Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-26 / 9. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 26, 1959 tHLáqszemle KRUPP HATALMÁT NEM KORLÁTOZZÁK A háború végén, Hitlerék veresége után egyesek úgy vélték, hogy a nyugati hatalmak véget fognak vetni Krupp és a náci finánctőke hatalmának. Valóban a nyugati hatalmak vezetői aláírták a potsdami szerződést, amelyben ez áll: “A német gazdasági életet a lehető legrövidebb időn belül decentralizálni kell abból a célból, hogy véget vessenek a gazdasági erők túlzott koncentrációjának, amely különösen kartellek, szindikátusok, trösztök és egyéb monopolista megállapodások formájában jelenleg fennáll.” Az egyezmény azonban papíron maradt. Hoztak ugyan határozatokat arra, hogy Kruppnak el kell adnia szénbányáit és acélműveit, de egyiket sem hajtották végre. Legutóbb 1953-ban — és ezt 1954-ben Adenauer kormánya is aláirta — Krupp kötelezettséget vállalt, hogy öt év alatt elad a folyó értékben mintegy ezermillió dollárra becsült vagyonából valóságos értékben körülbelül 500 millió dollár értékű nehézipari, főleg acélipari vállalatot. Most január 31-én járt volna le az eladási határidő, de Krupp egyszerűen kijelentette: “Nem talált vevőt”; ezen a cimen egy évi hosszabbítást kért. De vajon amit öt év alatt nem hajtott végre, most egy év alatt meg tudja — s meg akarja-e — tenni? A nyugatnémet sajtó arra biztatja Kruppot, hogy ne is adja el vállalatait. A Die Welt cimü hamburgi lap vezércikkében, miután azt állítja, hogy Krupp “a múltban is inkább polgári, mint katonai célra termelt (?!)” — azt követeli: “Ideje lenne pontot tenni a múlt után és a Krupp számára előirt kiárusítást végleg elejteni”, mert “ennek a szétaprózási politikának a végrehajtása politikailag felesleges, gazdaságilag pedig értelmetlen lenne.” A látszatra azonban nagyon vigyáznak. Még nem mondták ki a végső szót. Sőt, a napokban felállítottak egy “vizsgáló bizottságot”. Ezek fognak végleg dönteni, hogy a kért hosszabbítást megadják-e. Azaz hogy névlegesen erről döntenek majd, de lényegileg végre valóban pontot szeretnének tenni az egész dekartellizálási komédia végére. Elvileg meg is indokolják, hogy miért szükségtelen Krupp vagyonának szétdarabolása. Azt állítják, hogy a második világháború utáni körülmények megváltoztak. “Manapság Nyugat-Né- metországot többé nem tekintik fenyegető erőnek — írja a N. Y. Times cikkében —, hanem a Nyugat értékes szövetségesének és ipari potenciálját pedig nyugati vagyonnak tekintik.” Ezt olvasva, az embernek önkéntelenül Schacht jut az eszébe. Amikor C. M. Gilbert amerikai kapitány 1946-ban Schachtot, Hitler hírhedt bankárját meglátogatta a nürnbergi börtönben, ezt irta a Sunday Express nevii angol lapban: “Schacht nevetett cellájában, amikor meghallotta, hogy a német nagyiparosokat vád alá helyezik Németország ujrafelfegvverzése miatt. — Ha vádat akarnak emelni minden nagyiparos ellen, aki segített Németországot felfegyverezni, úgy vádat kell emelniök saját nagyiparosaik ellen is. General Motors tulajdonát képező Opel-gyár kizárólag a háborúra dolgozott. ..” — mondta cinikusan. Ez érthető is, hiszen a nyugatnémet ipar “nyugati vagyon”. Csak nem fognak az amerikai, angol, francia monopoltőkések maguknak ártani? Maradjon Krupp, nemcsak ő keres, hanem a többi érdekelt is degeszre tömheti zsebét az ágyukon nyert haszonból. Mi változott meg tehát? Milyen körülmények? Nyugat-Németország ismét fegvverkezik. E? lenne az uj ? Ez bizony régi és történelmileg jóné- hánvszor megismétlődött. S hogv Krupp ebben részt vesz és szeretne még nagyobb részt szerezni — ez sem ui. Hitler “örökös családi vagyon”- nak nyílvánította a Krupp vagyonát, s ezt a vagyont a nyugati vehetők a hitleri “Lex Krupp” szellemében szeretnék továbbra is -érintetlenül hagvni. Ez sem uj dolog, hiszen egvet-mást meghaltak abból, amit Hitler alanitott. Krupp kérésének teljesítésére azt a fő érvet bo77áv fel. hogv “az európai szén- és acélközösség hatóságai elég erővel és felelősséggel rendelkeznek, hogy megakadályozzák az egészségtélen ipari koncentrációt Nyugat-Németországban”. Ebben a biztosítékban azonban kénytelenek vagyunk kételkedni.. Hiszen azt láthatjuk, hogy a közösség most engedélyezte Kruppnak, hogy megszerezze Bochumer Verein für Guss-stahlfabrika- tion A. G. feletti ellenőrzést. Ez a vétel egyesíteni fogja Krupp bonyolult szén- és acélérdekeltségeit a Hütten und Bergwerke Rheinhausen A. A francia-aSgér háború befejezését követeli Bourguiba, Tuniszia elnöke erélyesen tiltakozott az ellen, hogy Franciaország nem szünteti meg a háborút Algériával s hogy ebből kifolyólag ismételten határsértést követ el Tunisziával szemben. A múlt héten francia repülők mezőkön dolgozó tuniszi polgárokat géppuskáztak le, akik közül nyolc meghalt és kilenc megsebesült. Más repülő nem volt a közelben. Tuniszia az Egyesült Nemzetekben vádat emelt ez ügyben Franciaország ellen. “Ez nem különíthető el a Sakiet-Sidi-Yussef ügytől”, mondta a levél. Tavaly francia repülők ebben a határvárosban, hasonló módon 79 embert megöltek. Bourguiba azzal fenyegetőzött, hogy ha Franciaország nem köt békét Algériával, akkor követelni fogja, hogy minden katonai támaszpontját ürítse ki Tunisziában. Irán behódol az impsriafaysnak A szovjet kormányküldöttség, amely az iráni kormány meghívására érkezett az országba, az iráni kormány javaslattervezete alapján kívánt tárgyalni a két ország között gazdasági megállapodásról és felajánlott egy ötven évre szóló barátsági és megnemtámadási szerződést. A Szovjetunió a tárgyalásokon maga javasolta, hogy gazdasági segítséget nyújt az ország fejlődéséhez, az ipar, a mezőgazdaság fellendítéséhez. Ez Irán érdekeit szolgálta volna. Az iráni kormány azonban saját országa érdekei ellen cselekedett, amikor visszautasította az előnyös javaslatokat és “menet közben” visszavonulva, megtagadta még saját eredeti javaslattervezetét is. Irán fel akarja mondani az 1921-es szovjet—iráni szerződést is, amely arra kötelezi Iránt, hogy területén nem engedi meg olyan katonai támaszpontok felállítását, amelyek a Szovjetunió ellen irányulnak. Irán kormánya, amikor az imperialisták parancsainak engedelmeskedik, nagyon veszedelmes helyzetet teremt a Közép-Keleten, ahol egyébként sem egyszerű a helyzet. Irán e tettével ismét elárulja a közép-keleti nemzeti függetlenségi mozgalmakat. Az iráni Tudeh Párt leleplezte az iráni kormány és az imperialisták reakciós szövetségét és az iráni hazafiak megindították a harcot e szövetség ellen. A borravaló ellesi MCiSZKVA. — A szakszervezetek hivatalos lapjában, a ‘Trud’-ban, V. Vrublevsky mérnök a borravaló rendszert élesen támadó cikket irt. “A borravaló' a régi erkölcstelen rendszer maradéka, amely nem illik a szocialista társadalomba”, — irta Vrublevsky, majd felsorolja, hogy mindezek dacára a bérkocsisok, a javító szabók, a kihordó lányok, manikűrözök és sok mások még ma is nyújtják kezeiket a borravaló után, amiért vagy megdolgoztak s akkor mint bért kiérdemelték kérés nélkül is, vagy nem dolgoztak érte s akkor bűnt követ el az, aki ad nekik ahelyett, hogy ráütne a kinyújtott kézre. Smfoné^a asigol tulajdont államosít Jakartából érkezett jelentés arról, hogy Szu- matra sziget északi részében az indonéz kormány utasítására két angol gumi ültetvényt államosítottak február 4-én. Három másik idegen kézen levő birtokot fognak eltulajdonítani. 1957-ben nagyszámú holland kezelésben levő gumiültetvényt, bankot és más intézményt vettek G. holding -társaságban. így a Krupp-holding évi acéltermelési kapacitása körülbelül kétmillió tonnáról 3.6 millióra emelkedik. S Kruppnak éppen acélérdekeltségeit kellett volna eladnia! Ehelyett azonban — újakat vásárol. Ez lenne a biztosíték Krupp erejének növekedése ellen? S ha óriásivá duzzadó ipari potenciálját egyszer teljes egészében a haditermelés szolgálatába állítja — ki akadályozza meg Kruppot ebben? A bonni kormány nem, mert az az ujraf elf egy vérzés hive. Ahogy nő a fegyverkezés üteme, úgy kell az ipar egyre nagyobb részét a haditermelésre átállítani. Ekkor pedig Krupptól nem tekinthet el. És az Egyesült Államok? Szintén nem vet gátat ennek, mert a NATO állandó erősítése egyik alapvető célja. íme, a helyzet legfeljebb annyiban változott, hogy — szinte semmi sem változott! át állami kezelésbe Indonéziában. Most volt az első eset, hogy angol tulajdonra került a sor, mondja a jelentés. VÁLSÁGOS AZ OLASZORSZÁGI HELYZET Az olasz kormányválság elhúzódása a reakciós kormányzási rendszer súlyos válságaira világit rá. Tizenöt év alatt 19 kormány bukott meg, s leszerepelt szinte az összes számbajövő jobboldali politikus. Pártjaik szétszakadtak, személyi és politikai ellentét dúl soraikban. A kormányalakítással megbízott Segni tárgyalásai során nem tudott koaliciós partnereket fogni s végül is a jobboldali monarchista és neofasiszta pártok hallgatólagos támogatására számítva, kisebbségi kereszténydemokrata kormányt alakított. (Az 596 tagú parlamentben a kereszténydemokratáknak 273 képviselője van.) Nem kell jóstehetség hozzá, hogy megállapíthassuk: ha Segni konná- nya eljut is a beiktatásig, nemsokára azzal dicsekedhetik, hogy ő a 20. bukott kormány. Tekintve az ország (különösen Dél-Olaszországnak a XIX. századi feudális állapotokra emlékeztető) helyzetét, a kormány reakciós politikáját, egyhamar előfordulhat, hogy az első kényes kérdésnél még a kereszténydemokrata párt úgynevezett “baloldala” is a kormány ellen fordul. Az 1958-as májusi választásokon a választó- polgárok baloldali változásokért és független olasz politika megteremtéséért szálltak síkra. Az ország stabilitása mindaddig nem áll helyre, és nem lesz szilárd kormánya az országnak, mig a reakció megakadályozza, hogy a nép akaratának megfelelően haladó programmal rendelkező baloldali pártok koalíciója vegye kezébe az ország sorsának intézését. Kettészakadt az olasz szociáldemokrata párt Az olasz szociáldemokrata párt különböző irányzatai között folyó harc végül is a párt kettészakadásához vezetett. A párt balszárnyának vezetői néhány hete orsz. értekezletre gyűltek össze Rómában, s elhatározták, kilépnek a pártból és megalakítják a “Szocialista Kezdeményezés Egységmozgalmat”. A párt központi bizottságának 61 tagja közül 22 a szakadárokhoz tartozik. A Szociáldemokrata parlamenti képviselők száma 22-ről 17-re apad . Zagari, a “mozgalom” vezetője kijelentette, hogy az Olasz Szociáldemokrata Párt vezetősége Saragat irányításával jobboldali politikát folytat, s minden áron együtt akar működni a kormányban a kereszténydemokratákkal. Ezért voltak kénytelenek a balszárny képviselői elhagyni a pártot. Zagari sajtóértekezleten ismertette a “mozgalom” programját. Belpolitikai vonatkozásban — mondotta — a baloldali szociáldemokraták “a kommunistáktól teljesen függetlenül, de szükség esetén velük szemben is”, olyan politikát folytatnak, amelyet a szocialista kezdeményezés jellemez. Külpolitikai vonatkozásban pedig “enyhülést és békét akarnak”, s — tekintettel Olaszország részvételére a nyugati biztonsági rendszerben— arra törekszenek, hogy hozzájáruljanak a nemzetközi biztonság jelenlegi bizonytalanságának megszüntetéséhez. A Szocialista Kezdeményezés Egységmozgalom vezetői közölték, hogy egy-két hónapon belül tárgyalásokat szeretnének kezdeni a Nenni-féle szocialistákkal, Ihogy egyesüljenek velük. Addig is megkísérlik az Olasz Szocialista Demokrata Párt tagságának lehető legnagyobb részét megnyerni az “egységmozgalom” számára.
