Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-24 / 30. szám

Thursday, July 24, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Jelölteket állít fel a függ. szocialista mozgalom A New Yorkban junius 13-15-én megalakult Független Politikai Konferencia választási bizott­sága bejelentette, hogy egyelőre a következő két jelöltet nevezte meg a novemberi választásokra: Állami kormányzónak John T. McManust, az újságírók szövetségének volt elnökét az Ameri­can Labor Party kétszeri kormányzójelöitjét, a National Guardian hetilap ügyvezetőjét és szövetségi szenátornak dr. Anette T. Rubin­steint, aki iró, tanító, békeharcos, továbbá az American Labor Party alelnöke és kongresszusi jelöltje volt. A további jelöltek nevét későbben fogják nyil­vánosságra hozni. Megölték a volt szövetségest Mohammed Bellounis, algériai felkelő vezért megölték a franciák. A múlt augusztusban még a franciák pártján volt, de később felmondta a barátságot és az Ouled. Nail hegységben harcolt a franciák ellen. nak feltételezése, hogy az arabok csak úgy lobog­nak a vágytól Dulles lobogója alatt a Szovjetunió ellen viselni ideológiai háborút. Az arabok semle­gesek akarnak lenni és mindkét nagyhatalommal akarnak kereskedni. “Az a politika, amely a tévedéseken alapul, a levegőbe repült és romokban van. Olyan elmélete­ken alapul e politika, amelyek egyszerűen ellen­tétben voltak az élettel és igv csődjük elkerülhe­tetlen volt”. (De azért Eisenhower szemében e politika fő­mérnöke, Dulles, még most is a “legtehetsége­sebb külügyminiszter” akit ő valaha ismert. — Szerk.) ★ “Az amerikai tengerészgyalogság ma felmér­hetetlen értékű propaganda munkát végez a Kremlin számára Ázsiában, a Közelkeleten és Af­rikában. Nincs olyan kommunista propagandista, aki ekkora feladatot tudott volna elvégezni Moszkva számára” — Írja a.N.Y. Times szovjet specialistája, Harrison Salisbury a Times julius 10-iki számában. “A Szovjetunió most magára öltheti a kis nem zetek fő védelmezőjének mentéjét az amerikai intervenció ellen. “E pozíció ereje akkora, hogy a népek rokon- szenvét az Egyesült Államok ellen lesz képes for­dítani a Kinai-tengertől ,végig Ázsián és Afrikán egészen Ghánáig és Északafrika zajló vidékeiig.” Az ilyen és hasonló aggodalmas véleményekre az illusztris Roosevelt család egyik republikánus tagjának, Nicholas Rooseveltnek a levele tette rá a koronát, a N. Y. Times julius 19-iki számában jelent meg: “Mint egy republikánus és mint az amerikai diplomáciai testület egy volt tagja abbeli remé­nyemnek adok kifejezést, hogy az Egyesült Nem­zetek vissza fogja utasítani az Eisenhower-kor- mánv öngyilkos politikáját, melynek alapján ame­rikai csapatokat szállított partra Libanonban. Re­mélem követelni fogják az amerikai csapatok azonnali visszavonását. . . “Ha az amerikai csapatok elküldésének igazi célja az volt, hogy katonai intervenciót készítse­nek elő Irak ellen, akkor annak az lesz az ered­ménye, hogy minden arab államot ellenünk fordí­tanak és növelik a bizalmatlanságot a semleges országokban. “Ha viszont csak azért szállítottuk partra csa­patainkat, hogy megerősítsünk egy gyenge kor­mányt, akkor ez nem egyéb mint indokolatlan be avatkozás egy baráti ország belügveibe és olyan helyzetbe juttat bennünket, melyben megakadá­lyozzuk a nép önrendelkezését. A bukófélben levő népszerűtlen Chamoun-kormány tán ogatása éppoly meddő politika, mint a tehetetlen Csang Kaj-sek támogatása”. Hát ennél világosabban mi sem tudtuk volna a tényállást megállapítani és az egyedüli megoldást körvonalazni. Reméljük, hogy egyre több becsületes, békesze- rető s valóban demokratikus meggyőződésű ame­rikai fogja visszhangozni Mr. Roosevelt tiltakozá­sát és követelését — mielőtt Dulles meredekpoli­tikája “teljes siker”-t aratna és a libanoni ame­rikai tengerészg.valogság, Amerikával, Dullessel, Eisenhowerrel és az egész világgal egyetemben lezuhanna a