Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-12 / 11. szám
Ünnepeljük Március 15-ikét a bronxi Magyar házban! Lásd hirdetésünket a 14-ik oldalon $I\GLK (m*\ 20 c. Vol. VIII. No. 11. Thursday, March 12, 1959 NEW YORK, N. Y Március MAGYARORSZÁG Te sem termettéi ám szakácsnak, Magyarország édes hazám! A sült egy részét nyersen hagynád, S elégetnéd más oldalán. Mig egyfelől boldog lakóid Megfulnak a bőség miatt: Hát másfelől meg éhhalállal Megy sírba sok szegény fiad. Petőfi (Eperjes) Március 15-én a világon szerte-széjjel élő magyarság gondolatban visszatér szülőföldjéhez, hogy ezzel adózzon az 1848—49-es hagyományoknak! Ahol csak magyar származású tömegek élnek, mindenütt elhangzanak majd a szép beszédek, a gyönyörű szavalatok a piros-fehér-zöld zászlók lobogtatása közepette, a magyar szabadságharc emlékére. Ez igy rendben is volna, ha egyes politikusok — a szép szavak mögé bújva — nem tüntetnék fel magukat szabadságszerető hazafiaknak ezen tömegek előtt. ★ Az 1848—49-es szabadságharc alapvető célkitűzése volt a nemzet felszabadítása a Habsburg dinasztia zsarnoksága alól. Ezen jelszó alatt egyesül az egész nemzet, minden osz- tályrétegeződés nélkül. S mig a nemzet harcolt a szabadságért, addig a nép között elbújt ellenség mindent elkövetett, hogy ezt a harcot elárulja. Magyar-Amerikában hagyomány az 1848—49-es szabadságharc megünneplése. A reakciós amerikai-magyar sajtó, mely évtizedeken keresztül sohasem emelte fel szavát a magyar nép érdekében, a ferenc-józsefi zsarnokság ellen, a két világháborúban megtizedelj magyar népért, az a sajtó amely elhallgatta a Horthy-idők kegyetlenségeit, mely először imádkozott, majd ujjongott az első magyar Tanácsköztársaság vérbefojtásáért, az a sajtó most minden alkalmat kihasznál, hogy a magyar népi demokráciát ócsárolja. Képes arra, hogy az 1956-os eseményeket, amikor a zsarnokság ismét felütötte fejét szülőhazánkban és az orosz nép fiai segi- tőkézzel leverték az ellenforradalmat, az -1848-as idők színvonalára emelje. Tény az, hogy a Habsburg-dinasztia 1849-ben a szabadság vérbefojtására segítséget kért a cári Oroszországtól és sikerült nekik Magyarországot továbbra is igában tartani. 70 évvel később, 1919-ben, a magyar nép — példát véve az orosz néptől, mely megszabadult a cári igától — felszabadította^ magát a Habsburgok uralma alól. Az urak ismét idegen segítségre szorultak. De az orosz népet már nem lehetett felhasználni a Tanácsköztársaság megdöntésére. így a cseh, román, szerb, olasz és a francia afrikai zsoldosokat használták fel és ezeknek segítségével sikerült nekik a nép uralmát megdönteni. A Tanácsköztársaságnak az volt a célkitűzése, hogy az 1848-as eszméket gyakorlatba vigye, megszüntetni Petőfi Sándor fent idézett versében kifejtett állapotokat. Egy újabb vérfürdő után, 1945-ben felszabadult a magyar nép, most nem a saját erejéből, hanem a szocialista Szovjetunió segítségével és megkezdte az 1848—49-es, valamint az 1919-es eszmék, célkitűzések megvalósítását. Az uj rendszer sok komoly hibát követett el, de ez nem is volt meglepő, hiszen olyan utakon járt, amelyeket még addig egy magyar rendszer sem követett. Azok, akik vissza akarták hozni a régi rendszert, igyekeztek a hibákat kimé- lyiteni és nem is mulasztották el azokat saját céljaikra kihasználni. Sokan azon magyarok közül, akik 1956 után elhagyták hazájukat, meg is mondják, hogy ők a hibákat akarták csak kiküszöbölni, a rendszer megdöntése nem volt szándékukban. Láthatjuk tehát, hogy a régi rendszer maradványai és a KÜLFÖLDI BEAVATKOZÁS idézte elő a vérontást azzal a céllal, hogy akárcsak 1849-ben és 1919-ben, ismét visszafordítsák az idő kerekét. 1956-ban már nem tudták az orosz cári hadsereget felhasználni az ellenforradalom érdekében. 1956-ban már nem lehetett behívni a cseheket, a románokat és a többieket, mint azt 1919-ben tették. S ezen felül a szocialista országok gyors segítsége megakadályozta azt, hogy Magyarországból egy Koreához hasonló hadszíntér legyen. ★ Március Idusát világszerte megünneplik és lesz, ahol Kossuth-cimeres lobogó mellett szép szavalatok, hazafias beszédek fognak elhangzani. Mi csak azt mondjuk, hogy bárEngedmények a német kérdésben Nyugati véleménykülönbségek késleltetik a választ. — Kruscsev látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban Eisenhower elnök sajtókonferenciáján m e g e rősitette Washington e 11 ö kéltségét, hogy nem enged a, berlini kérdésben, de azt állította, hogy nem fog mereven elzárkózni az egyezkedési lehetőségek elől. Ezt a lehetőséget Kruscsev múlt heti átiratában látja, amelyben Kruscsev elfogadja a külügyminiszterek konferenciáját, bár még min-1 dig a kormányfők találkozását tartja fontosabbnak. i Ezzel egy lépéssel közelebb I kerültünk Macmillan angol j miniszterelnök véleményéhez, | aki a szovjetekkel való tár- j gyalást szükségesnek