Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-19 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 19, 1959 AI kotm Alkotmányos jelszavak alatt diktatórikus az amerikai törvényhozás, mondja Proxmire szenátor Irta: GERÉB JÓZSEF Ilyenkor — a tavaszi hónapokban —, az amerikai iskolákban jónéhány órát szánnak az Egyesült Államok alkotmányának dicséretére. A túlzó- hazafias egyesületek helyi szervezetei, — mint pl. az “American Legion”, a “Lyons Clubs”, a “Kereskedelmi Kamarák”, stb. — kisebb-nagyobb dijakat tűznek ki az alkotmányt legjobban dicsérő Írásokra és szónoklatokra, amelyek elnyerésére az iskolák tanulói versenyre kelnek egymással. Elképzelhető, hogy az Írások az alkotmányt a történelem legideálisabb dokumentumának Írják le, amely minden kritikán felül áll és aminél az egyetlen probléma az, hogy ki hülyén nagyhangú frázisokkal tudja dicsérni. Mellőzve a frázisokat, megtudjuk az ily Írásokból, hogy az Egyesült Államok ALKOTMÁNYOS KÖZTÁRSASÁG, amelynek kormánya három részből áll. Ezek: 1) A végrehajtó közeg (az elnök és a kabinetje), 2) a törvényhozó testület (a két házból álló kongresszus, 3) a bíróság (a Supreme Court és az alsóbbfoku szövetségi bíróságok). Megtudjuk továbbá, hogy a törvényeket a szenátorok és a képviselők (congressmen) hozzák, akiket a nép általános és titkos szavazással választ meg, igy a nép érdekeit szolgálhatják s csupán csak ez az egyetlen cél irányítja a kongresz- szusban kifejtett működésűket. Az amerikai alkotmány annyira ideálissá teszi a törvényhozók működését, hogy a népképviselet ezen formáját csak dicsérni lehet, illetőleg csak DICSÉRNI SZABAD. Elmélet és valóság Az iskolákban tanított elmélet és a kongresz- szus gyakorlati működése között azonban lényeges különbséget találunk, amit nem kötnek az iskolás gyerekek orrára. Leszögezzük, hogy ennek okát nem az alkotmányban találjuk, hanem az EMBEREKBEN, akik mindenféle törvényhozásnál mindjárt azt kutatják, hogy miként lehetne az uj törvényeket a saját javukra, — de egyben a közönség kárára — kijátszani. Sajnos, a legtöbb esetben arra módot is találnak. Hogy az elmélet és a vilóság mennyire távol állnak egymástól, arra mostanában hivta fel az ország népének figyelmét William Proxmire (D. Wis.) szenátor, aki a szenátusban mondott beszédeivel, a sajtónak adott nyilatkozataival és a te- leyizió-interjújával országos méretű szenzációt keltett. William Proxmire liberális gondolkodású politikus, még a kezdő szenátorok közé tartozik, akit a hírhedt Joe McCarthy kerületében választottak meg a szenátori tisztségre, meglehetős nagy bátorsággal kezdte leleplezni az amerikai törvény- hozás “belső titkait”, amiből ugyan még csak Ízelítőt adott, de már igy is igen nagy vihart kevert fel. A kérdés az, hogy ugyan MEDDIG MER MAJD MENNI? Mert emit eddig mondott még csak a kezdet és azt különben is mindenki tudta, csak éppen nem merték szóvátenni. A törvények hozása Az alkotmányt papagály módra dicsérők úgy képzelik, hogy amikor egy szenátor vagy congressman kigondol egy jó törvényjavaslatot, azt benyújtja a kongresszushoz, ott megtárgyalják -és ha a többség .fónak találja, akkor törvény lesz belőle. Mi sem áll távolabb a valóságtól, mint az ilyen ideális elképzelés. Ha valamely szenátor (vagy képviselő) csakugyan megszerkeszt egy törvényjavaslatot s azt benyújtja, akkor az ily javaslat (bill) a megfelelő bizottság elé kérül. A bizottság elnökétől függ, hogy azt a bizottság tárgyalja-e egyáltalán, vagy hagyja elhervadni az asztalfiók iában. A javaslatnak a bizottságtól való kierőszakolása igen körülményes s csak igen ritka esetekben sikerül. A törvények sorsát tehát a bizottságok elnökei döntik el. De kik kerülnek az ily elnöki tisztségekbe? Az amerikai kongresszus ÍRATLAN TÖRVÉNYE, — amit azonban szigorúan betartanak. — hogy a bizottságok elnöki székébe a többségi párt vezetője a szenioritás alapján nevezi ki a honatyákat. A fontosabb bizottságok elnökségébe a régebbi