Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-12 / 11. szám

Thursday, March 12, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZó U­A CSALÁDBAN NARAD A segédhivatalokat számos törvény­hozó családja tagjaival tölti be WASHINGTON.' (AP riport) — Az amerikai törvényhozóknak oly sok dolguk van, hogy azok elvégzésére képtelenek és igy számos segédhiva­talt szavaztak meg saját maguk részére. Az ily segédhivatalnokok egyrésze igen magas fizetést kap. (A kongresszus tagjai 22,500 dollár évi fize­tés kapnak, amihez még bizonyos úti átalány is járul.) A legutóbbi kimutatás szerint 248 kongresz- szusi segédhivatalnok évi 16,000 dollár, vagy an­nál nagyobb fizetést kap, 500-nak a fizetése meg­haladja a 10,000 dollárt. A honatyák panasz­kodnak, hogy nem tudnak kijönni a fizetéseikből, mert legtöbbjüknek két háztartást kell fenntar­tani és azonkívül a választások is sokba kerülnek és mindenféle gyűjtésekhez hozzá.hell járulniok. A .segéd-tisztviselőknek állítólag nincsenek ily kiadásaik, noha munkaadóik választási költségei­hez hozzá kell járulni, gyakran elég jelentékeny összeggel. De mégis kevesebb a kiadásuk és az­ért itt azt hangoztatják, hogy egyes honatyák már ajánlatot tettek titkáraiknak és egyéb tiszt­viselőiknek a cserére. (Legalább is az a hir ke­ring a folyosókon, hogv már történt ilven aján­lat). Legnagyobb fizetést a szenátus vizsgáló bizott­ságainak a tisztviselői kapnak. Ezek némelvike évi 20,000 dollár fizetést húz és még limousine autót (sofőrrel) is bocsátanak a rendelkezésükre. Sok segítő I n •' . - -'M ' •. ? Mind a 98 szenátor tart egy “administrativ” segítőt, akinek az évi fizetése IGyOOO dollár/.A képviselő (congressman) “administrativ” asszisz­tensének a fizetése valamivel kevesebb,'csak (?) 33,300 dollár. Ha a munkáltatójuk kibukik, ezek is elvesztik az állásukat. Az utóbbi években azon­ban már szervezetet formáltak arra, hogy a kép­zettebbeket vegyék át az uj törvényhozók. Az utóbbi években egyre jobban elterjed a tör­vényhozók közt a ‘nepotizmus’, vagyis az eljárás, hogy a segítő hivatalokba saját családjuk tagjait teszik be és igy azoknak a fizetése is a családban marad. Volt eset, amikor egy képviselő, aki a kommunisták üldözésével tette magát hírhedtté, ■— nemcsak a feleségét és a leányát, hanem még a bejáró takarítónőjét is a fizetési listára tette, persze a fizetéseket ő zsebelte el. Azt a képviselőt (Parnell Thomas, N. J.) akkor kidobták és bör­tönbe tették, de azért a nepotizmus ma megint virágzik, mint az alábbi táviratok mutatják: Értékes fia WASHINGTON (UP1 hir). — Steven V. Carter (D. la.) képviselő, kit az ősszel választottak meg először törvényhozónak, úgy oldotta meg a segéd- hivatalok problémáját, hogy a legmagasabb fize­tésű hivatalra 19 éves fiát nevezte ki. A Steven A. Carter nevet viselő ifjú, aki csak a múlt évben végezte el a high-schoolt s most a George Wash­ington College hallgatója, igy egyszerre évi 13,- 082 dollár fizetéshez jutott s még az iskoláit is folytathatja. Miután ilyen hagy szerencse kevés ifjút ért még, figyelmeztették az uj honatyát, hogy arra a magasfizetésü tisztségre mégsem lehet alkal­mas ilyen gyerek, de Rep. Carter nagyon heve­sen védelmezte fia kinevezését. Elmondta, hogy a fiának munkaköre mulattatni (entertain) az Iowából jövő látogatókat. “Erre az állásra 65-en adtak be pályázatot”, — mon­dotta, — “de senkit sem találtam ánnvira meg­felelőnek, mint a fiamat. Nála nélkül nem is tud­nám betölteni a hivatalomat eredményesen s igy sokkal többet ér, mint az a 14 ezer dollár, amit fizetünk neki”. Mások is csinálják WASHINGTON (AP hir). — Az ősszel válasz­tott 82 uj alsóházi tag (congressmen) közül ed­dig hat ismerte be, hogy a feleségét is rátet­te a kongresszusi fizetési listára. Ez tulajdon­képpen nem titok, amennyiben csak azt a szokást követik, amit a régebbi törvényhozóktól eltanul­lak”. A képviselők közt a “nepotizmust” vagyis a családtagok alkalmazásának elterjedését az hozta újból felszínre, hogy sokan megengedhetetlennek találták Carter