Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-02 / 14. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZv Thursday, April 2, 1959 zHJbáxjszemíe HLYEI M ÉLET IZLIli SIIÜIÉI? Izland lakói jelentősebb számban farmerek, halászok és a halászat termékeit feldolgozó mun­kások. Sokan a vendéglátó üzemekben keresik kenyerüket, hiszen erre módot ad a külföldi turis­ták egyre növekvő ideáramlása. Farmersors A mezőgazdaság volt régebben a megélhetést biztositó fő munkaterület, de ma már kevésbé az. 1910-ben még a felnőtt lakosság fele farmer volt, 1950-ben már csak 20 százalék. A sziget megművelhető területe 15 ezer négyzetkilométer. Eső van elég, de a tavaszi fagyok gyakran soká­ig tartanak. A termőképességet elősegíti a napos órák nagy száma. Nyáron alig megy le a nap az égről. A gabonafélékből a zab és a köles kinő, de nem mindig sikerül termést elérni. A burgonya jól terem. A hőforrások felhasználásával egyre több a zöldség- és főzelékfélét adó melegház. A füves területek mái kezdettől fogva nagy szerepet biztosítottak az állattenyésztésnek. Je­lenleg is az nyomul előtéi'be. Az izlandi tehén­fajta kevés húst, de sok tejet ad. 1944-ben 60 millió liter volt az össztermelés, 1954-ben 80 mil­lió liter. Az állatok nyáron nappal is éjjel is a levegőn vannak. A nagybirtok kezdettől fogva ismeretlen foga­lom volt. Fgy farmtelekhez általában - 300 — 400 hold, sőt még több terület is tartozik, de an­nak alig egy tizede megművelhető. Falvak alaku­lása a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A tanyarendszer az uralkodó és az egyes telkek nagy távolságra, néha 40—50 kilométerre esnek egymástól. A farmtelkek száma 1932-ben 5,767 volt, de egyre csökkent. A mezőgazdasági piacon kialakuló éles verseny, az árak esése itt is érez­tette hatását. A szegényebb, gyengébb felkészült­ségű gazdaság felszámolásra kényszerült. E tel­kek lakói a városokba vándoroltak el. Most próbálkoznak a művelhető terület meg- nagyobbitásával. Földvájó gépi berendezéssel nagy mocsárterületeket szárítanak ki, amelyek­nek jó televény földjét a farmerek kapják. Alig férnek el a vízben a halak . . . A halászat is régi foglalkozás, újabban azt iizi a legtöbb ember. Izland körül temérdek a.hal, amelyet a szigetet körülölelő meleg áramlat csá­bit oda. Viharok és a hullámverés feltépték part­jait és nagyon sok a zátonyoktól és apró szige­tektől védett sekélyes öböl. Itt a meleg viz meg­rekedt és nagyszerű lehetőségeket nyújt az ivás- hoz. Ez a kikelt apró halakat megóvja minden bajtól. A kis hal itt megtalálja a legpompásabb halételt, az úgynevezett planktont. Ahogy növek­szik a hal, a hidegebb vizek tájaira kerül a part mentén, ahol szintén van bőven falat. Amikor végleg elvándorolnak, annyian vannak és ugv megnőttek, hogy alig férnek el a vízben. Tőke halból 250 ezer tonnát fognak ki évente. Hering- ből 300 ezer tonnát. Az izlandi hering a legkövé­rebb, a legjobb izü. Nagy haszonnal értékesít­hető. . . . és a tőkések A hal túlnyomó többsége nyersen vagy feldol- gozottan exportra kerül. Halászati vállalatok és feldolgozó ipari üzemek keletkeztek és egvre fej­lődtek. Erre elkerülhetetlenül szükség volt. Az izlandi mezőgazdaság nem tudta előteremteni az öészes igényelt tápanyagot. Számos élelmiszert köztük a kenyérgabonát is importálni kellett. De 'importálni kellett megfelelő ipar hiányában a textil- és bőrárut, az összes gépféléket, szenet, az olajat és sok minden mást. Az importért fizet­ni kellett és ehhez az egyedüli lehetőséget az ex­port nyújtotta. Olyan exoort. amelynek 90 száza­léka a halászat termékeiből áll. A gazdag zsákmány az izlandi tálakra vonzot­ta az összes európai kaoitahsta halászati nagy- vállalatokat. Zsíros profit lehetősége mutatko­zott itt. A kezdetben kifogyhatatlannak tűnt pré­da. az ádáz verseny és a kapitalista rendszerben szokott rablógazdálkodás miatt csakhamar lecsök­kent. A leggyorsabban akkor fogyatkozott, mi­kor a nagy motoros halászihajók jelentkeztek, óriási és a vizek mélvségén is végigseprő hálók- k»3. A második világháború után már 80 száza­lékkal csökkent a halhozam. Ez kényszeritette az izlandi kormányt arra, hogy először 4 mérföldes és végül 12 mérföldes halászati tilalmi sávot ve­zessen be partjai körül. Teljesen egyet kell érteni Izland eljárásával. Ha kivész a hal az izlandi vidéken, ez végvesze- délmet jelentett volna a sziget lakosságára. Nem lett volna fizetési eszköz az importért és csak ki­vándorlás vagy teljes elnyomorodás között vá­laszthattak volna. A legnagyobb rokonszenvvel kell nézni az izlandiak bátor kiállását a tilalmi sáv körül kifejlődött harcban. Nem féltek a halá­szati tröszt rabló profitját védő angol imperializ­mus páncélos hajóitól sem. . Igaz, a nép itt már hozzászokott a harchoz. Több mint egy évezred alatt a sziget lakossága nehéz küzdelmet folytatott ellenséges természeti erekkel szemben, ugyanakkor a dolgozóknak ál­landóan harcban kellett állmok az elnyomatás és a kizsákmányolás ellen. A Norvégiából szárma­zott első telepesek független közösséget alkottak, de a norvég feudális uralkodók hamarosan el­küldték utánuk helytartóikat, kik az óhaza alatt: valóiként kezelték azokat és különböző adók és dézsmák fizetését követelték tőlük. / Királyok , adószedők A norvég hatalom lehanyatlott, de helyébe lé­pett a dán. Dánia feudális királyai kiterjesztet­ték uralmukat Izlandra és nemcsak kormányzót, hanem azzal fegyveres erőt is küldtek ide; telje­sen feudális mintára akarták berendezni a szige­tet: földesurakkal jobbágyokkal. A szolgaság és rablás ellen az izlandi paraszt és halász nem egy ízben fegyverrel yolt kénytelen védekezni. A ka­pitálisa kizsákmányolás korán jelentkezett, mind a halászatban, mind a kereskedelemben. A dán urak a legkülönbözőbb előjogokkal és a kereske­delemben a telies monopóliummal rendelkeztek. Hosszú harc előzte meg ennek megszüntetését. Harc eredménye volt az, hogy a sziget saját bel- ügyeiben önkormányzatot kapott 1874-ben, hogy 1902-ben Koppenhágából Reykjayikbe került a kormányzat, és hogy Izland 1944-ben szabad köz­társaság lett. A kapitalizmus persze megmaradt. Minden ma- gántulajdon itt, egynéhány reykjaviki autóbuszt kivéve, amely a városi tanácsé. A burzsoázia pár­tokkal és befolyásos sajtóval rendelkezik. A dol­gozók oldalán állónak mondja magát az erősen jobboldali szociáldemokrata párt. A szakszerve­zetek nem restek a sztrájk fegyveréhez nyúlni. “Jóléti állam” nyakig adósságban Izland — ahogy mondják — “jóléti állam”. Elég szép sikereket értek el az életszínvonal eme­lésében. A “jóléti állam” azonban most bajba ju­tott. Nemcsak Izlandban, hanem mindenütt ku­tyaszorítóban van a kapitalista gazdaság kedve­zőtlen konjukturája miatt. A piacok eldugultak, a termelés esik és munkanélküliség állt elő. íz- landon még más okok is közreműködnek és sú­lyosbítják a fentieket. Már jónéhány éve itt következő a helyzet: A “jóléti állam” túlköltekezett minden vonalon. Olyan befektetésekre azonban, amelyek a terme­lést emelték volna, nem nagyon jutott. Az emel­kedő importért emelkedő exporttal kellett volna fizetni, de miután nem fejlesztették a,termelést, nem volt elegendő exportáru. Elsősorban több ha­lat kellett volna kiszállítani, de ehhez modern ha­lászati eszközöket kellett volna a nagyobb fogá­sokhoz biztosítani. Erre nem volt pénz. Az épit- j-n- ^qAphez szükséges'-anyagi?!, a cementet is kül- föirb'ői hozták, pedig megfelelő befektetéssel iz­landi cementüzemeket lehetett volna létesíteni. A külkereskedelem kedvezőtlen fizetési mérle­get csak az USA-bcl nyert állandó kölcsönökkel lehetett kiegyensúlyozni. E kölcsönök függőség­be hozták a kormányt és módot adtak arra, hogy légi hadereje részére kierőszakoljon egy nagy katonai támaszpontot Izlandon. Az évről-évre jelentkező túlköltekezések az ál­lamháztartásban is állandó deficitet okoztak. Ahelvett, hogy a kapitalistáktól nagyobb adókat szedtek volna, a bankóprést hozták működésbe. Ez persze inflációba vitte az izlandi koronát. A kergetés egyre tart, és egyre nyomják az uj bankjegyeket. A kapitalista gazdasági szakértők 19o9 második felére Ígérik, hogy a piacok újra felvevőképesek lesznek, a termelés megindul és a munkanélküliek visszamennek dolgozni. Meglehet, hogy igy lesz. De az izlandi koroná­val továbbra is mind kevesebbet lehet vásárolni és a bankóprés működése is tovább tart. Ennek végét nem lehet látni. Az izlandi “jóléti állam”- ban a jövő teli van bizonytalanságokkal. B. L. MILITARISTA FURFAK8 A katonai költségvetés emelésének jó! bevált módszere WASHINGTON. —í- .Arrng Eisenhower elnök és Macmillan angol miniszterelnök a marylandi “Camp David” Kastélyban a csúcstalálkozó lehe­tősége felett tanácskoztak, hogy ott esetleg “eny­hítsék” a jelenlegi háborús feszültséget, .az ame­rikai militarista tabor egyik vezére Arleigh Burke admb dig, & televízión adott interjújában igvekezeít ellensúlyozni a tanácskozás esetleges jó hatását. Ebben az interjúban Burke admirális demons­trálta azt az eddig még mindig jól bevált mód­szert, hogy nyilvánosságra hozott valamit az amerikai legújabb, talán még csak tervezett fegy­verekről, majd'hozzátette, hogy most már az oro­szok is készíteni fognak olyasmit, tehát nekünk, amerikaiaknak, még jobb. még nagyobb és hatá­sosabb ilyen gyilkoló szerszámra van szükségünk, AMIRE PERSZE MEGINT CSAK TÖBB ÉS TÖBB PÉNZ KELL! Burke az “ABC” TV-programon át elmondotta, hogy az amerikaiak több “nuklear” (atom- vagy hidrogén) bombát lőttek fel a nagy magasságba, az úgynevezett “sztratoszférába”. A robbanás után keletkezet igen nagymennyiségű mérges gá­zok és hamu sok “strontium 90” anyagot tartal­maz, amely ha a földre jut belekerül a nö­vényzetbe, onnan az állatokba és az emberbe is. A “strontium 90” az az anyag, amely a csontvelő működését gátolja és a “lukémia” betegség oko­zója. De abban az esetben, ha az ivarszervekbe kerül, akkor “mutációt” (elváltozásokat) okoz, vagyis szörnyszülötteket eredményez. Burke admirális beismerte, hogy most, miután a napokban az amerikai sajtó nyilvánosságra hozta a sztratoszféra nukleáris lövéseket, nagy­mennyiségű strontium 90 van a levegőben, amely (talán tévedés folytán) most leginkább csak az Egyesült Államok területére esik. Az oroszok is tudomást szereztek erről a NAGY TITOKRÓL és semmi kétség, hamarosan nekik is lesznek ilyen sztratoszféra lövegeik, NEKÜNK TEHÁT MÉG JOBBAKAT KELL CSINÁLNI. Noha nyilvánvaló volt, hogy ezt a nagyon de nagyon nagy titkot csak maguk a militaristák hozhatták nyilvánosságra, mert amit ők nem engedélyeznek, az nem kerülhet az újságokba, Burke és társai most mégis arra hivatkozva kö­vetelik a katonai költségvetés emelését. A sztratoszféra lövegekről és a strontium 90 nagymértékű emelkedéséről Dr. Willard Libby, az Atom Energia Bizottság tagja és Herman Lo- per generális adtak jelentést Anderson (D. N, M.) szenátornak azzal a megjegyzéssel, hogy azt már nyilvánosságra hozhatja. A militarista ugra­tás szinte kikiabál ebből az eljárásból, aminek eredményéről tanúskodik ez a másik távirat : WASHINGTON". — Symington szenátor (D. Mo.) a televízión át leadott beszédében kijelen­tette, hogy a demokraták által irányított kong­resszus Eisenhower elnök kívánsága ellenére is FEL FOGJA EMELNI A KATONAI KÖLTSÉG­VETÉST, hogy minden akadály nélkül tovább­folytassuk az irányítható távlövegek kísérleteit. Symington a Truman-adminisztrációjában az Air-Force minisztere volt s mint a nagy katonai felkészültség egyik vezére ismeretes. Symington jelenleg a szenátus honvédelmi bi­zottságának a tagja. Ennek a bizottságnak vala- nrkor a “watchdog” (őrző kutya)* nevet adták és a rendeltetése az volt, hogy a militaristák ismert nagy nénz nocsékolását kivizsgálja, innen kapta a “watchdog” "evet. • Symington befolyása alatt azonban a bizottság munkaköre száz századékosan megváltozott; most nem a néngpgygríást. vizsgálja, hanem ellenkező­leg, azt követeli, hogy minél többet költsenek, még annál is többet, mir t a jelenlegi honvédelmi miniszter és maga Eisenhower elnök kérnek kato­nai célokra. Ilyen militaristák és ilyen honatyák működésé­re az amerikai nagvtömegek még egyelőre csak taosol^ak. . . és közben nvelik a sok strontium 90-e.t, amely egyre sűrűbben száll le a földre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom