Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-19 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 19, 1959 Munkásmozgalom i Végei ért a 134 napos sztrájk A Pittsburgh Plate Glass Company munkásai arra szavaztak, hogy elfogadják az egyezkedésre benyújtott ajánlatokat és ezzel véget vetettek a 134 nap óta folytatott sztrájknak. A United Glass and Ceramic Workers Union tisztviselői azt mondták, hogy a sztrájkoló munkások mind a hét lokálja szavazott a kérdésben. Három napon belül minden munkás újra dolgozni fog. A tervezet pontjait az egyeztető bizottság fogja megtárgyalni. A kérdéses pontok a munkaviszonyokra és rangidősségre vonatkoznak, a bér kérdésében még a sztrájk előtt megegyeztek a munkáltatóval. A 13,000 sztrájkoló munkás a cég Ford City, Pa., Creighton, Pa., Clarksburg, W. Va., Herryet- ta, Okla., Crystal City) Mo., Cumberland, Md. és Mount Vernon, Ohio-i üzemeihez tartoznak. A Chrysler Corp. bejelentette, hogy az üvegesek sztrájkja befejeztével február 25-én megindul a termelés azokban az üzemekben, amelyek' üveg- hiány miatt leálltak. 15,000 autómunkás vált igy tétlenné. A 31 érés munkahetet és a profit felülvizsgálását kérik A United Electrical, Radio & Machine Workers of America, független szakszervezet központi vezetősége határozata alapján, felszólította a kongresszus minden tagját, hogy “azonnal és építőén hasson oda”, hogy a 35 órás munkahét elfogadására lépések történjenek. Ugyanakkor felszólította a kongresszust, hogy vizsgálja felül a nagy aránytalanságot, ami a korporációk profitja és a dolgozó munkásaik száma között fennáll, ; Albert Fitzgerald, a UE elnöke aláírásával ellátott beadvány rámutatott arra, hogy mig a termelés és a profit állandóan emelkedik, addig a m.unkanélküliség újra növekedőben van. ' Kiemeli azt, hogy sem a General Electric, sem a Westinghouse, a két nagy villanyfelszereléseket gyártó cég, de más nagy korporáció sem vállal felelősséget a munkáselbocsátó, üzemeket költöztető álláspontja következményeiért. “Roppant és korlátlan hatalmat gyakorolnak polgáraink élete felett az emberiességre való tekin tét és társadalmi felelősségvállalás nélkül. Eldobott munkásaik kínos helyzete és az elhagyatott városok jövője nem bántja lelkiismeretüket.” Ebben a helyzetben a kongresszusra hárul a felelősség, hogy gondoskodjon a sokmillió könyörtelenül mellőzött munkás munkábahelyezéséről, mutat rá a UE átirata. A Ford lokál is A szakszervezet vezetőségének ülésén bemutatásra került az a levél, amelyben a 600-as Ford lokál szerszámkészítő (tool and die) osztaga ismerteti azokat a lépéseket, amelyeket megtett a rövidebb munkahét elfogadása érdekében. Viszonzásul a UE jelentést küldött a Ford lokálnak a saját ezirányban tett intézkedéseiről. HOGY IS ÁLLUNK A «ISJESB MUNKAHÉTTEL? Legutóbb akkor aggódtak a társadalmi problémákat figyelő és tanulmányozó közegek afelett, hogy mit is fog csinálni a munkás a sok szabad idejével, amikor a munkásmozgalom harcokat vívott a 10 órás munkanapnak 8 órára való leszállításáért. Most, amikor a technika "fejlődése a 30—35 órás munkahétre való áttérést teszi szükségessé, újra felhőbe borul az aggódók arca. A munkások jólétét szivükön viselő munkáltatókra, szociológusokra és bizony néhány szakszervezeti vezetőre is rátelepszik a gond. 100 évvel ezelőtt arra figyelmeztették a nemzetet, hogy a munkanap 2, de még egy órával való megrövidítése is növelni fogja a részegséget és az erkölcsök másnemű elzüllését és a bűnözés, beleértve a feleségverést, feltartóztathatatlanul terjedni fog. Napjainkban, tekintettel a dolgozó nők erőteljesebb izmaira, férj pof ozással bővíthetik ki az esetleges bűnök la jstromát. De a figyelmeztetés nem talált meghallgatásra. Eű á hálátlan utódok ma már a 7 órás munkanapról beszélnek. Természetes, hogy a sok szabad idővel rendelkező jóakaróknak megint attól fáj a fejük, hogy milyen hatással lesz a munkásokra, ha kevesebb időt kell