Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-19 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Xwjdelt a rnnJcAsztóhöz . W W W% HVUUVUHHVHUUUW Az ebben a ro vatban kifejtett neze- ;; Olvasóink I tek nem szükségszerűen azonosak j; a szerkesztoseg álláspontjával | Q közügyekhez f AVWW ««MMmWWMWMHHWVHVMVWMWMWMMMWMWW gárdánk megjegyzése egy írásról sztelt Szerkesztőség! Magyar Szó március 5-i számában egy levél it meg “Hozzászólás egy levélhez” címen. Mi- i szerkesztőség nyitva hagyta az ajtót a hoz- ólásokhoz, hát én is megpróbálom nézetemet jteni. Nekem úgy tűnik, hogy a levél irójá- fáj az, hogy egy ujamerikás védi az óhazát, tt az óhazát védő, bolonddá tett ujamerikás den tiszteletet megérdemel ezért. Majd kije- i, hogy Amerikában nem veszik el a holmit, nem is tud fizetni érte, adnak 3-tól 6 hónapig edő moratóriumot. De azt elfelejtette meg- , hogy mi történik a moratórium lejárta után kkal, akiknek hat hónap előtt sem volt miből ■tniök? Majd összehasonlitja Magyarország yzetét az ittenivel, s elfelejti, hogy a szülőha- a mi életünkben háromszor tették tönkre, rintem csodával határos a magyar nép erőfe- tése. ajd a levélíró azt Írja. hogy törvény van, ami ja, hogy visszavegyék a' vásárolt holmit. Az z, hogy van törvény, sőt honatyáink egyebet n tesznek, mint törvényeket csinálnak, már ész épületek tömve vannak azokkal. S kik ellen kiknek a védelmére alkották ezeket? Itt van a “right-to-work” törvény, ami jogot ad a unkához, de csakis a munkához. A munkából edő javakhoz? Azt már nem! Aki mégis jogot r az általa termelt javakból, az törvényellenes Igot müvei, an a börtön és más egyéb vár. Azt is iria a levéliró, hogy ha valaki súlyos iteg, kap kórházi ágyat és 36 dolláros segélyt etenként, 33 hétig, ha van befizetett alapja. De mulasztotta megírni, hogy naponta mennyibe érül az a kórházi ágy, hogy fedezi azt a heti se- ély, s mi van akkor még az orvossal, a gyógy- zerrel? S mi történik azokkal, akiknek nincs be- izetett alapjuk? Majd azt Írja, hogy mindenki dolgozhat az első ►érctől kezdve. Hát az a hatmillió, akit nyilváno- an elismernek, mint munkanélkülit, az nem akar iolgozni? S a munkásszervezeteket okolja a szégyenteljes állapotokért. Ha a unio-tagok ki tudlak soraikból küszöbölni az olyan embereket, mint a Hoffák, vagy a Beckek, akkor másképpen volna minden. Ezen amerikaiak viselkedése talán nem rothadt, vagy korrupt? Ne legyünk megsértődve, ha az ujamerikás nevén nevezi a gyermeket. Igaz, teljesen egyetértek a levélíróval, hogy né bántsuk a parasztot, mert ezer év óta úgyis bántották őt eleget. Elvitték a törvény nevében a tehenét, a párnáját, szóval mindent, amit csak megfoghattak; vitték a fiát katonának, a leánvát urasági cselédnek; pedig hej, de rossz is arról a régi “jó” világról lemondani az uraknak. De azt is mondjuk, hogy ne bántsuk egymást, mert ha a gyári munkás rá van utalva a földművesre — és szerintem n^m a narasztra — ugyanúgy rá van utalva a földművelő a gyári munkásra. Nem lehet azt kívánni,, hogy a vasöntő menjen kényéinek valót termelni, a földművelő pedig menjen vasat hengerelni. De elvárjuk azt is, hogy a földművelő ne mondja azt, hogy ez á csirke az enyém, mert én neveltem, mert akkor a bányász is azt fogja mondani, ugyanolyan joggal, hogy ez a csille szén az enyém, mert én bányásztam. Egvesíilésben van az erő. Hadd fejezzem be észrevételeimet Illés Gyula által franciából magyarra fordított vers utolsó c-zakocvávii • To.v fi fiolái Vbjálvt, csendőrt, s ke- tó-vetőt. Pedig ő táplál királyt, csendőrt, s ke- reskoUőh Adío. pUno-v learatia a búzát, zabot, így remél nyerni Istentől paradicsomot. Kovács János, Kanada AZ ATTTnMUNKÁSOK szervezete az államtól áfkénesitési tanfolyamok felállítását kéri, ahol a munkásokat az automációs gépek kezelésére tanítanák. A szükséges kiadást a National Defense Educational Act program fedezné, a szakképzéssel foglalkozó szakasza alapján. VIGYÁZZUNK A MAGYAR SZÓRA! Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon örvendetes, hogy a Magyar Szó olvasótábora nemcsak szélesedik, hanem olvasói egyre aktívabbak a sajtó munkájában. Az esetleges hiányosságokra levelekkel, helyesen reagálnak és kifejtik nézeteiket. Én magam is, ha tehetem irok. Azonban az ilyen helyes folyamatot egyesek szeretnék felhasználni munkásellenes, hamis, megalkuvó nézeteik terjesztésére. A szocialista rendszer magasabbrendüségét, óriási eredményeit próbálják az olvasók előtt elhomályosítani, beszennyezni. Tudom, hogy a munkástársak az ilyenekre mindig megadják a feleletet. Nem is kicsit felháborító, ha valaki a valóság megírását, igazságtalanságnak nevezi. Én a bútoraimat, amelyről a múlt hónapban írtam, csak kettő hónapig nem fizettem és a harmadik hónap közepén minden szó nélkül visszavit’ték. Ez az igazságtalanság! És hogy nincs törvény, amely ilyenkor védelmezné a munkást. Hogy a részletet miért nem fizettem, az is az urak bűne, hiszen a férjemet munkájából elbocsájtották, hát miből is fizettem volna. Amerikában akár minden percben lehet munkát kapni. Ez félrevezetés, mert a sokmillió munka- nélküli mást bizonyít. Akinek a (kulák) szó nem tetszik, sajnálom, a volt Horthy-rendszer sokmillió elnyomottja előtt a kulák csak kulák marad! Mert bizony sohasem felejtjük el a kulákok kegyetlen kizsákmányolását. Az étkezésnél a tányérokban maradt ételt összeöntötték és azt adták a szolgagyereknekr A felnőtt cseléd is látástól vakulásig dolgozott, fizetésül azt kapta, amit megevett. Szállásuk az istállóban a szalmán volt, Néhány fazék aludtejért, vagy egy kocsi fuvarért, hosszú hetekig dolgoztatta a nincstelent a kulák. Sorolhatnánk sokáig, de a Magyar Szóban sokszor jelentek meg mindezekről Írások és minden olvasó felismeri az igazi valóságot. Persze azért szükséges, hogy minden, akár tudatos, akár tudatlan félrevezetésre alkalmas állítást megcáfoljunk. Pl. a február 19-i újságban lévő “Ez a helyzet Magyarországon” cimü levélből is kicsit kilátszik a lóláb. Téves az olyan állítás, hogy Rákosiék, Gerőék hibái 1956-ban mindenütt elégedetlenséget robbantottak ki. A hibák elégedetlenséget nem robbantottak ki, hanem a fasiszta összeesküvők, reakciósok többek között a hibákat felnagyítva használták fel lázitásra, izgatásra eszközül a hiszékenyek körében. A szovjet katonaság eljárása pedig jogos és helyes volt, hogy segített a munkásságnak leverni az ellenforradalmárokat. Hát mi történik akkor, ha csatában az ellenség nem adja meg magát? Világos, hogy lelövik az ellenséget. Ez történt az 1956-os ellenforradalommal is tehát ezen igazán nem lehet sajnálkozni. Hamis az olyan állítás, hogy még nem tudni a szocialista vagy tőkés rendszert szereti-e jobban a nép, mert a legutóbbi választásnál is a nép hitet tett a szocializmus mellett. Hogy az idősebbeknek nehéz átállani az újra, merthogy ismerik a régi jó világot, ez félrevezető és nem igaz! Mert a munkások, szegény és középparasztok, volt cselédek, summások stb. milliói (a nép többsége), semmi jót nem tudnak mondani a régi rendszerről. Pl. a summásokat istállókban, pajtákban, disznóólak padlására szállásolták, nappal ispánok, pallérok kínozták őket, éjjel tetvek, poloskák stb. A cselédek sorsa is hasonló volt. Ez volt a helyzet a jóságos Mindszenty-ura- dalmaiban és másutt is. A paraszt földjét egymásután verték dobra és került kulák kézre a munkások is éhbérért dolgoztak. Vajon erről ki is mondana jót? A volt földbirtokosok, tőkések úri bandája, a papok újságja stb., akik Mind- szenty vezérlete alatt újabb ellenforradalomra uszítanak, csak ezek dicsérik a régi rendszert. Persze vannak a munkások soraiban is félrevezetettek v. akik vallásosságuknál fogva Mind- szentyék karmaiban vannak. Szerintem ezek veszedelmesebbek, mint a közismert volt nagytőkések, mert ezek még a Magyar Szó hasábjaira is ilUUouuj y ________ befurakodnak. Ezek ugyan nem akarnak egyszerre nagyot ütni, mert az feltűnő lenne, hanem csak apránként próbálják a szocializmus fényes útját szennyezgetni, a Magyar Szó eddigi harcát, felvilágosító és tanító munkáját apránként kikezdeni. A félrevezető és hamis Írásoknak a szemétkosárban, de nem a Magyar Szóban van a helye! Az én levelemet, ha tévedésből esetleg helytelent írnék, tegyék a szemétkosárba. Tisztelettel: E. H.