Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-12 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 12, 1959 Félelmetes fegyverek Cost-plus” alapon fizetik a borzalmas fegyverek feltalálóit Irta: GERÉB JÓZSEF A két világháború borzalmain átment világ népe ma megint a háború “meredekére” került. Kellő távolságból szemlélve a világeseményeket mondhatnánk ugyan, hogy az első világháború kitörése óta a történelem a nagy válságok hosszú láncolatából áll s valószínű, hogy ezen is majdcsak átesünk, mint az előzőkön. De az is igaz, hogy a válságok némelyikének megoldása nagyon sok anyagi áldozatba és ember-vér kiontásába került, nem is számítva azt az irtózatos nagy szenvedést, amiken azok a milliók mentek át, akik életüket megmenthették. A válságok magyarázata igen egyszerű s már annyira ismert, hogy az iskolás gyermekek is tudják. Manapság a történelem legnagyobb társadalmi változását éljük. A háborúkat, a sok válságot az uj és a régi rendszer összeütközése okozza. A gyakorlatban azonban nem sok hasznát vesz- szük ennek a magyarázatnak, bármilyen igazságon alapul is, mert az összeütközési pontoknál nem törődnek az elmélettel. Itt van példának a BERLINI PROBLÉMA, ami a válságot most megint nagyon kiélesitette. Harold Macmillan angol miniszterelnök 10 napos látogatása a Szovjetunióban nem hozta meg a kívánt eredményt, mire az Egyesült Államokban azonnal megindultak a háborús jóslatok és fenyegetések. Károgó varjú Joseph Alsop, szindikált rovatiró, aki az utóbbi időben a száraz ágon gubbasztó varjú módjára egyre több vészkiáltást hallat, legutóbbi rovatainak egyikében ezt irta: “Ha az országos kémszervezet jelentésének hitelt adhatunk, akkor erre az országra olyan meglepetés vár, amihez hasonló Pearl Harbor csak kis játék volt. Ezért el kellene rendelni, hogy a SAC (Stategic Air Command) állandóan a levegőben tartson több nukleáris löveget hordozó bombázó gépet”. • A SAC parancsnoka, Thomas S. Power generális már egyszer elrendelte, hogy atom- vagy hidrogénbombákat vivő gépek állandóan a levegőben cirkáljanak, de amikor nyilvánosságra került úgy itt, mint Angliában óriási rémületet okozott, mert egyetlen kis félreértés, elhamarkodottság vagy egyéni vakmerőség kimutatása megindíthatta volna a harmadik világháborút. Ezért Eisen hower megszüntette a “készenlét” ezen nemét. E sorok írásának idején azonban már hajlandónak mutatkozik a veszedelmes játék újbóli megkezdésére. A fenyegetések Nem kell külön magyarázni, hogy a nukleáris lövegekkel ellátott bombázók, amikor a szovjethatárok felé közelednek, milyen éles provokációt jelentenek. És azok, akik az amerikai militaristák fenyegető beszédeit hallják, nem is kételkednek abban, hogy a bombázók levegőben tartása igazán provokáció. A United States “Naval Operations” parancsnoka, Arleigh A. Burke admirális, Charleston, S. C. városban tartott beszédében például ezt mondotta: “Az Egyesült Államoknak megvan a képessége arra, hogy a Szovjetuniót nem is egy, hanem többféle módon is elpusztítsa. És azon vagyunk, hogy az oroszok ezt vegyék is tudomásul!” A költségvetés idején Burke meg a többi militarista mindig felsorolják, hogy az oroszoknak mennyi sok szubmarinjuk van, hány és milyen bombázó géppel, irányítható lövegekkel, stb., stb. rendelkeznek, óriási összegeket kérnek és kapnak arra, hogy Amerikának mindenféle fegyverből több és jobb legyen, mint az oroszoknak. Mikor aztán már vannak ilyen fegyvereik, akkor a Burke módjára fenyegetik az oroszokat, amivel aztán azokat is a fegyverkezésre késztetik, mire a hadijáték kezdődik elölről. RAND Corporation i A “The Nation” cimü liberális folyóirat február 14-iki száma érdekes cikket közöl a Santa Monica (Calif.) városban székelő RAND Corporation működéséről. A cikk adatai szerint a “RAND” név (nagybetűkkel Írva) nem a korporáció tulajdonosának a neve, hanem csak “műszó”, amit a társulat munkakörét jelző három szócskából állítottak össze: Research ANd Development, (R-ANd-D) vagyis RAND. A korporáció tehát valójában nem magántulajdon, de azért mégis csak magán vállalkozás, méghozzá igen jól jövedelmező üzlet, amelynek célja kifejleszteni az emberirtás leggazdaságosabb és leghatásosabb módszereit, vagy mint a cikkíró kifejezi angolul: “to figure out bigger and better ways to kill people”. Ezt a társulatot még 1944-ben “Hap” Arnold légierő generális hozta össze azon tudósokból, akik a második világháborúban ténylegesen szolgáltak, vagy mint tanácsadók szerepeltek. Miután ilyesmire nem volt költségvetés, Arnold privát intézményektől (Carnegie Institution, Douglas Company, Ford Foundation, etc.) kapta a kezdéshez szükséges összegeket. Hamarosan olyan sok alkalmazottja lett az uj korporációnak, hogy a Douglas gyártelepről saját helyiségébe költözhetett. Nagy fizetések A RAND korporációnak jelenleg 800 olyan tudós (scientists) alkalmazottja van, akik évi 15 ezertől 25 ezer dollárig terjedő fizetést kapnak. A munkájuk nem egyszerűen titkos, hanem NAGYON de NAGYON TITKOS. De mégis, milyen természetű lehet az a titkos munka? Hiszen annak megnevezése még nem lehet árulás már csak azért sem, mert maga a RAND korporáció időközönként jelentéseket, füzeteket ád ki a munkájáról. Egész röviden és általánosságban szólva ez a korporáció felülvizsgálja a mindenféle uj fegyverekre vonatkozó ajánlatokat, mérlegeli a kémszolgálatok jelentéseit, meghatározza, hogy hol kell építeni katonai támaszpontokat, melyik a legalkalmasabb bombázó? Melyik rakétát alkalmazzák az irányítható lövegeknél vagy az űrhajózásban? Szóval csupa olyan dolgok, amikhez csak az igazi szakemberek értenek. A RAND korporáció munkájában azonban az a legfontosabb, — amit itt meg kell jól jegyeznünk, — hogy a munkát a “COST PLUS” alapon végzi. Ez a korporáció jelenleg csak a Légierőnek dolgozik. Az elvégzett munka után beadja a számlát s azt a megszabott profittal (plus) együtt kifizetik. így semmiféle más állami (kong- gresszusi) felülvizsgáló bizottság nem szólhat bele, mintha az Air Force saját arzenáljában végeztetné a munkát. A vészjelentés Ennek a korporációnak az elnöke bizonyos H. R. Gaither. Ki emlékszik erre a névre? Nos, aki nem emlékszik rá, annak eszébejuttatjuk, hogy ez az H. R. Gaither úgy két évvel ezelőtt valami nagyon titkos jelentést nyújtott be az elnöknek, amiről a “Gaither-jelentés” név alatt beszéltek s csak annyit mondottak róla, hogy a fegyverkezés meggyorsításál követelte, mert állítólag az oroszok gyorsan haladnak a tudományos felfedezések terén. A Nation cikkének olvasása után rájövünk, hogy a “tudósoknak” ez a nagy korporációja, amely az öldöklés hatásosabb módszerein dolgozik, valójában a háborús feszültség fejlesztésének élcsapata. A háborús feszültségből él és egyben annak a táplálója. Amikor erre a résztvevő “tudósokat” figyelmeztetik, azok vállukat vonva mondják: “Mi csak dolgozunk iti, a döntés nem tartozik reánk.” Időközönként innen szivárognak ki a fantasztikus fegyverek hirei. Gyakran az olyan fegyverekből semmi más nincs még, mint valamely igen erős képzelő tehetséggel rendelkező embernek az ajánlata, amely annyira fantasztikus, hogy kivitelére gondolni sem lehet. Azonban a háborús feszültség emelésére alkalmas. V álog áthatunk Ilyesmi volt például a “halálsugarak” terve. Ilyesmi az űrben elhelyezett “erőd”, ahonnan Moszkvát vagy Budapestet könnyűszerrel lehetne bombázni. Valószínűleg ilyesmi az “anti-missile” löveg, amivel a közelgő ellenséges irányított löveget le lehet lőni. Ez utóbbiról újabban megint beszélnek. A gyilkolás és pusztításnak olyan sok nemét vetették már felszínre, hogy válogathatunk, miképpen pusztíthatjuk el a világot legizlésesebben és követhetünk el öngyilkosságot a