eltölteniök a gyárban. Tanulmány-tárgy Az egyik unióvezérnek az az ötlete támadt, hogy “tanulmányozni” kell a kérdést és terveket kell lefektetni a munkások részére, hogy hogyan töltsék el meggyarapodott idejüket. Kihallgatásra hívtak be munkásokat és kikérdezték őket, hogy hogyan nézik ők a dolgot. Az egyik munkás ráncokba vetett homlokkal (ami őszinte aggódáMÁRKI ISTVÁN: Egy történetmi évforduló Az emberi karakter minden becstelenségét magában rejti ez a szó: háború. Napjainkban mégis a legszemtelenebb és a legtermészetesebb módon dobálóznak vele társadalmunk minden rétegében és olyan fölényes könnyedséggel, ahogyan az őrültek házába zárt mániákus kinevezi magát Napoleon császárnak. Ezért van az, hogy időről-időre, szóban és Írásban, fájó szívvel is fel kell szaggatni a háború okozta gyógyuló sebeket és megvilágítani a tömeggyilkolás egy-egv mozzanatát. Elrettentő példaként kell szem elé állítani, hogy tulajdonképpen mi vár az emberiségre, ha netalán a napjainkban sokat emlegetett “hidegháború” “melegre” változna a lipótmezei Napoleonok- i"a emlékeztető “civilizált” ember jóvoltából. Ebben a hónapban történelmi évforduló van. 1.250.000 férfit, asszonyt és gyermeket egy hatalmas nemzet legszebb korát élő embereit ölte meg a hideg, 500,000,000 dollárt érő arany veszett el velük a pusztaságban. Ez volt az emberi történelem egyik legnagyobb tömegtragédiája. 1919 november 13-án Kolcsák admirális parancsnoksága alatt indult el az ellenforradalmi hadsereg Szibéria Omszk nevezetű városából, azzal a céllal, hogy Szibérián keresztül elérhessék az ötezer mérföldre lévő Csendes-óceán partjait. Ez a visszavonulásra kényszerült hadsereg félmillió sorkatonából és 750,000 menekültből állott, ezen utóbbiak között volt 25 püspök, 12 ezer pap, 4.000 barát, 45 ezer rendőr, több mint 200,000 arisztokrata hölgy és rengeteg különböző korú gyermek. A legnagyobb érték mégis az 500 tonna súlyú cári arany volt, amelyet egy 26 kocsiból álló páncélos vonat vitt. Ez a hatalmas karaván abban az időben indult, >> »"ibériai tél kezdetét vette és szerencsétlenségükre emberemlékezet óta ilyen hideg ■'tel nem volt. A hőmérséklet zéró alatt hatvan fokra esett pár nappal az indulás után és az or- kánszerü szél irtózatos erővel csapdosta az emberek arcába a megfagyott havat. Rövid idő múltán az ut tele volt megfagyott emberek és állatok hulláival, elhagyott szánkókkal, melyeknek hólepte kupacai kínai falként álltak a végtelenbe nyúló pusztaság szélén. Már harmadik hónapja menetelt az embertömeg, amikor február elején tüzelő híján megállt az aranyat vivő páncélos vonat. Ekkor szánkókra rakták az ötszázmillió dolláros értéket, azonban még igy sem jutottak messzire, mert a rettenetes hideg egymásután ölte meg a kiimához szokott apró lovakat is és igy szánkóstól együtt ott kellett azt hagyni a fagyott pusztaságban. Soha senki nem tudta meg, hogy mi lett a sorsa ennek az ötszáz tonnát kitévő aranynak. A félig megfagyott, csontvázzá aszott embertömeg tovább menetelt a kitűzött cél felé, maga mögött hagyva az elesetteket. Az éhség, a lépések zajának üteme hipnotikus alvási kényszert borított az agyakra, jaj volt annak, aki ennek a kényszernek engedett, mert egy percig tartó szundikálásból már nem volt többé felébredés. Olyan hideg volt, hogy az emberek szemöldökén jégcsapok lógtak és-a szemgolyó nedve jéggé fagyott; a finom jégréteg formálta láthatatlan szemüvegen át nézhették csak egymás homályos alakját. Ilyen körülmények között érkeztek meg Novo Nikolayeszkbe, ahol érkezésük éjszakáján 200 ezren fagyiak meg a városka környékén. Február vége felé a hatalmas embertömeg maradványai elérték a Baikal-tavat. melyen átkelve remélték a biztonságot és hogy újra kezdhetik az életet. Ekkor 250,000-en lehettek. Ráléptek resát jelezte) igy felelt: “Hát igen, én már régen gondolkodom felette. Elvégre a gazdámat ez a kérdés tisztán filozófiai szempontból érdekelheti, de ha létrejön a 35 órás munkahét, akkor engem fog sújtani. Az én kezemen lesz az extra 5 Óra, nem az övén. De ne értsék félre kérem. Ha a vöröshaju (a szakszervezet vezetője) úgy határoz, riogy szükségünk van a rövidebb munkahétre, hogy ezzel megmutathassuk az oroszoknak, hát én belemegyek, bánni is történjék! És el kell készülnünk rá!” Nagyot ütött öklével a tenyerébe, illusztrálva eltökéltségét. “Elvégre volt elég szabad időm gondolkodni a kérdésen. Az én munkaidőmet már egy évvel ezelőtt levágták 40 óráról 0-ra.” Megoldások Egész biztos, hogy lesznek, akik ajánlatokkal jönnek majd a kérdés megoldására. Talán jo volna egy hivatalos tanácsadót összeállítani, amely a nap minden órájára jótanáccsal látná el a tétlenül szenvedő munkást. Ezt a korporációk megvennék, kiosztanák a munkások között, akik tanulmányoznák azt. A következő ötéves szerződés lejárata után levizsgáztatnák a munkásokat és ha bebizonyították, hogy már tudják, hogy mivel töltsék el a napi extra egy órát, akkor megkezdődhetnek a tárgyalások a rövidebb munkanapért. A -szakszervezeti vezető is éljen az együttműködés jogával és vegyen részt a munkáltatók vizsgáztató bizottságában, nehogy a kérdések félrevezetők legyenek. Egy élelmes újságíró kikérhetné az elnök véleményét a kérdésről. Neki igazán be tapasztalata van a szabad idő eltöltésében. És ő nem is könyvből tanulta, mint némely filozófia tanár, hanem gyakorlatból. J. L. — UE News Tovább is nagy a munkanélküliség Ohio államban Ohio államban 20 év óta nem volt olyan magas a munkanélküliek száma, mint 1958-ban — a Munkanélküli Biztosítási Hivatal adatai szerint. Az év folyamán 600,000 munkás jelentkezett és kapott biztosítási illetményt bizonyos időre. Sokan vannak, akiket a biztosítási törvény nem véd munkanélküliség esetén. A biztosítási illetékekben kifizetett összeg múlt évben elérte a 275 millió dollárt. Az azt megelőző három év alatt összesen 207 millió dollárt fizettek ki Ohio államban munkanélküli biztosításra. Mialatt a munkáltatók a gazdasági hanyatlás végét harangozzák be, november havában 137,000 munkanélküli kapta meg az utolsó csekket, melyre jogosult volt. De munkához még mindig nem jutottak. ménységük útjára, az ötven mérföld széles tó tükörsima jegére, amely kilenc méter vastag volt. Kezdetben úgy. látszott, hogy már semmi sem növelheti az átélt szenvedéseket, amelyeknek az elmúlt három hónapban egymillió áldozata volt. — És mégis itt végződött az a rettenetes tragédia, amire talán egyikük sem gondolt. A széltől "tükörsimára csiszolt jégen csúszkálva, botorkálva haladtak, amidőn ismét rájuk szakadt egy rettentő hóvihar. A hőmérséklet zéró alatt 69 fokra esett, amely a csontokban még a velőt is megfagyasztotta. Medve- és fókabőrből készült ruházatuk mint jeges páncél tapadt testükre és a takarók alatt is órák alatt sok ezren megfagytak. Az egyik generális felesége gyermekszülés előtt volt. Tiszttársai és barátai gyűrűt formáltak az asszony köré, hogy távoltartsák a bámészkodókat. Azonban az asszony tusája túl sokáig tartott, — talán az újszülött életért való jogos harca miatt, melyet nem sikerült megnyerni a Baikal-tavat körülfogó végtelenség haragjával szemben. Az egész csoport úgy, gyűrűt formálva megfagyott az újszülött védelmében, az anyával és gyermekkel együtt. Egyetlen egy lélek sem élte túl ezt az átkelési próbálkozást. A kötszázotvenezer ember csonttá fagyott hullája egy hófedte dombhoz hasonlóan magasodott az ég felé, a tó közepén, egészen a következő nyárig, amikor a nap melege diadalmaskodott a fagyon és a jég olvadásával a tó fenekére süllyesztette a világtörténelem legnagyobb “hidegháborújának” áldozatait — pontot téve 1.250,000 emßer rettenetes, szenvedésteli életének végére. A tó szélén halálrafagyott pap zsehében talált papirdarábkára ez volt Írva: “Isten, ha tényleg létezel az égben! Cseréld ki az emberi szivet, hogy ne okozhasson többé ilyen rettenetes szenvedést fajtájának!”
