Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-17 / 29. szám

iSTENI GONDVISELÉS”

vagy akik az atomháborút választják

Valóban isteni gondviselés küldte—vagy magától is igyekezet—Dullesék segítségére dr.Geoffrey F. Fisher Canter- burrv-i érseket (nem tévesztendő össze Hewlett Johnson Canterdbury-i dékánnal), aki egy könyvben megjelent tanulmányában előkészíti az emberiséget egy nukleáris hábo- ba való megnyuvási'a.

“Meglehet, hogy az isteni gondviselés úgy határozott, hogy az emberiség nukleáris fegyverekkel pusztítsa el önmagát." mondja a 40,000,000 tagú anglikánus egyházközösség főpapja, aki korántsem szolgálta ezen kijelentésével a rája bízott lelkek érdekét.

A könyvet, amelyben a tanulmány megjelent Philip Toynbee angol regény- és újságíró szerkesztette. Cime: “A Szörnyű Választás”, alcíme “Vita a Nukleáris Politikáról”. A könyv Toynbee értekezését tartalmazza, amelyben Anglia részére nukleáris lefegyverzést ajánl, akár beleegyezik az Egyesült Államok, akár nem, továbbá húsz különböző hozzászólást cikkéhez és Toynbee válaszát a hozzászólásokhoz.

Az iró szerint a kétoldalú “hidegháborúban” a nyugati hatalmak a gyengébbek és a beláthatatlan jövőben azok is maradnak.

“Az óránként növekvő fenyegető szerencsétlenség kikerülésére a Nyugat előtt csak egy lépés áll — azonnal egyezségre lépni az oroszokkal a lehető legjobb feltételek mellett," mondja Mr. Toynbee.

Azt mondja a továbbiakban Fisher érsek ur, hogy sehol sincs bizonyíték arra, hogy az emberiség örökké létezni fog, sőt a Szentirásban épp elég van az ellenkezőnek a bizonyítóSSTcl.

Csak azt nem bizonyította még be a menyországba kívánkozó érsek, hogy az “isteni gondviselés” miért éppen Dullest, Macmillant és Adenauert választotta ki arra, hogy az ő örökbecsű müvét megsemmisítse.

Habár azt elismeri, hogy egy nukleáris háború kinszen- vendései szörnyűek lesznek, megnyugtatja báránykáit, hogy minden ember szenvedésének van határa. Természetes tehát, hogy amikor valaki eléri azt a határt, akkor szenvedései is véget értek.

Ettől igazán nincs mit félni. “Hiszen egy férfi vagy nő sem fog többet szenvedni, mint amennyit a mindennapi élet megdöbbentő csapásaival találkozó emberek elszenvednek.”

“Mindenesetre, politikánkat nem alapíthatjuk a fájdalomtól való. félelemre” és még hozzátette — nehogy félreértsék — hogy “ő nem kegyetlen!”

Angliában, ahol a nyugati államok közül egyike a legszé- lesebbkörü tiltakozások folynak az atomfegyverkezés ellen a nép nem fogja jószivvel fogadni lelkiatyja érzésnélküli tanácsait. Nemcsak azért mert nem kész arra, hogy kopogtasson a menyek kapuján ahová azesetben megérdemelné a belépést, hanem alig akadhat józaneszü ember, aki az atomháborút ennyire leegyszerűsítve, csupán egyéni szempontból tekintse és bátorságának próbakövéül tégy. Hát jól van, én meghalok, egyszer úgyis mennem kell, de. . . mi lesz a gyermekeimmel és mindennel, amit egész életemben épitettem, amiért dolgoztam, az emberiség jövőjével. Mert az ember alapjában társas lény és gondolkozása ezt visszatükrözi, bármennyire van kitéve az “egyén”—t kiemelő ideológia hatásának.

Felmérhetetlen az az erkölcsi rombolás, amit a jópap kijelentése tehet az ifjúságra. Ilyen kirívóan még senki sem vázolta az élet , a jövő czéltalanságát. Miért dolgozzon, tanuljon, építsen családot és éljen takarékosan vagy éppen becsületesen az ifjú nemzedék, ha az őrizetére és vezetésére kirendelt (isteni gondviselés által?) nagy ember a jövőnek ezt a képet festi elébe? Ha már ilyen rövid időre van csak kilátása — az ujságcimek olvasása sokszor azt a benyomást kelti, hogy egy atomháború csak rövid idő kérdése — hát akkor sietni kell élvezni is valamit az élet örömeiből még ha bűnözés utján is, gondolja sok fiatal.