szenátorokat (vagy képviselőket) ültetik be s így az újabb (freshman) törvényhozónak semmi reménye sem lehet törvényjavaslat készítésére, hacsak nem szövetkezik régebbi honatyákkal. A gyakorlat De a gyakorlat különbözik az elmélettől abban is, hogy a törvények mindig valamely osztálynak, vagy csoportnak az érdekeit igyekeznek szolgálni, rendesen más csoportok kárára. így a különböző érdekeltségek csaknem minden javaslat felett összecsapnak, majd szövetkeznek ily alapon: “Ha te segíted az én javaslatomat, én segíteni fogom a tiedet”. És végre a javaslat mellé vagy ellene fordítja a honatyákat mindkét házban a parlamenti pártvezér, akit úgy a szenátorok, mint a képviselők zárt gyűlésen (caucus) választanak meg. A szenátus többségi pártjának jelenlegi vezére Lyndon Johnson (D. Texas) szenátor. Proxmire elismeri, hogy Johnson JÓ VEZÉR, de mégis a szenátusban csak az történik, amit ő akar, mert a szenátorok megkérdezése nélkül intézkedik. így pl. a demokrata szenátorok megkérdezése nélkül támogatta Dulles háborús-meredek politikáját, ugyancsak ily mulasztást követett el a költség- vetés kérdésében is, stb. De azért Proxmire mindig siet kijelenteni, hogy nem Lyndon Johnson hanem a szenioriti rendszer ellen emel panaszt. Mert a szenioritással nemcsak a legfontosabb bizottságok elnöki tisztsége jár, hanem, a SZó- BANFORGó BIZOTTSÁG RÉSZÉRE MEGSZAVAZOTT NAGY ÖSSZEG ELKÖLTÉSÉNEK A JOGA IS. És ez az, amiért úgy a szenátorok, mint az alsóház tagjai nagyon erősen harcolnak. A büntetés Proxmire azért hangoztatja olyan sokszor, hogy nem Lyndon Johnson ellen áskálódik, mert fél a büntetéstől. EZ A BÜNTETÉS ABBÓL ÁLL, HOGY SEMMIFÉLE FONTOSABB BIZOTTSÁGBA NEM NEVEZIK KI. Bizottsági tisztség nélkül pedig nem elég magas a szenátorok és a képviselők jövedelme, — legalább is ők igy tartják. Proxmiret a TV interjún megkérdezték az újságírók, hogy miért költött a múlt évben 120.000 dollárt szenátori és bizottsági segítőkre? Proxmire hevesen állította, hogy szükség volt minden centre, amit elköltött, — természetesen az ország számlájára. Ez a TV-interju és a sajtó cikkei mutatják, hogy miként tartják korlátok között a “lábadó” honatyákat. Követni kell nekik a már jól kitaposott utat, különben nem jutnak szóhoz. A legkárosabb következménye ennek a rendszernek az, hogy az egyes államom politikai géne- zetét kezükben tartó szélsőséges nézetű politikusok kerülnek a szenátusba, aho' a szenioritás alapján fontos szerepekhez jutnak és szélsőséges, gyakran igen káros politikai elveiket ráerőszakolják a népre. Ilyen volt például Pat McCarran, nevadai szenátor, a hazárdirozás védőszentje, a szabadságtipró “McCarran Act” (törvény) szerzője; aztán Joe McCarthy, a fasiszta módszereket alkalmazó wisconsini hírhedt szenátor és ilyen például James 0. Eastland (D. Miss.) a fajgyűlöletet hirdető szenátor is, aki csak ugv tudja megtartani szenátori tisztségét, hogy Mississippi állam polgárainak felét megfosztják szavazati joguktól. Klikk-rendszer Az utóbbi időkben sokat hangoztatták, hogy az amerikai törvényhozás számos érdekcsoport befolyása alatt áll. Az ily érdekeltségek kijáró, vagy befolyásoló irodát (lobby) tartanak fenn Washingtonban s valójában ezek irányítják a törvények hozását. Nyilvánosságra került már több esetben is, hogy a törvényjavaslatot ilyen kijáró irodákban szerkesztették és a szolgálatra kész honatyák csak aláírták a nevüket. Az ilyen speciális érdekeltse'get szolgáló törvények keresztülvitelére a lobbyk klikkekben csoportosítják a honatyákat a “te támogasd az enyémet és én támogatni fogom a tiedet” elv alapján. Proxmire ez ellen a klikk-rendszer ellen lázadt fel s igyekszik legvezgetni, de csák nagyon óvatosan, nehogy erős büntetést kapjon. Mivel büntethetik az ilyen lázadó honatyákat ? Először is elveszti a választásra szükséges financiális támogatást, aminek híján a következő vá-: lasztásnál valószínűleg kibukna. A büntetésnek egy másik neme az, hogy a kerületétől