Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-19 / 12. szám
Thursday, March 19, 1959 _____________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ .j t t t y t r'rT-r vr'ww «r ^ <w w t w w <y,i^ri,^r,^r ■'^■*ri,^r,i"r,^>,,y y t t1 y ¥ ■^t1* Munkásmozgalom BETHLEHEM MÉHKASAI ÉS A “PROSPERITÁS ’ NEM LÁTJÁK JELEIT ÉS FÉLNEK A JÖVŐTŐL Az nap amikor Eisenhower elnök “a felfelé ívelő prosperitás”-sal okolta meg, hogy miért ellenzi a munkanélküli biztosítás ideiglenes meghosszabbítását, Virginia Gardner, a newyorki -“Worker” riportere helyzetszemlét tartott a bethlehemi acélmunkások és családjaik közt. A Fourth Avenuen, az. óriási Bethlehem Steel acélmű árnyékában sem a kisüzletek tulajdonosai, sem a munkások és feleségük nem osztották az elnök derűlátását. Pedig az acélüzem múlt héten a munkások egy kis számát újra behívta dolgozni. De januárban levágott 25 százalékot a munkanélküli biztosítás- pótlékból azzal, hogy fogyatékán var a pénzalap. Azokban a háztartásokban, ahova V ** ünia bekopogtatott, azon aggódtak, Ihogy mi lesz a munka- nélküli biztositással 1959-ben, ha a munkanélküliség tovább is folytatódik. (Évi 20 heti munka és kereset szükséges, hogy jogos legyen valaki munkanélküli biztosításra.) Majdnem mindenütt az volt a vélemény az 500 munkába hivott emberről, hogy a társulat a júniusban esedékes sztrájkra készül és raktározásra készít most anyagot és a gyárnak, — amely olyan régen hallgat — csak egy részét fogja üzembe helyezni. A United Steelworkers helyi lokáljának az elnöke, John Wadolny azt mondta, hogy Betlehemben még mindig 5,000 elbocsátott munkás van és ez a jelentéktelen fellendülés itt, valamint a Buffalo-i és Sparrow Point, Md.-i üzemekben csak egyes üzletfelek felhasznált készleteit szándékszik pótolni. Az egyik acélmunkás, aki 24 hete kapja a munkanélküli biztosítást, — 35 dollárt plus 16 dollár pótlékot a társulattól, amit januárban 13 dollárra vágtak le — még örült is, hogy őt nem hívták be dolgozni. “Ha jön a sztrájk, akkor azok, akik most dolgoznak, elesnek a munkanélküli biztosítástól, pedig igy is csak éppen, hogy megélünk belőle.” Pénnsvlvaniában a biztosítás ideje 30 hétig tart és 15 hétig a kormány által kiterjesztett biztosítás. A társulat a munkaszerződés megállapítása szerint további hét heti biztosítást nyújt. Az 52 hét letelte után az államtól lehet segélyt kérni, de ez csak 11—12 dollár hetenként. A családanyák helyzete Tíz otthont látogatott meg Virginia a domboldalon és a hídon túl levő lakótelepeken. Két családanyát talált, kiknek férjei visszamentek dolgozni. Mrs. Grace Tertusek, egy másféléves kislány és 6 és 9 éves iskolásfiuk anyja, azt mondta, hogy férjét tavaly júliusban küldték el. 14 évig dolgozott a gyárban. “Az ő műhelyéből 25 év rangidősséggel rendelkező munkásokat is elküldték”. “Mindig várom, hogy valami csak történni fog, de nem úgy néz ki”, mondotta. “Mi lesz az év végével?” “Relief, gondolom”, rázkódott meg. “Bármit megtennék, csak jótékonyságra ne szorulnánk. Remélem, hogy nem kell az anyámékhoz költözni. Sohasem szólalkoztam össze anyámmal és a férjem mondja, hogy odamenne, de mondtam neki, hogy az sohasem lesz saját otthonunk, akárhogy szeretem is anyámat.” Hallgatott egy ideig. “De aztán jönnek a számlák, amire nem is gondol az ember, amikor először éri a baj. A biztosítás a kocsira, a kórház és orvosi biztosítás. Ha nem fizetünk, azonnal megszűnnek. A Blue Cross és Blue Shields negyedévenként 39 dollárba kerül. Hogy lehet ezt kibírni? “Karácsony táján egy hétig dolgoztam a Fair üzletben. Napi 12 órát. Igaz, örültem a túlórának. De amikor hazaértem. . . Furcsák a férfiak. Nem mintha a gyermekekkel nem lett volna jó, vagy nem takarított és mosogatott volna. De éjjel két órakor még pelenkát kellett mosnom. Nem is bírtam volna tovább folytatni a munkát. Most meg már nem is alkalmaznak nőket sehol.” Sokan vannak a Mrs. Tertusek helyzetében. Anyjának szomszédja 33 év után vesztette el Bethlehemnél a munkát és már egy éve nem hívták vissza. 