Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-05 / 10. szám
Thursday, March 5, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 LELEPLEZETT HAMISTANUK Egyre több hamis tanút lepleznek le,kiket a Smith-pörökben alkalmaztak Az amerikai kommunista mozgalom letörését célzó úgynevezett “boszorkány-üldöző pörök” egyik hősnője bizonyos Mrs. Mary Markward volt. Ő volt a District of Columbia környék FBI (titkos rendőrség) dédelgetett korona tanúja. Számos pörben töltött be ily szerepet 9 év alatt, attól az időtől kezdve, hogy az Igazságügyi Department az ily porokét megindította. Mrs. Markward első Ízben 1953-ban ült a tanu- székbe Philadelphia városban, ahol a Smith-tör- vény alapján kom.-ták egy csoportját bíróság elé állították. A második szereplésénél, 1956-ban már olyasmiket mondott, hogy az FBI rekordjai (jegy zőkönyvei) is kétségbe vonták szavai igazságát. Mindezek dacára a Subversive Activities Control Board (SACB) elfogadta a vallomását és arra támaszkodva rendelte el, hogy az Amerikai Kommunista Pártnak, mint subversive (felforgató) szervezetnek jelentkezni kell. A Kommunista Párt ezt a döntést a bíróság- elé vitte és ott kiderült, hogy a tárgyalások folyamán ez a koronatanú éppenugy hazudott, mint azok, akiket már előzőleg lelepleztek. Mrs. Markward azt állította, hogy egyszerű női fodrász volt, aki csupa hazaszeretetből csatlakozott a kommunistákhoz, hogy azokról állandó jelentést adjon az FBI-nak. Azt azonban eltagadta, hogy szereplése idején meglehetős magas fizetést húzott az Igazságügyi Departmenttől. Szavahihető hazug Dacára annak, hogy a hazugságon rajtafogták, a SACB úgy döntött, hogy vallomásának bizonyos részeit elfogadja. így elfogadta azt, hogy egyes kommunisták azt mondották neki, hogy háború esetén nem fognának fegyvert a Szovjetunió ellen. A bíróság azonban elrendelte, hogy azt az általánosságban tett állítást törölni kell a jegyzőkönyvből, amit a SACB meg is tett azzal a megjegyzéssel, hogy Mrs. Markward hazugsága nem vehető észre egykönnyen, azért a vallomását nagyon gondosan kell analizálni. így a leleplezett hamistanuk sora eggyel megint szaporodót. Midőn a boszorkányüldöző perek először kerültek a Supreme Court elé s ott fontolóra kellett venni a koronatanúk karakterét, a bíróság kimondotta, hogy “az igazságszolgáltatás kényes becsülete megkívánja, hogy alapos vizsgálat alá vegyék az oly tanukra felhozott hamiseskü vádját, mint Paul Crouch, Manning Johnson és Harvey Matusow,” az Igazságügyi Department nem védelmezte a tanúit, hanem inkább menesztette őket s vallomásaikat törölték a jegyzőkönyvből. Ellenmondások Midőn a Smith-törvény és a deportációt célzó tárgyalásoknál a tanuk sok ellenmondásba keveredtek, minek következtében a Supreme Court meghozta az alapvető “Jenks” döntést, hogy a tanukat az FBI köteles szembesíteni a vádlottakkal, hogy azok keresztkérdéseket intézhessenek hozzájuk, Honig, Cummings és Scarletto hamis tanukat ejtették el. Most aztán hasonló sors érte Mrs. Markwardot is. Egy másik hírhedt tanú, Louis Budenz, csak azért kerülte el ezt a sorsot, mert állítólag szívbaja van és igy nem bírná el a keresztkérdések izgalmait. Szóvá tettük újból ezt a szomorú tényt, hiszen száz és száz ember életét veszélyeztették, tönkretették sok ezer ember jóhirnevét és megvonták tőlük a megélhetés lehetőségét a “besúgók” alkalmazása révén, akiknek eddig nem kellett szembenézni azokkal, akikra árulkodtak. Most azonban már a besúgóknak szembe kell nézni azokkal, akiket vádolnak, hogy keresztkérdések alá vegyék őket. És ez nem tetszik az Igazságügyi Departmentnek és máris egy olyan törvényjavaslaton dolgoznak, amely egyes polgároktól megvonná a külföldre utazás jogát egyszerű “besúgók” vallomására. (I. F. Stone’s Weekly) fii AMERIKA ELLENESEK PITTSBÖRGKBAN (Pittsburghi tudósítónk jelentése) l Jönnek a boszorkányüldözők! A Képviselőház Amerikaellenes Bizottsága csendben, minden publicitás nélkül, mintegy hatvan munkásnak, szakszervezeti vezetőnek “meghívót” kézbesített egy március I0-12-re tervezett “kihallgatásra”. A “meghívottak” között igen sok“ a bevándorolt származású amerikai munkás, ami érthető is, hiszen a bizottság elnöke, Walter pennsylvániai képviselő már világszerte hírhedt a bevándoroltakat üldöző magatartásáról. A bizottság a kézbe sitett beidézéseken nem árulja el a kihallgatások napirendjét. Akik azonban tisztában vannak a boszorkány üldöző bizottság szerepével, munka- módszerével a pennsylvaniai munkaviszonyokkal, az acélmunkások uj szerződésért készülő harcával és az egyre feszültebbé alakuló nemzetközi eseményekkel hozzák kapcsolatba Walterék megjelenését. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a bizottság két tagja a déli államok képviselője. A déli államokban elkeseredett küzdelem folyik a Legfelsőbb Bíróság a néger iskolás gyermekek integrálását célzó döntése körül. Pennsylvaniában és Pittsburgh környékén rengeteg aláírást gyűjtenek a Legfelsőbb Bíróság döntését támogató kérvényre, melynek első aláírói között az AFL és CIO vezetői mellett ott láthatjuk Mrs. Roosevelt, Rev. Martin Luther King és sok más kimagasló amerikai nevét. Pennsylvániában több mint félmillió munkás MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és mellékelek lapom előfizetésére (hátralékára) $...................-t Név: .......................................................................... Cim: ................................................................ van munka nélkül. Pittsburgh és környékén a munkanélküliek száma aránylag még sokkal magasabb. Itten minden nyolcadik munkás elvesztette kenyerét és különösen unió körökben nagy visszhangra talált az. országos unió vezetők által tervezett munkanélküliek Washingtonban tervezett tömegkonferenciája. Azok a munkanélküliek akik átélték a harmincas évek kenyérharcait azt szeretnék látni, hogy a tömegkonferenciával párhuzamosan a munkanélküliek tízezrei vonuljanak fel Washingtonba. Ennek a megmozdulásnak lenyakalására és elhárítására, a munkások megijesztésére jöhetnek a boszorkányüldözők, akik a munkanélküliek jogos követeléseit “kommunista konspirációnak” bélyegezhetik. Az uj szerződésre készülő acélmunkások helyzete is szoros kapcsolatban lehet a bizottság megjelenésével. Nem titok az, hogy acélbárók szinte provokálólag készülnek egy esetleges sztrájkra, de egész biztosan arra, hogy az acélmunkások követeléseit megtagadják. A termelést fokozzák és rengeteg kész árut raktároznak fel. A meggyorsított munkairam és áz automációs módszerek teszik ezt lehetővé annak ellenére, hogy sok tízezer acélmunkás van munkanélkül. Egyes jelentések szerint a közel két esztendeje munkanélkül kinlódó acélmunkások 25 százalékát hivták csak vissza munkába. Ezek a tényezők és a feszült nemzetközi helyzet adják meg a hátterét a boszorkányüldözők pittsburghi látogatásának. A munkások megijesztése, a bevándoroltak to- tábbi terrorizálása van valójában napirenden. A beidézett bevándorolt idegen származású munkások között többen varinak olyanok, kiket a Wal- ter-McCarran-törvény alapján már esztendők óta üldöznek. Több ellen bírósági eljárás van folyamatban. Van olyan, akit már deportálásra Ítéltek és többtől polgárjogaikat akarják megvonni. A beidézettek között magyar is van. A boszorkány üldözők amerikai demokratikus jogokat megszégvenitő és sárbatipró számításait csakis a becsületesen gondolkodó nép tiltakozása és harca tudja keresztül huzni. Tudósító ~A SZTATJNABÁDI FILMGYÁR Perel stein ren- dezésében megfilmesíti Bruno Jasienski kiváló lengyel irő “Az ember váltja a bőrét” cimü regényét. HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Xh. M. T » V V T T T'TT-’T'S^y T T T ^ V TT1 ▼ IHKÁ33 E3Y TUCAT GYŰLÉST, KiHT EGY HÁBORÚT! Ha nekem őszinte és eltökélt szándékom lenne egy bizonyos féllel a fennálló ellentéteket elsimítani és ha egy ilyen elsimitási törekvésre adva van az alkalom, akkor magától értetődik, hogy NEM TESZEK ilyen és hasonló természetű kijelentéseket: 1. “Egy inch nem sok, de mi még annyit sem vagyunk hajlandók engedni a-berlini kérdésben.” 2. “Nincs értelme semmiféle tárgyalásnak, hacsak előre meg nem egyezünk a tárgyalandó anyagra nézve.” 3. “Céltalan leülni a másik oldallal, hogy megegyezést találjunk, hiszen úgysem fogja betartani a feltételeket.” 4. “Ha a szóbanforgó csucstalálkozás nem jár eredménnyel, abból több kár következne, mint hogyha egyáltalán nem lett volna ilyen összejövetel.” Még jó néhány hasonló idézetet tudnék citálni felelős vezetőink szájából, de e pillanatban ennyi is elég annak dokumentálására, hogy az ilyen nyilatkozatok mögött aligha huzódhatik meg az az őszinte óhaj, hogy komoly eszmecsere és — ha kell — még éles vita révén is kölcsönös megértésre jussunk a szembenálló féllel. Igv csak az beszél, akinek a legkisebb valódi vagy képzelt kifogás is elégséges ahhoz, hogy elodázza vagy teljesen lehetetlenné tegye a kibontakozás egyetlen eszközét: a beható, céltudatos tárgyalást. Először is: a történelem minden egyes sikeres nemzetközi tárgyalása annak volt köszönhető, hogy a szemközt ülő felek mindegyike hajlandó volt egy-egy inchet engedni a negyvehnyolcból és ilyenformán egy bizonyos kompromisszum jöhetett létre. Aki egy ilyen nemzetközi tárgyalásra azzal a rideg, megmásíthatatlan elhatározással érkezik meg, hogy ő bizony egy inchet sem hajlandó engedni, az bizony okosabban tette volna, ha otthon maradt volna. Aki igy beszél, az diktálni akar, nem pedig megegyezésre jutni... Azt is tarthatatlan feltételnek tartom, hogy egy tárgyalás anyagára nézve okvetlenül előre meg kell egyezni. Ez mesebeszéd! Miért ne lehetne összejönni előzetes ágenda nélkül és az első napot (vagy ha kell: három napot is!) arra szentelni, hogy a tárgyalás anyagát körvonalazzák, kirostálják vagy kiegészítik — kölcsönös megegyezés alapján? Aki valóban vágyik arra, hogy a másik féllel megállapodásra jusson, az nem dobál sarat annak az arcába — a tárgyalás előtt! — olyan sértő kijelentésekkel, hogy nem érdemes az illetővel szó- baállni, hiszen úgyis megszegi az egyezményt. Ha már mindenáron ragaszkodunk a sárdobáláshoz, várjunk a tárgyalás létrejöttéig és dobálózzunk a kerékasztalon keresztül, ahol a másik félnek alkalma van visszadobálni... De a tárgyalás sikere érdekében legokosabb volna, ha mindkét fél kifelejtené a sarat az utipogy- gyászából. . . Arra meg éppenséggel nem találok kádenciát a történelemben, hogy miért volna károsabb egy sikertelen tárgyalás, mint az, hogy egyáltalán meg sem kíséreljük az összejövetelt-? Tegyük fel, hogy semmiféle konkrét eredménye sem volna a gyűlésnek, amit szerződésbe lehetne foglalni, vagy miről szépenhangzó, impozáns hivatalos nyilatkozatot lehetne közzétenni. Még ebl>en az esetben sem tartom a tárgyalásokra áldozott napokat vagy heteket haszontalannak vagy pláne károsnak, hiszen — ha mást nem — annyit mégis elérhetünk a meddőnek látszó vita során, hogy kiismerjük egymás szándékait, vélt vagy valódi sérelmeit, reményeit, vágyait — és gyengeségeit.. . A legrosszabb, ami történhetik, az. hogy a tárgyaló urak elbúcsúznak egymástól: “Viszontlátásra !” És miután idejük és alkalmuk volt rágódni a kerekasztal körül elhangzott érveken vagy hat hónapig, újra összeülhetnek — egy kissé alaposabban felkészülten, mint hat hónappal korábban — és nem lehetetlen, hogy a második kisérlet meghozza a kívánt eredményt: a békés együttélést. Minden egyes kisérlet, ha látszólag sikertelen is, közelebb visz bennünket ehhez az eredményhez. És mi szívesebben látunk egy tucat sikertelen csucstalálkozást, mint egy sikeres háborút... , t- 1 é 4 r i) / 1 il i l 4 .:•> -4JLL2Í2Í * 7.1* -i l* J J 1