tartja, ha enyhíteni akarjuk a német kérdésben Európában létező feszültséget. Moszkvai láto- I gatása és Kruscsevvel tör- í tént tárgyalásai után Mac- ' millan elmegy Párisba és Bonnba és jövő héten Washingtonba jön, hogy meggyőz- S ze a nyugati politikai vezetőket a csúcskonferencia aján- í latos voltáról. A legmerevebb áláspontot I jelenleg Bonn és Párizs kép- j I viselik. Adenauer nyugatné- j met kancellár Párizsba ment J j DeGaulle-val találkozni és az a vélemény alakult ki, hogy | a két vezető egységfrontra lépett Anglia és az Egyesült Államok “engedékenyt poli-, tikája ellen. Legélesebben az j amerikai haderők visszavo-! násának első lépése ellen tiltakoznak, mert — véleményük szerint —. ez a nyugati szövetség összeomlását jelentené. Kruscsev Kelet-Némel országban Kurscsev a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatása alatt számos lépést tett a kiegyezkedés felé és 1 a kérdések békés utón történő megoldásáért. Leipzigben tartott beszédében kijelentette, hogy “a május 27-iki határidő (Nyugat-Berlin szabad várossá tételére) kitolható junius 27-re, ha ésszerű tárgyalások lesznek folyamatban, sőt bemehetünk júliusba is. .. de, ha valaki könyökkel jön nekünk, annak könyöke beletörik.” | Azonkívül, hogy a keict-né- met politikai vezetőkkel és [ szakszervezeti vezetőkkel tár- ! gyalt — amit nyugaton a I szovjet és kelet-német közti í külön békeszerződés előzetes | megtárgyalásának látnak — ' Kruscsev meghívta Erich 01- lenhauert, a nyugat-német szocialista párt elnökét és Willy Brandt-ot, Nyugat-Berlin polgármesterét, eszmecserére. Brandt visszautasította a meghívást. Ollenhauer Két órán keresztül beszélgetett Kruscsevvel, amely után közös nyilatkozatot adtak ki. Ebben megegyez tek, hogy “a különböző prob- j lémák megoldását békés utón, tárgyalásokon keresztül kell elintézni.” Az újságíróknak Ollenhauer kijelentette, hogy “a szovjet oldalon minden erőfeszítést meglesznek, hogy elkerüljék az összeütközést.” A legújabb ajánlat Kelet-Beiiinben megtartott tömeggyülésen Kruscsev beszédében újabb megoldást ajánlott a szabad várossá tett Berlin uj állapotának megőrzésére. A békés megoldás érdekében beleegyezne abba, hogy a városban az Egyesült Nemzetek megbízásából amerikai, angol, francia, szovjet vagy más, semleges csapatok állomásozzanak. A gyűlésen felszólaló Walter Ulbricht, a német kommunista párt vezetője azonban kizárná a fegyvergyártást és Berlinnek katonai-politikai szövetségekhez való tartozását. A közügyek vezetésétől eltiltaná a fasiszta elemeket. (Folytatás a 16-ik oldalon) Franciaországban vasárnap helyi választások folytak országosan. Az egyes kerületekből eddig érkezett hírek szerint a kommunista jelöltek győzelmei visszaállították a francia kommunista pártot a DeGaulle ideje előtti vezető pozíciójába. A francia nép ezzel válaszolt DeGaulle népelnyomó és a folytatólagos gyarmati zsarnokság politikájára. Számos degaullista vesztett a választáson, köztük Paul Delo- uvrier, DeGaulle algériai fő- megbizottja, aki Párisban és Max Flechet, a gazdasági államtitkár, a kabinet tagja, aki Lyonsban bukott ki. A 38,000 helyi választáson közel félmillió polgármestert és városi tanácstagot választottak. A teljes eredmény csak a következő vasárnap lesz nyilvánvaló, amikor a szükséges pótválasztások is lefolytak már. De a Párizsból és 12 más nagy városból beérkezett jelentések világosan mutatják a kommunista párt győzelmét. Ez különösen Marseilles- ben érvényesült, ahol DeGaulle pártja negyedik helyen jött be, az őt támogató Independent párt harmadiknak, 8.2, illetve 17 százalékos eredménnyel. A szocialisták nem támadták DeGaullet személyesen, de nem egyeztek pénz ügyi és gazdasági megszorításokat jelentő politikájával. Szavazatuk száma 24-ről 33.6 százalékra emelkedett. A kommunista párt visszanyerte előbbi vezető szerepét a szavazók 35 százalékával. A párt kezdettől fogva ellenezte DeGaullet és politikai programját. Mint a múltban, a szocialisták a következő városi választáson ismét egyesülni szándékoznak a konzervati- i vokkal, hogy a kommunistákat kibuktassák. A kommunista párt került előtérbe a francia választásokon MmmvHwwuMHMwvwmmMmvvvummmwmwi hogyan is takaróznak az álpatrióták a lobogóval, a nép átlát rajtuk és nem fogja elfelejteni Petőfi intő szavait: Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd, Mindenütt van, ahová tekintesz, S legnagyobb és legveszélyesebb az, Ki mint testvér simul kebleinkhez. Köztünk van a legnagyobb ellenség! A cudar, az áruló testvérek! S egy közülük százat ront el, mint - A pohár bort az egy cseppnyi méreg. A halálos Ítélet rájok! Százezerszer sújtson bár a hóhér, Bár a házak ablakán foly is be Az utcáról a kiáradó vér! ' Ha kivesznek e belső bitangok . . . Könnyű bánni külső elleninkkel, Félre most . . . futok a toronyba, Megkonditom azt a vészharangot! A nemzethez — Pest
