Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-26 / 9. szám
Thursday, February 26, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 358 szénbányász halt meg 1953-ban Az Egyesült Államokban az elmúlt évben ismét sok áldozatot szedett a kőszénbánya. 365 bányász halt meg bányaszerencsétlenségben és 14,- 670 megsebesült. Az a tény, hogy 1912 óta, a Bányahivatal jelentése szerint, ebben az évben volt a legkevesebb haláleset, még élesebben mutat ra azokra a veszélyes állapotokra, amelyekben szénbányászoknak dolgozniok kell. Az “alacsonyszámu” haláleseteknél figyelembe kell venni azt is, hogy 1912 óta 1958-ban dolgoztak legkevesebben a bányaiparban. A “United Mine Workers Journal” februári számában Charles Ferguson, a bányász szakszervezet biztonsági osztályának vezetője a bányatulajdonosok és vezetők hanyagságát és nemtörődömségét okozza a halálesetek és bányaszerencsétlenségek gyakoriságáért. “1958-ban három nagyszabású baleset történt, egy gáz-, egy por-robbanás és egy súlyos tetőomlás. E három balesetben 42 bányász lelte halálát. Erre semmi mentség nincs és csak azt bizonyítja, hogy a bányavezetőségek figyelmen kivid hagyták alkalmazottaik életét, amikor a termelés emelésére fektették a fősulvt. “A fenti súlyos bányaszerencsétlenségeken ki- vül még 23 gázrobbanás és 57 tüzeset volt a bányákban. Bár nem mindegyik volt halálos kimenetelű, de mindegyiknél meg volt a nagyszabású szerencsétlenség lehetősége. “Szakszervezetünk igyekezett minden erejével hozzájárulni a balesetek elkerüléséhez, de a bányavezetőség felső rétegeinek megátalkodottsá- ga és az ígéretek be nem tartása miatt a várt eredmény elmaradt. “Átnézve a bányainspekció jelentéseket, megállapíthatjuk, hogy az ipar egyes rétegei felelősségüket azzal kerülték ki, hogy a szövetségi vagy állami vizsgáló bizottságok látogatása előtt javítottak a veszélyes állapotokon és utána újra elhanyagolták azok rendbentartását a következő alkalomig. “Még mindig túl sokan vannak az üzemvezetők között olyanok, akik azt hiszik, hogy csak bányászok életének feláldozásával képesek a kívánt termelési arányt fenntartani. Meg vagyok győződve arról, hogy az özvegyek és árvák kevés örömet és vigaszt találnak abban, hogy gazdaságunk folyamatosságához szükséges energiát szeretteik életének feláldozásával teremtjük elő.” A rákbetegséget gyégplják Kanadában Dr. Gordon Murray torontói orvos a januárban Chicagóban ülésező American Academy of Orthopaedic Surgeons évi gyűlésén arról jelentett, hogy olyan betegek, akik a rákbetegség utolsó stádiumában voltak, három évvel azután, hogy lovakból vett szérummal beoltották őket, még mindig élnek. A kísérletek folyamán egy bizonyos tipusu emberi rákkal oltják be a lovakat, amelyekben nem fejlődik ki rák, de kifejlődik egy védő ellenanyag, amely elpusztítja a rákot és felszívja azt. A betegek között voltak olyanok, akiknek már csak néhány heti életet jósoltak. A szérummal való beoltásuk után egyesek visszanyerték színüket, testsúlyukat, s az egészségnek más jeleit is mutatták, mások ismét dolgozni mentek. Dr. Murray nem állította, hogy a betegek teljesen meggyógyultak, de a javulás határozott jeleit mutatják. A kísérletezések tovább folynak és finomításokkal próbálják stimulálni a lovakban kifejlődő ellenanyag előállítását, jelentette a torontói orvos. Kiszabadultak a néger gyermekek A két kis néger fiú, akiket egy fehér kislány csókja-miatt ja vitó intézetbe küldtek, négy hónapi elzárás «tán kiszabadult és visszakerült szüleihez. James Hanover Thompson és David (Fuzzy) Simpson (8 és 9 évesek) szülei közben elköltöztek Monroe, North Carolinából, ahol annyi bána- totés üldözést kellett elszenvedniük. A gyerekek kiszabadításában ,a nemzetközi *til- ✓ takozás játszotta a legnagyobb szerepet. Az Egyesült Államok külföldi követségeihez, a Fehér Házba és North Carolina kormányzójához a levelek, táviratok, petíciók