Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-02 / 14. szám
Thursday, April 2, 1959_________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________________ 7 AWoGfAM ÉN IátOm írja: ehn kkíkíél HLnáeski E^iagiaäeeikezatt — Befejező közlemény — Lapunk olvasóit, akik tisztában vannak a szervezkedés fontosságával és tudják, hogy a szervezetlen munkás védtelenül áll a munkaadók kapzsiságával szemben.—nem lepte meg e cikksorozat lényege, amely éppen ezt a körülményt igyekezett kiemelni é3 újabb bizonyítékokkal alátámasztani. Az amerikai bennszülött, az amerikai bevándorló és a külföldről importált farm-munkás helyzete azért nyomorúságos, keresete azért a legalacsonyabb, felesége azért vérszegény és gyermekei azért iskolázatlanok és betegek, mert politikailag és gazdaságilag szervezetlen és igy védtelen. A farmmunkások gazdaságilag szervezetlenek és igy nincs módjukban jobb munkafeltételeket és magasabb béreket kiverekedni munkaadóiktól. Politikailag is szervezetlenek és igy az állami és szövetségi törvényhozó testületeket nem tudják an.i kényszerű éri, hpgv az őket védelmező törvényekkel szabályozzák kétmillió védtelen munkás helyzetét. A szervezett ipari munkások munkaidejét, órabérét és szociális helyzetét egyre újabb engedmények kivívásával igyekeznek szabályozni, de a megszervezett munkásmilliók és hatalmas szervezeteik eddig vajmi keveset csináltak annak érdekében, hogy a farmokon sokszor állati körülmények között dolgozó testvéreik sorsán, helyzetén némiképpen javítsanak. Nem csoda, ellenkezőleg: érthető és természetes, hogy a társadalom szánalomra méltó és ártatlan kivetettjei, a farmmunkások ma még ott tartanak, ahol a szervezetlen acélmunkások, bányászok és a nagyvárosok “sweat-shopjaiban” görnyedő rabszolgák évtizedekkel ezelőtt tartottak. Akik még emlékeziink-ezekre a régi állapotokra, tudjuk: ez a szervezetlen munkás sorsa! A szervezetlen munkás védelmére nem hoznak törvényeket és ha a munkáltatók tiltakozása és ellenkezése dacára mégis hoznak, — ezeket a törvényeket semmibe veszik és állandóan megszegik. Viszont büntetés nem éri azokat, akik megszegik e törvényeket, mert a törvényhozók nem a munkások, hanem a munkáltatók barátai. Az állami és szövetségi törvényhozó testületekben a farme- rek és különösen a nagyfarmok lekötelezett barátai ülnek.. . Mialatt ezt a cikksorozatot irtuk, a National Guardian március 9-iki számában cikk jelent meg arról a kísérletről, hogy a farmmunkásök helyzetében némi rendet teremtsenek és véget vessenek ennek a “nemzeti szégyennek.” A farmmunkások megszervezése érdekében az első lépést az a nyilvános kihallgatás képezte, amelyet az alig öt hónappal ezelőtt alakult National Advisory Committee on Farm Labor rendezett az ország fővárosában. E bizottság társelnökei: Dr. F. B. Graham, No. Carolina volt szenátora és A. P. Randolph, az AFL-CIO-ban szervezett Brotherhood of Sleeping Car Porters elnöke. A bizottságban részt vesz Mrs. Eleanor Roosevelt és George Higgins, a National Catholic Welfare Conference egyik igazgatója is. E kihallgatások célja azonos volt e cikksorozat céljával: nyilvánosságra hozni és erőteljesen rámutatni azokra a súlyos igazságtalanságokra, amelyekkel úgyszólván rabszolgaságban tartják az ország mezőgazdasági munkásait. E kihallgatások folyamán oly állapotok kerültek nyilvánosságra és szigorú megbirálásra, amelyeket e cikksorozatban ismertettünk és pedig: 1) Az átlagos vándor farmmunkás 1957-ben 131 napon át dolgozott s 859 dollárt keresett. 2) Évente 450 ezer külföldi munkást, legnagyobbrészt mexikói bracerot, hoznak be az országba. 3) A bennszülött amerikai munkás teljesen védtelen: nincs meghatározott minimális munkabére, nincs munkanélküli segélye és nincs szervezkedési joga. 4) Az amerikai vándormunkás nem szavazhat, nincs joga segélyhez és orvoshoz. 5) A vándormunkás gyermekei vagy kevés iskolázást kapnak, vagy semmit. 6) Mezőgazdaságban történik a gyermekeket védő törvények leggyakoribb megsértése. A kihallgatások folyamán Reuben Johnson, a National Farmers Union képviseletében kijelentette, hogy a NFU a mezőgazdasági munkások bérminimumának a megszabása mellett foglal állást. Matt Triggs az American Farm Bureau Federation nevében ellenezte a farmmunkások megszervezését. Egyben kijelentette, hogy a farmmunkások bérminimumának betartása “túl komplikált” lenne. E kijelentések nem keltettek meglepetést, mert a Farm Bureau mindenkor ellenezte azokat a törvényeket, amelyek a munkás helyzetét célozták javítani. A milliomos miniszterek szintén nyilatkoztak. Ezra Taft Benson mezőgazdasági miniszter üzenetében többek között a következő képmutató kijelentést tetté: “Ahogyan a mezőgazdaságnak szüksége van vándormunkásra, úgy ezeknek szükségük van mezőgazdaságra.” Máskülönben, — mondotta a bölcs miniszter, — ezek a munkások segélyre szorulnának! • Mitchell munkaügyi miniszter ÚJBÓL kijelentette, hogy MEGKEZDTE a farmmunkások munkaidejének és bérének TANULMÁNYOZÁSÁT, de azzal csak a jövő év végén lesz kész. Szerinte a vándormunkás jogosult szövetségi törvényhozás által megállapított minimális munkabérre és állandó munkára. Megfelelő lakást, biztonságos szállítást, iskolázást, orvosi ségitséget, továbbá munkanélküli biztosítást és betegsegélyt az állami fórumoktól keik kivívni. Mitchell miniszter belátja, hogy a vándormunkásnak nincs szavazási lehetősége és szervezeti védelme, de megfeledkezik arról, hogy az államok törvényhozásában a farmerek képviselői vannak többségben, akik minden munkásra előnyös törvényjavaslatot leszavaznak.' Wm. F. Schnitzler, az AFL-CIO titkár-pénztárosa kijelentette, hogy a nagy munkásszervezet egyrészt a farmmunkásök megszervezésére készül. másrészt kongresszusi vizsgálatot követel a “nemzeti szégyen” ügyében, amellyel a farmmunkások könyörtelen kizsákmányolását és embertelen elhelyezését bélyegezte. Ugyanakkor Ernesto Galarza, az AFL-CIO-ban szervezett National Agricultural Workers Union titkár-pénztárnoka a farmok ‘kényszermunkásainak’ törvényes és tör vény télén kizsákmányolásáról nyújtott megrázó leírást. A NAWU lesz az AFL-CIO- szervezete, amelybe a farmmunkásokat beszervezni tervezik. Galarza szerint eredetileg arról volt szó, hogy a mexikói bracerók amerikai béreket fognak kapni. Ma a szabály az, hogy a bennszülött munkásoknak legalább olyan béreket kell fizetni, mint amilyet a behozott külföldi munkások kapnak. A helyzetre jellemző példát nyújtott George Stith, arkansasi vándor farmmunkás, aki jelentette, hogy Lincoln megyében néger gyapotszedőknek 30 cent órabért fizetnek, ugyanott mexikói munkások ugyanolyan munkáért 50 cent órabért kapnak. Delmer Berg kaliforniai farmmunkás jelentése szerint Modesto környékén a nagyfarmokon, a mexikói munkások teljesítményének erőszakos felgyorsításával, a nemzetiségi és faji csoportokat egymás ellen uszítják. Berg 1955-ben kétezer 1956-ban egyezerkétszáz és 1958-ban 900 dollárt keresett. Mialatt az árak emelkednek, a bennszülött farmmunkások keresete igy csökken évről- évre. Dr. Hector Garcia, a san-antonioi American GI Forum elnöke igy irta le a vándormunkás életét: “Anyja vérszegény, apja valószínűleg tüdőbajos. Mindössze három évi iskolázást kap. Szegénység- és betegség-sújtottá életében átlagos havi keresete elérheti a 60 dollár maximumot és évi keresete lesüllyedhet 300 dollárra. “Az egvetlen ingatlan, amire szert tesz, a — sírhelye lesz.” Az AFL-CIO vezetőinek Íróasztalán állandóan szem előtt kellene tartani a mezőgazdasági munkás életének e megrázó leírását, amelyet Dr. Garcia a világ leggazdagabb országának fővárosában nyújtott. Ott kellene tartani legalább addig, amig valóban megtörténtté valósul a bennszülött és külfödi farmmunkások megszervezése, — az EGYETLEN mód arra, hogy kétmillió munkást, családjával együtt emberi sorba emeljenek. De szem előtt kellene tartani minden kongresszusi képviselőnek, minden szenátornak, magának