Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-09 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR SZO Thursday, April 9, 1958 8 J^MÍeJc a swihsztohöii Az ebben a rovatban kifejtett néze- | Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak f a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez , mWVWMttMWWUWMWMWWttWMMmWMMWMVW Egy kis statisztika Aki nem ismer és nem tudja rólam annak bevallom, őszintén és férfiasán, hogy én utálom a statisztikát. Szükség van rá azt elismerem, de- hát... Szerintem az nem más, mint egy számtömeg, amiből az ember úgysem jegyez meg semmit. Nem is olvastam el eddig soha, de manapság nem menekülhet előle az ember. Itt van például a Magyar Szó. . . Azt Írja, hogy “West Vii'giniában 74,000 ember van munka nélkül” vagy “Ruhr-vidékén 450,000 bányász fél az elbocsájfástól” és igy tovább. Mit tehetek mást elolvasom és ha már sokszor látom ugyanazt felfigyelek rá. így vagyok evvel a munkanélküliséggel is. A tőkés világban munkanélküliség van. És nálunk? Csináljunk egy kis statisztikát. A nyugati munkanélküliség “eredményeit” önök jobban tudják, annak megírása nem az én feládatom. Csak a magyarországi helyzetről irok. Az ám, de honnan szerezzek megbízható statisztikai adatokat? Lehet, hogy sokan avval fognak vádolni, hogy leegyszerűsítem a kérdést, de előveszek egy Nép- szabadságot és ebből csinálok statisztikát. Lássuk csak. .. A mai számban (1959 III. 1.) keresnek betűszedőket, gépszedőket, cipészeket (hogy melyikből hányat azt nem tudom, mert csak igy többes számban keresik őket). Pénzügyi osztályvezetőt csak egyet keresnek, de az esztergályosokat hat helyre hívják. Marósokat és köszörűsöket két-két helyre várnak. Gép- és gyorsirónőből csak kettőre van szükség, de mérnök 8 hélyre kell. Keresnek még festőket, két kertészt, három helyre villany- szerelőket. A lakatosok és segédmunkások 8, illetve 6 hely között válogathatnak. A többi szakmákban kevesebb a lehetőség. Technikusok és vil- lanyheggesztők 4r szerelők, üzletszerzők, kőművesek, háztartási alkalmazottak, betegápolók 4 helv között válogathatnak. Ezen kívül keresnek még könyvtárosokat, szakácsot, óvónőket, fűtőt, főművezetőt. tetőfedőket, narkettázókat, kőfaragókat, kőszobrászt, gépmunkásokat, kőműves és ácstanulókat, fényképészeket, számlaellenőrt, kai-, kulátort, asztalost, szerszámkészítőt, béi'elszámo- lót, revizort és műszaki fordítókat. Ezzel szemben állást keresnek hatan. Hü, de hosszú volt a sor! De megérte. És ez csak, egy újság álláshirdetési rovata. És hány vállalat van, amelyik nem hirdet, mert úgy sem jelentkezik senki. * Tudják kérem, én láttam a harmincas évek munkanélküliségét és most. .. Néni is olyan rossz dolog ez a statisztika. Wallach István, Budapest Építi a lapot Tisztelt Szerkesztőség! A múlt héten ajánlottam a Magyar Szót egyik régi amerikás ismerősömnek. Régebbi lappéldányokat adtam neki olvasásra, de alighogy olvasott ibelőlük, máris megtetszett neki és elhatározta, hogy megrendeli. Azt mondta, hogy különösen az óhazáról szóló Írások érdeklik; egyébként látszott rajta, hogy felvilágosult munkás. Mondtam neki, hogy most kedvezményes áron is előfizetheti a lapot, s igy öt dollárt azonnal átadott, hogy küldj em be a kiadóhivatalba az egyévi megrendelését. E.H.-né, ujamerikás £ Jíorzarvaiivok u;ra becsapták őket Tisztelt Szerkesztőség! Itt. nyugat Kanadában még mindig magas hó bontja a határt, helyenként magas hófúvásokkal. jóval a fagypont alatti hőmérséklettel. Násry farme'-delegáció iárf Ottawában, a prairie farmerek panaszaival, de üres kézzel jött v;«siá. A Saskatchewan Farmer Union elnöke, Mrs. Beatrice -Janet Trew farmerasszony, a Kanadái Mezőgazdasági Szövetség igazgatója, is tagja volt a küldöttségnek. A konzervatív párt nagy Ígéretekkel elsöpörte az ellenzéket és most rá sem fütyül a szavazókra. De ez jó lecke nekünk, mert a jó tanácsra nem hallgattunk, csak a sokat Ígérőkre. Pedig emlékezhettünk volna a ’30-as évekre, amikor a konzervatív párt megszabadította a farmereket még az autójuktól is. Akkor Benett-hotelnak neveztük az üres vasúti teherkocsikat, ahova behúzódtunk éjjeli szállásra, amikor munka Után csavarogtunk. Most várhatunk az elkövetkező választásokig, hogy orvosolhassuk gazdasági bajainkat. Ha megérik az eszünk a becsapások és kizsákmányolások terhei alatt, hogy egy Progresszív Párt többséget alkotó kormányt válasszunk meg, akkor küzdelmünk megéri a tandijat, mert akkor úgy a farmerek, mint az ipari munkások részére uj jövőt biztositó életalapot nyerünk. A csügge- dőknek azt üzenem, hogy fel a fejjel, szervezkedve készüljünk egy Labor Progresszív kormány beválasztására, ne adjunk többé alkalmat a Liberal vagy Konzervatív Pártnak arra, hogy ismét becsapjon bennünket. Szeretettel köszöntöm a szerkesztőség minden dolgozóját. Boldog húsvéti ünnepeket kívánok részükre, a harcos nyomdászokkal egyetemben. Kozma Dénes, farmer Egy meghurcolt munkásasszony vádja A Pittsburgh Post Gazette március 24-iki száma közölte Anna Devunich levelét, amelyben ez a sokat üldözött münkásasszony tiltakozott az Unamerican Committee kétszínű eljárása ellen, amellyel őt utlevélcsalónak akarja feltüntetni. A levél igy szól. A Post-Gazette Szerkesztőségéhez: Az Amerikaellenes Bizottság nemrégen Pitts- burghban megtartott kihallgatásán az egyik hozzámintézett kérdés az volt, hogy csalást követ- tem-e el én, amikor 1948-ban Jugoszláviában élő rokonaim meglátogatására kértem útlevelet és későbben megjelentem Budapesten, mint delegátus a Nemzetközi Nőszövetség Béke Kongresz- szusán. Mr. Arens, a bizottság direktora nagyon óvatosan tette fel a kérdést, úgy, hogy az ő részéről nem volt vád, de a hallgatóságban mégis azt a benyomást keltette, hogy csalás volt a dologban. Az idézésben semmiféle utalás nem volt arra, hogy mit fognak kérdezni tőlem. Fogalmam se volt, hogy mire kell elkészülnöm. Az utLevélkére- lem 11 évvel ezelőtt történt, én bizony elfelejtettem a benne foglalt kérdés-feleleteket. Hazatérve a kihallgatásról, utánanéztem és ezekre emlékeztem : Az útlevelet 1946 márciusában kaptam. Azzal a céllal kértem, hogy Jugoszláviába megyek férjemmel rokonaink meglátogatására. Közvetlenül a háború után lévén, nehezen lehetett szállítást kapni Európába. Férjem egy háborúban kiszolgált Victory hajón kapott helyett, amely női utasokat nem vállalt. Igv itthon maradtam. * Útlevelem 1947-ben lejárt. Amikor Budapestre készültem, útlevelemet meg kellett újítani. Kérelmemben más országok mellett Magyarországot it felsoroltam. A megújított útlevél “Jugoszláviába érvénytelen” bélyegzővel volt ellátva. A kihallgatáson mindez nem jutott eszembe. Mr. Arens is óvatosan elhallgatta az adatokat és nem mutatta be a megújítási kérelmem lefényképezett másolatát sem és ezzel azt a benyomást segítette kialakulni, hogy csalást követtem el. Ha bármilyen rászedési szándék lett volna az ügyben, egészen biztos vagyok abban, hogy a State Department nem várt volna 13 évet arra, hogy az Amerikaellenes Bizottság fedezze azt fel. Ha nem magam tapasztaltam volna ezt, akkor sohasem hittem volna, hogy kongresszusi bizottság ilyen bánásmódot engedélyezzen nehezen dolgozó, törvénytisztelő adófizető polgárokkal szemben. Nem követtem el csalást. Bűnöm csak az, hogv mindig hive voltam a munkások szervezkedésének, az alkotmányunk által biztosított jogegyenlőségnek mindenki számára és a békének. Anna Devunich Ä Posta rekordot csinál gyorsaságával Tisztelt Szerkesztőség! Szives engedélyükkel szeretném feldicsérni azt a páratlan pontosságot, amit az itteni postánál tapasztaltam. Tudom, hogy pénz nélkül a mi társadalmi rendszerünkben semmi sem megy, ez érthető is, de hogy még pénzért sem kaphatja meg az ember, amit szeret, amit óhajt, azt már nem tudom megérteni. Tudom én ezt, hiszen velem történt, amikor lapunk Clevelandiban volt. Hiába raktam a zsákokat a mázsálóra, amikor kiderült, hogy nincsen előlegezve, le kellett szednem a mázsáiéról és pénzért futnom. De ami most történt, az már kissé mégis bosz- szantó! Lehet, hogy nemcsak velem történt, de én már mégis csak megírom, mert ennyi pontosságot talán a világ egyetlen postája sem tud felmutatni, mint az itteni. Annak rendje és módja szerint előfizettem a “Magyar Hírek” c. Budapesten megjelenő értesítőre, meg is érkezett már néhány szám. Majd nem jött semmi. Türelmetlenül vártam, mert az itteni Szabadság nyakatekerten közli általában a tényeket. Feltűnt, hogy a főpostaiigyi hivataltól kérdést küldtek, hogy akarom-e a propaganda- újságot? Aláírva visszaküldtem. . . s erre megküldték nekem az 1958 március elsején megjelent példányt, melyben Petőfi Sándor versei képezték a propagandát. . . Pontosan egy évre a lap megjelenése után REPÜLŐGÉPPEL. Ez azután igazán rekord! Nemde ? R. Wlach Szerk. megjegyzése: Ez velünk számtalanszor megtörténik, de mi ebbe belenyugszunk, mert hát ez is bizonyítja, hogy milyen szép a demokrácia. Persze amikor a “vasfüggöny” mögött történik ilyesmi, akkor jogos a lázongás, mert hisz ott “diktatúra van.” iosl jolt vissza az óhazából Tisztelt Szerkesztőség! Nemrégen tértem vissza magyarországi látogatásomból és szeretném lapunk olvasóit ismertetni egynéhány tapasztalatommal. Elsősorban az utazásra vonatkozóan: 125 dollárral olcsóbb volt az utam, mert a KLM “Economical” repülőgépén utaztam és 24 órán belül Chicagóból Amsterdamba jutottam, ahol a magyar repülőgépre ültem. Aznap délután már a budapesti ferihegyi repülőtéren szálltam ki. Sok kellemetlenségtől szabadul meg az ember, ha rokonait előre tudatja. A vámhatóságok elég udvariasak. Budapesti tartózkodásom kellemes volt, megnéztem a mezőgazdasági kiállítást, ahol olyasmit is láttam, amit már ismertem. Megkóstoltam azt a sokat emlegetett laci-pecsenyét, de a tokaji sem volt megvetni való. Volt bogrács-gulyás is, de ezért már sorba kellett állni, annyian akartak belőle enni, de megérte. Még sok helyen látni a lövések nyomait a magas épületeken. A bejelentéssel^elég sok baj volt, mert nagyon sok időt elrabol a látogatótól, amit jobban is fel tudna használni. Minél több helyre utazik az ember, annál több be- és kijelentés van. Az éttermek mind jók, 12 forintért olyan ebédet lehet kapni, ami a legkényesebb Ízlést is ki- e.légiti. A vonatutazás nagyon olcsó és a fővonalon elég kényelmes, de hétfő reggel és szombat este lehetőleg senki se utazzon, mert olyankor zsúfoltak a vonatok, még állóhelyhez is alig lehet jutni. Ezen úgy lehet segíteni, hogy elsőosztályu jegyet vesz az ember, ahol kicsit nagyobb a kényelem. A vonatokon és a pesti villanyosokon is külön hely van fenntartva gyermekes anyák részére. Alkalmam volt beszélgetni egy termelőszövetkezeti elnökkel. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi a fizetése, mi”» azt mondta, hogy annyi, mint a ’mnásznak, szóval a kanász ma nagy ur odahaza. Egyszerűbben megmondva ma a kanásznak épolyan becsülete van, mint a termelőszövetkezet elnöknek. Érdekes volt azt is észrevenni, hogy Budaoesten ez And"ássv utón és a Belvárosban, vagv a budai részekén nem látni azokat a jólöl- tömtt, jól kihizott cilinderes polgárokat, akiket sok-sok évvel azelőtt láttam. A dolgozók és csa- 1'diáik ott voltak mindenütt, bármilyen előkelő is legven a környezet. A többgyermekes család p'örivben részesül, vagyis minél nagyobb a család, annál több a kedvezmény. Ami még szembetűnőbb, hogy ma már Magyarországon, ember embert nem zsákmányolhat ki, s ha ez felüti fejét valahol, azt a legnagyobb szorgalommal üldözik, ami érthető is.
