Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-05 / 10. szám
Thursday, March 5, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 m mmx Harold Macmillan, Anglia miniszterelnöke kedden fejezte be 10 napos látogatását a Szovjetunióban. Eltávozása előtt a szovjet kormány vezetőkkel folytatott megbeszélésekről és azok eredményéről közös nyilatkozatot bocsátottak ki. Macmillan a múlt hét folyamán számos értékes látogatást végzett. Moszkvától 80 mérföld távolságban levő Dubna községben megnézte a szovjet atomtudomány kutató intézetét, mely érdeklődését mélyen kielégítette. Visszatérve Moszkvába, csütörtökön Kievbe repült kíséretével. Megtekintette Ukrajna fővárosát, elbeszélgetett az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság vezetőivel és felkereste a nem messze fekvő Kom- munyiszt nevű kolhozt is.. Kievben sajtóértekezletet tartott az őt követő külföldi újságírók kérésére, akik főleg Ukrajna gazdasági eredményeiről kértek és kaptak felvilágosítást. A. Baranovsz- kij, a tervbizottság első elnökhelyettese kijelentette, hogy Ukrajna jelenleg kb. annyi ipari terméket állit elő, mint amennyit a II. világháború előtt a Szovjetunió egész területén termeltek. Az egy főre jutó nyersvas és acél termelése és a hengerelt áruk gyártása terén minden európai államot megelőz. A szén- vasérc- és nyersvaster- melés egy főre jutó arányában utolérte az Egyesült Államokat, A szemestermények és a qukorré- pa termelésben Ukrajna több vezető országot megelőzött. Az angol miniszterelnök ezután Leningrádba utazott, hol számos nevezetességet tekintett meg, Megnézte a rövidesen elkészülő atom-jégtörő hajót. Ellátogatott az Admirálitás hajógyárba, a Frunze haditengerészeti akadémiára és résztvett egy autófelvonuláson, amely alkalmat adott a város'gyönyörű tereinek és épületeinek megtekintésére. A városi vezetőség által tiszteletére rendezett díszvacsorán Macmillan beszédében kifejtette a Szovjetunió vezetőivel történt tárgyalásainak fontos jelentőségét, ‘‘mert ha nem is értünk mindenben egyet, hasznosak azok az elkövetkező nemzetközi tárgyalások érdekében.” “Azt mondóm, hogy ezen tárgyalásoknak meg kell történniük. Hiszem, hogy azok a veszedelmes helyzetek, amelyekkel szembenézünk, nem oldhatók meg tárgyalások nélkül.” Kruscsev beszéde Macmillan megjegyzéseit sokatigérő feleletként tekintik Kruscsevnek a múlt hét folyamán az orosz nép részére megtartott és rádión közvetített beszédére, amelyben kitért a nyugati hatalmak azon ajánlatára, hogy a berlini kérdést a nagyhatalmak külügyminiszteréi tárgyalják meg. Kruscsev ezt az ajánlatot nem fogadta el, mert szerinte a külügyminiszterek gyűlése “a diplomáciai tárgyalások labirintusába fog bennünket vezetni és a megoldás évekig lesz a kátyúban.” Ragaszkodik a már megtett ajánlatához, hogy kormányfők jöjjenek össze, olyan országok részvételével, mint Csehszlovákia és Lengyelország, amelyek elsődlegesen érdekelve vannak a német kérdés megoldásában. Előzőleg 28 ország kormányfői összejövetelét ajánlotta a német kérdés megbeszélésére. f A két Németországra és Berlinre vonatkozó háború utáni egyezmények csupán a békekötésig érvényesek. Kruscsev elérkezettnek látja az időt a békeegyezmény megkötésére. Ha ez megtörténik a két Németországgal vagy csak az egyikkel is, akkor a Berlin kettéosztására és ebből származó elfoglalására vonatkozó egyezmény érvényessége megszűnik. A Német Demokratikus Köztársaság, amelynek területén belül fekszik Berlin, beleegyezett abba, hogy Berlin szabad városnak legyen nyilvánítva, hogy ezzel meg legyen kiméivé a hirtelen gazdasági és társadalmi változással járó kellemetlenségektől. Ettől kezdve a Nyugat-Németország és Berlin közötti közlekedés ellenőrzése a kelet-németországi hatóságok kezében lesz. A kettéosztott Németország egvségesitését a német népnek magának kell megoldania. Kruscsev kijelentette azt is, hogy a szovjet kormány kész barátsági és megnemtámadási szerződést kötni Angliával. Nemzetközi vélemények A londoni lapok nagyrésze támogatta Kruscsev ajánlatát a kormányfői értekezletre. Az angolszovjet megnejntámadási szerződés ajánlata is kedvező hatással volt, egyesek várták is ennek megtörténtét. Az angol Munkáspárt lapja, a Daily Herald a legmagasabb szintű értekezlet összehívását tartja szükségesnek a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésére. Washingtonban kezdettől fogva nem jó szemmel nézték Macmillan látogatását. Kruscsev beszédében Macmillanra nézve sértő szándékot látnak. Eisenhower elnök sajtókonferenciájában kiMidőn az első Sputnik 1957 október havában a világűrbe repült, az egész világon bámulva kérdezték: Hogyan jutottak el az oroszok a tudomány oly magas fokára, ami az ily műhold elkészítéséhez, felrepitéséhez és irányításához szükséges? És attól kezdve nagy érdeklődéssel fordulnak a szovjet oktatás felé, kutatva annak titkait, ami ezt a valóban csodás eredményt megmagyarázná. Pedig a szovjet oktatásnak nincs semmi titka. Midőn Lenin még 1920-ban azt javasolta, hogy a következő 50 év alatt, vagyis 1970-re nemcsak az összes városokat, hanem az összes falvakat is villamosítani kell, barátai közül valaki megjegyezte, hogy csak tündér-álom, mert a villamosítást megelőzőleg ezt a rengeteg nagy, de egyben a kultúrában és iparilag elmaradt országot át kellene nevelni. Ez az átnevelés, vagy iskoláztatás tündérálomnak tetszett annak az embernek, aki jól tudta, hogy a cári Oroszországban a nép nagy többsége írástudatlan volt. Iskolákba csak a gazdagabb emberek gyermekei jártak; a végtelenül elszegényedett, tudatlan parasztság és munkások részben az alkohol rabjai lettek, részben pedig megadták: magukat szerencsétlen sorsuknak és mindenre csak a “zaotra” (majd holnap) szóval feléltek. Hogyan lehet ezeket iskoláztatni? A kezdet nehézségei És bizony a kezdet yalóban hihetetlenül nehéz volt. A polgárháború és a külső támadások egész 1925-ig még a kezdést is csaknem lehetetlenné tették. De minden akadály dacára is 1926-ban, midőn ezen soi'ok írója meglátogatta a Szovjetuniót, már lehetett látni az uj nevelési rendszer alapjait. Hazatérve az utamról adott beszámolóból idézeti ezt a szakaszt: 5 “Mindazon dolgok között, amik ma a Szovjetunióban történnek nemcsak az orosz népre, de a világ többi részére is legnagyobb fontossággal bírnak a nevelésügyi intézkedések. Soha a világon még oly nagyarányú és gyökeresen uj kísérletezést nem folytattak a nevelésre vonatkozólag, mint ott, ahol a ,forradalom lerombolta a régit, a polgárháború pedig még a maradványait is el- tisztitotta s igy a szovjet közoktatási hivataloknak szabad utuk maradt. A Szovjetunió ma a világ legnagyobb és legfontosabb közoktatásügyi laboratóriuma. Itt vetik meg alapját a Szovjet jövőjének”. Az oroszok a közoktatással és neveléssel kapcsolatban az “obrazovanie” szót használják. Az alapszó “obraz”, ami formálást, simítást, számítást, elképzelést, stb. jelent. Az ebből képzett “obrazuviat” ige tehát a formálni, kultiválni, nevelni, stb. cselekvések kifejezője. Az “obrazovanie” tehát az általános nevelést, a mindenféle tudás gyarapítását jelenti és nemcsak az iskoláztatást. Lázas tanulás A szovjet népet az utóbbi években a tanulás láza fogta el. Az “obrazovanie” jegyében ma 35 millió tanuló jár a köziskolákba, ahol közel kétmillió tanítót alkalmaznak a nevelésükre. De ezen kívül még legalább 15 millió felnőtt vesz részt valamilyen tanfolyamon. Azonban az “obrazovanie” tovább terjed az iskoláknál. Híveit ott találjuk a pionér-házakban, az iparokban, a vakáció-központokban, a rádió és televizió programokban, a színházakban, múzeumokban és könyvtárakban. És végre a rettenetes sok könyvben, folyóiratban és újságban, ami ma a Szovjetunióban megjelenik, amelyek mind összefognak az iskolarendszerrel a szovjet nép tanítására. A szovjet oktatás nagy sikerének kétségtelenül az INGYENES KÖZOKTATÁS nyitott utat. Ez az oktatás ingyenes a bölcsődétől kezdve fel az egyetemig. Egyes előrelátó idealisták már régóta hirdetik, hogy a közoktatást mindenki előtt meg kellene nyitni, vagyis ingyenessé kellene jelentette, hogy a berlini kérdésben “egy incset sem engedünk”. Egyes szenátorok úgy állították be a berlini kérdést, hogy az háborúhoz fog vezetni. Az egyik ajánlat az volt, hogy azonnal mozgósítsunk 4—5 divíziót. Bonn kész beleegyezni abba, hogy a kelet-német hatóság a szovjet hatóság ügynökeként szerepeljen a berlini útvonalon. tenni, azonban a gyakorlatban ezt csak a Szovjetunió valósította meg (most már követik más népi köztársaságok is), de a tőkés termelő országokban még csak közel sem jutottak hozzá. De a szovjet oktatás nem állt meg a tandíj eltörlésénél, hanem bevezették azt, hogy a magasabb iskolákban fizetnek a tanulóknak annyit^ hogy abból megélhetnek. így az élesebb agyú fiatalok minden akadály nélkül megszerezhetik a professzionális képzettséget. Becsülik a tudást A szovjet oktatási rendszer egyrészről a tu- dás-szomj kielégítését szolgálja, másrészről pedig arra törekszik, hogy a tanulókból hasznos polgárokat neveljenek. A Szovjetunióban megbecsülik a tudást, a műveltséget. A tudósoknak, mérnököknek, technikusoknak, íróknak s a tanítóknak nagy tekintélyük van és a fizetésük is azzal arányos. Azért az általános iskolák elvégzése után sokkal több tanuló szeretne magasabb iskolákba jutni, mint amennyire hely van. A múlt télen (1957—58), midőn a Szovjetunióban voltam s számos felsőbb iskolát látogattam meg s kérdeztem, hogyan válogatják össze a tanulókat? A válasz az volt, hogy szóbeli és írásbeli vizsgák' alapján, amelyekhez hozzáveszik a kérvényező* addig elért összes iskolai rekordját. Természetesen csak a legjobbakat válogatják ki, mert a pályázók Száma igen nagy; átlagosan minden 100 pályázóból csak 20—25-re van hely. Viszont akik a vizsgáknál kimaradtak s az iparokban helyezkednek-el, munkájuk mellett eshetőségük nyílik a további tanulásra és ha rátermettséget mutatnak, akkor bizonyos idő múltán bekerülnek a magasabb iskolákba. Ennek a rendszernek az eredménye az. hogy az igazi tehetségek közül vajmi kevés vész el. Az iskolák, amelyeket meglátogattam, a tisztaság mintaképei. Karbantartásukban részük van a tanulóknak is. A tanulók nagy érdeklődést mutatnak úgy a tárgyak, mint az iskolával kapcsolatos mindenféle munkák iránt, amiket kiszabnak számukrá. Aki ezekkel a tanulókkal beszél, hamar meglátja, hogy önmagában bizó, igen intelligens fiatalsággal került Szembe. Megelégedettek Közép-Szibériában járva áz egyik faiskolában beszédbe elegyedtem egy tanulóval, aki az angol nyelvet tanulta. Nagyon meglepett, hogy nemcsak folyékonyan beszélte az idegen nyelvet, hanem még az amerikai kiejtést is ügyesen elsajátította. “Mikor jártál te Amerikában?” —• kérdeztem tőle. — Nem jártam én soha. — mondotta nevetve. — Itt születtem Szibériában és annak határait soha sem léptem át. — De akkor hogyan tanultad meg az amerikai akcentust? — kérdeztem újból, — Oh az igen könnyű! Hallgatjuk a “Voice of America” rádió leadásokat, szalag-rekordot csinálunk róla és a kiejtést az iskolában gyakoroljuk, — mondotta nevelve. De nemcsak én kérdezgettem, hanem ő is sok intelligens kérdést intézett hozzám az Egyesült Államokra vonatkozólag. Az amerikai újságokról beszélve azt mondottam neki, hogy az amerikai lapok állítása szerint a kommunista országokban, a főiskolák hallgatói nagyon elégedetlenek, lázon- ganak. “Tgy van ez nálatok is?” — kérdeztem. — Miért volnék én elégedetlen? — felelt kérdéssel a kérdésemre. — Elvégeztem az általános, iskolákat anélkül, hogy a szüleimnek egv rubeljukba is került volna. Miután jó nyelvi érzékem van, elhatároztam, hogy az angol nyelv tanára, vagy angol fordító leszek. Ez itt ötéves kurzust igényel és ez sem kerül egy rubelomba sem. Havi 300 rubelt kapok, ha elérem a kívánt minimális eredményt, ha ennél többet mutatok ki, akkor kapok havi 375 rubelt. Ebből kényelmesen megélhetek. (Folytatás a 8-ik oldalon) J SZOVJET OKTATÁS A Szovjetunió nevelő rendszere bámulatba ejti a világot Irta: SCOTT NEARING
