Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-19 / 12. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ,A Magyar Tanácsköztársaság 133 nap hőstettei bevésődtek a magyar munkásosztály és a nép szivébe. — A magyar urak a cseh és román légiókkal fojtották vérbe a munkások győzelmes forradalmát, de célkitűzései p45 óta a megvalósulás utján vannak Az 1918-as “őszirózsás forradalom” után a bűrzsoá-szociáldemokra- ta kealiaeiós kormány bel- és külpolitikailag egyaránt elszigetelődött, szövetségesekre viszont nem sikerült szert tennie. 1919 elején a kormány helyzete romlott, és a sorsa megpecsételődött akkor, amidőn az ántánt- imperialisták olyan követeléseket támasztottak vele szemben, amelyek teljesítése nemzeti katasztrófa lett volna.-* A koalíciós kormány érezve a maga teljes tehetetlenségét, 1919 március 2t)-án lemondott. Károlyi Mihály és tanácsadóinak köre abban reménykedett, hogy egy tiszta szociáldemokrata kormány más országok szociáldemokratáinak támogatása yal még megmenthetné a helyzetét. De a szociáldemokrata vezetők,' házai tömegbázis hiányában, nem merték elvállalni a kormányalakítást'. Szövetségre léptek a kotnmu- Fegyverbe! nistákkal abban a reményben, hogy az. iáő, nekik dolgozik, s alkalomadtán — visszahódítva a tömegeket — a kommunis-i tákat kirakhatják a közös hajóból. E leplezett szándékkal 1919 március 21-én a jobboldali szociáldemokrata vezetők is hozzájárultak a két munkáspárt egyesítéséhez. Az uj párt: a Magyarországi Szocialista Párt vezetésével a forradalmi munkásosztály átvette a- hatalmat és kikiáltotta a proletárdiktatúrát. A hatalom átvétele tehát egyrészt azon a tényeh nyugodott, hogy egymagában egyik párt sem vojt elég erős a kormányzásra, másrészt mindenképpen történelmi szükségesség volt az erők egyesítése. A későbbiek azonban bebizonyították, hogy az erők egyesítése is csak akkor vezet célra, ha megfelelő elvi alapokon történik, s ha az egyesült erőket azonos célok hevítik. . 1919 március 21-én a “Mindenkihez” kezd etíi p r o klamáció tudatta Magyaror- . szág népével, hogy megalakult a 'fa- nác sköztársaság. A proletariátus a kezébe vette a hatalmat. A. kormány szerepét; a Forradalmi Kormányzótanács töltötte be. Szocializálták a nagybirto kokat, bányákat, a nagyüzemeket s a közlekedési vállalatokat. A törpebirtokokat meghagyták a tulajdonosok kézén, de megkezdték a termelőszövetkezetek szervezését. A munkáshatalom vasfegyelmet követelt mindenkitől. A kiáltvány nem titkolta el a nehézségeket sem. Kimondotta, hogy": “Háborút kell viselnünk élelmünk és bányáink fölszabadításáért, harcot kell vívnunk proletártestvéreink szabadságáért és a magunk létéért. Nélkülözések, nyomorgás, szenvedés várakozik ránk ezen az utón.” Örök dicsősége a magyar népnek, hogy a feladatot mégis vállalta. Bizalom a népben A Tanácsköztársaság megszületése nyomban tanulságokkal szolgált. 1. A munkásosztály vér- nélkiil jutott a hatalomhoz. 2. A burzsoázia teljesen csődöt mondott, szétzüllött. Sem politikailag, sem gazdaságilag, sem katonailag nem volt képes a helyzet magaslatára emelkedni 3. A munkás- osztály legöntudatosabb fiai, a kolosszális nehézségek ellenére bíztak a győzelemben, mert bíztak a népben. “Minden munkást és földművest felszólítunk, — hangoztatta a március 21-i kiáltvány —, hogy dolgozzon, termeljen, vagy álljon be a proletárhadseregbe, verejtékével -vagy Fegyverbe! A TabíésVöztársaság a nép hatalmának mozgósította a munkásokat, parasztokat és katonákat. vérével áldozzon az eszme diadaláért.” 4. Az uj párt rendelkezett olyan koncepciókkal, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az országot, kiemel- jéjéa kátyúból. 5. A végleges, történelmileg lehetséges győzelemhez azonban további feltételek voltak szükségesek. így például a tömegek támogatása (ez megvolt), és a korábbi két munkáspárt vezetőinek, sőt vezetőrétegeinek őszinte együttműködése (ez a jobboldali szociáldemokraták hibájából nem volt meg). A Forradalmi Kormányzótanács tagjaira óriási felelősség és óriási munka hárult. Tagjai: a népbiztosok és a népbiztos-helyettesek, különböző politikai hőfokon kezdték meg a feladatok megoldását. A kommunisták és a velük testvérien együttműködő baloldali szociáldemokraták a legnehezebb feladatokat vállalták. A centristák ingadoztak, s objektive a jobboldali szociáldemokrata elemek malmára hajtották a vizet. Iiyképpen a Vezetés kettőssége alakúit ki, amely a cselekvések 'mutatóját ide-oda lökdöste a jobb és a baloldal között. Az, hogy a munka roppant lendülettel megindult és gyümölcsözőnek bizonyult, a kommunisták politikájának helyességét és a tömegek nagyfokú aktivitását bizonyította. A munkás és katonatanácsok már 1918 őszén megalakultak. Ezek 19*19 március 21-én azonnal áíVették a hatalmat a régi közigazgatástól. Alul tehát a hatalom megfelelő kezekbe került. Ugyanez nem mondható, el a felső vonalról. Itt a helyükön maradtak a régi rend emberei, sőt a volt csendőrök és rendőrök a tisztjeikkel együtt beléphettek a Vörös őrségbe. Az a tény, hogy a Forradalmi Kormánytanácsban kétféle szándék és, kétféle vezetés nyilvánult meg, lehetetlenné tette az államapparátus tagjainak forradalmi szelektálását. Az elkövetkezendő időkben ez a „mulasztás megbosszulta magát., jgen nagy nehézségek közepette indult meg a magyar dolgozók uj élete, de reménytkeltően fejlődött tovább: a lehetőségei határtalanok voltak. Néhány nappal a hatalom átvétele után, 1919 március 25-én megalakult a magyar Vörös Hadsereg. A toborzást a kommunisták vállalták, s valóban éjt nappallá téve dolgoztak, mert a határokon fennállott a három- frontos háború veszélye. 1919 március 26-án a Kormánytanács IX. számú rendelete intézkedett a nagyüzemek szocializálásáról- és a munkafegyelem, a munkakörülmények biztosításáról. Az üzemeket tér raélési biztos vezette s ezeket a munkások által választott tanács ellenőrizte. Az országot ipari kerületekre osztották és bevezették a 8 órás munkaidőt. Noha az üzemekből tízezrével vonultak bé a munkások a Vörös Hadseregbe, és noha nagyfokú volt a .nyersanyaghiány is, a termelőmunka mégis megindult. Cserekéreské- delem alakult ki a város és a falu között (cserevonatok), s az 1919 március 26-iki, XII. rendelettel megkezdődött a forradalmi pénzgazdálkodás is. védelmére Az üzemi demokrácia légköre lehetővé tette az uj termelőviszonyok gyors megszilárdítását és uj élet kezdődött a falvakban is. 1919 április 3-án a Kormányzótanács XXXV'Ili. rendelete kimondotta: “Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgözik, annak tulajdonában föld nem maradhat.” A kis- és törpebirtok minden tartozékával együtt megmaradt a tulajdonosa kezén, de a szocializált földterületeken termelőszövetkezeteket alakítottak. A dolgozók részesedése az elvégzett munkanapok arányában történt. 1919 április 4-én tökéletesítették a Forradalmi Kormányzótanács szervezetét, megszüntették a helyettes népbiztosi hatáskört és egy-egy népbiztosságot több népbiztos vezette. 1919 április 7-én választásokat tartottak. Választó és választható volt minden 18-ik évét betöltött férfi és nő, Tömeggyüléseken—melyekhez hasonlót az ország addig még sohasem látott — köszöntötte a lelkes, nép _ az. uj tanács államot A fiatal, kapitalista környezetben sok nehézséggel küzdő Tanácsköztársaságnak esküdt ellenségei voltak az imperialisták, akik azonnal támadóan léptek fel a fiatal állam ellen. Vyx francia ezredes balkáni hadseregével Szegedig feinvomult és gyarmati katonáival, más imperialista erőkkel szövetkezve, onnan indult támadásokra. Képünk az ezredest vezérkarával mutatja be. feltéve, 'hogy nem mások munkájának kizsákmányolásából élt. A nők és a fiatalok ekkor szavazhattak először Magyarországon, ezt megelőzően soha., A választás eredményeként a nép képviselői megkezdték törvényhozói munkájukat a tanácsok országos gyűlésén. A reakció nem nyugszik Csakhogy a hatalmából kiebrudált reakció nem nyugodott meg a vereségében. Az emigrált bur- zsoák P.écsben ellenforradalmi szervezetet létesítettek (Antibolsevista Comité) és ennek ügynökei már áprilisban megkezdték egyes városokban és falvakban a fegyveres felkelések szervezését. Előbb Aradon, majd Szegeden ellenforradalmi kormány alakult az ántánt-haderő védnöksége alatt. És ami előrelátható volt, bekövetkezett a fegyveres intervenció is. A román bojárok és tőkések hadserege 1919 április 16-án rátört a magyar Tanácsköztársaságra, hogy azt ne konszoli- dálodhássék, hogy gyenge maradjon, hogy megsemmisíthessék. *, A román támadás időpontjában mindössze 27-ik napja állptt fenn a magyarországi munkásháta-