Emberi érzésének legalacsonyab határához ért dr. Christopher Chavasse, rochesteri (N.Y.) érsek is, aki vasárnapi prédikációjában azt mondotta, hogy totális pusztulás egy harmadik világháborúban jobb volna, mint rabszolgaság egy totalitáris uralom alatt.

Egyházi felkészültségük csődjéhez érkeztek ezek a szó- kufárok, ha élet helyett már csak a pusztulást tudják ajánlani az emberiségnek. Kétséges, hogy ők maguk hisznek abban, amit prédikálnak. Bátorságról sem tesznek bizonyságot mert a halált választani az élettel való megküzdés elől kitérve, nem bátorság.

Dr. Fischer kijelentése sem maradt megtorlás nélkül. L. J. Collins, a londoni St. Paul katedrális kanonokja, a hozzá intézett kérdésre ellenvéleményét fejezte ki. Nem tudja ugyan, hogy mi az isteni gondviselésnek szándéka az emberiséggel, de “ha úgy is volna, az még nem adhat dr. Fischernek vagy másnak jogot arra, hogy egy ilyen gonosz politikára támaszkodjon, mint a nukleáris fegyverek, életformánk megvédésére.” Collins erős támogatója az egyoldalú nukleáris lefegyverkezésnek, vagyis hogy Anglia az Egyesült Államok nélkül is kövesse a lefegyverkezés politikáját.

Anglia népe is, akárcsak más országok népei, felismeri, hogy kik adnak életerős, egészséges tanácsokat neki, melyek a jobb élethez, nem pedig a kínos halálhoz vezetnek.

Olvasók figyelem! E lapszámunk 8 oldalas.

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y„ N, T*

VOL. VII. No. 29. Thursday, July 17 1958

NEW YORK, N. Y.

Irák megdöntötte a királyságot

A Baghdadi Egyezmény szét bomlik — Anglia, az Egyesült Álla* mok fegyveres beavatkozásra készülnek — Tengerészeink partra•

szállnak Libanonban

BULLETIN

A Földközi tenegeren állomásozó amerikai tengerészek partraszálltak Libanonban.

Washingtonban, Londonban, Párisban, Ankarában lázas tevékenység követte az első megdöbbenést arra a hírre, hogy Irakban felkelők állampuccsal megdöntötték a királyságot és kikiáltották az Irak Köztársaságot.

Irák fővárosából, Baghdad- ból rádión proklamálták a köztársaság megalakulását. A felkelést a hadsereg tisztjeinek egy csoportja vezette, kairói jelentés szerint Abdul Karim el-Kassen vezérőrnaggyal az élen.

“. . .felszabadítottuk az or- országot a korrupt csoport uralma alól mely az imperialistákat szolgálta a nép félrevezetésével,” mondja a rádió-kiáltvány. “A hadsereg a tietek és a ti akaratotokat teljesítette. Támogassátok, hogy győzelmessen megvéd- hesse az országot az imperialista konspirációtól. . . Legyetek nyugodtak és fegyelmezettek. .. A hatalom a nép I által megihletett kormány kezében lesz.. . Irák köztársaság lesz, mely egységet és testvéri összeköttetést fog I fenntartani az Arab államok- i kai. Teljesíteni fog minden | kötelezettséget és egyez- | ményt, mely az iráki nép érdekét szolgálja, végrehajtja a Bandungi Konferencia és az Egyesült Nemzetek alapokmányának elveit.”

A szomszédos Jordánia királya Hussein, a trónjavesztett Faisal unokatestvére kijelentette, hogy ő veszi át a

hatalmat Irák felett Faisal távollétében. Három nappal ezelőtt Hussein letartóztatott G0 katonatisztet összesküvés vádjával.

Washingtonban Eisehower elnök sorozatos konferenciát tartott a Fehér Házban a mind két párthoz tartozó kongresszusi vezetőkkel, az állam- és védelmimi niszte- rium vezetőivel, a közös vezérkari főnökséggel, és a Fehér Ház tanácsadói személyzetével.

Ezek után rendkívüli gyűlés megtartására hívta fel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsát, hogy a Középkeleti feszült helyzettel foglalkozzon.

De mielőtt erre került volna sor már intézkedett, hogy a Földközi tengeren állomásozó flotta szállja meg Libanont. 5000 tengerész szállt partra Bejrutban és azonnal elfoglalta a repülőteret. Ez arra enged következtetni, hogy további csapatokat repülőn szándékoznak szállüa ni Libanonba.

Londonban az angol kabinet két rendkívüli gyűlést tartott a teendők megbeszélésére. MacMillan miniszter- elnök telefonon lépett érintkezésbe Eisenhower elnökkel. Az angol kormány a Cyprus- ban állomásozó angol katonaságot tervezi felhasználni az iráki események megtorlására. Baghdadban a forradalom első napján megtámadták az angol követséget, de emberéletben nem esett kár. 2700 angol alattvaló tartózkodik Irákban.

Husszein király az Egyesült Államoktól és Törökországtól kért fegyveres segítséget, Ankarából jött hir szerint, ahol a Baghdadi Egyez- i mény arab tagállamai konferenciára jöttek össze. Faisal királyt is várták, de nem érkezett meg. Londonban a Baghdadi Egyezmény megsemmisülését látják az iráki eseményekből kifolyólag.

Chamoun libanoni elnök az Egyesült Államoktól, Angliától és Franciaországtól kért fegyveres segítséget.

Az iráki forradalom látszólag az egész világot meglepetésszerűen érte. A Central Intelligence Agency, Allan Dulles kémszervezete máris sok oldalról kap szemrehányást azért, mert nem fedezte fel idejében a készülő összeesküvést. Irák, a néhai Mezopotámia, a világ leggazdagabb olajforrásainak a székhelye. Júniusban napi termelése 708.000 hordó olaj i volt. Az olajforrások angol, francia és amerikai olaitrösz- i tök kezelésében vannak. A I tiszta profit felét visszadjákí a kormánynak. ^

i Irák déli határán van Kuwait, olajban nagyon gazdag kis hercegség, mely jelenleg angol kezelésben van. Az angol kormány attól tart, hogy az iráki példán fellelkesedve, ott is kísérlet fog történni megszabadulni az idegen uralomtól. í|

Az amerikai olaj trösztök vezetői izgatottan lesik az Irákból érkező híreket. Egyelőre az olaj szabadon folyik a Perzsa öböl és a Földközi tenger kikötőibe, amit bizta- (tó jelnek vesznek, hogy az I olajtermelés a rendes meder- 1 ben megy tovább. A new- | yorki tőzsdén az olajkötvé- • nyék estek.

ROSSZUL ÁLL MR. ADAMS SZÉNÁJA

A múlt hét izgalmas uj leleplezései és Mr. Goldfine tanúvallomásai után még tarthatatlanabbá vált Eisenhower elnök bizalmas tanácsadójának, első helyettesének, a “megvesztegethetetlen” Mr Adamsnak helyzete.

A múlt hét végéig 400.000 szó tanúvallomás hangzott el a Goldfine ügyet vizsgáló képviselőház bizottság előtt. E rengeteg anyag kétségbevonhatatlan b i z o nvitékot szolgáltatott a következőkre:

1. Mr. Goldfine gyakran s következetesen adott ajándékokat az Egyesült Államok elnökhelyettesének, Mr. A- damsnak.

2. Mr. Adam két különböző szövetségi hatóságnál járt közbe Goldfine érdekében.

3. Mr. G o 1 d f inénak az

Adamsnak és más magasran- gu politikusoknak juttatott ajándékain és borravalóin ki- | vül az adóvallomások kérdésében és nehézségei lehetnek a szövetségi kormánnyal.

A múlt heti kihallgatások legszenzációsabb és feltéte- j lezhetően legrobbanékonyabb ‘ fejleménye Mr. Goldfine i 776,000 dollárnyi beváltatlan I garantált (certified) és bank csekkjének felfedezése volt.

A titokzatos Bankcsekkek

Amikor a vizsgáló bizottság először kérdezte meg Mr. Goldfinetól, hogy miért vásárolt, illetve állított ki ilyen sok bank és garantált csek- | két, a bostoni üzletember azt. válaszolta, hogy a bizottságnak semmi köze sincs az ő magán pénzügyeihez.

De másnap (szerdán) nyilván alaposabb jogi tanács ra, Mr. Goldfine némi felvilágosítást adott a csekkekkel kapcsolatban. Kijelentette, hogy a 776,000 dollárnyi csekkre egyszerűen nem emlékszik. Hiszen ő annyira elfoglalt üzletember, nem lehet elvárni tőle, hogy minden apró ezer dollárra emlékezzen. Ezzel szemben 395, 000 dollár összegű eddigelé beváltatlan csekket az el múlt hetekben-napokban visz- szahelvezeK bankszámlájára. És végül 209.000 dollárnyi csekk “itt van a kezemben — ezeket a csekkeket sohasem használtam, kéremalás- san“ mondta mosolyogva.

(Folytatás a 2-ik oldalon) j