képviselőtől, * hogy 19 éves iskolás fiát 14 ezer dolláros tisztségre nevezte ki. Annál is inkább kirivó ez a dolog, hogy az ifjú Carter a magasfizetésü hivatal dacára, képes is­kolai tanulmányainak folytatására; a George Washington College rendes hallgatója. A Carter eset azért tűnt fel, mert apa és fiú azonos nevet viselnek. Azonban igen gyakori az, amikor a törvényhozó a saját feleségét annak lánykori neve alatt teszi a fizetési listára. Aztán vannak esetek, amikor a titkárnő a képviselő ur férjezett lánya, aki természetesen a férje (és nem az apja) nevét viseli. Ily esetekben a “payroll” (fizetési lista) nem mutatja a nepotizmust. A hat uj képviselő, akik feleségüket tették a fizetési listára, a következő összeget tartják a “családban”: Leonard G. Wolf (D. Iowa) $13,334, Robert W. Levering (D.O.) $12,527, Denver H. Hargis (D. Kan.) $8,192, Ralph Rivers (D. Alaska) $4,800, Randall S. Harmon (D. Ind.) $4,424, William H. Meyer (D. Vt.) $4,047. A szenátorok fizető listája nem nyilvános úgy, mint a képviselőké s igy nem lehet tudni, hogy ott milyen összegek maradnak a családban a csa­ládtagok alkalmazása révén. A nepotizmust ugyan nem tiltotta törvény, de általában véve-er köles télén dolognak tartották. A mai törvényho­zók azonban még dicsekszenek is vele, mutatva, hogv milyen “okosak” a családi jövedelem foko­zásában. H0S¥ t ÉRÜLT EZ MS1IK0T»? A képviselő, aki a saját “porch”-át a haza szolgálatába állította A Washingtonból kiszivárgó botrányok és pa­namák sokasága bizonyos fokig már megedzette az amerikai szavazópolgár vérmérsékletét. Ha ne­hezen is, de azt a köztudatba vitt jelszót is le­nyeli, hogy: “hát ez Washington”. Bizonyára talál az “amerikai életmódban” ma­gyarázatot azokra az újabb hírekre is, amelyek arról számolnak be, hogy a honatyák feleségü­ket, fiaikat, vagy pereputtyuk más tagjait ül­tetik be irodáikba és kezeügyükbe eső más zsíros állásokba, könnyű munkára, jó fizetéssel, ami évente 10,000 dollárnál is többet hoz a konyhára a szenátor ur vagy képviselő ur korlátokat nem ismerő keresete mellett. Hát jó, mondja a jószí­vű, megértő szavazó és adófizető polgár, azért van ott az állás, hogy valakit béleültessenek; nem szabad nagyon rossznéven venni, ha ebben a nagy munkanélküli világban a honatya saját csa­ládtagjaira gondol először. Tálán még szégvenpir is önti el arra a gondolatra, hogy ő még magának sem tud munkát találni, nemhogy fiát, vagy lá­nyát valahová bejuttassa. De a türelmes polgár is képes türelmét vesz­teni a Mr. Harmonról szóló hirek olvasásakor. Ez a Mr. Harmon mégsem felel meg a honatyák­ról alkotott eszményképének. Mr. Randall S. Harmon Indiana állam újdon­sült demokrata képviselője. Igazi politikai törtető. Már háromszor próbálkozott a republikánus párt támogatásával képviselőnek választtatni magát Indiana 10-ik kerületében. Mindannyiszor vere­séget szenvedett. Tavaly, látva a demokratikus párt népszerűségének növekedését, ujra^ jelölt­nek lépett fel, most mint meggyőződött demok­rata, bár a demokrata párt támogatását nem kapta meg. De ez nem zavarta őt és a demokrata hullám besöpörte a kongresszusba. Mr. Harmon hozzáfogott azonnal munkája meg­szervezéséhez. Egy jó képviselő először azokra gondol, akik őt segítették állásához. Irodát állí­tott fel e célra szülővárosában Muncie, Indiáné­ban és az iroda vezetésével megbízta feleségét, 4,424 dollár évi fizetéssel. A feleség, hogy jobban tudjon háziasszonyi kötelezettségének is eleget tenni, a kerületi irodát lakóházuk verandáján ál­lította fel. Az irodahelyiség bérlete fejében a képviselő ur felszámíthat évi 1,200 dollárt és irodai felszerelésekért másik 600 dollárt. Ugylát- szik ez nem elég, mert az asszony saját ebédlője székeit állította be a kettéosztott veranda váró­teremnek használt részébe. A szenzációra hajhászó washingtoni újságírók nyilatkozatra kérték Harmon képviselőt. Szenzá­ciós feleletet kaptak: “Nem törődöm azzal, hogy mit irtok rólam. Én úgysem olvasok újságot. Otthonról jár ne­kem a helyi újság, de abból is csak a ‘funny­kat’ (képes viccek) olvasom”. Hát mégis, hogy dolgoznak abban a Washing­tonban? Azt már tudjuk, hogy az elnök kilenc éve nem olvasott el egy könyvet. Hát nincs ideje, az ország gondjai, most meg az a Dulles is meg­betegedett ráadásul, a golf, meg miegymás, hát nincs ideje. De hogy a képviselő még újságot sem olvasson? Hát ki hallott ilyet? így is"lehet intéz­ni az ország ügyeit? Mr. Harmon még nem is tart ott. Megtudta, hogy más munkába állított feleségek 13,345 dol­lár évi fizetést kapnak és az ő felesége panasz­kodik, hogy ő a_ legrosszabbul fizetett feleségek egyike. Azonkívül túl sok a munkája. Jó politikus Mr. Harmon? De mennyire. Már keresi is a népszerűséget Washingtonban, hogy jól megvethesse a gyökerét ott. Kijelentette, hogy a kongresszusi képviselőnek “háromszor annyi fizetést kellene kapnia, mint a jelen évi 25,500 dollár”. Melyik képviselőnek lesz ez ellen kifogása? Az adófizető? — az nem számit. * h CoRigfisn Council és az International Institutes egyesültek. 'Az e^ő'vílághá’^ovu óta ismert Common Coun­cil for American Unity s az American Federation o •■•i-nioi ir\csn>v'amelynek negyven’ amerikai városban van fiókja, egy közös szerve-. umio-. u.fcK. az uj egyesületnek; American Council for Nationalities Service lesz a neve és a két alapító intézet munkásságát nemcsak foly­tatni fogja, hanem ki/ is bővíti úgy országos, mint helyi viszonylatban. Az uj American Coun­cil Cime: §0 West 40 Street, New York, 18 N. 'Y. Uj fegyverek WASHINGTON. — A hadsereg (Army) veze­tősége nyilvánosságra hozta, hogy a gyalogság részére bevezetik az újfajta “M-14’ jelzésű pus-. kákát. Az első rendelést már ki is adták az Olln Mathieáon Co. (New Haven, Conn.) fegyvergyár részére 35,000 ilyen fegyver szállítására. Ez a rendelés 4,116,250 dollárt' tesz ki. Az Army jelentése szerint ez csak az első ilyen rendelés, amit követnek majd a többiek is. Az Army arzenáljaiban (Springfield Mas’s.) még nem gyártják ezeket az újabb fegyvereket, sem a 7.62 mm. töltényeket, amiket az uj puskákban használnak. A NATO hadsereg már az ilyen uj fegyverekkel van felszerelve. Az Eisenhower adminisztráció elvi felfogásá­nak megfelelőleg a hadsereg felszereléseit lehető­leg privát vállalatokkal készíttetik, nehogy az ál­lam versenyezzen’az adófizető magánvállalatok­kal. Szomorú bizonyítvány SACRAMENTO. Cal. — James J. Lynch, a California Egyetem tanára, szomorú jelentést tett arról, hegy a high-schoolt végzett tanulók között, akik egyetemi, felvételre jelentkeznek, 45 százalék elbukott az angol nyelvből és az iroda­lomból. (A múlt évben 50 százalék bukott el.) Professzor Lynch panaszkodott, hogy a high- schoolban az ifjúságot nem tanítják akadémiai társakra, Az egyetemi vizsga­ra jelentkezők közül—pedig ezek a jobbak közül kerumeK kí, — nagyon sokan nem .tudnak helye­sen írni ( to spell); vannak, akik soha hírét sem hallották Chaucer, Milton, Byron vagy Whit­man s ezekhez hasonló neves költőkneK. Az írás msgfcimnyiféss WASHINGTON. — Harlan Hagen demokrata (Cal.) képviselő törvényjavaslatot terjesztett a kongresszus elé egy ‘Nat. Grammar Commission kinevezésére. Ennek a nyelvtani bizottságnak a rendeltetése lenne a “hivatalos” szótár elkészíté­se, amelyben ahol csak lehet egyszerűsítenék a kiírást (spelling) s ahol csak lehet a fonetikus (kiejtés szerinti) írást vezetnék be. A bizottság ügyelne arra, hogy a kormány minden kiadvá­nyában ezt az egyszerűsített írásmódot alkal­mazzák. Hinsten tizenegysik Jirésr ittíülés városban lakik A Föld lakosságának kereken 7 százaléka, mintegy 200 millió ember, az egymilliónál több lakost számláló 34 nagy városban él. Mintegy 80 évvel ezelőtt még csak öt ilyen nagyváros volt, s a Föld lakosságának 0 8 százaléka lakott bennük. A századforduló idején az emberiség 1,2 százaléka élt 12 nagyvárosban. A legtöbb milliós, vagy annál nagyobb metropolis Ázsiában talál­ható. Számuk 33, mig Európában 26, Észak-Ame- rikábun 16, Dél-Amerikában 5, Ausztráliában és Afrikában 2-2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom