Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-19 / 12. szám
xjUU A M ERIK A I MA GYÁR SZÓ 9 Visszaemlékezés 1919-re A győri 1/19 zászlóaljnál teljesítettem szolgálatot, Kovács volt hadnagy, pozsonyi menekült colt a századparancsnokom, akinek a fehér terror elején történt kivégzéséről 1937-ben értesültem. Lutz, kapitány voit azelőtt, volt a zászlóalj-parancsnokom. 1919 május első napján érkeztünk Zagyvaré- íásra, a Tisza védelmi vonal tartalékára. A falu határában ünneplőbe öltözve, piros zászlókkal, re- :es banüavai rogadott bennünket Zagyvarékás lépe. Néhány napi ottlétünk után átvezényeltek ben- íünket Egei védelmére. Az Ördög-hegyen álltam: :ábori őrségen. Szilvásvárad elfoglalásakor kicse- ’éltük a 88-as mintájú puskáinkat a csehektől ellett 95-ös mintájú uj fegyverekkel. Előzőleg baj- ársaink panaszkodtak, hogy rosszak a fegyvere- nk, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy majd íz ellenség hoz újakat és hozott is az első talál- cozón. Egertől Rozsnyóig 42 támadásban és 16 ellen- ámadásban voltunk. Célunk nem az ellenség megyése volt, hanem az, hogy lehetőleg bekerítsük :s sérelem nélkül elfogjuk őket és fegyverüket i mi hadseregünk felszerelésére használjuk. Te- íát csak végszükség esetén, védekezésre lőttük le ellenségünket. Egy éjjeli találkozásnál azonban ■lfogtunk egy századot Borzova határában. De a szerencse változó. Egy bányafaluban szál- ásoltunk, azzal a paranccsal, hogy pihenőn vagyunk, a katonák fürödhetnek a bánya-fürdőben. Természetesen mindenki iparkodott megragadni íz alkalmat. Én véletlenül a szálláson maradtam, rondoltam, hogy ha a katonáink egy része már negfiirdött, kényelmesebb lesz a fürdés. Lutz ászlóaljparancsnok sem ment fürödni, hanem lejött és megkért, hogy szedjek össze 12 em- »ert. Vigyem, akit találok, mert a Kopasz hegyre kar tábori őrsöt állítani. A 12 emberrel megindultam a 4 kilométerre évő Kopasz hegy irányába. A faluból kiérve egyverropogásra lettünk figyelmesek. Odamen- ünk és láttuk, hogy a veszprémi 31. zászlóalj árőre harcol egy cseh századdal. Állást foglalunk a veszprémiek mellett, erős tüzet adtunk a, majd tüzet szüntettünk. A csehek nem lőttek, send honolt, majd egy cseh század elindult. Hívük, hogy jöjjenek, mi nem lövünk, mire visszamentek állásaikba, majd újra előjöttek. Figyelem a terepet, gondoltam, hogy tőrbecsalásról an szó. Elmentem egy jobb kilátó pontra és aegláttam, hogy a Kopasz hegy csúcsán vonulok át, szakasz, szakasz után. Közben bajtársaim lorditották magukat: Hurrá, rajta! s rohantak a seh állások felé. Én láttam, hogy ott géppuskák árták őket, de ők is meglátták és hasra fekve érdezték egymástól: hol a parancsnok? Mikor legláttak, jelet adtam a visszavonulásra, a vesz- rémieket pedig arra kértem, hogy lőjjék a gép- uskákat, s igy fedezve a visszavonulást, kimenetiem bajtársaimat, minden veszteség nélkül. A eszprémieknek pedig azt tanácsoltam, hogy vo- uljanak vissza és tegyenek jelentést a parancsokságnál. Mi is visszavonultunk, megálltunk egy magasítón, ahol beástuk magunkat. A jelentést lead- am: riadó, a három cseh zászlóalj bekerít benőnket, két géppuskát, lőszert küldjenek a leg- yorsabban, mert lőszerünk