legélvezetesebb módon. * Itt van például az időjárással való gyilkolás! Anderson (D. N. M.) szenátor szerint leghatásosabban az időjárás feletti kontrollal lehet gyilkolni. Egyelőre ugyan még senki sem tudja az időjárást megváltoztatni, de a RAND korporációnál az ilyen ajánlatot már gondos vizsgálás tárgyává teszik. “Mert mi történne velünk, — kérdezte szenátor Anderson, — ha a nyár elején nagy fagyok jönnének úgy, hogy minden termésünk elfagyna?” Ebből következik, hogy nem-e tudnánk mi hasonló nyári fagyot küldeni a potenciális ellenség földjére? Azt persze már nem kérdezzük, hogy ott mit csinálnának? Vagy igénybe vehetjük azt az “idegeket bénító gázt”, amiről William M. Creasy generális tett jelentést a kongresszusi bizottságnak. Ez a gáz — Creasy generális állítása szerint — bizonyos időtartamra úgy megbénítja az idegeket, hogy az ember képtelen bármilyen mozgásra is. Az igy megbénított ellenséget könnyűszerrel össze lehetne gyűjteni és még a vagyonát is el lehetne kobozni. Egy másik gáz, amelyet “LSD-25” néven jelölnek, ideiglenes őrültséget okoz. A feltalálója szerint: “Aki pár szippantást kap belőle, úgy érzi, mintha a feje elvált volna a testétől és röpül tovább a levegőben”. Mi lesz a vége? Aztán számításba kell venni a mindenféle kórcsirákat (germs), amiket akár repülőgépről, akár irányított lövegekkel lehet terjeszteni. A parti városok lakóit hajókról vagy tengeralattjárókról belőtt kórcsirákkal is el lehet pusztítani. És folyik tovább-tovább ez a rettenetes lista szinte vég nélkül. A RAND és más hasonló vállalatok COST-PLUS jövedelme egyre gyorsabb tempóban termeli ki azokat. Pedig minden újabb fegyver egyben fenyegetés is a kiválasztott ellenség felé, aki akarva-nemakarva, kénytelen felvenni a fegyverkezési versenyt. Nyilvánvaló, hogy a háborús feszültségnek egyik legfontosabb oka az, hogy abból NAGYON SOKAN ÉLNEK. Amig a háborús feszültség, amig a háborusipar megélhetést nyújt százezrek vagy milliók részére, a fegyverkezési verseny nem fog megállni és az emberi civilizáció elpusztításának a veszélye fennmarad. Mert ha elintézik is a berlini válságot, akad hamarosan másik. És az is bizonyos, hogy ez a fegyveres versengés egyszer csak a “csoda fegyverek” kipróbálásához vezet. De akkor jajj, ezerszer jajjj lesz az emberiségnek!! Aki ezt józanésszel átgondolja, minden habozás nélkül CSATLAKOZIK A BÉKÉT KÖVETELŐK CSOPORTJÁHOZ! Hasznos könyv a Képi Kapitalizmusról A “népi kapitalizmus” jelszót használják arra, hogy az amerikai “szabad vállalkozást” népszerűsítsék itthon és a külföldön is. A munkásmozgalomban ismert közgazdász, J. M. Budish ezt a hirdetési jelszót könyörtelen elemzésnek veti alá könyvében, amely angol nyelven “Népi Kapitalizmus: Részvények tulajdonosai és termelés” cimen jelent meg, a Labor Research Association kiadásában. Megmagyarázza e jelszó lényegét, kik terjesztik és mi a célja. A General Motors, Standard Oil, U. S. Steel, AT&T kapitalizmusa, bármennyi névleges részvénytulajdonost is nevez meg, ugyanaz maradt, ami az első rabló mágnások idején volt. És akik benéznek a Madison Avenue függönye mögé, meg is látják igazi arculatát. Budish leleplezi azt a mesét, hogy a munkástömegek tulajdonosai a termelőeszközöknek. Az ország felnőtt lakosságából csak 6 százaléknak van részvénye. A részvényeket a tulajdonosok 1—3 százaléka kontrollálja. Charles S. Mott, a General Motors egyik oszlopa 2,458,000 részvénynyel rendelkezik, mig a GM munkás talán egy vagy több részvény boldog tulajdonosa. Foglalkozik a kapitalista gazdaság hanyatlásával s összehasonlítja azt a Szovjet szocialista gazdaságával. Ez csak néhány példa a felvilágosítások tárházából, amit a kis, 64 oldalas könyvecske tartalmaz. Ára 50 cent. Aki a könyvet óhajtja, 55 cent (5 cent postaköltség) beküldése ellenében megkaphatja a Magyar Szó kiadóhivatala által.