megvonják mindazon szövetségi kedvezményeket, amiket csak lehet, így például elvonják onnan a katonai- rendeléseket, csökkentik a szövetségi segítséget az utak építésénél, nem segítik a kikötők fejlesztését, folyók szabályozását, stb., stb. Másszóval: a lázadó szenátor részére lezárják a “húsos fazekat”, amit itt, Amerikában a “pork-barrel” szóval jelölnek. A büntetésnek egy másik neme az, hogy a szövetségi hivatalok betöltésénél nem veszik figyelembe az ajánlatát. Pedig a szenátorok leghangosabb támogatói rendesen valami jó, zsíros tisztségre számítanak a nagy támogatásért. Ha a szenátor nem tudja megfizetni a támogatást ily állásokkal, akkor elveszti a híveit a saját kerületében is. Ezekután érthetővé lesz, hogy Proxmire miért olyan óvatos s miért hangoztatja olyan erősen, hogy Lyndon Johnsont igen kiváló pártvezérnek tartja s nem ő ellen, hanem csak a rendszer ellen van kifogása. Nem hisszük, hogy Proxmire lázadása az amerikai törvényhozás mai klikk-rendszerében érdemleges változáshoz vezetne. Azonban mégis felem- litésre méltó márcsak azért is, hogy a szavazók láthassák azt a nagy különbséget, ami az alkotmány állal előirt törvényhozás és annak gyakorlati alkalmazása között fennáll. M>!h« IFi, ünnapily l-f@rklian A Bronxi Magyar Ház nagyterme megtelt emlékező magyar-amerikaiakkal, akik e történelmi évfordulón a szabadság-eszme magyar zászlóvivői, hős harcosai emlékének és a megvalósulás utján levő célkitűzésüknek adóztak. Az ünnepi programot Gellért Hugó, ismert festőművész vezette le, aki miután a közönség az amerikai és magyar himnuszt elénekelte, Petőfi Sándor lángeszű és lángoló lelkű költészetének ismertetésével kezdte el a programot. Azután bemutatta Mike Krano- vits newyorki elosztóipari munkást, aki most jött vissza Kubából és személyes tapasztalatai alapján ismertette a kubai nép győztes forradalmát, megemlékezve arról is, hogy a véreskezti Batista kubai diktátor delegátusa a UN-ben volt az, aki a legarcátlanabbul vádolta a magyar kormányt és a Szovjetuniót az 1956-os ellenforradalommal kapcsolatban. Csorba Pál munkástárs hatásosan szavalta el Petőfi “Talpra magyar”-ját. Wein- stock Rózsi mondott ünnepi beszédet, mit lapunk 12-ik oldalán leközlünl. Rosner Sándor, a Magyar Szó nevében üdvözölte az ünneplő közönséget, mely 260 dollárt adott össze a newyorki kvóta betöltéséhez. Brown Lajos munkástárs táx-ogatón márciusi dalokkal szórakoztatta a jelenlevőket, majd mindaanyian a “Tavasz Budapesten” cimii film megtekintésével élték át az 1945-ös felszabadulás súlyos megpróbáltatásait majd örömteljes beteljesülését. Mindenki egy tartalmas délután emlékével távozott. Azok, akik először voltak ott megfogadták, hogy ismét eljönnek a Magyar Házba. Felújítják a muinkásellenes hajszát (Folytatás az első oldalról) a Westinghouse Electric Co., East Pittsburghban levő üzemében dolgozott mint hegesztő, kongresz- szus elleni tiszteletlenséggel akarják vád alá helyezni. “Én nem érzek megvetést a kongresszus iránt, de ezen bizottságot igenis megvetem”, mondotta Quinn. Tyler Port, a Védelmi Hivatal ipari biztonsági főnöke volt a bizottság koronatanúja. Az idegenszületésiek elleni hajsza felújítása éles megvilágításba helyezi azt a munkát, amit az Idegensztiletésüeket Védő Amerikai Bizottság végez az üldözöttek jogainak megvédése terén. A bizottság nemcsak közvetlen segítséget nyújt a rá szorulóknak, hanem országos mozgalmat fejt ki az alkotmányellenes törvények és az Amerikaelle- nes Bizottság és más idegenüldöző szervek embertelen működése megszüntetéséért. A múltban számos győzelmet aratott, amelyek bizonyos szigorú rendeletek enyhítését és deportálási eljárásokkal üldözött egyének felmentését eredményezte. Az Amerikai Bizottságot a munkáját támogató egyének adományai tartják fenn és ezek az adományok képesítik arra, hogy munkáját tovább folytathassa. Az Amerikai Bizottság munkáját széles kör- ben kell ismertetni es támogatását tovább is folyatni kell. ' .
