Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-12 / 11. szám
Thursday, March 12, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 j w w v •v ■y^r '^r y"y«r-^r-y^r y-yy^r'^1 yyyy «r t't y y ^ yy '■r ▼ T'T'yr ▼▼ yy yI Munkásmozgalom i FONTOS MUNKÁSKONFERENCIA WASHINGTONBAN Meglátogatták a szenátorokat és képviselőket. — Törvényjavaslatokat ajánlottak Az épitőmunkások szakszervezetei, az amerikai szakszervezeti mozgalom legkonzervatívabb részét képezik. Talán ez a tény tette érdekessé az egész ország előtt ezen szakszervezeti szövetségnek a múlt héten megtartott országos értekezletét. Az épitőmunkások 19 különböző szakmai szervezetbe tartoznak, több mint kétmillió taggal. Az asztalosok, a villanyszerelők és az épületeken dolgozó segédmunkások a tagság felét képezik. A Taft-Hartley-törvény és az egyes államok “right-to-work” törvénye valósággal paralizálja ezeknek a nagy szervezeteknek működését. A Taft-Hartley életbeléptetése óta a szervezett épitőmunkások kényszerítve voltak szervezetlen munkásokkal együtt dolgozni és mintha ez nem volna elég. a Taft-Hartley-törvény azt is előírja, hogy a megkötött munkaszerződések milyen körülmények között alkalmazhatók legálisan az építkezéseknél. Majdnem lehetetlen ezt a rendelkezést betartani és azért évekig nem is forszírozták az uj építkezéseknél. Az utóbbi időben az Eisenhower adminisztráció szigorú szabályokat léptetett életbe az épitőmunkások szakszervezetei ellen. A konzervatív vezetőség végre rájött, hogy az eddigi “barátságos” taktika csak a nagy építkezési vállalatoknak hasinál. Az ország különböző részeiben magas pénzbírsággal sújtottak szakszervezeteket a Taft- Hartley-törvény megsértéséért. Az “ártalmatlan” törvényről — amit annak idején úgy állítottak be, hogy a kommunisták ellen készült — miután a külső máz lekopott róla, kisült, hogy a komnni- nista-ellenesség csak ürügy volt, valójában az egész szervezett munkásság ellen irányult. A kommunisták ezt már annakidején leleplezték, de azt akkor nem vették figyelembe. A veszedelem, ami a szakszervezetek teljes megbénítását jelentheti, uj erőket hozott mozgásba a szervezeteken belül. Ezek nemcsak a Taft-Hartley-törvény módosítására törekszenek, hanem egy egészen uj munkaprogramot terjesztettek az országos értekezlet elé. Majdnem 4,000 delegátus regisztrált március 2-án a wáshingtoni-Sheraton Park Hotelben. Igaz, hogy ezek a szervezeteket “felülről” képviselték és nem volt közöttük egyetlenegy rank-and-file tag sem. Központi elnökök, alelnökök, országos vezetők, District Councilok és helyi Building Trades Councilok tisztviselői, business agentek és lokálok tisztviselői voltak jelen. A helyi tisztviselők egész közel állnak ugyan a tagsághoz; ismerik annak problémáit, azonkívül a Taft-Hart- ley a tisztviselők fizetett pozícióit is veszélyezteti. (Legtöbb fizetés évi 10,000 dolláron felül van.) A konferencia első napján George Meany, az AFL-GIO központi elnöke beszélt. Szenátorok és képviselők is felszólaltak. A második és harmadik napon a delegátusok államok szerint csoportosultak és felkeresték saját szenátoraikat és képviselőiket. Anyaggal jól fel voltak szerelve, amiről az előkészítő bizottság gondoskodott. Minden delegátus irattáskát kapott, amely a következőket tartalmazta : 1. Egy könyv, amelyben az összes szenátorok neve, cime, telefonszáma és minden kongresszusi képviselő neve^ cime és telefonszáma benne volt. Minden szenátusi bizottság összetétele és működési tere valamint gyűléseinek helye fel volt tüntetve. Hasonló adatok voltak a kongresszusi bizottságokról is. 2. Négy törvényjavaslat, amelynek mindegyikéhez egy kis füzet volt csatolva, amely egyszerű szavakkal megmagyarázta és érvekkel támogatta a javaslat szükségességét. A javaslatok a következők voltak: < a) Módositvány a Davis-Beacon-törvénvhez. Ez a törvény a kormány által kontrollált munkák hivatalos órabérével és a tulórabérekkel, valamint az általános munkaviszonyokkal foglalkozik. b) Módositvány a Taft-Hartlev-törvénnyel kapcsolatban. c) Törvényjavaslat a kereskedelmi repülőterek átépítésére. d) Törvényjavaslat az iskolák szaporítására és tanítók fizetésemelésére. 11 billió dollár költség- vetést kér uj iskolák építésére és tanítók segélyezésére. További 5 billió dollárt minden évben ezen célokra. A javaslat uj lakóházak épitését is ajánlja. Ezt azzal támasztja alá, hogy több, mint 13 millió amerikai család olyan házakban lakik, melyeket már régen le kellett volna bontani, mert úgy a lakókra, mint a közre veszélyesek. Minden delegátusnál egy nyomtatott iv volt, amelyen jelentést kellett ^dnia a látogatása eredményeiről. Be kellett jegyezni a szenátus vagy képviselő nevét és kitölteni azokat a kérdéseket, amelyekre a szenátorok és képviselők választ adtak. Melyik javaslatot támogatják, melyiket ellenzik és miért. A konferencia negyedik napja a jelentésekkel foglalkozott. A delegátusok azt jelentették, hogy a meglátogatott honatyák nagy része támogatni ßelroiti munkások munkanélkülisége (Detroiti tudósítónktól) A munkanélküliség az amerikai közvélemény minden rétegét foglalkoztatja. A “Detroit Free Press” március 7-iki száma az első oldalon nagy cimszalagban hozta, hogy “Több biztosítás kell az amerikai munkanélkülieknek”. Ezt a megállapítást a Michigan Egyetem három szakértője, Fedele Fauvis, William Haber és Wilbur Cohen professzorok tették. A három professzor tanulmányozta az 1958-as munkanélküliséget és arra a megállapításra jutott, hogy az a segély, amit a munkanélküli biztosítás nyújt, nagyon kevés és nagyon rövid időre szól. Szükséges, hogy nagyobb összeget adjanak és hosszabb időre terjesszék azt ki. A kormányrendelet, amely a biztosítás idejét 13 héttel meghosszabbította március 31-én lejár. A biztosítási alapban 7 billió dollár van, amihez még hozzá sem nyúltunk a recesszió ideje alatt, bár a nép óriási nélkülözést szenved. 1957 novemberétől 1958 október végéig 3.4 billió dollárt fizettek ki, de a munkások fizetésük 20—25 százalékának megfelelő összeget kaptak csak hetenként. A munkanélküliek egvharmada semmit sem kapott, mint a kisüzletek, kisiparosok alkalmazottai és a farmerek napszámosai, ezekre a biztosítási törvény nem vonatkozik. A három professzor programot dolgozott ki, amely hosszabb időre és a fizetés 50 százalékának megfelelő összegre emelné a biztosítást. Mialatt úgy a szakszervezeti, mint a polgári lapok tele vannak a munkanélküliek washingtoni és lansingi felvonulásának tervével, Reuther az európai munkásoknak követel nagyobb fizetést és azt a követelésünket, hogy a munkahetet szállítsák le négy napra 5 napi fizetéssel, elejtette. Willis Hall, a Greater Detroit Board of Commerce titkára azt jósolja, hogy 50,000 egyén fog- je elhagyni Detroitot ebben az évben, menekülve a munkanélküli nyomor elől. 250,000 munkást csaltak ide a gyárosok a háború alatt. Ezek egy része a délről jött négerek, akik nem akarnak oda visszamenni. Itt alapítottak családot, egyesek házat vettek, itt eresztettek gyökeret. Akkor a piros szőnyeget terítették elébtik (képletesen), most útilaput kötnének lábukra. De nincs hová menjenek, itt várják, hogy valami történjen. Paul Bolton, a 600-as Ford lokál tisztviselője, megmondta a munkásoknak, hogy mi nem akarunk háborút, hogy az teremtsen munkaalkalmat. A tömeg, köztük 600 női munkás lelkesen egyezett vele. Lansingben a republikánusok sales tax-et (forgalmi adót) akartak, de a demokraták ellenezték és egy szavazattöbbséggel elvetették. Állítólag újra fognak vele próbálkozni. A “Ford Facts” egy ripörtere azt mondja, hogy a nemzeti adósságunk 285 billió dollár és ha valami felforgató csoport felkorbácsolná a népet arra, hogy váltsák be a kormánynak adott kölcsönök kötvényeit, akkor nagy katasztrófát zúdítanának az országra. Ez az ember nem látja, hogy a csikorgó nyomor elég katasztrófa arra, hogy a fogja a javaslatokat. Ez röviden a konferencia története. A. konferencia jelentősége A fontos jelentősége ennek a konferenciának abban van, hogy a szakszervezeti vezetők — még a legkonzervativabbjai is — kezdik belátni, hogy a gazdasági téren folytatott harc nem elég, bármilyen militáns is legyen az. A harcot át kell vinni a politikai porondra is. Sőt, azt is meg kell érteniök a szakszervezeti vezetőknek, hogy a politikai harc is csak akkor lesz eredményes, ha a munkásság is képviselve lesz a szenátusban és képviselőházban, de nem a monopolisták által kiválasztott politikusokkal, hanem saját körükben megválasztott képviselőkkel. Az április 8-iki konferencia, amelyet az AFL- CIO hiv össze Washingtonba a munkanélküli helyzet megtárgyalására, egy újabb lépés a helyes irányban. 30 évvel ezelőtt, amikor 16 millió munkanélküli volt az országban, a szakszervezeti vezetőség aludt és csak a kommunisták és a velük együtt dolgozó haladó szellemű munkásság harcolt Washingtonban a munkanélküliekért. Ma a 18 millió tagot számláló szakszervezeti mozgalom vezetősége — tanulva hibáiból — pozitivan kezeli a munkanélküliség problémáját. Ez még nem jelenti azt, hogy minden rendben van a szak- szervezeteken belül, de mindenesetre nagy változást jelent a múlthoz viszonyítva. W. L. Bond-ot beváltsák azok, akiknek szükségük van a pénzre. Itt van pl. a szegény Hislop család, az autóban laktak három kisgyermekükkel. A legkisebbnek, a 6 hónaposnak meg kellett halnia, mert se pénz, sem bond nem volt orvosságra, vagy meleg otthonra. De jön a nyár, majd lesz megint a parkokban elég sátorlakó, meg akik öreg töredezett autókban húzódnak meg. Bilincsbevert néger szakszervezeti vezető Asbury Howard, néger szakszervezeti vezetőt, Bessemer, Alabamában hat hónapi “chaingang” (bilincsbevert munkatáborra) büntetésre ítélték, miután ötven fehér csőcselékből álló csapat a rendőrök szemeíáttára megtámadta és a tettle- gességből eredő sebei kórházi kezelést igényeltek. Asbury Howard, a Mine, Mill and Smelter Workers Union orsz. alelnöke s a Bessemer Szava zók Ligájának elnöke. Letartóztatásának és elítélésének az volt a technikai alapja, hogy plakátot készíttetett,, amely a néger polgárokat szavazásra szólította fel. A rendőrfőnök szerint a plakát megsértette a “trágár, feslett, mocskos és sértő kiadványok” elleni városi rendeletet. A fehér plakátfestőt is elitélték, de nem chain- gangre. Mi volt Howard igazi bűne? Az a tevékenység, amit a néger lakosság polgári jogainak előrevite- lében kifejtett. r Amikor Bessemer iskolavezető szervei a “jó polgár” kampány keretében a fehér iskolás gyermekeknek aktivitásokat és kirándulásokat szerveztek, akkor Howard a szakszervezete segítségével hasonló programot dolgozott ki a néger tanulók részére is. A szakszervezet néger és fehér tagjai segítették ebben. Bűne volt az is, hogy sikerült neki Bessemer néger szavazatait 75-ről 2,000-re szaporítani. Az AFL-GIO országos polgárjogi bizottsága, amelynek Charles Zimmerman, a nőiruha munkások 22-es newyorki lokáljának tisztviselője az elnöke, felhívást bocsátott ki az országos szakszervezetekhez, hogy tiltakozzanak Howard elitélése ellen. A Mine and Mill Chicago kerületi irodája sürgős tanácskozást tartott hat más országos szak- szervezet vezetőivel a tiltakozások nagyarányú megindítása érdekében. írtak Eisenhower elnöknek, Patterson alabamai kormányzónak, a négy néger országos képviselőnek. Tiltakozásra szólították fel George Meany-t és A. Philip Randolph-t. Az utóbbi az AFL-CIO egyik központi alelnöke. Tiltakoztak a déli néger vezetők, mint Dr. Mártin. I,. King, Rev. Shuttelworth és mások. Szak- szervezeti tagok százával küldték a tiltakozó leveleket és táviratokat. “Ha tétlenek maradunk a polgári szabadság ilyen megrázó megsértésével szemben, akkor veszélyeztetjük valamennyiünk szabadságát”, volt egy szakszervezeti vezető egyik kijelentése.