63 éves; 65 éves korában nyugdíjba mehetett volna. A lakótelep a város tulajdona; leszállította a házbért, ami méltányos volt, hiszen minden béremelésnél viszont felemelte a házbért. “De most már, ha öt napot késünk a fizetéssel, kila- koltatási értesítést kapunk és nekünk kell 3 dollárt fizetni a kézbesítéséért.” A közelben lakik Mrs. Shirley Werner, 25 éves törékeny kis asszony, hat gyönyörű gyerekkel. A A nyomorgó munkanélküliek és a reménytelen jövő (Folytatás az első oldalról) Az állam munkahivatalának jelentése szerint most 89,700 munkanélküli van, vagyis az össz- munkásság 13 százaléka. Ebből 53,000 kap még állami segélyt. Családjaik, azaz 278,000 egyén az állam élelmiszer felesleg tartalékából kap kiosztást, ez menti meg őket az éhhaláltól, de nem nyújtja a szükséges táplálékot. Az üzletek 35 százalékkal kevesebb árut adnak el, mint a múltban és a kisüzletek százai kénytelenek lezárni. A rendőrség jelenti, hogy az élelmiszer- és ruhalopás megtízszereződött. Az orvosok a gyermekbetegségek számának növeléséről jelentenek, szaporodott az angolkórosok (rickets) száma, sőt olyan gyermekbetegségek jelentkeztek, amelyekről az orvosok azt hitték, hogy teljesen megszűntek. A hiányos táplálkozás ismét életrekeltette azokat. Feldúlja a családi életet West Virginia állam segélytörvénye kimondja, hogy csak olyan családok részesülhetnek jóléti segélyben, ahol nincsen munkaképes férfi. Családapák ezrével hagyják el feleségüket és gyermekeiket azért, hogy a család segélyt kaphasson. Ilyen helyzet még az 1930-as válságos években sem létezett. Gyermekek éhesen mennek iskolába, meleg lunchot sem kaphatnak, mert nincs az a pár cent, amit az iskolában fizetni kell érte. A családok tehetetlenül tűrik, hogy adósság miatt a házukat elárverezik, az automobilt elveszik, úgyszintén a mosógépet, televíziót, hűtőszekrényt, stb. A szenátor részletesen ismertette a helyzetet megyék szerint. Befejezésül a következőket mondta a szenátusnak: (Szóról-szóra idézve) “Elnök ur! Lehetetlenség lemérni ennek a helyzetnek a hatását a lakosságra. Erkölcsi züllést hoz létre és nemcsak fizikailag, de szellemileg is megtámadja úgy a jelen, mint a jövő generációt. Mi sokat foglalkozunk azzal, hogy a Szovjetunió milyen hatalmas léptekkel halad előre a tudomány terén. Ugyanakkor, a mi saját országunkban, gyermekeink üres gyomorral mennek iskolába. A kérdés az: Hogy tud egy éhes gyermek tanulni? Hogy tud egy éhes gyermek koncentrálni, amikor tudja, hogy testvérei otthon éheznek, hogy apja elhagyta a családi tűzhelyet csak azért, hogy gyermekei segélyt kaphassanak. Elhiszi valaki azt, hogy egy éhes gyermeket érdekel Gresham tudományos törvénye, vagy Newton gravitációs elmélete, amikor a gyomra korog?” A világ leggazdagabb országában Ez a beszéd nem Indiában az angol gyarmati elnyomás alatt és nem Kínában a Japán elnyomás alatt hangzott el. Ez itt hangzott el Washingtonban, a világ leggazdagabb országában, ahol évente 40 billió dollárt költenek fegyverkezésre és háborús készülődésre. A munkanélküliek száma jóval felülmúlja a hivatalos számadatokat, 7—8 millióra lehet becsülni. Milliókra rúg azoknak a száma, akik csak részidőt dolgoznak. Pennsylvaniában, a,z antracit bányavidéken a munkanélküliség és a velejáró nyomorúság még nagyobb. Hivatalos kimutatás szerint 1914-ben 179,679 bányász volt alkalmazva, 1917-ben 154,- 174, de már 1957-ben 30,825 és 1958-ban csak