Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-17 / 29. szám
3 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday,-July 17,49-58 Ismeretlen tényeket leplezett le A szovjet területen 105 mérföldre a határtól lekényszeritett amerikai DG (5 repülő és a már főhadiszállásukra, Nyugat-Németországba visz- szaküldött 9 tagú személyzet körül felkavart szélviharra egy kis felvilágosítással szolgálhat % következő hir: Angliában bírósági lárgyalás folyik, amelyeen két oxfordi egyetemi hallgatót azzal vádolnak hogy megsértették a hivatalos titkok törvényét “Official Secrets Act’’, mert cikket ko/^.’tek \z egyetemi közlönyben, melyben megírtak, hogy a Royal Air Force repülői hogyan kémkednek a Szovjet Unióra. Á közölt adatok részletei nagyon hasonlítanak a DC 6 esetéhez. Mindkét vádlott tagja volt az általuk ismertetett légierőnek. A hir a N.Y. Times május 22-iki számában jelent meg és a következő részleteket tartalmazza,. “Végig a Kelet-Nyugat határon Iraktól a Balti tengerig, talán annál is tovább figyelő állomások vannak, melyeknek személyzete a Morse jéTekben és az orosz nyelvben kaptak kiképzést és készségesen hangfelvételezik az orosz rádióleadók legkisebb nyikorgását is. “De mivel az oroszok nem mindig szolgáltatják a kívánt üzeneteket, azokat néha kiprovokálják. Egy repülőgép egyszer csak “elveszti” az irtat. Mialatt szovjet terület feleli van, a hangfelvevők izgatottan olvassák a szovjet pilóták ingerült üzenetváltásait és amikor az utóbbiak leszállásra kényszerítik a repülőgépei, kész a nemzetközi incidens, amit a szokott módon hi- reszíelnek...” vagyis, hogy a repülő véletlenül tért le a “kiszabott” útjáról. A háború után egy hattagú gyorshajtásu, Merzedes-Benz torpedó tipusu hajóból álló flottát, angol kapitánnyal és hitleri tengerészeti személyzettel ellátva küldtek ki az oroszok kikémlelésére. A hajóraj egyenesen a gyakorlaton levő orosz flottának tartott. Eg\ hadihajót kö- rülcirkáltak, mindenről fénykép- és hangfelvételt készítettek és amikor a fegyverek kezdtek rájuk irányulni, svéd vizekre menekültek, ahol a nemzetközi törvény megsértésével, svéd lobogót Jmztak az árbocokra.” Az ügyész a bíróság előtt beismerte, hogy az állítások egy része igaz. A cikk a képviselöház- ban is izgalmat okozott. Egy munkáspárti képviselő Frank Allaun, követelte az ilyen gyakorlatok beszüntetését. “Nem okozhatja-e az ilyen őrült provokáció egy uj háború fellobbanását?” — mondta beszédében. Az amerikai nép 1,136,000,000 dollárt költött 1957-ben édességre, többet, mint valaha. De kevesebbet kaptak érte, mint a múltban. Személyenként két és fél fonttal kevesebb cukorkát ettek mint 1944-ben, vagyis egyenlően elosztva minden lélekre kb. 18 font jutott. Amerikai Magyar Szó Subscription in U. S. and Canada for one year $7.00, tor six months $4.00. Foreign Countries for one year fS.00, for six months $5.00. Published every week by Hungarian Word, Inc. I 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. 1 Telephone: AL 4-0397 Előfizet ési árak: New York városában, az USA -ban ér Kanadában egy évre $7.00, 'élévre $4,00. Minden Már külföldi országban egy évre $8.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: L m East 16th Street, New York X 2*. Y. Telefon: Al> 4-0397 »tg?! 84 Hosszul áll Mr. Adams szénája (Folytatás az első oldalról) Amiből persze a bizottság tagjainak és a nagy- közönségnek azt kell megérteni, hogy Mr. Gold- fine, amikor unatkozik, ezer dolláros csekkeket irogat, vagy elmegy valamely bankba és ezer dolláros bankcsekkeket vásáról, amikkel nem csinál semmit, csak hazaviszi, játszik velük, aztán beváltja. Másszóval, pénzt vesz ki balzsebéből és egy idő múlva beteszi a jobb-zsebébe. Nos, ez persze mese. A tény az, miként azt a N. Y. Times vasárnap vezércikkileg is megjegyezte, hogy a bankcsekkek igen “sok mindenfélére” használhatók. Mindenekelőtt, mi is az a bank csekk? A bankcsekk csaknem azonos a postahivatal által is kiállított “money order”-rel, azzal a különbséggel hogy a vásárló neve nincsen rajta feltüntetve. A nyájas olvasó például bemehet bármelyik bankba és kiállíttathat egy csekket, például ezer dollárról mondjuk, Kiss Mihálynak. Odaad a pénztárnoknak 1000 dollár készpénzt és egy pár centet a csekk kiállításáért. Az olvasó, azaz a csekkvásárlójának neve nincs ráírva a csekkre. Már most ha a nyájas olvasó szívességet akar tenni Kiss Mihálynak odaadhatja neki ezt a csekket. Kiss Mihály így ezer dollárra tett szert. Tegyük fel, hogy Kiss Mihály üzletember és 1000 dollárnyi kölcsönre van szüksége. A hitelező csak úgy hajlandó kölcsönt adni, ha Kiss Mihály biztosítékot ad rá. Kiss Mihály odaadj^ a hitelezőnek az ezer dolláros csekket mint biztosítékot. Amikor kifizeti adósságát, a csekket visszakapja a hitelezőtől, ő viszont visszadja azt az olvasónak. Ez egy módja a bankcsekk használatának.. . Persze a másik, még egyszerűbb módja az, amikor Kiss Mihálynak ajándékként adjuk a bankcsekket. Kiss Mihály beváltja a csekket bármelyik banknál és senki sem fogja tudni kitel kapta a pénzt. A kongresszusi bizottság tagjai fel is vetették annak a lehetőségét, hogy Mr. Goldfine 776.000 dollárnyi bankcsekkjei pontosan ezt a célt szolgálták, azaz Mr. Goldfine magasrangu barátainak küldözgette ki a különböző összegű bankcsekkeket, akik ezeket biztosítékként (collateral) használták különböző egyéni vagy üzleti célokra. Amikor nem* volt a csekkre szükségük, visszaküldték Mr. Goldfine-nak. És többet közülük beváltottak. Mr. Goldfine túlzsúfolt nyári lakása Egyebek is kiderültek a múlt hét folyamán. A kongresszusi bizottság ügyvédje bizonyítékot terjesztett a bizottság elé arranézve, hogy Mr. Goldfine az elmúlt öt év folyamán 3096 dollár 56 centet fizetett Mr. Adams szállodaköltségeire s továbbá, hogy kifizette három republikánus szenátor szállodaszámláját is 1196 dollár 55 cent összegben! Mr. Goldfine azzal magyarázta ezt, hogy “nyári lakásomba már nem volt hely a szenátor ura- kal elszállásolni, igy hát elküdtem őket a szállodába. Hát az nem lett volna szép, ha nekik kellett volna a számlákat kifizetni.” Hát az bizony nem lett volna szép. Hát tehet arról a szegény, jószivü M. Goldfine, hogy egyszerre három republikánus szenátor (“a legma- gasztosabb törvényhozó testület”) (the world’s most august deliberative body) tagjai, ahogy a szenátorok tekintik magukat) egyszerre kilincselt Goldfine nyári lakásában. Mr. Goldfine egyszerű szerény ember, nyári lakásában valószínűleg nincs is több mint két hálószoba, az egyikben ő és a felesége aludt, a másikban talán (Sherman Adams és az ő felesége igy hát a látogatóba jövő republikánus szenátorokat már visz- sza kellet küldenie Bostonba egy szállodába! Jaj, hogy mi lett ebből a szabad országból, hogy az adófizető polgárnak még ilyen bizalmas magánügyeit is a nyilvánosság előtt firtatják már! Hát nem elég, ha csak a békéért, haladásért küzdő szegény nincstelen munkásokat pellen- gérezik ki? A bizottság tagjait valahogy nem győzte meg Goldfine ur magyarázata. Moss demokrata képviselő epésen megjegyezte: “Ezt az elszállásodási históriát még csak elhinném. De ha ez volt a helyzet, hogyan történt az, Mr. Goldfine, hogy ön szállodaköltségeket mint üzleti kiadásokat könyvelte el?” Ez aztán teljesen kihozta Mr. Goldfinet a sodrából 1 “Ehhez önnek semmi köze. Ez az én privát ügyem!” ..“Igen, de önre ép úgy kiterjed a törvény hatásköre mint mindenki másra.” . . “Azt majd meglátjuk!” Ezt az utóbbi pökhendi kijelentést Mr. Goldfine ügyvédje tanácsára közvetlenül a kihallgatás után visszavonta, illetve “kimagyarázta”: “E kijelentés alatt azt értettem, hogy majd meglátjuk, hogy velem is úgy bánnak mint mindenki mással. Egyáltalán nem arra gondoltam, hogy én törvény fölött állnék. Senki sem ál1-” \m Ha Mr. Goldfine viszont azt várja el a bizottságtól. hogy vele is úgy bánjanak mint. mindenki mással, vagy legalább is a legtöbb becsületes polgárral akik bizonyos kongresszusi bizottság elé kerültek a múltban, akkor a fekete leves még hátra van számára! Mindezek után az is kiderült, hogy Mr. Adams két Ízben is közbenjárt Goldfine érdekében a Federal Trade Comissionál, 1953-ban és 1954-ben. Mindkét ízben, “véletlenül” úgy történt a dolog, hogy közvetlenül a bostoni szállodában történt látogatásai után, amidőn is a szállodaköltségeket — Mr. Goldfine fizette ki. A polgári közvélemény nézeteit az Adam- Goldfine ügyről két kaliforniai újság vezércikkeiből vett idézetekből összegezhetjük legmegfelelőbben. A “Sacramento Bee” azt irta: “Mr. Adams elítélten áll Amerika közvéleménye előtt. Vagy egy kolosszálisán buta ember, vagy olyan kétes üzelmeket folytatott, amelyek lehetetlenné teszik, hogy továbbra is magas pozíciójában maradjon.” r A San Franciscoi Chronicle még élesebben kommentálja az ügy tényeit: “Az átlagos amerikai polgár utálja a korrupciót a kormányhivatalokban.. . De ugv néz ki, mintha a korrupció szerves része lenne a washingtoni életnek. Nemcsoda, hogy a nép kezd egyre cinikusabbá válni a közügyeket intéző egyének irányában!” A Chronicle csaknem a fején találta a szöget. . .Tőkés államban a korrupció velejár a kormányzattal, még ha egvénlileg egyes kormánytagok becsületesek maradnak is. Tőkés kormány a nagytőke kormánya, és a nagytőke kizsákmányoláson és különösen itt Amerikában, a nép félrevezetésén, csalásán alapul. A vezető pozíciókat az ő embereik töltik be különösen az Eisenhower kormányban. Még ha akarnák sem tudnák a rájuk bízott ügyeket máshogy végezni. mint ahogy üzletüket vezették, melyekben a a megvesztegetés, csalás, kizsákmányolás elfogadott, szerves része volt a módszernek. Nem engedélyezik Picasso “Békeiemplomának” megnyitását A párizsi haladó-sajtó a legnagyobb felháborodás hangján ir arról, hogy a de Gaulle-kormány megtiltotta a vallaurisi picassói “béketemplom” megnyitását a nagyközönség számára. Picasso egy XII. századból származó egykori kápolnát alakíttatott át nagy müve, a “Háború és béke” eimü freskó befogadására. A két nagy egyenként 50 négyzetméteres freskó mellé most készült Picasso harmadik tablója. A “Háború és béke” uj kiegészítő freskójának ünnepélyes bemutatására szerte a világból Picasso barátai, a békemozgalom kimagasló személyiségei jöttek volna el Vallaurisba. A haladó sajtón kivül Alpes Maritimes megye békemozgalma is tiltakozott a kormány döntése ellen. Folytatódnak a botrányok Most újabb kormányintézkedés sértette meg a francia művészet szabadságát. A brüsszeli világkiállítás képzőművészeti pavilonjában áll a megnyitás óta egy kitűnő francia haladó festőművész, Bernard Lorjou “Szakiét” eimü hatalmas freskója, amely a kis tuniszi falu ellen intézett francia bombatámadás- nak állít tragikus emléket. A világkiállítás francia pavilonjának kormánybiztosa aki nem más mint Pierre de Gaulle, De Gaulle tábornok fivére, közbelépett a világkiállítás rendezőbizottságánál és a freskó eltávolítását követelte. A ren- dezöbizottság fel is szólította Lorjou-t, vonja vissza képét, mert ellenkező esetben a világkiállítás rendezősége távolittatja azt el. HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA!