hidrogénbomba mérhetetlen mélysé­geibe. ADDIG ÜSD A TÖMBÖT, MÍG TÖRIK A szenátus és a Ház közös bizottsága újra tárgyalás alá vette és helybenhagyta azt a tör­vényjavaslatot, amely három billió 21 millió dollárt kél kiutalni külföldi segélyre, a julius 1-én kezdődő 1959-es fiskális évre. Tiz nap­pal ezelőtt a szenátus ezt a javaslatot elvetette. Eisenhower elnök heti sajtókonferenciáján arra a kérdésre, hogy még mindig kér-e felha­talmazást a Kongresszustól arra, hogy a szocia­lista országoknak anyagi segítséget nyújtson, azt felelte: “Akarok segíteni. Bárkit megsegítenék, ha tudnám, hogy az meggyengiti a kommunista tömb erejét. Ha centrifugális erőt állíthatunk fel centripetális erővel szemben, ezzel, szerintem, a szabad világnak nagy szolgálatot teszünk. És ha kereskedelmi alkalmat nyújthatunk nekik (gon­doljuk, hogy Jugoszláviáról és Lengyelországról van szó), akkor a Szovjettel szembeni független aktivitásukat erősítjük, és ez jó. “És miután lehetséges, amint mondják, a ke­reskedelmet követi a zászló és ha lehetne ilyen kereskedelmet folytatni velük és uj érdeklődést ébreszteni bennük, hogy Moszkvától eltávolod­janak, úgy gondolom az nekünk válna előnyünk­re. Igen, az nekünk volna előnyös.” Szókimondó ember a mi elnökünk. Szavai vi­lágosságot árasztanak,, ha nem is a békét szol­gálják. Naphajtotta erőmű Az Egyesült Nemzetek Művelődési, Kulturális és Tudományos szervezete (UNESCO) jelenti, hogy a Szovjetunió az örmény Köztársaságban, az Ararat-völgyben, olyan erőmüvet tervez fel­építeni, amely teljesen a napsugarak hatásával fog működni. Egy 130 láb magas toronyban 1,300 tükör fogja a nap sugarait rávetiteni a kazánra. A szovjet szakértők szerint évente 2,500,000 kilowatt erőt fog az állomás kitermelni. Ázsió hangja A New Statesman c. hetilap legújabb száma Szukárno indonéz elnök nyilatkozatát közli, aki azt kívánja, hogy Ázsia az eddiginél erőteljeseb­ben hallathassa hangját a hidrogénbomba-kisér- letek körül világszerte folyó vitákban. “Igaz, hogy nem a mi kezünkben van a döntés az élet­ről vagy az atomhalálról,, de annyi jogunk és kö­telességünk mégis van, hogy szóljunk és tilta­kozzunk. Nem csak az önök, hanem a mi jövőnk is kockán forog” — mondotta az elnök. “A fehérek virágot küldtek és eljöttek a te­metésre, voltak akik sírtak” irta a New York Post jelentése... Woodrow Daniels néger fü- szer-kihordót halálra verte az “istenfélő” fehér sheriff, J. G. (Buster) Treloar. Mr. és Mrs. Vaughan sohasem fogja el­felejteni azt a Dorza?mat amikor a mellette levő cellában a szerencsétlen fogoly könyörgött az embertelen sheriffnek, hogy hagyja már abba az ütlegelést. “Legalább nyolcszor ütlegelte akkor”, Mrs. Vaughan szerint, “és másnap ismét újra kezdte. Hiába sirt a szerencsétlen ember, hogy “Mr. Buster you've killed me. The blood is com­ing.” (Megöltél, Mr. BuSter, a vérem folyik!) “Agyba- főbe verte a sheriff a foglyot, a cella vasrácsához verte fejét.” Mindez junius 21- és 22-én történt, Vaughanék jelentése szerint, de nem játszották fel a lapok. Sohasem látott volna a hir napvilágot, ha Vaughanék, akik ellen más­nap elejtették az irathamjsitás vádját, el nem mondták volna élményüket. Hajlandók tanusr kodni arról amit láttak. Másnap a vérző Daniels-t is kiengedték. Abg vánszorgott. Felesége orvoshoz vitte, majd Mem- phisbe szállították a kórházba, ahol julius 1-én kiszenvedett. A boncolás megmutatta, hogy “agy vérzés vagy agysérülés ölte meg.” A washingtoni igazságügyminiszterium nem in­dított vizsgálatot, Az FBI sem foglalkozik az üggyel hiszen csak egy néger életéről van szó és senki sem kért hivatalos vizsgálatot. Mikor meghal egy fogoly mégis csak illik be­le nézni a dologba, tehát Treloar sheriff az álla­mi rendőrséget kérte meg, hogy vizsgálja ki az ügyet. Coleman kormányzó,, a déli államok er­kölcsi nívójához hűen azonnal megjegyezte, hogy “Nem látom miért indítson vizsgálatot az ál­Földet