Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-05 / 10. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, 'March 5, 1959 ZKÚMOfSzemLe Osztozkodnak a Szahara kincsein Néhány évvel ezelőtt a különböző lexikonok a Szaharáiéi csak annyit mondtak, hogy a föld legnagyobb sivataga (körülbelül nyolcvanszor akkora mint Magyarország) homokos, köves és kavicsos területén alig másfélmillió pásztor él, ritka oázisaiban — a források mellett — dato­lyát, kölest, gabonaféléket, hagymát és dohányt termelnek. 1956 januárjában aztán jelentős esemény tör­tént. Egy francia olajvállálat emberei fúrásokat végeztek a Szaharában és 1500 láb mélységből olaj tört elő. Ezt az első eredményt aztán gyor­san követte a többi. Ma már arról beszélnek, hogy a Szahara olajtartalékai megközelitik, ha ugyan fölül nem múlják a Közel-Kelet hires olaj- kincsét. Az olajat tároló rétegek — éppúgy, mint a szénrétegek különböző vastagságban helyezked­nek el a föld mélyében. A harminc méter vastag­ságú olajrétegeket már jelentőseknek tartják a világ minden táján, de Amerikában egy-két mé­ter vastagságú rétegeket is kitermelik. A Sza­harában pedig az eddig megállapítások szerint, nagyobbrészt 140 méternél is vastagabbak az olaj rétegek. És micsoda olaj tör itt elő a földből! Olyan fe­hér és könnyű, hogy akár zsebkendőn átszűrve a kutból egvenesen a diesel-modorokba lehet önte­ni. Az olajjal egy időben földgázt is találtak, mégpedig olyan jó minőségűt, hogy fütőértéke kétszerese a közhasználatban levő városi fütő- gázaknak. Ez a felfedezés egy csapásra megváltoztatta mindazt, amit eddig a Szaharáról tanultunk. A szinte lakatlan homoktengerből — kincsesbánya lett. Kié legyen ez a kincsesbánya? Az a szaharai terület, melyben a leggazdagabb olaj vidéket fe­dezték fel, Algériához tartozik. Algéria pedig Franciaország gyarmata, illetve az uj francia alkotmány bevezetése óta Franciaország része. De a szabad algériai kormány függetlenséget akar és fölkelő hadserege négy év óta háborúban áll a megszálló francia hadsereggel. Még leg­utóbbi napokban is súlyos harcokról, elesettekről és hadifoglyokról, hadmozdulatokról és bombá­zott falukról érkeztek jelentések. DeGaulle ígér és fenyegetőzik Azzal fenyegetőzik, hogy kegyetlenül leveri az algériai fölkelést. És azt Ígéri, hogy Algéria né­pe Franciaország kebelén belül találja meg az igazi boldogságot. A tábornok terve szerint ép­pen a szaharai olajra és földgázra alapozva, meg­kezdik Algéiia iparosítását. Vasérc is jelentős mennyiségben van az országban és feldolgozását éppen az energiahiány akadályozta eddig. Most enneK a vasércnek a kiaknázását, tervbe vették egy hatalma« acélkombinát és néhány más na­gyobb ipari üzem felépítésével együtt. A tervek egyelőre — tervek. A valóság az, hogy a szaharai olajkutakba fektetett francia tőke néhány év alatt megnyolc- vanszorosodott és az olaj olcsó áron vándorol ki­felé Algériából. A földgázzal még rosszabb a helyzet. Elszállítani nem tudják, mert nincs olyan hosszú vezeték mely a tenger alatt Fran­ciaországba vinné ezt az értékes fűtőanyagot. Algériában pedig nincs olyan erőmű, mely villa­mos árammá alakítaná át. így a földből előtörő gázt jó ideig egyszerűen elégették. A sivatagi éjszakában ott világítottak az emeletnyi magas tüzoszlopok. Félő volt azonban, hogy a nyomorú­ságban élő lakosságot fölháboritja ez a pazarlás, ezért most a felszínre törő gázt visszapréselik a talajba. A jelenlegi állapot szerint a szaharai olajvidék hasznának csupán fele marad Algériában, a má­sik fele külföldi tőkések zsebébe kerül. Az elmúlt hetekben néhányszor kis hir járta be a sajtót. Ez a hir arról tudósított, hogy a francia olajvállalat szerződést kötött Standard Oillal, a szaharai olaj további kiaknázására. Ez­zel a szerződéssel a Standard Oil tőkéje formáli­san is belépett a szaharai “üzletbe”, s í nagy vállalatok megkezdték osztozkodásukat az algé­riai nép vagyonán. Az eddigi föltárások arra engednek következ­tetni, hogy a világ egyik legnagyobb olaj vidéke alakul ki a Szaharában. Ez az értékes nyers­anyag, természetes energiaforrása lehetne a Sza­hara körül elhelyezkedő afrikai államoknak, me­lyek egymás után vívják ki függetlenségüket. S a fejlődés útja nem is lehet más. Máltai dokkmunkások egyórás közelharcot vívtak a rendőrséggel A Reuther és az AP jelentette, bogy a múlt héten súlyos tüntetésekre került sor Málta szige­tén. Az összeütközésekre az adott okot, hogy a brit admiralitás dokkjaiban dolgozó mintegy 12,000 dokkmunkás felét értesítették: az admiralitás el­bocsátja őket alkalmazásából és március 30-a után — ha akarnak — egy angol magánvállalat alkalmazásába szegődhetnek. A dokkmunkások szakszervezete és a Máltai Munkáspárt azonban szembe helyezkedett ezzel a megoldással és kifo­gásolta, hogy a döntést az angol kormány, nem pedig Málta törvényes kormánya hozta. Amint a tengernagyi hivatal rendelkezésének hire elterjedt, a felháborodott dokkmunkások kő­záport zúdítottak a C. H. Bailey-cég irodahelyi­ségeire és felgyújtottak több autót. A néhány percen belül a helyszínre érkező ro­hamsisakos rendőrség és a rendőröket kőzáporral fogadó dokkmunkások között egyórás közelharc folyt. Többen megsebesültek. A rendőrség lezár­ta a dokkok területét. Az egész vidéket füstfel­hő borítja — hir szerint felgyújtottak egy fate­lepet is. Sir Robert Laycock máltai angol kormányzó az összetűzés hírére rendkívüli ülésre hívta össze legfőbb tanácsadóit. A Szovjetunió és Irak tárgyalásai Február 27-én reggel moszkvai idő szerint tiz órakor a Kremlben megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság kormány- küldöttségei között. A szovjet kormányküldöttség vezetője Joszif Kuzmin, a minisztertanács elnökhelyettese, az ál­lami tervbizottság elnöke. Az iraki kormánykül­döttséget dr. Ibrahim Kubbah gazdaságügyi mi­niszter vezette. A tárgyalásokon szovjet és iraki tanácsadók és szakértők is résztvettek. Nőtt Vietnam exportja Sajtó jelentések szerint a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságból exportált áruk mennyisége 1958-ban hétszeresen felülmúlta az 1955. évit. Ugyanezen idő alatt a . Vietnami Demokratikus Köztársasággal kereskedelmi kapcsolatban álló országok száma megnégyszereződött. Tavaly 22 ország hajói kötöttek ki Haiphong, Honghay, Campha kikötőiben. A szocialista országok hajó­in kívül egyre nagyobb számban fordulnak meg ezekben a kikötőkben angol, francia, finn, nor­vég holland, nyugatnémet, görög, dán hajók is. A belga bányászok folyfalják harcukat A Belga Általános Szakszervezeti Szövetség jobboldali vezetősége határozatot hozott, hogy a belga bányászoknak a múlt hét csütörtökjétől kezdve meg kell szüntetni két hete húzódó álta­lános sztrájkjukat. Ez a határozat erősen felhá­borította a belga dolgozó tömegeket. Több szak­szakszervezet helyi csoportja gyűlést tartott, s élesen bírálta a jobboldali vezetőségnek a kor­mány és a bányatulajdonosok képviselőivel meg­kötött alkuját. Borinage bányászainak szakszervezete egyik gyűlésén elitélte a jobboldali vezetőség kapitulá­cióját s szótöbbséggel úgy döntött, hogy foly­tatja a sztrájkot egészen a győzelemig. A bori- nage-i szénmedence bányászai követelik, hogy a bányatulajdonosok változtassák meg az úgyneve­zett nemjövedelmező bányák bezárásáról hozott határozatukat. A békés ország békét akar A közember becsületessége — szinte a termé­szeti törvény erejével hat Svájcban. Használati tárgyak eltulajdonítása úgyszólván nem fordul elő. A gyerekek az utcán, a játékra alkalmas te­reken parkolják rollerjeiket, akár hétszámra is. A pályaudvarok előtt százával sorakoznak a ke­rékpárok vagy motorbiciklik — s külön őr nél­kül is hűségesen megvárják gazdájukat, amig visszaérkezik a vonaton. A talált tárgyakat — zsebkendőket, kesztyűket, esetleg pénztárcákat — a legközelebbi kerítésre akasztják: tulajdono­suk idővel majd csak rátalál. Aki levelezőlapokat akar vásárolni, előbb kiválogatja őket a trafik utcára helyezett körforgó állványáról, azután be­megy az üzlethelyiségbe és fizet. A zürichi Tran- sit-váróteremben még a legdrágább órák kiraka­tában is olvashattuk a megszokott felírást: “Szol­gáld ki magad.” Ezzel szemben: a városokban megdöbbentően nagy a bűnesetek száma, különö­sen sok rablás és gyilkosság fordul elő. Karácsony az ormokon Svájc népe mélyen összeforrott a békével. A magas hegyeknek fehér a fövege, mintha az örö­kös karácsonyt süvegelné, a helyi tavaknak béké­sen tiszta a vize, mint az ártatlan gyermek te­kintete — a természet maga békét parancsol. Emellett az országot századok óta nem háborgat­ta külső fegyveres támadás. Nem egy nagy pa­rasztházban három-négy generáció is él egymás mellett, közösen művelvén, s az utódokra — a folyó idő nyugodt rendje szerint — ráhagyat­kozván a bombáktól sohasem háborgatott földet — és a változatlan házirendet (ami különben, azt hiszem, az oly jellegzetes svájci kispolgári kon- zervatizmus egyik erős forrása is). A svájci em­ber békét akar, nappal tiszta és fénytől átragyo­gott levegő-eget a feje fölött. Éjjel pedig — ha például Zürichből Genfbe utazik repülőgépen — joggal kíván gyönyörködni a látványban, amely körülöleli: felette koromsötét felhőfedél, szélein zöldeskéken világit át az alkonyat, s bibor folt keletkezik ott, ahol a lenyugvó Nap üzen — alat­ta pedig egymás után gyulladnak ki a lakott terü­letek villanyerdői, mint valami vezénylőasztalon a jelzőlámpák, s egyetlen óriási várossá olvaszt­ják az egész tájat. Aggodalom A svájci átlagember nem kívánja, hogy hadi- repülőgépek robajlása verje fel a csúcsok évmil­liós csendjét, és légvédelmi sötétség fossza meg az éjszaka fényeitől. S ezért az utóbbi időben mind mélyebb aggoda­lom keríti hatalmába: vajon államának vezetői őrzik-e számára az óhajtott békét? Egyre több olyan jelet kénytelen tapasztalni, amelyek kétsé­gessé teszik számára, vajon érintetlen-e még és vajon megállapitható-e még iSvájc hagyományos “semlegessége”. Nemcsak az idegen pénz — a külföldi kém is nagyon sok az országban. S nem­ritkán svájci állampolgárok is a kémszervezetek kezére játszanak. Máig sem ült el a svájciak körében annak a botránynak aggályos visszhangja, amelyet a Du­bois—Ulrich ügy kavart fel. Dubois, a legfőbb államügyész a szuezi válság idején lehallgatta az egyiptomi követség telefonbeszélgetéseit, és erről adatokat szolgáltatott a francia kereskedelmi at­tasénak. Ulrich, az államügyészség felügyelője csendőri jelentéseket adott át egy francia tiszt­nek. A parlament nyilatkozata, amely a bűnügyet nyomon követte, nem tudta eloszlatni a kényel­metlen érzések hullámait. Megtörtént, “hogy a NATO légiereiében gya­korlatozó holland katonai repülőgép zuhant le — Svájc “semleges” területére. Cikkek jelentek meg a svájci lapokban, amelyek a nyugatnémet atom- felfegyverkezés gondolatát támogatták. S min­dennek a tetejébe: maga Svájc fegyverkezik! S ami döbbenetét okozott a közvéleményben: a svájci hadsereget atomfegyverekkel is el akarják látni! Sajtóhangok, interpellálok — élükön a munkapárt képviselőivel —, népi tüntetések til­takoznak a katonai célra történő kisajátítások és az atomfegyverkezés veszélyes eszméje ellen. Svájc népe békét akar. Az olasz kénviselőház bizalmat szavazott Segíti kormányának Több hírügynökség egvbenhangzó jelentése szerint az olasz képviselőház bizalmat szavazott Antonio Segni miniszterelnök szélsőjobboldali tá­mogatást élvező kereszténydemokrata párti kor­mányának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom