Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-19 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Thursday, February 19, 1959 ÚJSÁGÍRÓK A HALÁLBÜNTETÉS ÁRNYÉKÁBAN Készülőben egy újabb Rosenberg-Sobell-ügy. — A sajtó- és gondolatszabadság gyakorlását akarják büntetni A “China Monthly Review”, Shanghaiban megjelenő angolnyelvü folyóirat kiadó-szerkesztője John W. Powell volt 1947 és 1953 között. Szerkesztőtársai voltak felesége, Sylvia és Julian Schuman. Jelenleg mindhárman San Franciscóban a szövetségi bíróság előtt állnak a legsúlyosabb váddal — hazaárulással vádolva. Az ügynek hosszú és fantasztikus története van. Amikor a szerkesztőtársak visszatértek szülőföldjükre, az Egyesült Államokba, 1956-ban a kormány letartóztatta őket és “lázitás” vádját emelte ellenük. Három évig tartott, amig a vád és a védelem elkészült a birósági tárgyalásra. A kormányügyész a vádirat 13 pontját azokra a cikkekre alapozta, amelyek a “China Monthly Re- view”-ban a koreai háború alatt jelentek meg. Ezek a cikkek a következő témákkal foglalkoztak: a koreaiak saját hazájukat védelmezik; Chiang Kai-shek korrupt; az Egyesült Államok Kínával szembeni politikája helytelen; az Egyesült Államok baktérium hadviseléssel kísérletezett Koreában, stb. A bírósági-tárgyalásra való elkészülés a védőügyvédek részére óriási feladat volt. Az állítólagos büntettek színhelye a Kínai Népi Demokrácia volt, a bizonyítékok beszerzésére és megszerezhető tanuk előállítására végre az egyik védőügyvéd A. L. Wirin engedélyt kapott, hogy Kínába utazzon. A védelem bizonyos kormányokmányok bemutatását követelte a tárgyaláson, de a kormány ezt “biztonsági okokból” nem engedélyezte. “Közvetlenül a 2-ik háború befejezte előtt készen álltunk egy hajórakomány bakteorológiai anyagot Japánba vagy a Marianna szigetekre szállítani. De már nem volt szükség rá”, mondotta Charles R. Garry védőügyvéd. Az errevonatkozó bizonyítékokat és más okiratokat, amelyekkel a vádat meg lehetne dönteni, a kormány nem hajlandó a védelem rendelkezésére bocsátani. Bizonyára meg van az oka. A tárgyalás január 26-án kezdődött Louis E. Goodman szövetségi biró előtt. Előzőleg a vádirat két pontját az ügyész visszavonta. Ezeknek egyike am a cikkre vonatkozott, amely Omar Bradley tábornok 1952 januárjában tett kijelentését idézte, hogy egy “látványos” terv van készülőben, amely véget fog vetni a koreai háborúnak. A tárgyalás. kezdete előtti napon a kormányügyész azt is kijelentette, hogy nem fog bizonyítékot bemutatni azon vádpont alátámasztására, hogy a “Review” baktérium hadviseléssel és a béketárgyalások halogatásával foglalkozó cikkei hamis állításokat tartalmaztak. Azt is elismerte a kormányügyész, hogy az Egyesült Államoknak “megvan a képessége a kémiai és bakteorológiai hadviselésre” de “az erre szolgáló felszerelései az ország határain belül vannak”. Ezt a sajtó úgy értelmezte, mint tagadását annak, hogy Koreában bakteorológiai hadviselést Űztünk. A vád ezen “engedményei” arra szolgáltak, hogy ezzel elejét vegye annak, hogy a védelem a kormányt bakteorológiai hadviselésre vonatkozó iratainak bemutatására kényszerítse. Még 1953 elején történt, hogy Frank H. Schwäble ezredes, a tengerészet repülőosztagának főnöke foglyul esett és hadifogsága alatt igen részletes, hosszas és érdekfeszitő beszámolót adott — bőven ellátva nevekkel, dátumokkal és helyleirásokkal — a “fertőzés övezet”-ről, amit Észak Koreán keresztül fektettek le kolera és más baktérium bombák ledobásával. A hadifoglyok kicserélésekor Schwäble visszakerült az Egyesült Államokba és azonnal visszavonta állítását. (A fogoly váltásnál a határ átlépése előtt Wilfred Burchett angol riporternek még megismételte fenti állításait, a határvonalon innen már tagadott.) Megváltoztatják a vádat A biró a tárgyalás alatt utalt arra, hogy a védelemnek kormányiratok iránti kérelme felett akkor fog dönteni,amikor arra sor kerül. A vádképviseletet meggátolta abban, hogy volt hadifoglyokat vonultasson fel tanukként, akik a “Re- view”-nak a fogolytáborban való terjesztéséről vallottak volna. (A vád azt állítja, hogy a folyóiratot kötelező olvasmánnyá tették a foglyok számára). Az ügyész kényelmetlen helyzetben találta magát, amennyiben nem használhatott olyan tanukat, amilyeneket akart és biró kónyazerit- hette volna őt katonai iratok bemutatására. Hirtelen, váratlan események uj fordulatot adtak a tárgyalásnak. Hogy megvitathassák a tanuk előállításának vagy visszautasításának jogi alapját, a biró eltávolította az esküdteket a teremből. A vita folyamán az ügyész többször “hazaárulásnak” bélyegezte a vádlottak ténykedéseit és azt mondta, hogy “a bizonyítékok a tényleges hazaárulást bizonyítanák be”. A biró készségesen beleegyezett, hogy “látszatra a bizonyítékok tényleg hazaárulásra mutatnak”, de csak a törvények egy másik szakasza engedélyezi azok használatát, egy más vád keretében. Az újságok nagy fejeimmel hozták a biró véleményét. A védelem szabálytalanságnak bélyegezte az eljárást és ennek alapján a vád elejtését kérte. Legnagyobb meglepetésére a biró teljesítette a kérelmet és az ügyész is beleegyezett. Egy órán belül az ügyész készen volt az uj vádirattal. Hazaárulás. Kérte a bírót, hogy tartsa Sohasem biztos a tető fejünk felett Munkások évekig gürcölnek és takarékoskodnak, csakhogy kis házacskájuk havi részleteit pontosan fizethessék. Sohasem biztosak, hogy betegség vagy hosszabb munkanélküliség nem fog vajon fennakadást okozni, mely esetben bizony elvesztik a félig vagy nagyobb részben lefizetett házukat. Szélvihar, árvíz is elviheti, de ezt már “istencsapásnak” tekintik. De ezeken a lehetőségeken kívül még más veszedelmek is leselkednek, amelyek megfoszthatják hosszú évek küzdelmének eredményétől a munkást. Egy ilyen helyzetet közöl a “UE News” februári száma, amely Essington, Pa. Eastwick szekciójában néhány ezer kis háztulajdonost fenyeget azzal, hogy házát potom áron kell átengednie egy terület-átalakítási vállalkozásnak. A háztulajdonosok idősebb munkások, akik életük javát adták, hogy legyen gyermekeiket hol felnevelni és öregkorukat biztonságban'eltölteni. A területen lakó munkások nagyrésze a UE 107-es sz. lokál tagjai vagy tagjainak hozzátartozói, akik segítségért fordultak a szakszervezethez, hogy jogaikat megvédje. A taggyűlés megbízta Francis J. Bradley szervezőt, hogy vegyen részt az Eastwick Citizens Committee munkájában a 107- es lokál és tagjai képviseletében. A teriiletátalakitással megbízott városi bizottság a bankokkal és jelzálog cégekkel összeeskíi- vésszerüen jár el a háztulajdonosokkal szemben, kényük-kedvük szerint állapítják meg az összeget, amit a házakért felajánlanak. Ilyen tipikus eset az, amelyben egy szakszervezeti tag 75 éves édesanyjának 11,500 dollár értékű házáért csupán 4,200 dollárt ajánlottak fel. A bankok és jelzálog cégek (mortgage firms) nem hajlandók kölcsönt adni az öregebb munkásoknak, hogy uj lakóházat építhessenek maguknak, mert nem bíznak benne, hogy azok a kölcsönt vissza fogják tudni fizetni. Az egész vállalkozást úgy tekintik, mint a bankárok mennyországát, kiknek busás jövedelmet biztosit befektetéseikre. Albert M. Greenfield, nagybankár és ingatlan kereskedő volt első elnöke a városfejlesztő hatóságnak, de miután az Eastwick programot kidolgozta, mint aki jól végezte dolgát, lemondott az elnökségről. Egy másik nagybankár, Gustav Amsterdam felmentést kapott bankjától, hogy idejét Eastwick ügyeire fordíthassa. A terület lakóinak szervezett tiltakozására a bizottság ígéretet tett, hogy nagyobb összegeket fog az ingatlanokért fizetni. De ez távolról sem lesz kielégítő annak a sokezer