foglalnak a nincstelenek i Mexikóban, a Guadalupe völgyben, körülbelül 50 mérföldnyire Kalifornia déli határától, 3000 nincstelen földmunkás szervezetten felvonult éa elfoglalt kb. 4,500 akker gazdag termőföldet, melyet fehér-orosz telepesek birtokoltak. Felira­tokkal jöttek, melyeken a jelszó az volt: “El­vesszük a földet, hozzánk tartozik.” összeütközés nem volt, bár egy csapat mexikói katonát rendelt ki a hatóság őrjáratra a terü­letre. Ez nem az első eset, hogy mexikói parasz­tok elfoglalnak területeket, amelyeknek gazdái távolról élvezik a földek jövedelmét. Amit tudni kell Irakról Irak a Tigris és az Eufrates alsó folyásánál fekszik, közel-keleti arab állam, területe 433,500 négyzetkilométer lakosainak száma 5,100,000, Nagy részük arab, kisebb része kurd, török, ör­mény és perzsa. A lakosság 75 százaléka analfa­béta. A népesség jelentős hányada félnomád pásztoréletet él, fővárosa Bagdad. Kőolajban a világ leggazdagabb országa. 1956- ban 30,603,074 tonnát termeltek ennek nagy ré­szét az angol érdekeltségű Iraki Olajtársaság bá­nyászta. A lakosság nagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik, legjelentősebb termelési tevékeny­sége a datolyapálma termesztése. Ebben a minő­ségben a világon első helyen áll. A földek 70 szá­zaléka a nagybirtokosoké a datolyaültetvények és a gyapotföldek az angolok és az amerikaiak kezében vannak. Egyéb termékei a búza, rizs h árpa. A sztyeppéken a nomád arabok kecskét, szarvasmarhát, juhot, lovat tenyésztenek. Az első világháború előtt a török birodalom­hoz tartozott. Á háború után Nagy Britannia mandátumps területe volt. Ez a mandátum 1932- ben. megszűnt. Irák önálló királyság s a Népszö­vetség tagja lett. Nagy szex-epe volt az Arab Li­ga megalakításában, amelyet az arab államok 1945-ben hoztak létre. Kölcsönös biztonsági szer­ződést kötött Nagy Britanniával, amely kiegészi ■ tője a szaadabadi paktumnak, amelyet még 1934- ben kötött Irák Iránnal, Törökországgal és Af­ganisztánnal. Ezt a szerződést éppúgy mint a későbbi bagdadi paktumot (1955) az iraki köz­vélemény élesen elitélte és többször tüntettek el­lene. Jordániával 1958 május 13-án államszövet­séget kötött amelyet azóta Arab Szövetségi Ál­lamnak hivnak. * res, lám. Valohusha megye, (a hely, ahol történt) egyedül is elintézheti.” MILYEN BŰNT KÖVETETT EL DANIELS? I A sheriff már régen fente a fogát Danielsre, Úgy beszélték, hogy Daniels néha egy kis tör­kölyt főzött és abból egy-egy üveget másnak is eladott. Pedig Treloar azzal pályázott a sheriff állásra, hogy ő “kiszárítja” a járását. Egyszer már “frame-up”-olta Danielst, de akkor a fűsze­res, akinél 15 évig dolgozott kiszabadította. Már akkor megfenyegette Treloar, hogy “ha mégegy- szer a kezembe kerülsz nem menekülsz el, n...r” Junius 1-én a saját házában tartóztatta le azzal, hogy szekrényében pálinkás üveget talált. Hiába mondta Mrs. Daniels, hogy abban az üvegben viz van. Daniels most is a főnökét hívta segítségül. El is jött Mr. Fly, éjjel 1 órakor, hogy letét elle­nében kiszabadítsa, de ez csak felingerelte a she- riffet, úgy, hogy ott nyomban verni kezdte a foglyát “Nem bírtam tovább nézni,” mondta később Fly, “ott kellett hagynom”. Néhány órával később már az orvost hívta a sheriff. Hallotta, hogy Daniels panaszkodott reá, az orvos távoztávaí újra dühödten verte a sze­rencsétlent. Másnap az istenfélő sheriff nem volt a templomban. Danielsné jött a férjéért és or­voshoz vitte. Onnan a kórházba, az utolsó útjára Feleséget és két apró árvát hagyott maga után. Ki fogja azokat védőszárnya alá venni? Water Valley, Mississippi-ben lakott Daniels. Szomszédai suttogva beszélnek haláláról, Még emlékeznek Emmet Till chicagói fiú meggyil­kolására, ami tőlük nem messze történt. Mit szól a civilizált világ az olyan kultúrához, amely ilyesmit büntetlenül eltűr? WOODROW WILSON DANIELS HALÁLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom