Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-02 / 14. szám

Thursday, April 2, 1959_________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________________ 7 AWoGfAM ÉN IátOm írja: ehn kkíkíél HLnáeski E^iagiaäeeikezatt — Befejező közlemény — Lapunk olvasóit, akik tisztában vannak a szer­vezkedés fontosságával és tudják, hogy a szerve­zetlen munkás védtelenül áll a munkaadók kap­zsiságával szemben.—nem lepte meg e cikksoro­zat lényege, amely éppen ezt a körülményt igye­kezett kiemelni é3 újabb bizonyítékokkal alátá­masztani. Az amerikai bennszülött, az amerikai bevándor­ló és a külföldről importált farm-munkás helyze­te azért nyomorúságos, keresete azért a legala­csonyabb, felesége azért vérszegény és gyerme­kei azért iskolázatlanok és betegek, mert politi­kailag és gazdaságilag szervezetlen és igy véd­telen. A farmmunkások gazdaságilag szervezetlenek és igy nincs módjukban jobb munkafeltételeket és magasabb béreket kiverekedni munkaadóiktól. Politikailag is szervezetlenek és igy az állami és szövetségi törvényhozó testületeket nem tudják an.i kényszerű éri, hpgv az őket védelmező törvé­nyekkel szabályozzák kétmillió védtelen munkás helyzetét. A szervezett ipari munkások munkaidejét, óra­bérét és szociális helyzetét egyre újabb engedmé­nyek kivívásával igyekeznek szabályozni, de a megszervezett munkásmilliók és hatalmas szer­vezeteik eddig vajmi keveset csináltak annak ér­dekében, hogy a farmokon sokszor állati körül­mények között dolgozó testvéreik sorsán, helyze­tén némiképpen javítsanak. Nem csoda, ellenkezőleg: érthető és természe­tes, hogy a társadalom szánalomra méltó és ár­tatlan kivetettjei, a farmmunkások ma még ott tartanak, ahol a szervezetlen acélmunkások, bá­nyászok és a nagyvárosok “sweat-shopjaiban” görnyedő rabszolgák évtizedekkel ezelőtt tartot­tak. Akik még emlékeziink-ezekre a régi állapotok­ra, tudjuk: ez a szervezetlen munkás sorsa! A szervezetlen munkás védelmére nem hoznak törvényeket és ha a munkáltatók tiltakozása és ellenkezése dacára mégis hoznak, — ezeket a tör­vényeket semmibe veszik és állandóan megszegik. Viszont büntetés nem éri azokat, akik megszegik e törvényeket, mert a törvényhozók nem a mun­kások, hanem a munkáltatók barátai. Az állami és szövetségi törvényhozó testületekben a farme- rek és különösen a nagyfarmok lekötelezett bará­tai ülnek.. . Mialatt ezt a cikksorozatot irtuk, a National Guardian március 9-iki számában cikk jelent meg arról a kísérletről, hogy a farmmunkásök helyze­tében némi rendet teremtsenek és véget vessenek ennek a “nemzeti szégyennek.” A farmmunkások megszervezése érdekében az első lépést az a nyilvános kihallgatás képezte, amelyet az alig öt hónappal ezelőtt alakult Na­tional Advisory Committee on Farm Labor ren­dezett az ország fővárosában. E bizottság társ­elnökei: Dr. F. B. Graham, No. Carolina volt sze­nátora és A. P. Randolph, az AFL-CIO-ban szer­vezett Brotherhood of Sleeping Car Porters el­nöke. A bizottságban részt vesz Mrs. Eleanor Roosevelt és George Higgins, a National Catholic Welfare Conference egyik igazgatója is. E kihallgatások célja azonos volt e cikksorozat céljával: nyilvánosságra hozni és erőteljesen rá­mutatni azokra a súlyos igazságtalanságokra, amelyekkel úgyszólván rabszolgaságban tartják az ország mezőgazdasági munkásait. E kihallga­tások folyamán oly állapotok kerültek nyilvános­ságra és szigorú megbirálásra, amelyeket e cikk­sorozatban ismertettünk és pedig: 1) Az átlagos vándor farmmunkás 1957-ben 131 napon át dolgozott s 859 dollárt keresett. 2) Évente 450 ezer külföldi munkást, legna­gyobbrészt mexikói bracerot, hoznak be az országba. 3) A bennszülött amerikai munkás teljesen védtelen: nincs meghatározott minimális munkabére, nincs munkanélküli segélye és nincs szervezkedési joga. 4) Az amerikai vándormunkás nem szavazhat, nincs joga segélyhez és orvoshoz. 5) A vándormunkás gyermekei vagy kevés is­kolázást kapnak, vagy semmit. 