elfogyott. A két gép- uska gyorsan odakerült, két láda lőszerrel, de a sehek is közeledtek, keletről is, nyugatról is rös raj vonalban. Egyik géppuskát a keleti, máikat a nyugati rajvonalra állítottuk, s amikor »távolba értek, tüzeltünk. Egy óra múlva egész sapatunk megérkezett. Hozzám jött a parancsnok s mondta: No, Koz- ía, mi lesz velünk? Túlnyomó az erő és be va- vunk kerítve, menekülésünket is elzárták. Ka- >nai játék ez, — mondtam, — nincs veszély, van iszerünk, közeljönni nem tudnak, pár óra, s beli az est, itt hagyjuk őket, mint Szent Pál az áhokat. De hol megyünk ki a gyűrűből? — kér- 3zte. Az utakat elzárták. Ez igaz, mondtam én, e az éj folyamán nincs idejük a hegyormot je- , erővel megszállni, esetleg lehet ott egy •ri őrs, azt pedig elfogiuk, vagy elszalad elő- . t. Azt est beálltáig nekünk innen elmozdulni -jm szabad, majd alkonyat után megcsináljuk, incs semmi veszély. Amikor az est beállt, kértem a zás’dóali-na- mcsnokot, hogv hagyjon vissza két vérmuskát, rv járőrt és csendben menjenek le a hegyormon faluba, én fedezem a visszavonulásukat. Mikor ár elvonult a csapat, a két géppuskával kilövettem egy-egy szayagöt, eldobtunk a keleti front felé 12 gránátot, nyugat felé is 12-őt, mire a csehek elkezdtek tüzelni, mi pedig nevetve kimásztunk a tüzvonalból. Elmentünk vagy 6 kilométerre, ott lefeküdtünk és-jól aludtunk, persze őrségünk ébren volt. Miskolcról azután segítségül kaptuk a kolozsvári egyetem tanárát, diákjaival, három kis ágyúval együtt, s úgy vártuk be a csehek előnyomulását. Megjöttek reggel 9 órára, a kis ágyuk zárótiizzel elzárták a visszavonulást, mi két oldalról mögéjük kerültünk, 450 foglyot ejtettünk és sok felszerelést. Csapatunknak 140 harcosa volt, erőnk elszánt akaratunkban nyilvánult meg. A csehekkel fegyverszünet jött létre. Átmentünk a Tisza védelmére Tiszabura Hatrongyos pusztához, a két Tisza-folyás közé. Este vacsorát osztottunk, félliter bort mértem ki mindenkinek, majd készültem, hogy a fennmaradtat szétosztom. Kovács századparancsnokom mellém állt és súgva félrehivott mondva, hogy megszakadt az összeköttetés a hadosztállyal, Szolnok felé sem tudunk összeköttetést kapni, a második századunk 4 kilométerre van a zászlóalj-parancsnokkal és a komisszárral: azok sem válaszolnak, nem tudhatjuk, hogy elfogták-e őket, vagy visszavonultak. A Tisza túlsó oldaláról végig román géppuskák szólnak. Erre én azt mondtam neki, hogy adja kölcsön a lovát, hogy megnézzem, mi a helyzet. A~ Tisza-töltésen géppuskák tüze fogadott, igy a töltés oldalán mentem végig, s ott jelentettem a zászlóalj-parancsnoknak a helyzetet és azt, hogy mi kivonulunk a szigetről, nehogy visszavonulási utunkat elzárják. A parancsnok kijelentette, hogy ők is ezt fogják tenni, reggel a pusztánál van a gyülekező. Visszaérkezve jelentettem Kovácsnak, hogy reggel a pusztánál van a gyülekező, mi pedig óvatosan vonuljunk ki a holt Tisza túlsó oldalára, a hidnál foglaljunk állást, biztosítsuk magunkat, mert az ágyuk már messze Szolnok mögött szólnak, Szolnokot elvesztettük. Hajnalban a románok csónakokkal átkeltek a Tiszán, nem volt előttük semmi akadály. Tőlünk 20 kilométerre Tokajnál volt 20 emberből álló vő’ öoő’A’üb" ’itménv. MiVc a románok rohamtávolságra értek, géppuskáinkkal tüzeltünk rájuk, mire ők menekülésbe kezdtek a Tisza felé, mi pedig Jászapáti felé menekültünk. Útközben a lőszerkocsisunk jött velünk szembe, lovakkal, de kocsi nélkül és jelentette, hogy a kocsit Jászapátiban hagyta, mely tele van románokkal, ő kifogta a lovakat a kocsiból, s azokat hajtva menekült a románok elől, akik utána lőttek, de nem találták el. Erre a hirre Jászberény felé vettük utunkat, ahol éppen ebédosztás volt. A románok telefonon jelentették, hogv adjuk fel a várost, mert megkezdik annak lövését. Ekkor Hatvan felé indultunk, ahol már a román páncélos vonat a hadosztály marháit, birkáit lekapcsolta. Erre azután Gödöllő felé vettük utunkat. Hatvantól a negyedik állomáson a csapat vonatra szállt, de a szekereket már nem volt idő felrakni, ennélfogva a trén, mely már több csapatból verődött össze, az országúton haladt. Századparancsnokom arra kért, hogy vegyem át a lovát és vezessem a trént, amig valahol fel tudjuk rakni a vonatra. Az egyik községben megálltunk itatni és a lovaknak zabot adni. Itt találkoztam Dombi Sándor volt béreslegény földim- mel és pajtásommal, aki a veszprémieknél szol- <r-H rni"'- ip] rbö lova«. Azzal köszöntött, hogy “földi, foglyok vagyunk, előttünk vannak a románok.” Kérdeztem, hogy honnét tudja? A gazdasági hivatal tisztjei mondták és jobb, ha itt bevárjuk, amig elfognak bennünket. Mondtam neki, hogy ezek a betyárok szeretnék megkaparintani a kasszát, ne higyjen nekik, nem fognak el bennünket. Megmondtam a katonáknak, hogv legvenek készen az indulásra és aki azt meri mondani, hogv foglvok vagvunk, az szabotáló velső ellenség s aki legközelebb áll hozzá, az. lőjie agyon. Én mentem elől, az első lovas iött utánam, az- ufáo a többi jelentő lovas ötven-ötven léoésre és utánuk iöttek a szekerek. Mondtam, hogv Vm lőnek. akkor én leszek az első. A románok valóban előttünk voltak, két század lovasság állt egy heevtetőn. A vonat is egmdőbeo érkezett meg a csanattal a hegv alá, ahol az or-azá^ot és a vasút évé«-* Vözpl futott egvmás mollott. TVp a vorn ónok nem támadtak, igv azután beérkeztünk fíödöilőre, de al’o-hogv megálltunk, hozták a h;rt. hogv hagyjuk el a várost, mert kü'önben a román tüzérség fogja lőni. Ekkor újra útnak indultunk, Pest felé. Pest és Gödöllő között találkoztunk egy század demokrata, rangos alakulattal s 6 ágyúval ezek a kormány nevében felszólitottak bennünket, hogy tegyük le a fegyvert, mire Lutz azt válaszolta, hogy ez a csapat sajátmagát vezérli, az határoz csak afölött, hogy leteszi-e a fegyvert, de ő parancsot arra nem adhat, ő csak útmutató. Ekkor gyorsan a szekerekhez mentem, a géppuskáink azokon voltak, harcra készen. Minden ágyúra beállíthattam egy géppuskát, meghagyva, hogy ne várjanak parancsot, az ágyukban kartács van, ha az ott álló tüzér az ágyú elsütő készüléke felé lép lőni az ágyukat, ha nem tudják elsütni, nem árt nekünk a kartács, a saját életünk követeli ezt. Visszamentem tanácskozni. Az egyik azt mondta, hogy adjuk oda a fegyvert, mi már ug.v sem menthetjük meg a proletár diktatúrát. Én mondtam, hogy nem adunk egy szál fegyvert sem, akinek