELENTÉS! Körülbelül 20 éve, hogy először hallottam Edmond Székelyről, vagy: “Prof. Dr. Edmond Szé- kely”-ről. A húsz év folyamán olvastam néhány könyvét és elvétve hallottam magasztaló és elítélő kritikákat róla és munkájáról. Húsz év után, tavaly októberben, először volt alkalmam vele találkozni, személyes tapasztalatokat nyerni arról, amit csinál, ahogyan él. Alkalmam volt beszélni vele és véleményt alkotni arról, amit mond és amit tesz. Lapunk olvasói közül többen a lapon keresztül hozzám intézett levelekben és szóban is kifejezték érdeklődésüket: mit tapasztaltam Székely mexikói Rancho-ján, jónak vagy rossznál? találtam-e azt, amit hirdet. Mégis hat hónapig gondolkoztam és a szerkesztőséggel együtt latolgattam: irjak-e erről a “kontroverziális” témáról, vagy felejtsem-e el az egészet, ahelyett, hogy vitára adjak okot és alkalmat. Rá kellett jönnünk arra, hogy nekünk nincs okunk félni vagy húzódozni “kontroverziális” témáktól. Hiszen mi vagyunk, akik elitélik azokat,- akik ilyenekkel nem mernek foglalkozni. . . Ez a lap az olvasótáboré, nekik és értük készül, hasábjai nyitva állnak mindenki számára. Ha intelligens, tanulságos vitára nyílik alkalom, vagy van szükség, — ám legyen hasznos, építő vita! Székelyt vagy dicsérik, vagy — szidják. Nehéz elfogulatlan véleményt hallani róla. Ez a helyzet befolyásolt, amikor a legközelebbi számban kezdődő cikksorozatomnak “Szent vagy Sarlatán ?”' címet adtam. Tőlem telhető elfogulatlansággal irok múltjáról, könyveiről, tanításáról, gyógyítási módszeréről. Cikkeim olvasása után az olvasó elbírálására bízom, hogy milyen véleményt alkot, róla. Rovatom célja: felvilágosítani, szórakoztatni az olvasót. Ha itt bejelentett cikkeimből az olvasótábor, vagy annak egy része hasznos tanulságokat vonhat le, annak őszintén örülni fogok és igazolni fogia az elhatározást, hoerv ezzel a témával' becsületesen és elfogultság nélkül foglalkozzunk.. E. H. Neuwald MAGYAR ?Zó KIADÓHIVATALA ,0Ó Pirí 1 fith S-íreet Néw York 3, N. Y. Tisz*c’t Kiadóhivatal! ;\1 ,<vó.-’otí„Tn felhívásukat és mellékelek lapom előfizetésére (hátralékára) $,................-t Cim:
