Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-19 / 8. szám
Thursday, February 19, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A "Vasfüggöny” mögött Cyrus S. Eaton, amerikai multimilliomos tőkés beszámolója a Szovjet unióban tett látogatásáról Nemrégiben látogatást tettem Oroszországban, mert mint a tőkés termelő rendszer tántoríthatatlan hive, saját szemeimmel akartam meggyőződést szerezni, hogy mi a lényege a velünk versengő kommunista rendszernek. Nem állítom azt, hogy minden kérdésre megkaptam a választ, de amit láttam meggyőzött arról, hogy a kommunizmust nem veszélyezteti a belső összeomlás bármennyire kívánják is azt az elfogult, fejüket homokba dugó politikai s gazdasági strucc-mada- raink. A USSR a világ nagyobb területű országa, amelynek 200 millió népe szorgalmasan dolgozik e nagy ország természeti kincseinek feldolgozásán. A szemlélőt, mihelyt átlépi a szovjet határt, meglepik a távolság és a gyorsaság méretei. Meglepetésed csak emelkedik, amikor látod az orosz nép gyors mozgását akár a városok utcáin, akár a vidéki utakon. Ugyanakkor mindjárt észreve- szed, hogy az a nép fizikailag mennyire fejlett, mennyire erős és egészséges. Figyeld munkájuk közben őket s rájössz, hogy nem húzódnak a nehéz munkától. Meglátogattam az iskolákat és a könyvtárakat, ahol láttam azt a készséget, amivel úgy a fiatalok, mint az öregek a tanulásnak adják magukat. Naponként 5—10,000 ember jön Moszkvába a Lenin-könyvtárba, hogy az ott elhelyezett 20 milliónyi könyv vagy füzet valamelyikét tanulmányozza. Nem tudtam eleget csodálkozni annak a népnek az általános Írástudásán, amely népnek 40 évvel ezelőtt még 80 százaléka nem tudott se írni, se olvasni. Barátságos nép Persze azt sem szabad elfelednünk, hogy Oroszország a kultúra terén már előbb is igen prominens helyet foglalt el. Az orosz irók, színészek, balettáncosok világhiresek voltak. A lenin- grádi muzeum pedig tanúskodik arról, hogy az oroszok mily nagyra becsülték a művészeket is. Előző elhatározásomnak megfelelőleg a Szovjetunióban igyekeztem igen sok emberrel beszélni ; fiatalokkal, öregekkel és mindenféle foglalko- zásuakkal. Sajnos, nem beszélek oroszul és igy tolmácsra szorultam. Azonban nem volt szükségem tolmácsra annak megítélésére, hogy az orosz nép alapvető jelleme a barátság. Ezzel persze velejár a béke utáni vágy is. Az én elképzelésem szerint ez ád reményt a világ jövőjére, mert arról is meg vagyok győződve, hogy barátságban és a béke utáni vágyban az amerikai nép megegyezik a szovjet néppel s ez létrehozza majd a jövő harmóniáját. Azok az emberek, akik a kormány, az iparok és a bankok élén állnak, nagyon tehetségesek. Beszéltem hét miniszterrel, sok más magas állású kormányhivatalnokkal, számos ipar vezetőjével és az állami bank vezetőjével is. Pár szót mondok az orosz bankrendszerről: a betevőknek 3 százalékos kamatot fizetnek és ugyanakkor a kölcsönzőktől csak 2 százalékot kérnek. Hitelt leginkább csak házépítésre adnak. Az orosz polgár tulajdonosa lehet a házának, ha éppen úgy tetszik neki, de a föld, amelyre építi, az államé marad. A földért a háztulajdonos nem fizet bérletet, de annak a föld értéke után járó adóját kell megfizetnie. Az orosz polgár tulajdonát képezik a bútorok, az automobil, a rádió, stb. — ami felszerelés csak van neki. _ . Az orosz polgár a vásárlásnál mindenért készpénzzel fizet. Ha bevezetik ott is a hitel vásárlást, — amire semmi kétségem nincs, — annyira fogja emelni a használati cikkek keresletét, hogy az automatikusan meghozza a tömegtermelést és tömegszétosztást. Erre már jó lesz most gondolni Amerikának. Nagy haladás Nem hiszem, hogy akadna olyan amerikai, aki a mi rendszerünket felcserélné az orosz rendszerrel, de el kell ismernünk, hogy az oroszok nagyon ragaszkodnak és lelkesednek az ő rendszerükért. Ez nem is csoda, hiszen a forradalmuk óta eltelt 40 esztendőben rendkívüli nagy gazdasági és kulturális haladást értek el és eltökélt szándékuk annak további folytatása. De azonkívül az oroszok éppenugy ragaszkodnak anyaföldjükhöz, mint mi. Azt a népet, amely képes volt az első Sputnikot felrepiteni éppen olyan komolyan kell venni, mint azt, amelyik létrehozta az első nukleáris robbanást. A Kruscsev miniszterelnökkel folytatott 90 perces interjúm alkalmával, — úgy hiszem — bepillantást nyertem az oroszok magatartásába s ugyanakkor úgy vélem, hogy az amerikai iparok vezetői is hívei úgy a tőkés rendszernek, mint a békének. Kruscsev azt a benyomást keltette bennem, hogy erőteljes személyiség (powerful personality) akiből hiányoznak mindazon tulajdonságok, amikkel a kitömött ingü, nagvképüsködő politikusokat és államférfiakat leírni szokták. Erős testileg és intellektuálisan is. Termetre alacsony és köpcös; nem sokkal tetézi a félmagasságomat, de csaknem kétszer olyan kövér. Úgy néz ki, mint aki vigyáz egészségére. Modora természetes és egyszerű, gyakran mutatja, hogy élvezi a jó humort. Részletesen ismertette előttem, hogy a Szovjetunió miért akarja a békét. A béke okai Először is a fegyverkezési verseny kolosszális terlheket rak a népre. Figyelmeztetett arra, hogy a tudományok mai bámulatos fejlődése következtében a mai legjobb fegyverek hat hónap múlva elavultakká lesznek. Minél többet költesz fegyverekre, az annál nagyobb és nagyobb költekezéshez vezet. Kruscsev aztán gyors egymásutánban felsorolt féltucat programot, amiket a Szovjetunió folytatni és befejezni akar, amelyek felhasználnák az ország összes pénzét, nyersanyagát és munkaerejét. Ezek között első helyet foglalnak el a köziskolák, az egyetemek, a kórházak s más ilyen intézmények kibővítése. Erre ezer meg ezer uj épületre van szükség meg nagymennyiségű tanító képzésére. A program második helyén szerepelnek a lakóházak építései. “Látja, milyen nagymérvű lakóház építkezés folyik itt, Moszkvában?” — mondotta Kruscsev, — “Pedig ez még csak a kezdet. Azt akarjuk, hogy a Szovjetunió minden polgárának kényelmes, modern otthona legyen”. Azután felhívta a figyelmemet a földművelés • terén folyó nagy fejlődésre. Erre különösen büszke, bizonyára földművelő származása miatt. Elmondotta, hogy milyen óriási nagy szűz területeket fogtak földművelés alá, amit még folytatni fognak. De ugyanakkor bevezetik a legmodernebb tudományos termelő módszereket úgy a régi, mint az uj területeken. Fontos helyet kapott még Kruscsev programjában az útrendszer kiépítése, a vasútvonalak meghosszabbítása s általában a transzportáció javítása. Ezzel velejár a villamos erőtermelés emelése és még sok-sok minden az iparosítás terén, A béke alapja “Hogy a 40 évvel ezelőtt még nagyon elmaradt országunkat a modernizálás azon ideális fokára emeljük, amelyre szeretnénk, arra határtalan mennyiségű tőkére és munkaerőre van szükségünk”, — mondotta Kruscsev. Majd, hozzátette, hogy abban a nagy ipari terjeszkedésben sok amerikai gépezetet és felszerelést fel tudnának használni, ami mindkéf”ország részére hasznot- haitó lenne. “És azonkívül”, — mondotta — ez a kölcsönös kereskedelem két nemzet között esetleg a kölcsönös barátsághoz is vezethetne”. ' Kruscsev itt olyan kijelentést tett, amit én az . egész emberiség jövője szempontjából nagyon fontosnak tartok. Ha valami módon igazi egyetértést és kooperációt lehetne létrehozni a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, — mondotta, — ha a világ ezen két leghatalmasabb állama összhangra találna, akkor a világ többi részén fellépő minden válságot meg lehetne oldani békés módon, kompromisszumokkal anélkül, hogy azok a két óriás (nemzet) között újabb elkeseredést, újabb gyűlöletet szitnának. Mindkét nemzet területben olyan nagy és természeti kincsekben olyan gazdag, hogy nem vágyik a másik tulajdonára. A világ jövője tehát attól függ, hogy ez a két óriás meg tud-e egymással egyezni. Úgy tartom, hogy ez nagyon reális alapot nyújt a világ békéjére. Amerika tőkések Részemről: Elmondottam Kruscsevnek, hogy a kapitalizmus nagyszerű eredményeket ért el a mi országunkban s ez marad a mi ideális rendszerünk. Emlékeztettem rá, hogy a legnagyobb- sikerü acélmágnás, Andrew Carnegie a béke és a nevelés céljára hagyta óriási vagyonát. Ez a Carnegie tipikus amerikai kapitalista volt. Aki az amerikai üzletemberekről azt állítja, hogy háborút készítenek elő csak azért, hogy több ércet, szenet vagy acélt adjanak el, az nem ismeri az Egyesült Államokat. Mondottam neki, hogy már én régóta hirdetem a tőke és a munkás közötti pártnerséget és úgy szeretném, hogy mindazon vállalatokban, amelyekkel összeköttetésben állokj a munkások részvénytulajdonosok legyenek. Hive vagyok annak, hogy Amerikában a tulajdonjog nagymérvű ki- terjesztést nyerjen. Kruscsev nem mulasztotta el az alkalmat, mely neki itt egy humoros közbeszólásra adott eshetőséget. Megjegyezte, hogy az én gazdasági elvem dicsérelreméltó, de ők már jóval túl mentek azon, mert náluk minden a nép tulajdonát képezi. Aztán megjegyezte, hogy ő nem kivánja megváltoztatni Amerika politikai vagy gazdasági rendszerét. A Szovjetunió csak barátságban akar élni az Egyesült Államokkal s csak azt kivánja, hogy Amerika hagyja már abba a szovjet rendszer örökös denunciálását és ne vegye körül Oroszországot bombázó bázisokkal. Személyes érintkezés Beszélgetés közben megjegyeztem, hogy ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy mint legfelsőbb hatalom beszélhet országának ügyeiről. Kruscsev ezt a leghatározottabban tagadta: “Azt az elvi irányt, amit én hirdetek, a minisztertanács már előzőleg megtárgyalta és elfogadta”, — mondotta. — “De azonkívül mi csak akkor csinálunk ily döntéseket, amikor tudjuk, hogy a nép azokat pártolja”, Kérdésemre, hogy a két ország között mi fejlesztené leginkább a barátságot, azt felelte, hogy a kölcsönös érintkezés. Éppen azért sokat remélne Eisenhower elnök egy esetleges barátságos (goodwill) látogatásától. Az elnök akkor személyesen tapasztalhatná, hogy Oroszország kormánya és a népe milyen barátságos és saját szemével láthatná azt a haladást, amin ez a nép keresztülmegy. Saját részéről, — mondotta Kruscsev, — ő is szeretné meglátogatni az Egyesült Államokat és Kanadát, hogy lássa az itteni nagy városokat, a nagy iparvállalatokat* a vasutakat és a földművelést. Mondottam neki, hogy nekem ez nagyon észszerű programnak tetszik s amennyiben szerénységemmel hozzájárulhatok, ha nem mint hivatalos egyén is, támogatni fogom. Mig nem késő Kruscsev aztán megdicsért, hogy a világ tudósait összehívtam a béke érdekében tanácskozásra. Erre igazán nagy szükség volt, mert mint a tudósok elmondották, már mindkét oldalon annyi atom- és hidrogénbombát halmoztak fel, hogy azokkal a Föld összes városait szét lehet robbantani és az összes lakóit ki lehet ölni. Abban is egyetértettek, hogy nukleáris támadások ellen nincs se polgári, se katonai hatásos védelem. Ha a tőkés és a kommunista országok nem egyeznek meg, akkor ez a halálos fegyverkezés tovább is folyni fog. A 12 éves hidegháború máris asztronómiai összegekbe került. A hidegháború folytatása emelni fogja a gyűlölködést, a roskadozó terheket és végre az adózás csődbe visz minden országot. És el ne feledjük: A fegyverek pusztító ereje napról-napra emelkedik mindkét oldalon. Egyszer csak valami véletlen, vagy valamelyik fanatikus ''őrült tette létrehoz egy olyan robbanást, amely megindítja a világégést. , Számítsunk csak egy kicsit: Egyetlen hidrogénbomba elpusztít mindent 40 mérföldnvi környezetben. Egyetlen ilyen bomba elpusztíthatja pl. Detróit várost minden lakójával egyetemben. Melyik utat válasszuk? Szerintem a Szovjetunióval való barátság és béke sokkal kisebb kockázattal jár, mint akár a hideg- vagy a meleg- háború. (The Progressive)