6) Mezőgazdaságban történik a gyermekeket védő törvények leggyakoribb megsértése. A kihallgatások folyamán Reuben Johnson, a National Farmers Union képviseletében kijelen­tette, hogy a NFU a mezőgazdasági munkások bérminimumának a megszabása mellett foglal ál­lást. Matt Triggs az American Farm Bureau Fede­ration nevében ellenezte a farmmunkások meg­szervezését. Egyben kijelentette, hogy a farm­munkások bérminimumának betartása “túl kom­plikált” lenne. E kijelentések nem keltettek meg­lepetést, mert a Farm Bureau mindenkor ellenez­te azokat a törvényeket, amelyek a munkás hely­zetét célozták javítani. A milliomos miniszterek szintén nyilatkoztak. Ezra Taft Benson mezőgaz­dasági miniszter üzenetében többek között a kö­vetkező képmutató kijelentést tetté: “Ahogyan a mezőgazdaságnak szüksége van vándormunkásra, úgy ezeknek szükségük van mezőgazdaságra.” Máskülönben, — mondotta a bölcs miniszter, — ezek a munkások segélyre szorulnának! • Mitchell munkaügyi miniszter ÚJBÓL kijelen­tette, hogy MEGKEZDTE a farmmunkások mun­kaidejének és bérének TANULMÁNYOZÁSÁT, de azzal csak a jövő év végén lesz kész. Szerinte a vándormunkás jogosult szövetségi törvényhozás által megállapított minimális munkabérre és ál­landó munkára. Megfelelő lakást, biztonságos szállítást, iskolázást, orvosi ségitséget, továbbá munkanélküli biztosítást és betegsegélyt az álla­mi fórumoktól keik kivívni. Mitchell miniszter belátja, hogy a vándor­munkásnak nincs szavazási lehetősége és szerve­zeti védelme, de megfeledkezik arról, hogy az ál­lamok törvényhozásában a farmerek képviselői vannak többségben, akik minden munkásra elő­nyös törvényjavaslatot leszavaznak.' Wm. F. Schnitzler, az AFL-CIO titkár-pénztá­rosa kijelentette, hogy a nagy munkásszervezet egyrészt a farmmunkásök megszervezésére készül. másrészt kongresszusi vizsgálatot követel a “nemzeti szégyen” ügyében, amellyel a farmmun­kások könyörtelen kizsákmányolását és emberte­len elhelyezését bélyegezte. Ugyanakkor Ernesto Galarza, az AFL-CIO-ban szervezett National Agricultural Workers Union titkár-pénztárnoka a farmok ‘kényszermunkásainak’ törvényes és tör vény télén kizsákmányolásáról nyújtott megrázó leírást. A NAWU lesz az AFL-CIO- szervezete, amelybe a farmmunkásokat beszervezni tervezik. Galarza szerint eredetileg arról volt szó, hogy a mexikói bracerók amerikai béreket fognak kap­ni. Ma a szabály az, hogy a bennszülött munká­soknak legalább olyan béreket kell fizetni, mint amilyet a behozott külföldi munkások kapnak. A helyzetre jellemző példát nyújtott George Stith, arkansasi vándor farmmunkás, aki jelen­tette, hogy Lincoln megyében néger gyapotsze­dőknek 30 cent órabért fizetnek, ugyanott mexi­kói munkások ugyanolyan munkáért 50 cent órabért kapnak. Delmer Berg kaliforniai farmmunkás jelentése szerint Modesto környékén a nagyfarmokon, a mexikói munkások teljesítményének erőszakos felgyorsításával, a nemzetiségi és faji csoporto­kat egymás ellen uszítják. Berg 1955-ben kétezer 1956-ban egyezerkétszáz és 1958-ban 900 dollárt keresett. Mialatt az árak emelkednek, a bennszü­lött farmmunkások keresete igy csökken évről- évre. Dr. Hector Garcia, a san-antonioi American GI Forum elnöke igy irta le a vándormunkás életét: “Anyja vérszegény, apja valószínűleg tüdő­bajos. Mindössze három évi iskolázást kap. Szegénység- és betegség-sújtottá életében átla­gos havi keresete elérheti a 60 dollár maximu­mot és évi keresete lesüllyedhet 300 dollárra. “Az egvetlen ingatlan, amire szert tesz, a — sírhelye lesz.” Az AFL-CIO vezetőinek Íróasztalán állandóan szem előtt kellene tartani a mezőgazdasági mun­kás életének e megrázó leírását, amelyet Dr. Gar­cia a világ leggazdagabb országának fővárosában nyújtott. Ott kellene tartani legalább addig, amig valóban megtörténtté valósul a bennszülött és külfödi farmmunkások megszervezése, — az EGYETLEN mód arra, hogy kétmillió munkást, családjával együtt emberi sorba emeljenek. De szem előtt kellene tartani minden kong­resszusi képviselőnek, minden szenátornak, ma­gának az elnöknek is, csak ugv mint minden ha­ladó gondolkozást! embernek, hogy végre felsza­baduljanak és emberi életet éljenek azok, akik­ről oly sokáig mindenki megfeledkezett. U T ó I R A T A nevadai Overton közelében, a Muddy Valley Wash mentén közel ezer vándormunkás család já­val a szabad ég alatt tanyázik. Arizonából jöttek, ahol a hagymatermést rossz időjárás részben el­pusztította és Nevadában sincs munka számukra. Az éhező munkások és gyermekeik a közeli csa­tornákból merítik vivóvizüket, amelyet szarvas- marhák itatására is használnak és súlyosan fer­tőzött. Ezért ezeket a vándormunkásokat az Over- ton és Logandale községekben lakó 1,500 ember­rel együtt tífusz ellen kell beoltani, nehogy az egész környék fertőzést kapjon. Egy beteg csecsemőt másállapotos anyja gya­log vitt nyolc mérföldnyire az orvoshoz, mert or­vos pénztelen embereket ilyen távolságra nem hajlandó felkeresni. . Alig 60 mérföldnyire Las Vegas utcáit a világ legfényüzőbb szállodái díszítik, amelyekben a ké­nyelem, az ételek és szórakozások legkiválóbbját nyújtják a pazar bundákba öltözött hölgyeknek és drága italokat fogyasztó, hazárdjátékokat él­vező uraknak. Itt, a bűzös csatornák mentén ter­jed az éhség.a betegség. A tífusz-oltásokat elhalasztották, mert még né­hány száz letört munkáscsaládot várnak Arizoná­ból. . . A Salvation Army és a közeli templomok próbálnak a nyomorgók helyzetén segiteni. de a vándormunkások túlnyomó része, hideg éjszaká­kon át, még mindig a szabad ég alatt, étlen-szom- jan tanyázik. Nem a sötét közéokorban, nem Indiában, nem Afrikában, hanem MA, az Ur 1959-ik esztendeié­ben, a világ leggazdagabb országának egyik gaz­dag államában! ★ — Egy érdekes megjegyzés EHN leveléből — Érdekesnek találom, hogy a Krebiozen cikkek után most a National Guardian és a Newsweek is szükségesnek tartja ezzel a kérdéssel foglalkozni, valamint a farmmunkásokról irt cikkek befejezé­se előtt a Guardian szintén szükségesnek látja immár két cikkben is foglalkozni ezzel a kérdés­sel. Mindenesetre örülök annak, hogy nem utánuk kullogunk, hanem megelőztük őket. E.H.N ¥ilasz!c fogok PJisfciibafl Észak-Rhodéziában, ahol a brit csapatok foly­tatják “pacifikáló” hadműveleteiket, választáso­kat rendeztek. Az úgynevezett “választások” célja a tanács­kozó bizottság létrehozási? volt, amelynek nyolc tagját hivatalból nevezik ki, huszonkét tagját választják. A választott tagok-közül tizennégynek angolnak kellett lennie. Jellemző volt erre az úgynevezett választásra, hogy a választásra jogosult afrikai személyek számát 7616-ban állapították meg, holott az ország néger lakosságának léte zárna meghaladja a kétmilliót. A helyi biit hatóságok szerint azonban “hala­dásról” van szó, hiszen 1954-ben, a legutóbbi vá­lasztások idején mindössze néhány tucat néger szerepelt a választópolgárok listáján. Észak-Rhodéziában szigorú választási census van: a választójogot csak az az afrikai kaphatja meg, kinek bizonyos vagyona van. aki egy angol biró előtt letett müvek Ági vizsgával rendelkezik és aki angol nyelvű beadványban kéri a választó­jogot. Sztrájkok Olaszországban Ferrár tartományban március 21-én 70,000 mezőgazdasági munkás 24 órás sztrájkot hirde­tett tiltakozásul az ellen, hogy a nagybirtokosok nem hajlandók tárgyalni az uj kollektiv szerző­dés megkötéséről. A Montecatini részvénytársaság szénbányái­nak 700 munkása már több mint egy hete sztráj­kol, mert a bányatulajdonosok be akarják zárni a bányákat. Genovában kikötőmunkások sztrájk­kal tiltakoztak a munkabér<.arifák leszállítása ellen. iBBBBBHB«BSB!#BBS!»»iBi»B»'t*«p»B!?"*B«!Bs«BB»BBB GEORGE WASHINGTON, az Egyesült Álla­mok első elnöke valójában 1732 Február 11-én született. Azonban Anglia 1752-ben elfogadta a “Gregoriánus” naptár javítást, (amit a gyarma­tokra is kiterjesztett) amelynek értelmében 11 napot (1752 szeptember 3—13 bezárólag) törül­tek a nantárból és igy Washington születésnapi évfordulója js 11 nappal későbbre, vagyis feb­ruár 22-ére került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom