Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-26 / 13. szám
Thursday, March 26, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 A Velencei tó Megóvják a tó madárvilágát, korszerűsítik nádtermelését. — Vizszabályozás, halgazdálkodás, útépítés — Magyarországi riport — A Balaton jövőjének megalapozása mellett az illetékesek figyelme kiterjed a Budapesttől mindössze 50 kilométernyire fekvő Velencei-tó környékének feljesztésére is. A Velencei-tó kulturáltságban elmaradt a Balaton mögött. Pedig éppen a fővároshoz való közelsége és természetadta előnyei mindenképpen arra jelölik, hogy a fővárosi lakosság és a környék kedvelt üdülőhelyévé fejlődjék. Ennek megvalósítására alakult meg másfél évvel ezelőtt Olt Károly elnöklésével a Velencei-tavi Intéző Bizottság, amelynek kezdeményezésére az Építésügyi Minisztérium elkészíttette a Városépítési Tervező Vállalattal a fejlesztési programot. Zsitva Tibor és Kocsis Lajos, építészmérnökök, dr. Nagy Olivér tervezel most fejezték be munkájukat és már az előzetes tervekből is kirajzolódik a Velencei-tó fejlődésének nagy és reális jövője. 20 éves távlati terv A tó területe mintegy 2,600 hektár, hossza 10 kilométer, szélessége átlag 2 kilométer. Területének felét nád borítja, a déli part azonban alkalmas fürdésre, strandolásra. Az 1920-as, 30-as években, amikor a Balaton-parti telkek ára ugrásszerűen emelkedett, a Velencei-tó partján is megindult a telekparcellázás. A betelepülést, a telekfelosztást azonban nem előzték meg és nem követték azok a műszaki munkák, amelyekkel a tavat és környékét kulturált üdülésre alkalmassá lehetett volna tenni. A szerény anyagi eszközökkel rendelkező telektulajdonosok a maguk erejéből a szükséges műszaki teendőket nem tudták végrehajtani. A tó vize minden tavasszal elöntötte a házhelyek egy részét. A partok mentén elterülő nádas akadályozta a fürdőtelepek kialakítását. A most elkészült és 20 alatt megvalósítandó távlati fejlesztési terv megoldja ezeket a problémákat. Az üdülési lehetőségek biztosításán kívül gondoskodik a Velencei-tó megfelelő víz- gazdálkodásáról, a halállomány növeléséről, az európai hirü madárvilág életfeltételeinek biztosításáról, a nádtermelés minőségi javításáról. A fejlesztési terv megoldást javasol a közlekedési igények jobb kielégítésére; az egész terület fel- használásának, ellátásának megszervezésére. Kőbányák fejlesztése, csónaképitö üzem Az északi hegyvidéken fekvő kőbányák és a homokbányák a jövőben is a helyi építkezések kielégítését fogják szolgálni és miután az építkezések fokozódására lehet számítani, a vízrendezés és az útépítési szükségletek, valamint a bányák további fejlesztését követelik. Velencén csónaképitö üzem létesítését javasolják. A nád- inennyiségét növelik, minőségét javítják. Le kell aratni a használhatatlansága miatt évek óta lábon álló nádat, a nádtermelést károsan befolyásoló posványos állóvizet fel kell frissíteni, a benőtt viziutakat és vágásokat ki kell tisztitani. be kell vezetni a gépesített nádaratást. A nád ipari célokra való további felhasználását tudományosan megszervezik. Az üdülés érdekében a tó déli partján, a gárdonyi szakaszon a nádat megfelelő szélességben kiirtják. Ezt a munkát a vízrendezéssel és a partbiztositással egyidejűleg végzik. 30 fajta vizimadár A nádtermelés átállítását úgy kell végezni, hogy az intézkedések ne veszélyeztessék a védett területek madárvilágát. Ma még 30 fajta különleges és ritka vizimadár él a tavon. Életfeltételük további biztosítása fontos tudományos érdek. A Velencei-tó a haltenyésztés szempontjából is igen kedvező, épp ezért törekedni kell az ebből származó lehetőségek fokozottabb kihasználására. Megfelelő menviségü és minőségű halivadék elhelyezésével kell fokozni a Velencei-tó haltermelését. Szőlőtelepítés, vizszabályozás A tó északi partján húzódó Velencei hegységben 1,000 katasztrális holdra kell növelni a szőlő- területet, főleg Pákozd, Sukoró, Velence és Nadap községek határában. A Velencei-tó fejlesztése nagyszabású vízrendezéssel függ össze. Meg kell oldani a vizszint állandósítását, a poshadó vizek cserélődését, az alacsonyan fekvő partszakaszok feltöltését. Ennek érdekében kibővítik a Dinnyés-Kajtori csatornát, Zámolynál völgyzárógátat építenek, és megfelelő befogadóképességű víztározót létesítenek. EzekAz Amerikában járt Abelovszky Józseffel, a budapesti I. kerületi tanácsházán beszélgetünk. A tanácsülés most ért véget és ezen, mint a legfontosabb programpont az I. kerület lakásépítkezésének ügye volt. Az ülésen Abelovszky József tanácstag kifejtette, hogy milyen megoldással véli a már folyamatban levő építkezéseket mielőbb befejeztetni, az uj építkezéseket pedig megindittatni. —A háborúban az I. kerület szenvedett a legtöbbet — mondja beszélgetésünk közben Abelovszky József —, mert mint ismeretes a náci hordák befészkelték magukat a Várba. A náci őrület és gonoszság tombolásának tipikus példája zajlott itt le; Hitler felmentő csapatok Ígérgetésével hitegette a körülzárt fasisztákat, akik csatatérré változtatták a magyar főváros legszebb részét. Elpusztult a királyi vár, igen súlyos sérüléseket szenvedett a hires Mátyás templom, romhalmazzá váltak a müemlékszámba menő lakóházak, sok-sok épület. Tehát tennivaló bőven akadt itt, végére még most sem tudtunk járni. A várat sikerült olyan állapotba hozni, hogy az idő nem pusztítja tovább falait, a Mátyás templom újjáépítése, amelyet az állam vállalt -magára, javarészt elkészült, az épületek egész sorát hoztuk rendbe, számos műemléket restauráltak. Most elsősorban a foghíjas területek beépítését határozta el a főváros, illetve a tanács. Sok még a probléma, de nincs semmi baj, mert a feltételek megvannak a megoldásokhoz. A hetvenéves Abelovszky József tele van tettvággyal, segíteni akarással, pedig korára való tekintettel hivatalosan nyugdíjban van. Abelovszky József életéből egy évtizedet ott töltött Amerikában, az “amerikás magyarok” jól ismerik, hiszen annak idején tevékenyen vett részt az ottani munkások mozgalmában. Meg is kérdem tőle, hogy mikor került ki a tengerentúlra? — 1922-ben vándoroltam ki, eléggé furcsa körülmények között. Sem megfelelő okmányom, sem pénzem nem volt a kivándorláshoz, ezt pótolta a szerencsém, meg mondjuk az ügyeskedésem. Le Havre-ben összebarátkoztam egy hajópincérrel, aki becsempészett arra a hajóra, amelyen dolgozott. Soha nem felejtem el. Egy alig másfél méternyi lyukba rejtett el, ahonnan ki sem mozdulhattam, igaz naponta kétszer is hozott ennivalót és igy elviseltem a hétrétgörnyedést, amig ki nem kötött a hajó. Abelovszky Józsefnek nem voltak megfelelő okmányai, nem is lehettek, hiszen amolyan földönfutó ember volt ő annak idején. .. — Hogy lett földönfutóvá? — Ennek megértéséhez messzire, egészen serdülő koromra kell visszamennem — feleli Abelovszky —, Dunaföldváron tanultam ki a lakatos mesterséget, ott is szabadultam fel. Nem voltam tizennyolc éves, amikor beléptem a szociáldemokrata pártba és ettől kezdve két dolog foglalkoztatott: a munka meg a tanulás. Abban az időben magyarnyelven a marxizmusról nem igen lehetett olvasni, erre gondoltam egy merészet 1910- ben elmentem Ausztriába dolgozni, hogy megtanuljak németül és igy eredetiben tanulmányozhassam a materializmus elméletét. Abelovszky József két éven keresztül volt idegenben, utána bevonultatták katonának, aztán jött a háború. — Bevallom, hogy nem voltam valami nagy hős — meséli Abelovszky —, s nem is akartam az lenni. Sok bajom volt a feletteseimmel, elsősorban, mert a Népszavát járattam s a katonatársaimnak némely cikket meg is magyaráztam. Azt vetették állandóan szememre, hogy a háború ellen izgatok. Ez igaz is volt, de soha nem tudtak tetten érni, a bajtársaim pedig nem árultak el. kel a műszaki létesítményekkel gondoskodnak a tó tavaszi felesleges vizének levezetéséről, más vizszegénv időkben a víztározóból a kibővített Császár patakon keresztül való feltöltéséről és az állandó viznivóról. A víztározóban — amely egy» ben halastó is lesz, 4 millió köbméter vizet lehet majd tartalékolni. Gondoskodnak a Velencei-tónak a forgalomba való bekapcsolásáról is. Egyik terv szerint a tó déli, a másik szerint az északi oldalán vezetne a széles balatoni autóstráda, de még nem döntötték el, hogy a két lehetőség közül melyiket válaszszák. A szakértők szerint előnyösebb lenne az. autópálvának az északi oldalon való vezetése. Egymásután eleveníti meg Abelovszky József régi emlékeit. . . elvonul előttünk a háború... jön az 1918-as őszirózsás polgári forradalom, amikoris a fiatal vasmunkás otthonában Dunaföldváron tevzkenvkedik. Amikor a kommunista párt Budapesten megalakult, részt vett a duna- földvári szervezet létrehozásában, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után előbb Dunaföldváron, majd Szekszárdon kapott fontos beosztást. A kommün bukása után menekülnie kellett. Az olaszországi Turinban kötött ki, ahol nemcsak dolgozott, hanem bekapcsolódott az olasz munkások mozgalmába, részt vett a gyárak elfoglalásában, de a fasizmus előretörése miatt tovább kellett menekülnie: Párizsban kötött ki. — Itt is dolgoztam. Szerencsére összekerültem Gárdos Emillel, akivel később Amerikában is együtt voltunk s az ő rábeszélésére beiratkoztam a besanconi egyetem kémiai szakára. Gárdos, aki vegyészmérnök sokat segített a tanulásban. Alig telt el másfél év tovább mentem Amerikába, hogy milyen körülmények között, arról már szóltam. Ott utam természetesen a newyorki 80-as utcákba vezetett, egv 76. utcai vasüzemben kaptam munkát, mint lakatos. Később megint tariulásra adtam fejem, beiratkoztam a City College-ba. Ahhoz, hogy tanulni tudjak éjszakánként a “Bloo- mingdale” áruházban sepregettem, sürgönyt hord tam, mindenféle munkát vállaltam, sajnos a vizsgám nem sikerült. Nem is csoda, hiszen naponta pár óránál többet nem tudtam aludni, túlságosan meghajszolt voltam. Egy bronzöntőnél kaptam munkát és jóidéig ott dolgoztam. Abelovszky József az amerikai életéről csupán annyit mond, hogy megérkezése után nyomban bekapcsolódott a haladó magyarság mozgalmába, a Workers Party magyar tagozatának volt hosz- szabb ideig vezetőségi tagja, az “Architectural Iron and Bronzworkers Union”-nak pedig az elnöki tisztségét is betöltötte egyideig. Mindezen tevékenységét a munkaidő után végezte. Ennél többet nem is beszél az amerikai életéről. Viszont nincs olyan hazatért amerikás magyar, aki Gyetvai János mellett ne a legnagyobb megbecsüléssel beszélne Abelovszky Józsefről, feleségéről Wechsler Antóniáról, akik lelkei voltak sok sok becsületes megmozdulásnak. Erre a házaspárra mindig lehetett számítani, ha munkás érdekekről, ha tisztességes ügyről volt szó. 1931-ben Abelovszkyék elhagyták Amerikát, a Szovjetunióba mentek. A tulai, a moszkvai szerszámgyárban dolgozott és amikor a hitleri véres őrület felgyújtotta a világot Abelovszky tudta, hogy mi a teendője. Beállt a magyar partizánok közé és igy vett részt hazája felszabadításában. — Felejthetetlen emlékem maradt— meséli —, amikor Pécs környékén hozzáláttunk a földosztáshoz. Végre azé lett a magyar föld, aki megműveli és boldog vagyok ma is, hogy a földosztásban tevékenykedhettem. Később hosszabb időn át a Magyarok Világ- szövetsége főtitkári tisztségét töltötte be és ebben a minőségében igyekezett a külföldön élő magyaroknak segítségére lenni. —- Most az I. kerület és lakosainak ügyei kötnek le erősen — mondja Abelovszky — de az amerikai magyaroktól soha nem szakadhatök el. A hazajöttekkel gyakran jövünk össze, például az elmúlt héten Gárdosékkal meglátogattuk Gyet- vait és a többiekkel is sűrűn idézzük fel emlékeinket. Abelovszky József igen elfoglalt ember, soha nem fogy ki a munkából. — De nem is szeretnék — mondja — és bármennyire is fáradt vagyok, amikor hazamegyek, és két kis unokámmal játszom, percek alatt kipihenem magam. (ják) £ BESZÉLGETÉS ABELOVSZKY JÓZSEFFEL