özöne érkezett az európai országokból, Latin Amerikából és Ázsiából. R /V épkapitalizm us így mondja a Common Council Az amerikai közgazdasági élet jellemző sajátsága, hogy sokszázezer szerény ipari és kereskedelmi vállalkozás mellett, a világ leghatalmasabb vállalatainak kifejlődésére vezetett. Az amerikai üzleti világ egyik legnagyobb és legsikeresebb részvénytársasága nemrégiben hozta nyilvánosságra tervét, hogy tulajdonjogát még az eddiginél is nagyobbszámu részvényes között kívánja megosztani. A szóbanforgó vállalat az American Telephone and Telegraph Company, amelyet kezdőbetűi után A. T. and T.-nek is neveznek. A távbeszélő maga szükségszerűen monopólium is, de a kormány irányítása és szigorú ellenőrzése mellett. A társaság minden régi részvénye helyett három újat fog kibocsájtani. A részvényes tehát, akinek a nevén eddig például 100 részvény szerepelt, most 300-at fog a magáénak mondhatni. A részvények összértéke természetesen nem változik ezzel. Más társaságok is foglalkoznak a gondolattal, hogy kövessék ezt a példát. A cél az, hogy több ember között oszoljék meg a részvények tulajdonjoga. Ennek a távbeszélő vállalatnak már eddig is sok részvényese volt. 1,564,000 egyénnek és 61 ezer intézetnek van telefon-részvénye. A társaság 700,000 alkalmazottja között 200,000 maga is részvénytulajdonos. A részvények többsége nincs semmiféle pénzügyi csoport kezében. A másfél- millió tulajdonos maga választja meg az igazgatókat, akik viszont az üzletvezetőket nevezik ki. Az amerikai nép sokezer tagja tehát egy vállalatba fektette pénzét és megszerezte a világ legkiterjedtebb távbeszélő hálózatát. A kormány maga állapítja meg a felszámítható dijakat és ellenőrzi a társaság működését. Az amerikai magángazdálkodás klasszikus példája az A. T. and T. A vállalat 23 különféle társaságot egyesit magában, amelyek 56 millió távbeszélő állomást szolgálnak ki. Az 1958-i gazdasági visszaesés ellenére is, az előfizetők száma 2 és fél millióval szaporodott. Ezenkívül még 3,000 kisebb, független telefonvállalat működik az Egyesült Államokban, ahol összesen 9,700,000 előfizetőnek van telefonja. A világ telefonállomásainak 54 százaléka ebben az országban működik. Az A. T. and T. a kapitalizmus jegyében dolgozik, de milyen távol áll ez a Marx féle kapitalizmustól! Messzebb, mint az ekhós szekér áll a Cadillactól! Uj elnevezést kellett találni az uj fogalomra és ez: A Nép Kapitalizmusa. Common Council Különösen Hollandiában történtek nagyarányú tiltakozások. Egy 13 éves Utrecht-i diáklány január'21-én petíciót nyújtott át az Egyesült Államok egyik ottani diplomáciai tisztviselőjének, amelyen 520 iskolatársa aláírása volt. Ezt követte egy delegáció, amely 8 középiskolából 1,000 névaláírással ellátott kérelmet hozott. Rotterdamban a felnőttek között ezreket mozgósított S. F. Saris, katolikus vezető az “Operation Snowball” nevű szervezetén keresztül. Mrs. Franklin D. Roosevelt 390 tanuló és 17 tanító aláírásával ellátott petíciót kapott a Franklin D. Roosevelt iskolából, Rotterdamból. Az NAACP ügyvédei intézték a gyerekek kiszabadításának jogi részleteit. A “Bizottság a Faji Megkülönböztetés Legyőzésére” a nyilvánosság érdeklődésének felkeltése terén működött. Működését folytatni szándékozik, amig a gyerekek feltételnélküli szabadonbocsátását fogja biztosítani és amig a vádat törölteti a gyerekekről szóló nyilvántartásból. “Ahogy most áll az ügy, a fiuk a szabadlábra helyezett bűnözők helyzetében vannak. Pedig semmi bűnt nem követtek el és semmi jogi alap nincs arra, hogy ‘próbaidőre’, édesanyjuk felelősségére ‘szabadságolják’ őket”, mondotta a bizottság egy tagja. A javítóintézet igazgatója azzal engedted ki a fiukat, hogy ha anyjuk nem ad nekik megfelelő nevelést, “a helyi jóléti osztály megteszi a szükséges lépéseket”. Ez annyit jelent, hogy a gyerekek ki vannak téve annak, hogy a legártatlanabb csinyjük is el- fogatásukat fogja kiváltani. A hatóság igy akarja majd bebizonyítani, hogy első brutális eljárásuk is jogos volt. így mondja a Ludas Matyi Minden az elnevezésen múlik. Ezt nem én találtam ki, mert ilyen okos én nem vagyok. Ezt tudós filozófusok, közgazdászok vagy kötéltáncosok találták ki Angliában vagy Amerikában, már nem tudom egészen pontosan. Csak annyit tudok, hogy szerintük minden bajnak a nyelv tökéletlensége az oka, ha tehát valamit helyesen elnevezünk akkor az a valami el van nevezve és már nincs több gondunk vele. Ezen az alapon tudós férfiak elnevezték az amerikai kapitalizmus mai formáját, “népi kapitalizmus”-nak. Ez nem vicc, benne áll az újságban. A magyarázat is ott volt hozzá, de azt nem lehetett pontosan megérteni. Mindenesetre a szókapcsolás rendkívül eredeti és meglepő. Eddig volt népi tánc, népi szokás, népi humor, most azonban biztos, hogy ez a nyelvújítás szédítő perspektívát nyit a jövő felé. Ha van népi kapitalizmus, miért ne lehetne tőkésnyomor és trösztelnök-munkanélkíiliség? Milyen érdekes lesz, ha majd a tőkések sztrájkot hirdetnek a kibírhatatlanul magas munkabérek csökkentése érdekében és “Részvényt, mammutjövedelmet!” feliratú táblákkal felvonulnak a Wall Streeten, miközben a népi kapitalista rendőrség gumibotokkal fogja gondolkodásukat a helyes mederbe terelni! És milyen megható lesz, ha a tbc., e tipikus tőkésbetegség leküzdése érdekében a vagyonos munkások társadalmi akciót indítanak és minden lap közli majd a nagylelkű milliomos géplakatos arcképét, aki egy heti jövedelmét ajánlotta fel egy uj, magaslati szanatórium létesítésére ! Népi Kapitalizmus! Csodálatos, vakmerő kifejezés! Képzelem, milyen lajhár-szorgalommal dolgoztak azok a tökfejü bölcsek, amig ezt a kristályzavaros fogalmat, borjuravaszsággal kieszelték. . . Mi jöhet még ezután? Nem tudom kitalálni, hiába töröm a fülemet, éjt-napot különválasztva, hollófekete lányszobámban. . . Demokratikus abszolutizmus? Feudal-szocializmus? Vagy fából vaskarika? Mindenre el lehetünk készülve. Csak elnevezés kérdése az egész. Mert a nye'v mindenre képes. Különösen, ha jól megfizetik. . (K- h.) Mit gondol az olvasó? ÉPÍTSE a magyar szói , SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT! kekszük az özvegyek száma A statisztika szerint évről-évre több asszony jut özvegységre az Egyesült Államokban. A U. S. Bureau of Census jelenti, hogy 1958 március végén 8,047,000 özvegy asszony élt az országban, ami 1950 óta több mint egymillió szaporulatot jelent, 1900 óta pedig megháromszorozódott a számuk. A tizennégy éven felüli nők egynyolcada ma özvegyasszony. Az életbiztosító intézetek kimutatása szerint a férfiak halálozási arányszáma magasabb, mint a nőké, minthogy azonban az átlagos élettartam mindkét nemre nézve meghosszabbodott, az özvegység kezdete sok évvel kitolódott. A nők tovább élnek, mint a férfiak és ez a főoka az özvegyasszonyok szaporodásának, akiknek átlagos életkora jóval magasabb, mint bármikor azelőtt. Az özvegyek fele ma 65 évnél idősebb, - holott a jelen század kezdetén csak egyharmacb részük volt ilyen idős. Viszont nyolc százalékuk ma a 45 évet sem érte el. 1900-ban 25 százalékuk volt ilyen fiatal. A 45—54 éves korú nők egytizede, az 55—64 éves korúak egynegyedrésze, a 65-74 évesek fele, a 75 éven felüli nők háromnegyedrésze: özvegy. Az özvegységre jutott asszonyok többsége előtt- még hosszú élet áll. Az 50 éves fehér nő még átlagosan 20 évig marad életben. A 65 éves korban egyedül maradt asszonyok fele még 15 évig és egvharmaduk még 20 évig fog élni. Az 1900-as halálozási statisztika szerint, a 30 éves nőknek nyolc százaléka 10 éven belül halt el, a többi tovább élt, ma ez a nyolc százalék csak 25 éven belül hal el. A tanulság az, hogy a férfiak gondoskodjanak ■ feleségükről elhalálozásuk esetére és a nők úgy válasszák meg pályájukat, hogy egyedül is meg tudjanak élni. Common Council