munkáscsaládnak, akiknek újra kell kezdeni küzdelmüket egy biztos otthon felépítésére — ami sohasem biztos. Nagy az elkeseredés és harag a bizottság fölényes magatartása ellen, amivel a családokat kezeli. Az újságokat elárasztják levelekkel, amelyekben érzéseiket kifejezésre juttatják. “Idehoztuk Európa földönfutóit, ki fog segítséget adni Fastwick sokezer földönfutójának?” — kérdezi az egyik elkeseredett levélíró. iipnumunmiHiuuiiuniiir’v» ÉPÍTSE a magyar szói , SZEREZZE# EGY UJ OLVASÓT! fogva a vádlottakat, akik addig egyenként 5,000 dollár óvadék ellenében szabadon voltak. Ezzel megindítottak egy Rosenberg-ügyhöz és a Smith-törvény tárgyalásokhoz hasonló pert, amely — ha sikerülni fog a hisztériás légköi't újra megteremteni — ismét halálbüntetéshez fog vezetni, a sajtó- és szólásszabadság keresztrefe- szitésével és olyan becsületes jellemű polgárok életének kioltásával, akik emberi kötelességüknek» tartották kétségbevonni az akkori kormány háborús tevékenységét. Megindul a tiltakozás A védelem széleskörű szervezkedést indított meg John és Sylvia Powell és Julian Schuman életének megmentéséért. A három évig tartó meg hurcolásuk rengeteg pénzbe került már, az újabb vád beláthatatlan nehézségeket, megújult aggodalmakat és valószínűleg sokkal magasabb óvadék követelést fog magával hozni. Roger Baldwin, a Civil Liberties Union vezetője, táviratot küldött a vádlottakhoz, amelyben felháborodását fejezte ki. Az államügyészt “hivatalának visszaélésével” vádolta és kijelentette, hogy “a tárgyalásnak az amerikai igazságszolgáltatásra káros nemzetközi visszahatása lesz.” így lehet elkerülni az adófizetést A Studebaker autógyár hirdetést tett közzé, hogy megvásárolna egy olyan korporációt, amely az elmúlt évben haszonnal járó üzleteket csinált. Ha egyesítené saját veszteségét a korporáció nyereségével, mindketten elkerülhetik az adófizetést, Ez törvényes. Mondjuk, hogy ön k. olvasó dolgozott az év nagyrészében, mig testvérei ,apja, anyja, nagybátyja, fia, vagy amilyen rokona van, nem dolgozott. Egyesitik közös évi keresetüket és nem fizetnek adót. Igen? Nem! Ez — törvénytelen. Jóléti állam - szocializmus? Nem mindig Hogy a 81 éves Joe Martin, Mass.-i republikánus képviselő könnyebben el tudja viselni, hogy eltávolították abból a pozícióból, amit a képviselőházban mint a kisebbségi csoport vezetője töltött be, megszavazták részére, hogy tovább használhatja a kormány-limuzint sofőrrel együtt, úgyszintén a titkári segítséget, ami előbbi állásával járt. Ez az a “jóléti állam” filozófia, a kapni-valr- mit-semmiért filozófia, a filozófia, ami aláássa népünk erkölcsi felfogását, amely ellen Martin annyit mennydörgőit ezelőtt a képviselőházban. De ugylátszik, nem tudta meggyőzni őket igazáról. A “The National Safety Council” jelentése szerint 1958-ban forgalmi balesetekben 37,000 egyén vesztette el életét, másféle balesetekben 27,000 pusztult el. Az összes balesetekben 9,100,000 ember sebesült meg, akik közül 91,000 halt meg. Az anyagi kár 12 billió dollárt tett ki. Közúti baleseteknél minden 100 millió utas-mérföldre 5.6 halálozás esett. ★ A TENGER ÁRAMLATAIT vizsgáló tudósok azt állítják, hogy a tengerek fenekén az Egyenlítő mentén óriási méretű áramlat folyik, amely több vizet szállít, mint 1,000 Mississippi folyó. FSOYELEi, OLVASÓINK! Nagyon kérjük, hogy nézze meg a lap borítékján a neve felett található dátumot és ha ez 1959 3-nál (március) korábbi, úgy az azt ielenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Kérjük, hogy az alábbi szelvény felhasználásával küldje be hátralékát, vagy előfizetését. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és mellékelek lapom előfizetésére (hátralékára) $..................-t Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... 1 ' J -------------------------—-----------———