legidősebb, a 7 éves Bobby, lázas betegen feküc Már a szomszédok is megemlítették a családé örömüket fejezve ki afelett, hogy végre felve ték őket a segélyre. A férje szintén a Bethlehem Steel-nél dolgozot de mint vasúti munkás, s igy nem volt pótbizt« sitásra jogosult, amikor egy évvel ezelőtt letettél 42.50 dollár heti biztosítást kapott, de 3 héttt azelőtt ez is lejárt. A segédhivataltól 109 dollár fog kapni kétszer havonta. “A férjem mindent elkövetett, hogy ne kerül jünk segélyre. Baltimore-ba is elment egy hirde tésre, de nem vették fel”, mondotta Mrs. Wer ner, aki 125 fontot nyomott, amikor férje elvesz tette állását és most 102 font. “Nem mindig vol ennivaló a háznál s inkább a gyerekeknek adtam És a sok gond is hozzájárult.” Vágyakozva beszélt azokról, kiket visszahívta! dolgozni: “Azt mondják, hogy csak a sztrájkig hívják őket vissza, de legalább tudnak valami jövedelmet felmutatni, ha jön a következő esztendő.” _________________________I____S 21,000 keményszén bányász dolgozott. Ezek a számok beszélnek. Az acéliparban hasonlóan, az automáció következtében százezrek kerültek az utcára anélkül, hogy valaha is visszakerüljenek a termelésbe. Ugyanez történik M’ichiganben és Ohióban az automobil iparban. Blomfield, N. J.-ben 10 munkás a géphez láncolta magát, hogy ily módon tiltakozzon a General Electric Company terve ellen, hogy az üzemet áthelyezze délre, azért, mert ott olcsóbb a munkaerő és az utcára dobja a munkásokat, akik 20—30 esztendeje dolgoznak ebben a gyárban. A New Brunswick, N. J.-i Singer gyárban a munkások “iilő”-sztrájkot rendeztek, mert uj gépek beállításával a munkások százai vesztik el állásukat. így néz ki Eisenhower prosperitása, amely “felfelé ivei”. Országos munkanélküli konferencia Washingtonban A szakszervezetekben nő a nyugtalanság. Ez a magyarázata annak, hogy az AFL-CIO április 8-ra országos munkanélküli konferenciát hivott össze Washingtonba. Eddigi jelentések szerint Detroitból különvonaton 4,000 autómunkás megy a konferenciára. Hasonlóan mennek a munkanélküliek az ország minden részéből, különösen az ipari gócpontokból. A konferencia dramatizálni fogja a munkanélküliek súlyos helyzetét. Egy ilyen országos konferencia figyelmeztetésül fog szolgálni az Eisenhower adminisztrációnak, hogy a munkanélküliség jelenleg az ország egyik legnagyobb és legégetőbb problémája. Azok a jóslások, hogy az üzlet nagyon jól megy és a monopóliumok rekordprofitot várnak 1959-ben, nem segít a sokmilliónyi munkanélkülin. Meg kell változtatni a munkanélküli biztosítási törvényeket. Elégséges bzitositást kell adni minden munkanélkülinek és családi pótlékot a családosoknak. A kormány felelőssége munkaalkalmat teremteni. Törvényjavaslatok be lettek nyújtva lakóházak, iskolák, utak és kórházak építésére. Meg kell kezdeni a kereskedelmi kapcsolatokat Kínával, a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országokkal. Meg kell szüntetni a hidegháborút. 18 millió szervezett munkás nem fogja tűrni azt, hogy a gazdasági válság terheit ismét a munkások nyakára sózzák, mint az 1930-as években tették. A helyzet megváltozott. Egységes erővel vissza lehet verni a monopolisták támadásait. W. L. A nyomdászok napilap kiadását tervezik Az Internat. Typographical Union vezetősége referendum-szavazásra bocsátotta egyik ajánlatát, melvszerint Westchester Countyban napilapot indítana meg. A gondolat a nemrégen Syra- cuse-ban megtartott állami szakszervezeti konferencián született, abból a munkásharcból kifolyólag, ami a nyomdászok és a kerület újságjait monopolizáló Macy érdekeltség között már regén fennáll. A szakszervezetnek egymillió dollár áll i-endel- kezésére, mellyel a tervezett napilap kiadását megkezdheti.