kell, vegye azt el tőlünk. Erre azt súgta Lutz: az ágyukban kartács van. Az semmi — válaszoltam — onnét jövök, minden ágyúra géppuskát állíttattam, ami itt áll előttünk azt egy rohammal elseperjük. Erre Lutz megnyugodott. Mondtam neki, hogy vegyen magához 12 önkéntest, teljes felszereléssel, én pedig majd a sapkámmal jelzem az indulást. Amikor az emberek késben álltak, a sapkát magasra emeltem, a zászlóalj megindult, én pedig kiadtam a parancsot a járőröknek: kész indulj jtErre már rohantunk is a rangos fehérekre, de ők elszaladtak előlünk és messziről nézték, amint elvonultunk. Ezután minden baj nélkül vonatra szálltunk és elmentünk az akkori vörös Győrbe. Azt szégveltem nagyon itt fogadott hazámban, hogy éppen a vörös Győr adott tápot 1956-ban egy ellenforradalmi kormány csirájának. Kozma Dénes a magyar vörös hadsereg egykori legkisebb katonája Bányász-sztrájk Kentuckyban Harlan County, Kentuckyban, ahol az 1930-as években a sztrájkoló szénbányászok a bányabárók rendőreinek véres támadásai alatt szervezkedtek, e héten 3,100 szénbányász lépett sztrájkba. A United Mine Workers vezetésével 26 bányában állott meg a munka. E bányák tulajdonosai most is makacsabbaknak bizonyultak, mint a többiek, nem akarják megadni a bérszerződésben megállapított 2 dolláros napi béremelést. Ott, ahol a tulajdonos a szerződést aláírta, a munka zavartalanul folyik tovább. A Progressive Mine Workers vezetése alatt álló 400 munkás az International Harvester bányában is csatlakozott a sztrájkhoz Bér,ham, Ky.-ban. A rangidősség kérdésében van nézeteltérés. A bányász szakszervezet egymillió dollárt helyezett el a helyi bankokban, amit a sztrájkolok segélyezésére fognak fordítani. A countyban általában nagy a munkanélküliség. 58,000 lakosa közül 13,000 a kormány élelmiszerfelesleg kiosztás'n tengődik. 4.000 munkanélküli teljesen kimerítette a munkanélküli biztosítási járulékait. A nrr&íusi Ifjúság 11 évvel ezelőtt, 1848 tavaszán, amikor a forradalom hulláma végigsöpört Európán, a magyar nép is egyöntetűen sikiaszállt az Egyenlőség, Szabadság, Testvériség kivívásáért. Ebben a harcban igen nagy szerepe volt az ifjúságnak. Petőfi, Jókai, Vasvári, Bulyovszkv mindenütt az ifjúság élén álltak. Sorra járták az egyetemeket, ahol Petőfi elszavalta a Nemzeti Dal-át, Jókai felolvasta a 12 pontból álló követelést, és a percről percre növekvő tömeg diadallal törölte el a cenzúrát, s megnyitotta Táncsics Mihály börtönét. Emlékezzünk méltón a szabadságért harcoló magyar népre, az ifjúságra, amely forradalmi tevékenységével, hazaázeretével 1848 március lóén beírta nevét a magyar történelem nagy könyvébe. John F. Kennedy, Wayne Morse és James Roosevelt szenátorok törvény javaslatot nyújtottak be a szenátusban, hogy a legalacsonyabb törvényes érádért Sl-ről $1.25-re emellek. Az indítványozók célja, hogy a mostani szomorú állaooto- kon valamit javítsanak. Ugyanis megállapít ást nyert, hogy a munkások na^vobb ré~ze kéotelen annvit keresni, hogy a leealacsonva1'*' »'•♦»-ivőt is fenr.-larthassa. A most érvénvbon lév~ SÍ minimális órabér 1959-ben kevésbé kieUndtő. mint 1°3°-ban a ?5 (•«rif nv»í?r> -u-s órabér volt, amikor ebben először törvénykeztek.