-né leg kellett keményen dolgozni... Tisztelt Szerkesztőség! Nem hagyhatom szó nélkül azt a levelet, ami megjelent a lap márc. 5-iki számában válaszként egy uj-amerikásnak. A levéliró úgy látja, hogy az ujamerikás megsértette az Egyesült Államok tekintélyét. Ezt én sem akarnám megtenni fogadott hazámmal szemben, mert hiszen nem is ebben a földrészben van a hiba, hanem a rendszerben. Én már sok országot bejártam, sok államban éltem. Éltem a szénbányák vidékén is az évszázad elején, s mondhatom, hogy nem mindenütt adtak kórházi segélyt. De nem is kell olyan messzire visszamenni, elég, ha a 30-as évekre tekintünk vissza. Még nem volt CIO, egy kisebb- szerű gyárban dolgoztam és sürgős operációra volt szükségem, nem is egyre, hanem kettőre. Olyan veszélyes operációról volt szó, hogy orvosom azt mondta, hogy ha 24 óra alatt nem operálnak meg, akkor már késő lesz. De ez az orvosi sem állította, hogy ha bemegyek a kórházba, akkor azonnal megoperálnak. Bejelentettem a főnökömnek, hogy mit mondott az orvosom, de be sem várta^ hogy mondó- kámat befejezzem, máris kijelentette, hogy nincs biztosítása a munkásaira, ő nem tehet semmit. De azért én mégis legyalogoltam az autóbuszállomásig, magas hóban, iszonyú hidegben; minden pár lépésnél meg kellett állnom, olyan beteg voltam. Elmentem a kórházba, de csak annyi pénzem volt, ami az oda-vissza-utazásra elég. A kórházban megkérdezték, hogy van-e biztosításom, vagy pénzem. Megmondtam őszintén, hogy egyetlen dollárom van, erre azt válaszolták, hogy nincs hely, majd négy óra hosszat várakoztattak. Mig végre elhatároztam, hogy hazamegyek. Mikor már kinn voltam a kapun, akkor jöttek utánam és visszavezettek. Lefeküdtem és úgy elaludtam, hogy másnap is csak pofozgatásra tudtak felébreszteni. Az orvosom elküldte a megbízottját, aki két óra hosszat nyaggatott, hogy miként fogom tudni megfizetni a kórházi és orvosi költségeket, mire azt feleltem, hogy ha majd dolgozom, visszafizetem. Később elkerültem egy nagyobb gyárba, akkor már kezdték a CIO-t megszervezni, de az orvosom nem feledkezett meg a tartozásomról, egy- re-másra küldözgette a leveleket, hogy tisztázzam azt. Tehát nem jószántából fizette a gyáros a biztosítást, hanem keményen meg kellett azért dolgozni és ki kellett azt harcolni. Sokat tudnék még Írni ezekről, de nem akarom lapunk drága helyét pazarolni. J. T., new-jerseyi olvasó Nyissuk ki a lydomán^ kapui! Tisztelt Szerkesztőség! Olvasom a lapban megjelenő leveleket, az egyikre válaszolva csak azt mondhatom, hogy senki se használjon csúnya, goromba szavakat a Magyar Szóban, az nem öntudatos munkáshoz illő. Ilyesmit csak a lepedőnagyságu újságokban lehet olvasni, ahol mindent kigunyolnak, ami a szocialista országokra vonatkozik. Én csak annyit mondok, hogy nyissák ki a tudomány kapuit mindenkinek, különösen a fiataloknak és majd meglátják, hogy milyen rendszert akarnak. Örömmel látom a lapban, hogy sok nő ir be leveleket. Az öntudatos nő, anya több nővel találkozik az utcán, a vásárlás közben és hallja azt a sok panaszt a nagy drágaságról és meg tudja mondani, hogy hol van a hiba. Tisztelem és becsülöm ezeket az öntudatos nőket és kérem, tartsanak ki továbbra is a mi Magyar Szónk mellett. A. D., Detroit, Mich. ÉPÍTSE a magyar szói , SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT! í i 5 ] 1 1 1 •\ 1 í C 1 t ( ( í 1 í < 1 f rj 1 t r 2 l I £ 1 f t j t I. C t r t \ r r e c v k n P F t v n n lí t; n g P C! e s. lé c n g t< le á O! d< d n N r; e; a n