az elnöknek is, csak ugv mint minden haladó gondolkozást! embernek, hogy végre felszabaduljanak és emberi életet éljenek azok, akikről oly sokáig mindenki megfeledkezett. U T ó I R A T A nevadai Overton közelében, a Muddy Valley Wash mentén közel ezer vándormunkás család jával a szabad ég alatt tanyázik. Arizonából jöttek, ahol a hagymatermést rossz időjárás részben elpusztította és Nevadában sincs munka számukra. Az éhező munkások és gyermekeik a közeli csatornákból merítik vivóvizüket, amelyet szarvas- marhák itatására is használnak és súlyosan fertőzött. Ezért ezeket a vándormunkásokat az Over- ton és Logandale községekben lakó 1,500 emberrel együtt tífusz ellen kell beoltani, nehogy az egész környék fertőzést kapjon. Egy beteg csecsemőt másállapotos anyja gyalog vitt nyolc mérföldnyire az orvoshoz, mert orvos pénztelen embereket ilyen távolságra nem hajlandó felkeresni. . Alig 60 mérföldnyire Las Vegas utcáit a világ legfényüzőbb szállodái díszítik, amelyekben a kényelem, az ételek és szórakozások legkiválóbbját nyújtják a pazar bundákba öltözött hölgyeknek és drága italokat fogyasztó, hazárdjátékokat élvező uraknak. Itt, a bűzös csatornák mentén terjed az éhség.a betegség. A tífusz-oltásokat elhalasztották, mert még néhány száz letört munkáscsaládot várnak Arizonából. . . A Salvation Army és a közeli templomok próbálnak a nyomorgók helyzetén segiteni. de a vándormunkások túlnyomó része, hideg éjszakákon át, még mindig a szabad ég alatt, étlen-szom- jan tanyázik. Nem a sötét közéokorban, nem Indiában, nem Afrikában, hanem MA, az Ur 1959-ik esztendeiében, a világ leggazdagabb országának egyik gazdag államában! ★ — Egy érdekes megjegyzés EHN leveléből — Érdekesnek találom, hogy a Krebiozen cikkek után most a National Guardian és a Newsweek is szükségesnek tartja ezzel a kérdéssel foglalkozni, valamint a farmmunkásokról irt cikkek befejezése előtt a Guardian szintén szükségesnek látja immár két cikkben is foglalkozni ezzel a kérdéssel. Mindenesetre örülök annak, hogy nem utánuk kullogunk, hanem megelőztük őket. E.H.N ¥ilasz!c fogok PJisfciibafl Észak-Rhodéziában, ahol a brit csapatok folytatják “pacifikáló” hadműveleteiket, választásokat rendeztek. Az úgynevezett “választások” célja a tanácskozó bizottság létrehozási? volt, amelynek nyolc tagját hivatalból nevezik ki, huszonkét tagját választják. A választott tagok-közül tizennégynek angolnak kellett lennie. Jellemző volt erre az úgynevezett választásra, hogy a választásra jogosult afrikai személyek számát 7616-ban állapították meg, holott az ország néger lakosságának léte zárna meghaladja a kétmilliót. A helyi biit hatóságok szerint azonban “haladásról” van szó, hiszen 1954-ben, a legutóbbi választások idején mindössze néhány tucat néger szerepelt a választópolgárok listáján. Észak-Rhodéziában szigorú választási census van: a választójogot csak az az afrikai kaphatja meg, kinek bizonyos vagyona van. aki egy angol biró előtt letett müvek Ági vizsgával rendelkezik és aki angol nyelvű beadványban kéri a választójogot. Sztrájkok Olaszországban Ferrár tartományban március 21-én 70,000 mezőgazdasági munkás 24 órás sztrájkot hirdetett tiltakozásul az ellen, hogy a nagybirtokosok nem hajlandók tárgyalni az uj kollektiv szerződés megkötéséről. A Montecatini részvénytársaság szénbányáinak 700 munkása már több mint egy hete sztrájkol, mert a bányatulajdonosok be akarják zárni a bányákat. Genovában kikötőmunkások sztrájkkal tiltakoztak a munkabér<.arifák leszállítása ellen. iBBBBBHB«BSB!#BBS!»»iBi»B»'t*«p»B!?"*B«!Bs«BB»BBB GEORGE WASHINGTON, az Egyesült Államok első elnöke valójában 1732 Február 11-én született. Azonban Anglia 1752-ben elfogadta a “Gregoriánus” naptár javítást, (amit a gyarmatokra is kiterjesztett) amelynek értelmében 11 napot (1752 szeptember 3—13 bezárólag) törültek a nantárból és igy Washington születésnapi évfordulója js 11 nappal későbbre, vagyis február 22-ére került.
